Szeptember 25-én jelenik meg az egyszemélyes, atmoszférikus black metalban utazó Echoes of Gloom debütáló albuma, a The Mind’s Eternal Storm. A hasonló vonalú Stellar Remains-t működtető multi-zenész, Dan Elkin új projektje egyből felülre pozicionálta magát, feladva ezzel a leckét alkotójának is.
A black metal világában nem ritkák a „one-man zenekarok”, mint ahogy az sem, hogy a produceri és a kiadói munkát is magukra vállalják a zenészek. Ennek egyik vitathatatlan előnye, hogy művészeink ezáltal megőrizhetik integritásukat, függetlenné válhatnak a dalszerzés folyamatától a kiadás pillanatáig. Az anyagi források korlátozottsága bizonyos körökben még a „trve” jelző kiérdemlésével is párosulhat. A helyzet fonákja viszont pont az előnyéből származhat: egyedül nehéz koncertezni, avagy eljuttatni a zenét a szélesebb közönségig. Ugyanakkor teszem fel a kérdést: releváns-e még mindez abban a világban, ahol minden valaha kiadott (és nem kiadott) zene elérhető egy kattintással?
A queenslandi ipswichből (Ausztrália) származó Dan Elkint sem érdekelte ez igazán. Belépőnek egy egészen jól sikerült albumot szánt, ahol a szövegírástól a hangszerek megszólaltatásán át a vokálig mindent egymaga felügyelt. A végeredmény pedig egy emelkedett hangulatú, itt-ott thrash és post-black elemekkel operáló lemez lett.
A The Mind’s Eternal Storm egy már-már jól bevált akusztikus bevezetővel indít, figyelmeztetve a hallgatót, hogy itt mégse már valami mezei black metalra számítson. A mélyebb témák, a művészi dallamvezetés kibontására az első dal rögtön kiváló terepet biztosít. Az Immortality Manifest tételbe Dan rögtön nem is szégyellte megcsillogtatni a zenei játékosságát, így az egyből további hallgatásra invitál. A The Wandering Moon, az album negyedik dala, és a Great Malignant Towers of Delirium egy elszállós, post-rockos kis átvezetőt követően már a tiszta éneket is megvillantva helyezte fel nálam magát az album koronaékszerének. Az ezt követő két dal, a Throes of Bereavement első és második tétele, melyek szintén nem finomkodtak a kórusokkal. A zenei sokoldalúság az album ezen részénél véleményem szerint már megkérdőjelezhetetlen. A lemez vége felé haladva jön egy elmaradhatatlan szintetizátor-baszkódás a Tome of Fathomless Darkness személyében, mely minden atmoszférikus black lemez elmaradhatatlan kelléke. Az idővel nem spóroló Wanderer Of The Mind’s Eternal Storm egy nehéz nóta lett – na és nem csak a maga tíz perces hossza miatt. A dal kiválóan tükrözi az egész lemez komor, sötét ám olykor emelkedett hangulatát. A zenei diverzitás itt sem hagy maga után kívánni valót, megcsillantva ezzel Dan Elkin rátermettségét.
Az album összességében egy szép bemutatkozó anyag lett. A dalok jól felépítettek, változatosak mégis kicsapongásoktól mentesek. A súlyos ütemeket felvonultató verzék és a közéjük ékelődő átvezetők kreatívak, egy percig sem hagyják unatkozni a hallgatót. A riffek pedig helyenként már-már thrash metal albumokat megszégyenítően színesek. A The Mind’s Eternal Storm kiválóan ötvözi a sötét, ám de érzelmes zenét a műfaj klasszikus vonásaival. A legszebb pedig, hogy Dan Elkin nem fogta vissza magát a lemez írásakor, helyet adva mind a magában tomboló melankóliának, mind pedig a kísérletezésre való hajlamnak.
A lemez mindent tud, amit egy klasszikus atmoszférikus black metal anyagnak tudni kell, ám ha egy igazán ambiciózus és progresszív lemezt keresel, akkor ez nem az lesz. Mindenesetre szép bemutatkozás, erre a srácra érdemes lesz figyelni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
