Sosem voltam még a Három Hollóban, de egy igazán kellemes koncerthelyszín, ami jól megközelíthető helyen van és a koncertterem is tökéletes egy olyan underground eseménynek, mint a Flowʍolꓞ – Verner – ALVA közös koncertje.

Nagyon vártam a bulit, mert 

• a Flowʍolꓞ a videói és elérhető dalai (no meg Kalács másik formációja) kapcsán már régebben kíváncsivá tett, 
• a Verner meg egy olyan friss banda volt, ami nálam már attól fókuszba került, hogy Székely Marci az énekes (köszi a meghívást!) és a bemutatkozó daluk, a Does Not alapján egyértelű volt számomra, hogy valami nagy dolog készül, 

• az ALVA debüt lemeze anno nagyon beütött, így fel is került a 2024-es kedvenceim közé, meg amúgy is régen terveztem megnézni őket élőben,
• főleg úgy, hogy közben a felállás is megváltozott, 
• +1: egyébként is szeretem az ilyen klubbulikat.

A Flowʍolꓞ némi csúszással kezdett, de megérte a várakozást. Zenéjükben különlegesen vegyül a klasszikus progresszív csapatok hatása és az alteres megszólalás, ami egy elég egyéni karaktert ad a csapatnak. A koncert egyébként jó hangulatú volt. Egyfajta elő lemez vagy EP bemutatónak is felfoghattuk, mivel a Téboly című anyaguk hamarosan megjelenik. A repertoárjukban vegyesen szerepeltek magyar és angol nyelvű dalok, ami érdekes kontrasztot ad. Az előadásban a Boldogság volt talán a leginkább kedvemre való, de az új EP címadója (ha jól emlékszem) és a zárásként előadott Arany János költemény, az Ágnes asszony különleges feldolgozása vagy inkább megzenésítése is emelte az est fényét, ráadásul mindegyik más és más arcát mutatta meg a csapatnak. Külön kiemelném, hogy jó volt a hangulat a színpadon is, de talán ennél is fontosabb, hogy láthatóan élvezték a zenélést.

A Verner volt a koncert fekete lova, hiszen csak egyetlen dalukat lehet ismerni. Ugyan néhány próbatermi videós dalrészletet megosztottak, de azok alapján csak annyit lehetett érezni, hogy jó lesz ez. De amit kaptam, kaptunk az nekem felülmúlta minden várakozásomat, s körülnézve ugyanezt láttam a közönségben is. Valamennyi elhangzott dalnál azt éreztem, hogy bár először hallom őket, mintha régi ismerőst köszöntenék. Dalcímekkel a Does Not-on kívül nem tudok szolgálni, leszámítva a Mad Season-tól előadott Lifeless Dead-et, ami hatalmas meglepetés és öröm volt.

Az biztos, hogy ez a banda még nagyot fog menni, underground szinten legalábbis tuti. S hogy milyen a zene? Marci hangja miatt nyilván ott van benne a grunge, meg a Soundgarden, bár semmiképp se mondhatom, hogy nagyon Cornellesre vette volna a figurát. Erő viszont nagy volt benne. De ugyanez igaz a hangszeresekre is. Szóval ha nagyon egyszerűen kellene definiálni, akkor én garázsrocknak nevezném. Abba jó sok minden belefér.

Az ALVA egy – legalábbis számomra – új felállással lépett színpadra. Olyan szempontból legalábbis mindenképpen megújult a zenekar, hogy Makács Zoli a gitározás mellett énekelt is. Hú, és milyen jól! Nem akarom tagadni, én Lóri hangját a Flop óta nagyon bírom, szóval mindenképpen kritikus szemmel/füllel figyeltem. Be kell vallanom, hamar meggyőzött. Baromi jól hozta azokat a lemezes témákat, miközben nagyokat gitározott. A csapat meg a roppant energikusan nyomta, így minden prekoncepciómat elengedtem. 

Az Out of this Madness lemezes dalok természetesen nagyon jól estek, de az újak (amiket mostanában vesznek/vettek fel) is jók lesznek. Ráadásul a határaikat is bátran feszegetik, mégpedig nem épp egyértelmű irányban. A Funky c. dalukra igaz a nomen est omen, de szerintem marha jól állt nekik ez is, engem legalábbis meggyőztek ezzel is.

A zenekar többi tagjáról is csak felsőfokban tudok beszélni. De ezen a koncerten számomra közülük is kiemelkedett a basszer Urbán Tomi, aki mozgásával és színpadi jelenlétével olyan kollégáit idézte, mint például Joey Vera.

Az ilyen koncertek miatt érdemes underground klubbulikra járni. Ez a három banda megmutatta, hogy emberléptékű méretekben is hatalmasat lehet zenélni. Az pedig kétségtelen, hogy mindhárom koncerten olyan energiaáramlás volt a közönség és a zenekarok között, amit nem mindennap él át az ember.