Mindenki tapasztalhatja, hogy a világban egy generációváltás megy végbe – minden téren. így van ez a metal műfajában is. Nap, mint nap érkeznek hozzánk fiatal zenekarok demói, EP-i, bemutatkozó dalai. Ezért úgy gondoltuk, indítunk egy új cikksorozatot Feltörekvő generáció néven, melyben ezeknek a csapatoknak adunk és kínálunk bemutatkozást a hazai metalkedvelő réteg felé. A cikk tematikája egyszerű, 5 alapkérdésre 5 válasz… a bemutatkozáson van a hangsúly.

Cikksorozatunk újabb bemutatásra kerülő csapata, Budapest „legpunkpukkasztóbb” zenekara, a MiNaPunk.

Mikor alakult a zenekar, honnan jött az ötlete?

Ralph: Maga a zenekar 2021. október 9-én alakult Budapesten. Ekkor volt az első olyan próbánk a kEttőNéGYben, amit már ezzel a névvel tartottunk meg. Az ötlet még Tácon jött, amikor ott próbáltunk a dobos faterjának a raktárában és nem tudtuk eldönteni hogy milyen műfajban kezdjünk el zenélni. Majd jött az egyszerű kérdés: Mi a legegyszerűbb műfaj? – A punk. Három akkord, kurvaanyázás, és kész. És így választottuk ki. Persze azóta már nem egy műfaj felé kacsintottunk, meg komolyabban vesszük az egészet, de így kezdtük el még tizenhat-tizenhét éves fejjel.

Zenekar tagjai, zenei előélet, képzés?

Ralph: 2025 óta hárman vagyunk, de volt olyan korszak is mikor négyen – sőt öten – voltunk – akkor volt léggitárosunk is Norbi személyében, aki az egyik alapító tagja volt a zenekarnak. Ő is fog majd játszani az október 17-i szülinapi koncertünkön az S8-ban. A zenei előéletem röviden annyi, hogy még nagyon az elején – mikor 16 éves voltam – terveztünk egy magyar visual kei bandát – a Sanguinem-et – de sajnos csak pár hónapig élt, és mindössze csak egy számunk volt. Közben másfél évig jártam gitár tanárhoz, utána kicsivel több mint fél évig ének tanárhoz, hogy az alapokat elsajátítsam.

Domi: Körülbelül nyolc éves lehettem, amikor elkezdtem klasszikus gitározni. Mivel a szüleim is gitárosok, így nyilvánvaló volt, hogy ezzel kezdek én is. Három év után viszont elkezdtem a klasszikus ütőt. Két év múlva kicsit unalmassá vált, így elkezdtem jazz dobolni. Öt évet jártam a Tóth Aladár zeneiskolába Sárvári-Kovács Zsolt-hoz, majd felvettek a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. Életem zenekara a MinaPunk, így mindent itt tanultam meg az élő zenélésről. Eleinte kicsit kétkedve kezdtem el a közös munkát, de mai napra már egy kis család lettünk, így a közös munka is nagyon egyszerű.

Krisi: Másodikos koromban klarinétozni kezdtem, aztán bekerültem a zeneiskola fafúvós zenekarába. 9.-edikes koromban felhagytam a komolyzenével és a gitározásnak szenteltem az életem. Ekkor ismertem meg a frissen alakult MiNaPunk zenekart. A koncertjeikre mindig elmentem, aztán három év múlva, a korábbi ismertség révén a csapat tagja lettem.

Inspirációk, hatások?

Ralph: A zenekar közvetlen alapítása előtt, és az első egy-két évben óriási hatással volt rám a Prosectura, és a C.A.F.B., de bőségesen hallgattam Fegyelmező Részleget és Picsát is. Viszont zeneileg inkább hide és Miyavi zenei stílusa volt az, ami mindig inspirált. Na meg a Diaura! Ééés az X Japan-t ne felejtsük ki!

Domi: Az első kedvenc zenekarom az Iron Maiden volt, amit kb 4.-es koromban ismertem meg. Innen indult az érdeklődésem a keményebb zene iránt. Viszont dobverőt a Metallica miatt vettem a kezembe, ezért is számomra az egyik kedvencem Lars Ulrich, még ha sokan nem is kedvelik. Nálam a top viszont mai napig John Bonham, akinél a mai napig senki nem dobolt ízesebben rock zenét – az én nézeteim szerint.

Krisi: Amikor 7. osztályban megismerkedtem a rockzenével, először a Tankcsapda volt ami igazán megfogott és azóta is életem legmeghatározóbb zenekara maradt. Ám a MiNaPunk által ahogy megismerkedtem Méhn Zolit a Rózsaszín Pittbull gitárosát, ő lett a hollywood-i gitár- és metál istenek helyett igazi példaképem.

Eddig megjelent anyagok, klipek?

Ralph: Jelenleg egy nagyalbumunk van, két singleunk, egy demó kislemezünk, egy – vagy kettő – kislemezünk és nyolc – vagy tizenegy (attól függ, mikor jelenik meg a cikk) – videóklipünk. Ezek mind elérhetőek szinte az összes zene lejátszó oldalon, és YouTube-on. A legutóbbi, a hetekben megjelent Kevert.

Krisi: A kis- és nagyPunkológia albumokon hallható a játékom először, de akkor már volt egy demo és egy single lemeze a bandának. A lefrissebb formációval viszont naponta írjuk az újabb számokat.

Célok, tervek, koncertek?

Ralph: Cél? – Minél több számot ki adni, ami őszinte. Terv? – A személyes tervem – aztán nem tudom hogy a többieknek is az-e – de én megszeretném mutatni a zenénkkel ennek a szubkultúrának azt a pozitív oldalát, amit az átlag ember soha nem ismerne meg. Na meg hogy a ”true punkokat” pukkasszam. „Nem a bakancs teszi a punkot!” – ahogy egy ideje szoktam egyre több helyre kiírni.

Domi: Jelenlegi tervem, hogy ezt a zenekart a lehető legfeljebb segítsem a tudásommal és az ötleteimmel, valamint hogy a lehető legtovább zenéljünk együtt, és maradjon meg a zenélés iránti szeretetünk.

Krisi: Az én célom nem kisebb mint kitörni külföldre és befutni, bejárni a világot. Közelebbi cél egy Barba Negra koncert. Illetve idén leszünk öt évesek, amit október 17-én fogunk megtartani másik 10 zenekarral az S8-ban. Várunk mindenkit sok szeretettel!

Feltörekvő generáció, akinek kedve van bemutatkozni sorozatunkban, VÁRJUK JELENKEZÉSÉT!