Draconian Remains
The First Crusade

(Housemaster Records • 2020)

Armand

2020. április 29.

0

Pontszám

8

A tradicionális heavy metalt játszó Draconian Remains zenekart öt metal-rajongó fiatal alapította 2012-ben a németországi Balingen városában. Első lemezüket 2017-ben adták ki The Start of a Journey címmel, amin az első riffektől az utolsóig példaértékűen hozták a nagybecsű klasszikus heavy / power metal magasiskoláját. Szerencsére a srácok ezt a fonalat követik februárban megjelent The First Crusade című második lemezükön is.

A lemezre a ’80-as évek tradicionális metal üllőjén kovácsolt 10 veretes nóta került fel, amik méltón megidézik olyan klasszikus metal bandák szellemét és munkásságát, mint a Judas Priest, az Iron Maiden, a Cirith Ungol, a Manowar, és hogy a német földről is említsünk pár nevet, a Running Wild, az Accept, illetve a Helloween. Szóval a léc magas, de a srácok merészen álltak neki. The Hunt dalukkal már nyitásként meglehetősen feszes iramat diktálnak. Izzanak a középtempós, epikus hangzású dallamok, melyekhez énekesük, Alexander Thalmaier vérbeli metalos hangja adja meg az igazi fémes feelinget. Azt ezt követő When He Awakes egy kissé katonásabb, pattogósabb power nóta enyhén thrash-es ízekkel tűzdelve. Ez a power metalos hangulat továbbra is megmarad a nagy ívű szólókkal dúsított Bloody Mary dalukban, ami minden tekintetben elmehetne akár egy Running Wild nótának is, főleg, hogy énekesük hangja iszonyatosan hasonlít Rock N Rolf-éra.

A lemez egyik legmetalosabb dal a Paladin. Minden benne van, ami egy igazi heavy metal nótában benne kell, hogy legyen. Feszes ikergitáros témák, a villámként cikázó szólók, a dob és a basszus egy szívként lüktető ritmusszekciója izomból hozzák az Iron Maiden-re jellemző dallam megoldásokat… atyaég… fantasztikus ez a dal. De valahogy ebben a véráramban lüktetnek tovább a Kingsfall kapatos, és a The Voices erősen epikus dallami, amiben már becsúszik egy-két modern metalos megoldás is.

Hasonló modern metalos megoldásokat találunk a jókora groove-os szaggatásokkal izom metalra gyúrt In Gods Name dalukban, aminek a végére azért megérkeznek a klasszikus metal nehéz csillogó páncéljába öltöztetett riff-seregeik. Az ezt követő Unbound daluk „Metallicás” hangulatával kicsit elüt az eddig hallottaktól, de progresszív megoldásokkal tarkított thrasher vonulata nagyon is a lemezre való. Amolyan felmentő sereg jellegű… jön és letipor, ami után viszont jöhet is a várva várt befejezés a fülbemászóan dallamos metal-himnusz Purgatory és a Hangman hősies balladájában.

A Heavy Metal él! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Draconian Remains. Ez az öt srác tovább viszi az acél lángot, ami remélhetőleg még sok szívben ott lobog. Tegyetek velük egy próbát. De, hogy valami negatívat is mondjak a lemezről… egy jobb borító elfért volna. (egy pont levonás)