A Kataklysm frontembere, Maurizio Iacono által vezetett szimfonikus death metal légió, az Ex Deo 2021-es The Thirteen Years of Nero albumát követően egy vadonatúj EP-jével tért vissza, melyen újfent a Római Birodalom történetének sötét szálait követik, azon belül is i.sz. 69. évének kaotikus eseményeire fókuszál. Year Of The Four Emperors című mini-lemezenék dalai egy-egy olyan római császárról kapták a nevüket, akik i.sz. 69-ben uralkodtak a Római Birodalom felett. EP-jünük Galba, Otho, Vitellius és végül Vespasianus felemelkedésének és bukásának lehetünk tanúi.
Az EP-t Servius Sulpicius Galba, császár nevén: Servius Galba Imperator Caesar Augustus hét hónapos harcias uralkodásának időszaka nyitja meg. Maurizio Iacono és csapata Jean-François Dagenais és Stéphane Barbe gitárosok, Dano Apekian basszusgitáros és James Payne dobos mindezt harcias ritmusaival, nagy ívű szimfonikus betéteivel, drámai narratíváikkal és melankóliába forduló verses megemlékezéssel és szinte félelmetes, mindent elsöprő dinamikával, lendülettel adják át a Római Birodalom talán egyik legfontosabb történelmi pillanatát, amit az őt követő Otho csalárd számításai húztak keresztül. (Otho puccsot szervezett a praetorianusok körében, akik a megígért jutalom reményében 69. január 15-én meggyilkolták Galbát és a Vesta templomában menedéket kereső Pisót. Othot pedig még aznap princepsszé tette a szenátus.) Vagyis elérkeztünk a második dal hoz, ami Marcus Salvius Otho, császár nevén: Imperator Marcus Otho Caesar Augustus rövid, három hónapos uralkodását állítja középpontba. Ez a rövid uralkodás, ahogyan a dal is valamint az ezt követő dalban – uralkodásban is (Vitellius) egy visszafogottabb, de továbbra is kellően harcias traktusokkal, taktikákkal felvértezett epikus dallamszerkezettel ismerhetjük meg.
Kicsit folytatva a rögtönzött történelem órát Otho legnagyobb gondja Vitellius lázadása volt, ugyanis Germania helytartónak jelentős, nyolc legiónyi haderő állt a rendelkezésére, amíg Otho rendelkezésére csak 5 állt, abból is három távol Pannonia és Dalmatia földjén. Egy Otho számára nem épp jól sikerült összecsapásuk után 69. április 16-án a kardjába dőlt, vagyis önkezűleg vetett véget az életének. Hívei pedig Aulus Vitellius, császár nevén: Aulus Vitellius Augustus Imperator mellett sorakoztak föl, aki nyolc hónapig volt a Római Birodalom ura. Végzetét az őt követő, a zsidó háborút vezető Titus Flavius Vespasianus, császár nevén: Imperator Caesar Vespasianus Augustusnak köszön heti, aki 100 millió sestertius ellenében bevonult Rómába, ahol az addigra rongyokba öltözött és bujkáló Vitellius utolérte a kínhalál.
A záró tétel Vespasian, aka Vespasianus 9 évig tartó uralkodását mutatja be, amit háborúk, kivégzések és a káosz tarkította. Ő volt a Flavius dinasztia megalapítója és a látszólagos béke elhozója. A diadalmas dallamok összefonódnak mennydörgő ütőhangszerekkel, megörökítve hatalmának megszilárdulását és Róma szétszakadt birodalmának helyreállítását. Ahogyan a dalszövege is mutatja, olyan ember, volt, akit vérszomja mellet a becs vágya is hajtott. Ezt a kompozíciót Maurizio Iacono a kitartás és a megújulás himnuszaként jellemez, amit pedig súlyosan, dörgedelmes dallamaival ábrázol, emlékeztetve Róma, valamint jelen politikai cselszövésekkel teli világunk ingatag erejére.
Az EX Deo jött, látott és győzött! Egy erős visszatérés, ami nem csak a zenekar fényét, de a zenéjük megírásában, koncepciójuk történetének csúcsát is jelenti. Egy igazi mestermű, ami nem csak egyszerűen zenei élményt nyújt hallgatójának, hanem a kalandvágyókat talán még tettekre is sarkalja.
Az Ex Deo január 18-án, a Dark Funeral vendégeként, a Fleshgod Apocalypse és a Kami No Ikari társaságában mutatja be új EP-jének dalait a Barba Negra Blue Stage színpadán.
