A hazai underground körökben jól ismert black/thrash metalos Diecold a tavalyi év során megrendezésre került BFBMK Hellfest-en tért vissza, majd (ha jól emlékszem) novemberben jött tőlük egy új dal, amivel közel 16 évnyi hosszú csendet törtek meg. Úgy két hónapra rá jött egy újabb nóta (Sápadt Özvegy 1614) és vele együtt a hír, hogy az új lemezük anyagán dolgoznak. A Kenéz Róbert – aka Shadow (Dusk) által 2003 óta vezettet csapat már egy megújult felállásban: Ódium – ének, Shadow – gitárok és Peták – dobos (2021 során) készítették el Rebirth című lemezüket, ami az idei nyár utolsó napjaiban a Fekete Terror Productions és a Total Därkness Propaganda közös kiadásában látott napvilágot.
Visszatérő lemezükre 10, az igazi old-school black/thrash/speed metal szellemében és mániájában fogant dal került fel, a punk black’n’roll izmos riffeitől felspannoltan. Témáikban elsősorban az alvilág, ősi hiedelmek és legendák, az emberi ostobaság, valamint jelenkorunk fekete pestise elevenedik meg nagy adag fekete humor és némi embergyűlölet vegyítve. 33 perces anyaguk dalról dalra gonosz sebességgel száguld és dallamról dallamra megidézi olyan ikonikus bandák hagyatékait, mint a Bathory, Venom, Hellhammer, vagy a Darkthrone. A lemezt indító koszos punk / black beütésű, a pokol urának adózó A Bukott Angyal daluk is ezt az érát erősíti. Sallang mentes nyers témák, pengeéles rövidke szólók, lódobogásként kapáló dobok, és gyötrelmes, rekedtes ének, ezek, amik szinte az összes daluk káoszát elejétől a végéig uralják. Hasonló vehemenciával támad az ezt követő Tartarosz, a Másvilág Sarja, a Fekete Szív, vagy A Nyughatatlan a hétköznapok lázadó üzenetével.
A vér grófnőjének, Báthory Erzsébet történetét megéneklő Sápadt Özvegy 1614 egy lassabb, már doomosnak is mondható horrorisztikus vallomással tisztázza az igazságtalanul meghurcolt áldozat, legenda nevét. Az ezt követő Deus Contra Diabolus boszorkányrepülésében picikét fokoznak a tempón, majd az emberi ostobaságot állítják előtérben A Vírus Koronája című dalukban. És, hogy a gyarlóság és a mocsok iránti érvágyunkat csillapítsuk, ihatunk egy sört az ördöggel hazug világunk vér templomában az ő, azaz, Az Ördög Vetélytársa-ként. Ez a két dal koszos, szutyok speed/black/thrash/punk tempóival és hangulatával erősen hozzák a Darkthrone / Impaled Nazarene extrémitásának vonalait, de hasonló mondható el a lemezt záró, egyben egyet angol nyelvű daláról, a J. A. Must Die!-ról is.
A magyar black’n’roller Diecold visszatérő második albuma igazán jól sikerült. Nekem kicsit zavaró (de ennél a stílusnál számomra mindig is az volt), hogy a számok, amolyan klón szerűen, vagy magyarosan egy kaptafára készülten jönnek egymás után. Persze ettől még a rendesen földbe döngölnek. Ezt tette a Rebirth is, és ezt teszi veletek is, ha meghallgatjátok.
