Mindenki tapasztalhatja, hogy a világban egy generációváltás megy végbe – minden téren. így van ez a metal műfajában is. Nap, mint nap érkeznek hozzánk fiatal zenekarok demói, EP-i, bemutatkozó dalai. Ezért úgy gondoltuk, indítunk egy új cikksorozatot Feltörekvő generáció néven, melyben ezeknek a csapatoknak adunk és kínálunk bemutatkozást a hazai metalkedvelő réteg felé. A cikk tematikája egyszerű, 5 alapkérdésre 5 válasz… a bemutatkozáson van a hangsúly.

Cikksorozatunk újabb bemutatásra kerülő zenekara a fővárosi bázisú, modern groove metallal nyomuló Hexistence. Kérdéseinkre a banda basszusgitárosa, Karsai Roland, és egyik női énekesük, Fábián Lilla válaszoltak.

Mikor alakult a zenekar, honnan jött az ötlete?

Roli: Ezzel a témával igazából jól bele is csapunk a közepébe, mivel itt szokott jönni a bruttó vagy nettó kérdése [nevet]. A zenekar előzetes formációja már korábban elkezdte bontogatni a szárnyait Philosphers Stoned néven, és a lassabb, iiletve sűrűbb időszakok váltakozásával ez a csapat eljutott egy nagylemez kiadásáig, 2025. elején. Ebben a téli időszakban kerültem én is képbe és némi átrendeződéssel, meg jó sok munkának köszönhetően 2025 szeptemberére hivatalosan is megalakult a Hexistence. A korábbi felállásból mint alapító tagok, Tengely Viktor (gitár) és Barta Gergő (dob) maradtak, illetve Fábián Lilla (énekes), aki később csatlakozott a srácokhoz. Ehhez jöttem én nagyjából decemberben basszusgitárosként, valamint Antal Csenge január körül extrém-vokalistaként.

Az én csatlakozásommal egy időben egy kicsit más irányba mozdultak a zenei elképzelések, és a kreatív világ. Ezzel együtt, mikor jött a nagyobb átrendeződés (ketten bejöttünk, egy korábbi alapító tag kilépett), úgy gondoltuk, hogy itt lenne az ideje valami újabba, kreatívabba és kevésbé kötöttbe belefogni. Bedobáltunk pár koncepciót és név ötletet, aztán a „hadd szóljon a demokrácia” alapon megszavaztuk mi lenne a legjobb, és a Hexistence-re esett a választás. Talán azért is ez lett, mert van benne valami játékosság/szellemesség miközben mégis egy fokkal komolyabb és földhözragadtabb elképzelés, de mégis utalást tesz az előző időszak okkultabb témáira.

Mindannyiunknak nagyon szubjektív mit jelent a Hexistence, de nekem leginkább talán (a kifejezés legfrappánsabb értelmében) a mindennapi lét egyszerű átkozottságát takarja. Valami nagyon emberit és mindennaposat az összes cinizmussal, keserűséggel és kárörömmel együtt. Szerintem ez egy nagyon általános létélmény, amit több különböző szempontból dolgoz fel a három eddig megjelent dalunk. Van valami nagyon lírai az emberi gyarlóságban és egyszerre van valami nagyon fennkölt abban, ahogy szembenézünk ezzel az „univerzális átkozottsággal”. Talán ez a Hexistence gondolatisága, de röviden mondhatjuk azt is, hogy jól hangzott a név. [nevet]

Zenekar tagjai, zenei előélet, képzés?

Lilla: Erre a kérdésre elsőnek nekem mindig az a klisés gondolat ugrik be, hogy kiskorom óta imádtam a zenét, és mindig is énekelni akartam – csak nem tudtam, hogy ezt tanulni is lehet. Szóval kisiskolásként volt egy rövidebb próbálkozásom a zenéléssel hegedű formájában (három évig tartott), de hamar feladtam, és sajnos annyi maradt meg kb., hogy, hogy kell fogni a vonót meg milyen szolmizációs hangok vannak. Ezután a szüleimtől kaptam egy klasszikus gitárt, amit leginkább arra használtam, hogy időnként leüljek vele énekelgetni… Felnőtt koromra végre tisztában voltam vele, hogy az éneklés fejleszthető. 2021-ben jött el az a pont, hogy meg is volt a kiszemelt tanár, és végre teljes munkaidős állás mellett anyagilag is megengedhettem ezt a “hobbit” – amit ma már nehezen nevezek hobbinak, mert érzelmileg és energiabefektetés szempontjából is sokkal több annál. Így pont most júniusban van öt éve, hogy magánban tanulok éneket Radó Éden-nél, a Tiansen énekesnőjénél, akinek rengeteget köszönhetek. Izgalmas visszatekinteni, hogy honnan indultam, és hova jutottam öt év alatt, ennél pedig még izgalmasabb, – és néha ijesztő – hogy mennyi minden van még előttem – és bár itt elsősorban arra gondolok, hogy az ének szerintem egy életünk végéig tanulható és fejleszthető dolog, ez az izgalommal teli út a zenekarra is igaz. Viktor, a gitárosunk, Kovács Zoli-nál tanult basszusgitározni egy darabig, a gitárt csak kedvtelésből kezdte el. Nem járt klasszikus értelemben zenesuliba, csak fiatalon jött a zenekarozás, kb. tizenöt éves korában, így mindig volt hol játszania.

Roli: Kisgyerekkoromban is kifejezetten mozgatott a zene világa, de a családi háttér ezzel kapcsolatban nem volt mindig annyira támogató jellegű, mint mostanában – bár lehet, én se szívesen hallgattam volna magamat gyakorolni [nevet]. Ennek köszönhetően viszonylag későn, tizenhat évesen kezdtem el basszusgitározni és gitározni. Klasszikus értelemben sosem volt tanárom, magamtól fejlődtem, de autodidaktának azért nem hívnám magam, mert ma már az ilyesmi nem igazán létezik. Rengeteg korombeli és idősebb zenész hatott rám, sokan adtak útmutatást, tanácsot, sokaktól lestem el trükköket, és szívtam magamba a zenével kapcsolatos felfogásukat. Első zenekarommal, a Contracturá-val 2017-ben találtuk meg egymást tizenhét – tizennyolc éves koromban; itt főleg a death metal volt fókuszban. Később Pécsen próbálkoztam különböző punk és alternatív formációkkal, majd a fővárosba visszatérve, 2021 elején hoztuk össze a Wisdomslave-et (korábban Killermia), ami egy nehezen behatárolható, de leginkább talán progresszív deathnek mondható zenekar. Ezt a mai napig pörgetjük: együtt lakunk, dolgozunk a lemezeken stb. Emellett jött képbe a Hexistence, ahogy korábban is említettem. Talán 2024 nyarán kért fel Viktor, hogy ideiglenesen dolgozzak a csapattal, aztán itt ragadtam alkotni, meg kicsit apáskodni a banda fölött [nevet]. Gergő, amennyire tudom járt zenesuliba pár évig, de hamar kikopott az életéből, és ettől függetlenül kezdett dobolni kb húsz évvel ezelőtt. Azóta pedig felsorolni is nehéz lenne mennyi bandában fordulhatott meg.

Inspirációk, hatások?

Roli: Szerintem elég rendesen olvasztótégely vagyunk, ha ilyesmiről van szó: mindenkinek megvan a maga ízlésvilága és háttere, de van pár egész tisztes közös halmazunk. Ha konkrét példát kellene mondani, talán a Jinjer a legtriviálisabb: női frontos, dallamos, de brutális, groove-os és agresszív, miközben mégis szeret játszani a progresszívebb megoldásokkal, emellett az instrumentális részt ők is egy gitár-basszusgitár-dob trióval hozzák le. Ha van csapat, amely inspiráló lehet, és amire érdemes felnéznünk, akkor a Jinjer mindenképpen az. Ha kicsit mélyebbre megyünk, vannak itt még kötődések: Viktor-ral például különösen szeretjük a 2000-es évek metalcore-ját, én főleg Trivium-os vagyok, ő főleg Bullet-es, és ezek a hatások nagyon kijönnek mikor együtt szerzünk zenét. Lillával közös nevezőként a Katatonia, az In Flames és az Avatar jut most eszembe. Ezek az inspirációk szerintem főleg a szövegvilágban köszönnek vissza, meg az alapvető atmoszférateremtésben, amikor a dalok érzelmi világán gondolkodunk együtt. Gergő-vel ilyen kapcsolódási pontokra nincs is szükség: a ritmusszekciónak az efféle világi dolgoknál sokkal mélyebben kell értenie egymást [nevet]. Emellett végtelen hosszú lenne felsorolni, mi minden hatott rám személyesen, de a teljesség igénye nélkül említeném Cliff Burton-t a Metallicá-ból, az Opeth-et, a Monolord-ot, a Muse-t, a Sylosis-t és a Gojirá-t is. 

Eddig megjelent anyagok, klipek?

Lilla: A legfrissebb, Hexistence név alatt kiadott dalaink mindegyikéhez készült klip. A Such a Shame volt az első, amely a dalírási folyamatok közepette elkezdett összeállni, és részben emiatt döntöttünk úgy, hogy először ezt adjuk ki videóklippel együtt. Ehhez Drapkó Péter-t kerestük fel, aki az operatőri és a vágói munka mellett segített rendbe tenni a scriptet is, valamint végül mindhárom dalunk vizuális megjelenítésén dolgozott valamilyen formában. Szereplésre, technikai segítségre és pakolásra pedig sok kedves, vállalkozó szellemű barátunk és családtagunk volt kapható, nekik külön hálásak vagyunk. Sikerült természetesen 2025 legmelegebb, negyven fokos hétvégéjére szervezni a forgatást, úgyhogy mondhatni, bár vérrel nem, de verejtékkel és rengeteg támogatással készült. [nevet] A zenekar újradebütáló dala után egy kissé hardcore-abb irányba mozdultunk el, így állt össze a Problemsolver című dalunk, amelyhez tökéletesen passzoltak Herczeg Balázs koncertfelvételei. 

Roli: Végsőnek a hármasból az Enjoy the Fall maradt, amit április elejére tartogattunk. Maga a dal tavaly íródott, de aktualitását tekintve adta magát az időzítés. Mivel ezzel a számmal tettünk egy értékrendi/politikai állásfoglalást, mindenképp szerettük volna a választás közelében, de még azelőtt kidobni, klippel együtt. A forgatás teljes egészét a március 15-i hétvégére terveztük, mivel a legtöbb felvételt a vonuló tömegben akartuk megvalósítani. A többit az azt megelőző délután és este DIY-oztuk össze nálam a lakásban, illetve az utcán [nevet]. Drapkó Peti természetesen itt is a segítségünkre volt, csodásan megalkotta azt a 90-es/2000-es évekbeli tévés vizuált, amire vágytunk. 

Lilla: A korábbi névvel, a korábbi felállásban egyébként a Roli által már említett nagylemezünk, az Evil Gaze 2025 elején jelent meg, a debütáló EP-nk, a Lured to the Underworld pedig 2023-ban.

Célok, tervek, koncertek?

Lilla: Június 24-én először volt lehetőségünk fesztiválon is megmutatni magunkat, méghozzá az ország mostanra nagyjából egyetlen ilyen jellegű metalos eseményén, a Lowland Festen. A magam nevében azt kell mondjam, még mindig szürreális kicsit, hogy ide is eljutottunk. Nagyon vártam a fellépést és a vegyülést a közösségben is. Bő egy héttel később, – július 3-án – a ritmusszekciónk szülinapját ünnepeltük egy ingyenes bulival a Robotban, ahol Roli másik zenekarával, a Wisdomslave-vel, valamint a nemrég debütált All Life Crisi-el léptünk feli, emellett pedig készülünk egy kis extra produkcióval is zárásképp. 

Tavaly novemberben elindultunk végre vidékre is koncertezni, és tavasszal abszolút a színpadi lét volt a fókusz, amellett, hogy a háttérben munkálkodtunk a single-ök kiadásán. Ezt szeretnénk megkoronázni egy EP megjelentetésével, ahol egy csokorba szednénk az új időszak eddig kiadott dalait, egy extra dallal. Az év második felében egy elvonulósabb időszakot tervezünk, hogy az EP-t újabb anyag követhesse hamarosan, mert – ahogy Roli is említette feljebb – meglehetősen új időszámítás indult a zenekar számára Hexistence-ként zeneileg is – szeretnénk, ha a kint lévő dalaink is ezt tükröznék.

Roli: Hasonlóan tudnék én is nyilatkozni, mint Lilla: a célunk most rövidebb távon főképp az, hogy megszilárdítsuk a Hexistence-t, mint zenei entitást, és minél több új, közös dallal szolgálhassunk a hallgatóságnak, miközben minél több alkalommal és helyszínen találkozhassunk élőben is. Álmaink/hosszú távú terveink természetesen ugyanúgy vannak, – mint bármelyik zenekarnak a hazai színtéren – de elsősorban most az a cél, hogy mi is integrálódjunk az itthoni underground közösségbe, legyünk egy közismert név, akinek a koncertjeire az emberek szívesen járnak, és akivel a többi zenekar szívesen dolgozik. Ez már 2025 ősze óta szépen épül is, rengeteg remek zenekarral dolgozhattunk együtt, különös tekintettel a női frontos csapatokra, mint a Haiku, a Kill Me Twice vagy éppen az idei Wacken Metal Battle-győztes Seers of Light. Ez a közeg még egy extra rétege ennek a kultúrának, de természetesen az olyan nagyobbak között is jó megfordulni, mint a Mhorai, az Atrox Trauma vagy a Nest of Plagues. 

A lényeg tényleg az volna, hogy idővel mi is szerves részét képezzük a hazai kemény zene legjobbjainak. Emellett természetesen vágyunk arra, hogy kipróbálhassuk magunkat külföldön is – ezen is dolgozunk már egy ideje, viszont egyelőre részleteket még nem árulhatunk el.

Feltörekvő generáció, akinek kedve van bemutatkozni sorozatunkban, VÁRJUK JELENKEZÉSÉT!