Nagy-Britanniában alapítottak egy Order of Nine Angles, azaz A Kilenc Szög Rendje nevű sátánista és szélső jobboldali nézeteket valló szekta. Alapításuk a 60-as évekre nyúlik vissza és legfőbb ellenségüknek a judeó-keresztény hitrendszert kiáltották ki. Meggyőződésük, hogy ezek az egyházak a legnagyobb útonállói annak, hogy bevezethessék a maguk által elképzelt militarista világrendet ami saját megfogalmazásuk szerint az Imperium. Ha sikerülne eltörölni a Föld színéről ezeket az egyházakat, akkor megalakulhatna az újdonsült árja faj számára, akik természetesen az UFO-kal fognak eljönni közénk. Mindezek után megalakulna egy új galaktikus civilizáció ami elfoglalhatná az egész Tejút rendszert. Tagjaiknak persze bizonyítaniuk kell, hogy méltók a csoporthoz, különböző bűntények, emberáldozatok elkövetésével. Székhelyük elméletileg több országban is van, itt nem egy meghatározott épületre kell gondolni, a „kollektíva” külön csoportokban tartja egymással a kapcsolatot, a tagok száma alig pár ezerre tehető akik a világ számos országából származnak, tehát nem csak britek lehetnek tagok. Több gyilkosság, terrorista cselekmény, erőszakolás köthető a nevükhöz, számos brit politikus és aktivista követeli, hogy terrorista szervezetnek minősítsék ezt a szektát. Mindezt miért írtam le? Az Emit nevű képződménynek a szülőatyja állítólag oszlopos tagja ennek a klubnak, tehát jó tudni, hogy emberünk két lábbal a földön jár és egyik kerék se kapott defektet.
Hősünk az MM névre hallgat, 1998-ban nyitotta meg az Emit nevű tébolydáját, amit 10 évvel később megváltoztatott Hammemit névre, ami voltaképpen ugyanazt a stílust műveli de talán még kevesebb black metallal, ugyanolyan absztrakt és furcsa projekt akár elődje. Ez tartott 4 évig mígnem úgy döntött, visszavált az eredeti névre. Azóta 13 demóval, 4 EP-vel, pár splittel és 4 egész estés albummal örvendeztette meg a nagyérdeműt. 2013 óta azonban nem hallatott magáról MM. Egy ugyanabban az évben készült interjúban elárulta, hogy a legtöbb inspirációt a black metal, dark ambient és elektro-akkusztikus zenékből meríti. Ezek persze csak száraz tények, ahhoz, hogy igazán megértsük Emit „zenéjét” ahhoz legelőszőr meg kell találnunk a megfelelő pillanatot, helyet, élethelyzetet. A zenét nem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis itt melódiákról, riffekről vagy dobról nem beszélhetünk. A cél itt nem más mint a legelvontabb, legkaotikusabb rémálmainknak a megidézése, a bőrünk alá hatolás, különféle eszközök segítségével. A fő motivációja saját elmondása szerint az, hogy közvetíteni tudja üzenetét, mivel az egyszerű szavak nem tudják átadni azt amit ő érez és meg akar osztani az arra kiválasztottakkal. Előszeretettel alkalmaz velőtrázó sikolyokat, disszonáns, felismerhetetlenségig torzított gitárhangokat, a noise betétek széles garmadáját valamint szintén erősen torzított szintetizátort. A demók többsége különösen lidércesre sikerültek, meggyőződésem, hogy nagyon annak ellenére, hogy legtöbbször a black metallal hozzák ezt a projektet összefüggésbe, jóindulattal a zsánernek talán a legszélén, legmélyén találnánk rá erre a éjfekete gyöngyszemre. Számos fekete fém rajongónak is megüli a gyomrát egy vasárnapi iskola utáni Emit maraton.
Akinek már a demó túl nagy falat volt, azok, jobb ha meg se próbálkoznak az A Sword Of Death For The Prince névre hallgató debütáló albumával. Maga a cím is árulkodó avval kapcsolatban, hogy tagja ennek a bizonyos Kilenc Szög Rendje nevű körnek, ugyanis a címben szereplő prince, azaz herceg az emberáldozat megnevezése a szektán belül. Egyből bedob minket a mély vízbe Herald The Dawn With Your Offerings névre hallgató lírai költeményével: ipari hangok, sikolyok, árják, noise és káosz, ez fogad minket az első trekkben. MM barátunk gondoskodik róla, hogy aki nem nyitott erre az ámokfutásra azok hamar elhagyják a hajót. Utána jön a hangulatot igazán befeketítő Nitimur In Vetitum, majd 12 percen át játszik az agyunkkal és vele együtt a józan eszünkkel. Akik az Abruptum legelvontabb albumaival jó barátságot kötöttek azok talán sejtik, hogy ennél befogadhatóbb már nem lesz az album. Ha voltunk olyan megszállottak, hogy eddig bírtuk akkor ezután már csak élvezni kell az utunkat a pokol legmélyebb segglyukába, ahová még a legparáznább démonoknak is csak belépőkártyával nyitnak kaput. Ugyanis nincs túl sok értelme trekkenként végigjárnunk ezt a művet, ez tipikusan az a fajta pirula amit egyben kell lenyelni.
Talán a legfélelmetesebb dolog e projekttel kapcsolatban az, hogy akik ezt a fajta dark ambient és noise stílusú zenét művelik, legtöbbször improvizálnak, semmi sincs megtervezve. Erre a legjobb példa a már előbb említett Abruptum és Enbilulugugal lenne. Na itt véleményem szerint erről szó sincs. Minden egyes hangnak, zörejnek, sikolynak megvan a pontos helye, az emberünk fejében ez a káosz és nihil a fejében lakozik és ez lenyűgöz. Álmatlan hajnalokon, a legsötétebb óráinkban megmutatja nekünk mire képes. Ha azt mondom, hogy talán egy fél maroknyi emberhez fog szólni ez a projekt akkor lehet, hogy sokat mondtam, azonban tőlem sima ügy a maximális pontszám. Ugyanis ezek mind olyan kiadványok amik velem maradnak az életem végéig, mindig vissza tud repíteni abba a pillanatba amikor szükségét éreztem ennek az entitásnak a társaságát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.