Minőségi, dícséretes munka, azonban akárhányszor hallgattam, mindíg kényszeresen mással kellett foglalkoznom. Csak a zenére képtelen voltam huzamosabb ideig figyelni, viszont a háttérben jól elcsörömpölt.

Vannak eltaláltabb pillanatai, mint a kórus, vagy a tiszta ének felbukkanása, azonban a botrányosan hitvány feljátszás, a hangzás és az igazán megkapó / vérfagyasztó / gyűlölettel teli gitártémák hiányában számomra majdhogynem kliségyüjtemény ebben a mezőnyben. Gyerekek! Sőt! Továbbmegyek! Egyenesen szégyenletes, hogy a sok-sok éve aktív honi black scene közepéről, egy autentikusnak tartott "zenekartól" is csak egy tisztességes "b" kategóriára futja, amikor egyre másra jelennek meg az olyan debütanyagok külföldön, hogy az ember lefossa a bokáját. Hát tessék összehasonlítani a stílus többi HP-s képviselőjével... ejj-ejj

lásd albumkritikát!

beteg... (én is)

Bejövős ez a dübörgő modern köntös, azonban tudom, hogy ez pontosan az az anyag amit egy héten át rongyosra hallgatok, aztán valahova eltűnik és nem lesz kedvem elővenni. BZ-nek meg ló..sz a seggébe, hogy lelécelt a Deadwingből... Pedig mekkora albumot adtak volna ki az ő hangjával.

Korrekt munka, ám ha erre a vonalra fájna éppen a fogam, akkor más album mellett döntenék. Mondjuk Tad Morose, korai Brainstorm, Squealer vagy éppen valamelyik Morgana Lefay lemezre.

heveny világundorra és a hűvös őszi városra tökéletes orvosság.

valami ártatlanabb csilli-villi hack'n slash játék mögött elrecseghet, magában csak nagyon-nagyon ritkán, valami szentimentális nosztalgiázás kellékeként.

a tulzott hasonlóság egy csöppet nekem is csípi a csőröm, főleg mikor párom sunyi mód Ozzyt rakott be utána és simán megszivatott, hogy még mindíg a CR megy... Szóval nincsen vele semmi gond, csak nem igazán mozgatott meg.

Számomra hibátlan albumot hozott össze ez az eddig ismeretlen banda. Akaratlanul nem nagyon tudok belekötni. Simán ott a helye valahol a Satyricon, Thorns, Emperor és Arcturus között félúton.

Nagyon jól összerakták a szerb fiúk és a lány ezt az anyagot. Mind a vokális, mind a hangszeres rész nagyon bejövős. Az énekes részek sokszínűsége és minősége külön kiemelendő.

Simán felveszi a versenyt a hasonszőrű külföldi produkciókkal.

Na ez kellemes volt. Sokkal jobban tetszett, mint Kénék produktuma.

Az Unlock the Shrine az egyik legjobb black metal album volt számomra, aztán a második albummal valahogy nem tudtam mit kezdeni. Az új produktum viszont most ismét nagyon ott van, noha nem éri el a debütalbum színvonalát. Egymaga ilyen albumot összehozni nem kis teljesítmény; csak így tovább, Alexander!

Lásd Pistike666 kommentjét.

Semmi emlékezetes nem volt benne; elmondhatom, hogy meghallgattam a kismilliomodik ilyen jellegű albumot.

Mindenképpen dicséretes, hogy igyekeztek elkerülni a srácok, hogy egy újabb tucatalbumot szabadítsanak a világra. Legközelebb jobb hangzás és dalok kellenek azért.

Lassan kezdek komoly bajba kerülni, hogy mi a fészkes fenét írjak ide ezekhez a heavy/power csodákhoz. Azt hiszem maradok valami sablon szövegnél, úgymint: Nincs vele bajom, csak nem nekem szól.

Nem rossz zene, de az ének nekem nem tetszik és a dalok sem elég fogósak. Ha már Black Sabbathos múltidézés akkor sokkal inkább a Heaven & Hell idei albuma a nyerő számomra.

Szakmailag biztosan nagyon jó ez a lemez, viszont az élvezeti értéke igen csekély. Persze nem csodálkozok ezen, mert az Emperort sem szerettem soha.

Ajánlom minden álmatlanságban szenvedőnek, szociális otthonokban demens részlegen dolgozóknak, valamint kezdő kottaíróknak. Nem ajánlom henteseknek, társközvetítő irodáknak, valamint extrém sportot űzőknek.

Egy magamfajta konzervatív metálkedvelőnek ez túl élvezhetetlen zene. Pedig egy-két gitártéma a továbbgondolására késztetett.

A basszus csodás másságban van végig az albumon (nem tudok betelni vele), ehhez párosul egy elviselhető torokhang és élvezhető dallamos ének. A gitárok elszálltak helyenként, szerencsére a dob sem tipikus black. Ezek indokolják a pontszámot. (Ilyen bátran elmászkáló basszust még, még, még!!!) Csak csendben jegyzem meg, ez nálam különböző stílusok elegye, egyáltalán nem black, de nem vagyok szakértője a stílusnak.

És a végére maradt a fekete leves. A sürejét nem találván benyeltem a hígságát. Meg is ülte a gyomromat rendesen. Egyedül elhiszem, hogy nehéz zenélni, na de ez... maradok annyiban, hogy nem értem.

Ha bekerül két körrel korábban, akkor magasabb lenne a pontszám. Tetszetős album, de már nem hoz annyira tűzbe.

Kétség kívül nagy lépést tettek a progresszív irányba, de ettől nem lett egyértelműen jobb a zene. Egy-két hónap múlva meglátom, hogy beérik-e.

A lemezen annyi értékelhetőt találtam, mint amennyi vérszomjat Arthur a Kerbenog előtt ugabugráló nyúlban a találkozásukkor. Nehezen tartottam be a fogadalmamat, miszerint soha nem tekerek bele a számokba és nem léptetek tovább, de végülis (kézigránát nélkül) győzedelmeskedtem!

Sablonokból összerakott zene ez, de legalább énekelhető, élvezhető számokat hallunk. Munkahelyek vegyes közegében is bátran, büszkén hallgatható (viszont a figyelmet sem vonja el a munkáról).

Ez már annyira klón, hogy nem bírom sokáig hallgatni (persze ehhez az is kell, hogy Ozzyt sem tudom szeretni). Egysíkú a zene, az ének, mint a rianástalan tó jege.

Ez meglepett; nem műfajom a black, de ez jó! Ha tehetném, akkor a dobot és az éneket kigyomláltatnám és akkor egy kövér 10-est adnék rá.

Ha az alkotóelemeket nézem akár még tetszhet is, összességében azonban nem működik a lemez. Hiába klassz a csaj és a figura énekhangja, és szólal meg az egész ahogy kell; a tempó és a dinamika totális hiánya egyszerűen ásítóssá, unalmassá teszi a zenét.

Inkább a Sulphur, még ha ebben több is (egy hangyafasznyival) a dallam. Pontszámra megkapták volna ugyanaz, de aztán jött az első szám első perce: bööööaaaargggh :)

Hallgathatók ezek a lassú léptű monumentális témák; viszont nem 79 percen keresztül. Az számok esetenkénti begyorsítása pedig tök fölösleges volt.

Professzionális, zseniális! Kevés prog vagy progresszivitással átszőtt zene nyer meg magának, nekik sikerült. Frissek, aktuálisak; egyéniséggel bíró zenét tolnak. Sajnálom, hogy így együtt befejezik, de várom a tagok további lépéseit.

A megbízható átlagból egy fokkal sem kiemelkedő alkotás - illúzió ide vagy oda.

Egy újabb ékkő kedvenc műfajomból. ;) Borzalmas... ráadásul franciául tolják... még tetézik is...

Kiváló dallamos metal - finn minőség. Hiányérzet azért van bennem, ugyanis ez a lemez sem éri el a Tides szintjét, úgy ahogy a Blind Fire sem.

A fene gondolta volna, hogy ennyi Ozzy klón szaladgál a világban. Az énekes hasonmások közül azonban én inkább a Hellfueled-re szavazok (a zene miat).

A minőségi a zene, egy norvég bandától ebben a műfajban alap elvárás, pláne ha nem kezdők a játékosok. Ezzel nincs is gond. Viszont amit hallok, azt már végigküzdöttem jónéhányszor akár az elmúlt hetekben is. Vagyis nincs új a nap alatt. Mert hiába király a szóló a The Purifying Flame-ben ez még kevés.

A 90-es évekbeli lényegesnek mondható brit bandák erőteljesen hatottak rájuk. Ez az egy óra nekem nem ad túl sok érdekes pillanatot.

+1 szavazat az élvezhetetlenségnek.

az ének és a black metál-szerű zene párosítása szokatlan, ugyanakkor megszokható. Valami hiányzik belőle amitől kiállhatná az idő próbáját.

Maximum a sajnálatomat tudom kifejezni a feloszlás miatt, a zene ugyanis nem érint meg.

Úgy látszik a svédeknek nem áll túl jól ez a tradicionális metál. Ők a death metalban királyok! A Nostradameus meg feltünően germán akar lenni, erőltetetten, minden siker nélkül.

Az énekesnek amúgy jó hangja van, én viszont igénytelen módon csak a pőre heavy metalra vagyok kiváncsi, kb. ahogy a Brainstorm csinálja. Annyira nyilvánvalóan felesleges és figyelemelterelő ez a sok szimfo maszlag tejbevonó hogy júj.

A Black Sabbath hangulatát, világát, zeneiségét ennyire pontosan visszaadó "kópiát" talán még soha nem hallottam egy követőtől sem. Hátborzongató!!

Kimagasló anyag. Norvégok...

Szerb banda, nocsak! Nnyilván újdonságot nem mondok, ezúttal is a vokál miatt tudnám szeretni a hallottakat csak nekem ez túl sok ilyen andalítóan unalmas zenéből. :))

na, meggyőződtem hogy black metált csapkodni, kalimpálni, kelebólálni Magyarországról is képesek valakik.

5 pontnál kezdte, aztán adtam neki időt és megtetszett. Semmi komoly de legalább megkavarja a scene állószarát.

2012 még odébb van! Nem akarom a világvégét!

Profi munka! Igaz, az első album hagyományosabb progmetál dalszerkezetein változtattak és inkább amolyan modern metál irányba mentek el, de attól még jó!

Volt pár szép teljesítményük a múltban. Ez most nem sikerült de nem írnám le őket.

A dallamossága miatt kap 5 pontot. Egyébként sok szépet és jót nehéz lenne mondani.

csak ajánlani tudom az összes eddigi albumukat.

Ha annak idején ilyen zenét játszott volna a BS lehet jobban megszeretem. (a vokál itt sokkal kevésbé idegesítő sőt egészen jó az egysíkúságához képest) Így aztán nálam is marad a BS a 'túlértékelt' státuszban, aminek a szintjét még a másolók is lazán megütik. (pl. pont ez a lemez is jó példa.)

az itt szereplő többi hasonszőrű résztvevővel hasonlítva jobb, félő visazont hogy csak egy a sok black metál közűl amiért kéttucat ember oda lesz a nagyvilágban :D

Az utolsó MDB-hez hasonlóan tetszik, tehát max. fél ponttal érdemelhet kevesebbet :)

Az előző albumoktól eltérően ez bizony összecsapott meló. S már az új opusz is kész van...

Bár nagyban különbözik a 2005-ös mesterműtől, minőségében hasonló szintet képvisel. Öröm hallgatni.

Basszus, ez aztán maratoni anyag...de megéri végighallgatni, mert pöpec muzsikát rejt a közel focimeccsnyi hosszúságú album :)

Húú, ez most egyből utat talált hozzám.

Fárasztó póverság, méltatlan Göteborghoz...

Hallgatásról-hallgatásra egyre izmosodik, perpill. 8-nál tartunk :)

Póver harczosoknak és finnmániás tinilányoknak fokozottan ajánlott. Húú, én nem tartozok egyik kategóriába sem.

Nem ismerem a teljes BS életművet, szóval túlontúl meg vagyok győzve :)

Második hallgatásra már ők jobban tetszettek. Később simán beérhet.

Nagyon hangulatos anyag, ami My Dying Bride fanoknak egyenesen kötelező! Mindenki másnak meg erősen ajánlott.:)

Végül is nem olyan vészes ez... A dallamos kórusok pl. kifejezetten tetszenek...A néha teljesen kaotikus dob meg kifejezetten nem...

Már lassan fél éve megvan ez a lemez, úgyhogy bátran ki merem jelenteni, hogy egy szinte tökéletes produkcióról van itt szó, ami csakis az Arcturus, Ulver, Borknagar legjobb pillanataival említhető egy lapon!

Szinte végighömpölyög a hallgatón ez a dalcsokor. Néha zabolátlan, néha komótosan magasztos. Némelyik nótában akkora doom riffek horzsolnak, hogy csak na! Idővel még emelkedhet a pontszámom!

Lásd lemezkritika!

Kb. ugyanazt tudom mondani, mint a Leverage esetében, annyit hozzátéve, hogy ez a lemez az itt-ott felbukkanó progos részek miatt egy fokkal jobban tetszik...

Érdekes a francia nyelv használata ebben a zenei közegben. Bár a srácok nem hiszem, hogy az Amelie Csodálatos Életének kávéházi romantikáját akarták reprodukálni!:) Ennek ellenére van egy megfoghatatlan, sötét bája a lemeznek. A következő alkalommal erre lehetne építeni!

Hogy egy kisebb fajta képzavarral éljek: ez egy kellemesen jellegtelen lemez.

Szerintem meg a Black Sabbath egyáltalán nem túlértékelt! Biztos vagyok benne (és nem csak én gondolom így, hanem jópár rockzenei szakíró), hogy ha nincs a Sabbath, akkor másmilyen lenne az egész metal műfaj. Nem jobb, vagy rosszabb, csak más. Baromi sok bandára és stílusra voltak hatással, tehát ne csak a doom-ban gondolkodjatok! A Count Raven viszont úgy tűnik, hogy a klasszikus Ozzys BS-t akarja imitálni, és a gond itt az imitálással van. Nem pusztán zenei hatásról van szó, hanem egy szinte tökéletes másolatról, persze a hangzást meg a hangszerelést a mai kornak megfelelőre alakították. De a zene jó, így megérdemelnek egy jó pontot, viszont szerintem legközelebb egy egyénibb lemezt kellene kiadniuk, vagy ha maradnak ezen az ösvényen, akkor változtassák a nevüket BS Tribute Band-re...

Ez egy komplex, technikás, itt-ott progresszívbe hajló feketefémet tartalmazó lemez. Iskolapéldája annak, hogy a mértékkel alkalmazott dallamos ének, illetve klasszikus hangszerek használata mennyire tud színesíteni egy produkciót! Mondjuk én még egy kicsivel több dallamos éneket is elviseltem volna az tény. Végig magas a színvonal, de mégis kiemelek egy nótát, ami nem más, mint a Hunting Sickening Seas. A nagyszerű, szépen megkomponált dallamos gitárszólókért meg külön dícséretben részesítem a brigádot!

Nem érdekel ki mit szól, vállalom, hogy ez nekem borzasztóan tetszik, ezért megkapja a maximumot. Egyrészt nagy rajongója vagyok az efféléknek, másrészt ez azokon belül is egy kimagasló darab, mind a hangszeres, mind a vokális teljesítmény kiemelkedő, csakúgy mint a dalok.

Tisztességes munka, nem nevezném alapműnek, de bármikor jól el tudom hallgatni.

Teljesen egyetértek oldboy minden szavával, mást nem tudnék én sem mondani.

Hihetetlen sötét hangulatot tud az ürge teremteni, némelyik nóta frankón elmenne egy misztikus horror film legfélelmetesebb jelenetei alá zenének. :-) Bár embert próbáló feladat, mégis azt mondom, hogy egyben érdemes hallgatni az egészet.

Szinvonalas anyag, biztosan lelkesednék érte, ha szeretném a modern metalt.

Ez is tucatáru, de legalább nem szimfónikus. :-)

Nehezen megnyíló zene ez, lassan jönnek elő az értékei, de most már azért találok jó dolgokat benne, de nem minden szám tetszik.

A szokásos szimfónikus, édeskés lityi-lötyi, nagyon nem tudnak érdekelni az ilyenek mostanában.

Ennél Sabbath-abb már nem is lehetne. Ekkora Ozzyt Ozzy óta nem hallottam. :-) Tökéletes annak, aki szereti a Black Sabbath-féle retro doomot. Csak a nagy előd miatt nem kap többet.

Ez úgy zseniális, ahogy van! Ha lehetne többet is adnék.

Mit keres Anneke a MDB-ban? Lemaradtam valamiről? Egyébként tök jó!

Egész jó témákat is találtam és a megszólalás is pofás. (a műfaji kereteken belül) Nem én vagyok a célközönsége, de bátran ajánlom a black fanoknak, akár védőoltás helyett is......

Kijutott a black metál erre a ciklusra rendesen. Szerencsére úgy látom a javából. A dallamos énektémák és a mesterkélt dob (?) nem tetszenek, de egyébként jó kis darab.

A nyitónóta óriási. Éjfekete, túlvilági, apokaliptikus vízió. Brrrr... végigfut a hideg a hátamon.

Újabb király hazai anyag. Kár, hogy a világ többi része valószínüleg lemarad erről. Sajnálom, ami velük történt....

Sokan lesznek, akik megvásárolják majd ezt a lemezt, tényleg tetszetős, profi munka. (Én nem leszek közöttük!)

Ódon hangulatú, kissé progos black/death Franciaországból, Abból a fajtából, amit elég sokszor elő kell venni ahhoz, hogy beérjen. Egyébként debütalbum, úgyhogy lesznek még itt meglepetések.....remélem!

Huszonöt éve imádtam volna, Ma már csak muszájból kerül a gépre. A mór megtette kötelességét......

Nekem senki ne mondja, hogy ez nem Ozzy!!! Legfeljebb álnéven......

Ambivalensek az érzéseim, hol előjön a széles mosoly, máskor meg bököm a next gombot.

Nem rossz, nem rossz. Bár nekem túl rövid... :/

Talán túl hosszú, de van itt minden amitől csoroghat a nyálam. :) Klisé, de tényleg nem elég egyszer meghallgatni; még nálam is érnie kell.

Tetszik, tetszik, pedig én kifejezetten nem vagyok nagy BS fan, a Paranoid is csak 6 pont nálam, egyszerűen nem értem miért kell odáig lenni tőle a mai világban. Oké akkor "üthetett", de azért nah... Szimplán túlértékelt. Itt viszont tetszik az ének, a dallamok, a hangzás is jó, helyén van nagyjából minden, bár lehetne "fogósabb" is.