Az Ipek névre hallgató hölgyemény hihetetlen dolgokat tud kipréselni a torkából. Az egyik legextrémebb női ének amit valaha hallottam, de nagyon jó is egyben. Nem egy szép teremtés, de üvölteni azt tud. :D Ez egy egyedi zene, friss vér a black metal műfajban, hogy úgy mondjam. Annie Lennox fejére meg kíváncsi lennék mikor ezt a "Sweet Dreams"-et hallja, haha.

Kellemes hallgatnivaló néhány kiemelkedő pillanattal. (Sajnos nem elég sokkal.)

A hosszán és néhány gyengébb részen kívül nincs vele gond.

Zeneileg nagyon behatárolt stílusnak érzem én ezt a stonert. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ha egyet hallottam, akkor mindet hallottam. Még a dalokat sem tudom megkülönböztetni egymástól egy adott lemezen. :D

Nem véletlenül alakult olyanná a metal zene amilyenné. Ez így egy üres valami, szenvedés minden perce.

Nem estem hasra tőle.

Van benne potenciál az biztos. Lehet, hogy kell még neki idő, hogy jobban megérintsen.

Ez valami iszonyat szar!

A zene abszolút korrekt, de szerintem a vokál kicsit túl van játszva... Kicsit sok. Ez a most nagyon megmutatom, hogy mennyire brutál vagyok, de igazából nem szolgálja a zenét mint pl. az Impaled Nazarene debütalbumán. Ott teljes volt az összhang betegség ügyileg. SICK MUTHA FUCKA...

Nincs itt nagy gond. Kimondottan tetszett, hogy az AOR-ra nem jellemzően igazán harapnak a riffek...

Igen kellemes kis hallgatnivaló ez. Mondjuk nagyon jót tenne a hangulatnak, ha elhagynák ezt az ordibálósabb éneket és csak a hörgés/károgás és az első számban hallható tiszta melankólikus énekkel operálnának... (de hát megértem. hogy nem csak nekem csinálják a zenéjüket... :) )

Nagy JÓ!

Az elnyomott basszusgitáros bosszúja.

Egésszen el voltam vele. Van egy-két kimondottan eltalált nóta rajta.

A Yersinia Pestis albumukat éveken át rendszeresen elő vettem, és bár a Kaoskult nem igazán tetszett első hallgatásra, valami miatt mégis napról napra bekerül a lejátszóba és a tapasztalatom az, hogy az ilyen anyagok lesznek maradandóak hosszú távon is.

Na jól van srácok. Működik az album. Építő jellegű kritikaként azt mndanám, hogy legközelebb kicsit karakteresebbé és fogósabbá kellene tenni az énekhangot és a témákat, illetve ha a dobosuk megenged egy szakmai észrevételt... Marha jót tenne ennek a zenének, ha kicsit fifikásabb, "nehezebb" breakekkel tűzdelné meg a húzós kettő négyeket. Az nekem nagyon hiányzott. (lásd Down, vagy COC)

Ez már nekem sok(k).

Na ez is egy korrekt lemez. Kissé mondjuk hasonlít a Stratovariushoz. A feldolgozás meg egész jól sikerült.

Kicsit vegyes, amit előadnak, de mindenképp figyelmet érdemel.

Szeressük a stonert! :)

Érdekes kezdeményezés ez a basszer album, de ebben ki is merült minden erénye.

Most kicsit mintha direktebb dalokat írtak volna a finnek. Egész jó!

Helheim rajongó sem leszek, de az atmoszférikus részek azért elég jól sikerültek.

Jófajta Black Sabbath alapú muzsika, némi COC, Crowbar beütéssel, ahogyan én szeretem. És lesz ez még jobb is!

Ipek olyan szarul "énekel" mint amilyen ronda :|

Nem találtam jobbat :’(

Az esetek 99%-ban egy ilyen hosszú album halálra van ítélve.

Én csutkára toltam a hangerőt nehogy bealudjak :)

Érdekes elképzelés volt de megbukott a mutatvány.

A 2005-ös albumukhoz képest fejlődést én nem tapasztaltam sőt… most is sikerült egy-két jobb dalt összehozni de ennyi a többi tölteléknóta.

Nekem úgy tűnik ők sem fogják már felverekedni magukat az első vonalba.

Valamivel változatosabb mint a stoner cuccok legtöbbje de így is elég unalmas hallgatnivaló.

A "hölgy" vokalizálása néha a megboldogult Fear of God énekesnőt, Dawn Crosbyt jutatta eszembe, ami egyértelműen pozitív. Ha a banda által felvállalt külsőségeket (kilóméternyi póthaj, erős smink, lakkbőr cuccok... etc) is belevontam volna a pontszámba, akkor nem hiszem, hogy többet kaptak volna 4-esnél. A zene szerintem nagyon rendben van.

Ez egy nagyon fasza lemez! Nincs benne semmi új, csak nyomják a metalt, ahogy kell. Ja, a pop-feldolgozásokat meg igazán elhagyhatnák a metalt játszó csapatok, mert kiütésem van már ettől a rengeteg fos daltól.

Kicsit megkésve jutottam hozzá az albumhoz, ami miatt nem tudtam annyi időt szánni rá, mint amennyit szerettem volna, de valóban lehetne kicsit kurtítani a hosszából. Minden egyéb tekintetben korrekt, bár középszerű anyag.

Nehéz dolog ebben a műfajban újat alkotni, szóval a banda vagy képes megragadni a zenéje hangulatával vagy megy a kukába. Ők valahol a két opció között vannak jelenleg, majd meglátom mi lesz a sorsuk.

Nem lepődtem meg a többiek által adott pontszámokon, mert olyan zene ez, mint mondjuk a Mercyful Fate. Vagy imádod King Diamond hangját vagy ki nem állhatod. Vagy szereted a csak basszusra írt dalokat vagy nem. Én szeretem! És nem elhanyagolható tényező Schmier (Destruction énekes-basszer) és Peavy Wagner (Rage énekes-basszer-zenekarvezető) vendégeskedése.

Arctalan

"Jó" hangulatot teremtenek. Ennyi szerintem elég ebben a műfajban.

Meg ahogy én is szeretem, kedves Sanyi-szaktárs :D

Remek hangulatú muzsika, egyedül a kissé gyengére sikeredett Eurithmics feldolgozás ami ront az összképen...azt talán úgy kellett volna hagyni ahogy van.

Hallgatható power lemez, világmegváltó törekvései nincsenek, ám meggyőződésem hogy ennél tud sokkal jobbat is a zenekar (mint ahogy tudott is régebben..)

Kedves zene, igazi műfaji kirakodóvásár, ám ezesetben mint pozitívum jelenik meg ez a sokszínűség a dalokon belül. Ahogy nézem pár éve a 'Progressive Darkness' is elég jó pontokat kapott a hp-n, talán most sem lesz másképp.

Kezdetben még az újdonság erejével hatott, talán valahol tetszett is, aztán szép lassan rájöttem hogy ez az ami hihetetlenül távol áll tőlem..

Papíron igazi sztárparádé, ugyanakkor nem is tudom miként gondolták, hogy csak basszusgitárra írják meg a dalokat....Ennek megfelelően olyan is az egész, na meg a 14 szám is büntetőleg hat.

Valamilyen szinten kiváncsi voltam a finnek új lemezére, mert anno mind a 'The Spirit of Ukko' ,mind a 'Reformation' tetszett, ebben viszont semmi fogósság, semmi egyéniség.

Még alakulófélben.

Inkább a kínzó fejfájás!

Ezt az extrém vokalizálást bátran nevezhetjük szarnak is, ezt legalább mindenki érti. Amúgy kb. azt mondhatnám, mint a Helheimre.

Lehet csavarni a mondatokat így is, úgy is, ez akkor is a műfaj élvonala. Persze csináltak már sokkal jobb lemezt is.

A kanadaiak, akik szigorúan ragaszkodnak az egy szóból álló címekhez. Kicsit zanzásítva (kb. 40 percben) sokkal jobban tetszene

Nagyon jó kis stoner/metal egyveleg Iowából. Csutkára a hangerőt....

Szójapörkölt. (...a hideg is kiráz). Metal, gitárok nélkül....komolytalan

Nem nagyon ismerem ezeket a finn srácokat, de egész hallgatható ez a lemez. Visszaások...

Lehet, hogy mélyebben bele kéne ásnom magam, de nem visz rá a lélek. Középszerű és szürke, néhány jobb pillanattal.

Valahol gyengém a belassult, de húzós stoner. A pontszámban egy kis bíztatás is van!

Szörnyű...

Sem ez, sem az ezt megelőző korong nem tudott meggyőzni. Bezzeg a Chity-vel készített Forged By Fire szakít rendesen. A potenciál benne van, mégsem működik.

Érdekes próbálkozás. Gondolom azért Markus nem fog kilépni a Helloweenből a Bassinvaders miatt. :)

A csapat már az első lemezével meggyőzött - azóta is tart a szimpátia.