Ha jobban belegondolok Finnországnak sosem sikerült bekerülnie a thrash metal nemzetközi vérkeringésébe. A műfaj ottani csúcsidőszakából Stone mellett néhány demós csapat, mint pl. a National Napalm, a Syndicate, vagy a Mengele kivételével nem is tudnék mást megnevezni, akinek sikerült labdába rúgnia a németek és az amerikaiak által uralt mezőnyben. A Helsinki undergound mélyéről érkezett Demonztrator-t sem fenyegeti az a veszély, hogy fel fogják forgatni a nemzetközi thrash színteret.
A finn ötös 2016 óta tolja az ipart, eddigi pályájukat két nagylemez és egy EP szegélyezi. A 2017-es Forgotten Acts Of Aggression korong rendhagyó debütálás volt, hiszen a tribute bandaként induló csapat egy feldolgozásokat tartalmazó koronggal mutatkozott be, melyen többnyire helyi legendák dalai kaptak új értelmezést. Dalszerzőként tehát a tényleges bemutatkozásra a tavalyelőtti Myriad Ways of Dying EP-jükkel került sor. Az eredeti formájukban digitálisan, szerzői kiadásban megjelent két anyagot követően a Demonztratort csapata leigazolta a lengyel underground kiadó, az Ossuary Records istállójához, akikben zászlaja alatt november elején Sinister Forces Of Hatred címmel adták ki második lemezüket.
De, hogy kik is ők? A finn ötös tagjai a helyi underground kipróbált muzsikusaiból állnak. Az egyik gitáros, Jöka Reinhold már a ’80-as években is a thrash metal nyomvonalán mozgott a demós Defection zenekar soraiban. A banda további tagjai is szintén thrash, illetve death metalos előtanulmányokkal rendelkeznek. Az énekes Jari Hurskainen a death metal felől érkezett, de a Demonztrator soraiban nem erőlteti az öblös vokalizálást, marad inkább a jól bevált rikácsolásoknál. A vokálok alapján Jari akár Zetro öccse is lehetne. Szűnni nem akaró acsarkodások kísértetiesen idézik meg az Exodus frontemberének hangszálkínzásait, de néhol azért a háttérből Tom Araya szelleme is beleng. Zetro idei produkciójával ellentétben azonban a finn figura teljesítménye sehol sem válik megmosolyogtatóvá. A muzsikusaink ugyanis olyan Bay Area-beli tananyagokon nevelkedtek, minta a Heathen, a Testament, vagy a Forbidden korai albumai. A nagyobb nevek mellett olyan európai csapatokkal hozható rokonságba a zenei világuk, mint a Freakings, a Klaw, vagy a Ravager, de ezek a nevek talán csak a fanatikusoknak jelentenek megfelelő támpontot. A nótáik kellően zsigeriek, de nem nélkülözik a hangszeres virtuóz bemutatókat sem. A finnek a dalszerkezetekkel is bátran variálnak, nem ragaszkodnak mereven a bevált sémákhoz. Erre talán a legjobb példa a Scavenger Of War, melynek hallatán kapkodhatjuk a fejünket a váratlan kiállásokra. A The Collapse-ben például árnyalatnyi akusztikus témára is felfigyelhetünk, az Into The Mouth Of Madness vijjogó szólói pedig a Slayer-t idézik. A tíz dalos korong menetideje az ideális szűk háromnegyed óra, szigorúan betartva a nyolcvanas években kőbe vésett szabálykönyv vonatkozó rendelkezését is.
A kifejezetten jól sikerült borítóba csomagolt Sinister Forces Of Hatred nem vállalja túl magát, a Demonztrator csak egy árnyalatnyi kilencvenes évekbeli groove-os behatást engedélyez a nyolcvanas évekbeli thrash metaljanak szövetébe. Ha az új Exodus már betéve megy, bátran lehet próbálkozni a finnekkel is, ma már ezzel a zenével persze nem lehet megváltani a világot, de a finnek azért kellően odatették magukat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.