George Tsalikis
Return to Power

Armand
2021. május 14.
0
Pontszám
8

George Tsalikis neve a beavatottaknak a Zandelle nevű New York-i power metal csapatból lehet ismerős. Emberünk 1998 és 2015 között a banda öt sorlemezen is közreműködött. George amellett, hogy felénekelte ezeket a korongokat, egyes albumokon a billentyűkért, másokon a gitárért, illetve a basszusgitárokért is felelt. Tsalikis személyében tehát egy multi instrumentalista dalszerzőhöz van szerencsénk. A Zandelle takaréklángon ugyan, de elvileg ma is aktív, a frontember azonban – megelégelve a tétlenséget- az elmúlt években két formációhoz is csatlakozott. Igaz a veterán  Overlorde soraiban mindössze egy demón tette tiszteletét, a heavy metalos Porphyra-nak azonban 2017-ben egy lemezt is felénekelt. A mi szempontunkból viszont a lényeg a saját neve alatt futó formáción van, mellyel március végén már a második albumot hozta ki. A CD-n és digitális formában megjelentetett korong olyannyira szólólemez, hogy a dobok kivételével mindenért Tsalikis felelt. A friss lemezt egyébként a Zandelle-beli kolléga, Joe Cardillo ütötte fel.

Tsalikis az új albummal onnan vette fel a fonalat, ahol a 2016-os The Sacrifice című bemutatkozáson lefektette az alapokat. A Return to Power sárkányos borítója egy neoklasszikus heavy metal lemezt sejtet (gondoljuk akár a korai Rhapsody korongokra, vagy Malmsteen Trilogy-jára, Tsalikis azonban a maga heavy metaljával nem az együtt éneklős refrénekre szomjazó tömegek igényeit akarja kielégíteni. A CD-re került muzsika inkább a power-es, tipikusan brit gyökerű amerikai nehéz fémet prezentálja, ami igazán sosem tudott kitörni az undergroundból. 

A Return to Power hangzása elsőre polírozatlannak, avagy demósnak, a dob megszólalása pedig kifejezetten erőtlennek tűnt, de a harmadik dal környékére már rááll az ember füle erre a nyersebb formában CD-re préselt hangzásra. Tsalikis középtempós, ökölrázós dalokban gondolkodott, melyekben bérelt helyük van a nagyívű énektémáknak, a kidolgozott hangszeres szólóknak, esetenként pedig a bő lére eresztett instrumentális részeknek is. Tsalikis mesterei kétségtelenül Halford és Dio voltak, illetve a nyomukban feltűnt olyan kevésbé ismert amerikai vokalisták, mint Carl Albert, vagy Harry „The Tyrant” Conklin. Az énektémák többnyire a magas tartományokban mozognak, Halford-os sikolyokkal megtámogatva. Esetenként többszólamú énektémák és kórusok is felbukkannak az epikus hangvételű dalokban, melyek hallatán rendszeresen emlékeztetnem kell magamat arra, hogy mindegyikük Tsalikis-nek köszönhető. Az egy óra talán kicsit sok ebből a zenéből, hiszen a dalok zöme közel azonos középtempóra lett belőve, ha negyedórát lefaragtak volna a lemezből, akkor sem lenne hiányérzetem. Tsalikis-nek ellenben feltétlenül jár a kalapemelés azért, amit hangszeres téren és vokálok tekintetében egymaga összehozott, Cardillo szerepe pedig kimerül a dalok kiszolgálásában.

George Tsalikis - Return to Power (2021)

A Return to Power azokhoz szól, akik nem csak a felszínen kutakodnak, hanem hajlandóak a heavy metal mélyebb rétegeibe is alámerülni. Aki kedveli a Zandelle korongjait, már feltehetően beszerezte a lemezt, de a Vicious Rumors, a Jag Panzer, az Imagika és a korai Savatage kedvelőinek is bátran ajánlott a korong!

(Andris)