Vintersorg neve fogalom nálam a különleges, folkos, rétegzenére, ami nagyban formálja ízlésemet, napjaimat (egyik kedvenc zenészem). A Borknagar viszont soha nem tudott megérinteni. Ilyenkor mit lehet mondani?

Burzum mesterrel az lehet a baj, hogy a tanárok egy-egy felelet után túl sűrűn mondták neki, hogy "Hát ez kevés, elégtelen, üljél le!"; és nem bír ettől szabadulni, most meg már nem is akar.

Lásd: Kruger, csak a dalok itt halványabbra sikerültek.

Egy olyan csapatban akarnak gólt lőni, ahol Vintersorgtól a Running Wild-on át a Fejdig sok mindenki megtalálható. Nálam biztos kispados, mert nem rossz, de amíg a kezdőcsapatban megvan a 11 alaptag, akikre biztosan számíthatok, addig nem is rúg labdába.

Kezdek kiakadni. Ez már tényleg a sokadik lemez, amit azért nem fogok sűrűn elővenni, mert idegesít a vokalizálás. (Itt sokszor inkább csak üvöltésnek nevezném. Értékelhetetlen.) Pedig zeneileg élvezetes, még ha a befogadhatósága ahhoz hasonlatos is, mint amikor répát egyelünk gólyalábon.

A spanyolviasz feltalálása Akerfeldt nevéhez fűződik! Ami itt hallatszik, az nagyon jó minőségű másolás; Opeth tollakkal való ékeskedés. És hogy mit érdemel az a bűnös, akinek az anyagát a fülemen tartom? (Mert hallgatom!) Ennyit!!!

Kitűnő lemez! A huszad pont levonása csak azért kell, mert a Dimensions még megelőzi; és így különben sem érhet az elfogultág vádja.

Elsiklott mellettem, mint Hubble a Szojuzból kidobott banánhéj mellett.

Ha búcsúlemez, akkor Sentenced: The funeral album. A Spirit of rock továbbgondolást igényelt volna, viszont a balladák egészen jók lettek. Összességében: inkább zene ez, mint bona.

Vékatakarta lemez nem lesz belőle, az egyszer már biztos! A megfogható dallamokból álló dalcsokorban csupán pár kókadtszirmú, naftalinillatú hervadáj található.

Nem igazán tetszik, mert túlzásba van víve a progresszívkodás. Azért minőségi zene, szóval ennél kevesebbet nincs szívem adni.

Akik szerették a Burzumot szerintem nem csalódnak az új albumban sem. Megvan az elvárt hangulat, a hangzás pedig nagyon jól illik ehhez a muzsikához. Csak azért nem maximális pont, mert a Filosofem sivár hangulata egy kicsit még manapság is jobban tetszik.

Annyira nem volt érdekes a zene, és a vége felé már a monotónia is felütötte a fejét, de legalább a pergőt szétcsépelte a dobos. :)

Noha a folk/viking metal zenékből is kezd túltermelés mutatkozni, ez az album nem tartozik a felesleges kiadványok sorába. Ezt erősíti a zene hallgatása közben beinduló fej- és lábmozgásom is. ;)

A kollégák pontjai alapján valami jóra számítottam. Sajnos nem lett az...

Úgy látszik manapság már nem lehet igazán egyedi zenével előállni. A bandák többsége elindul egy-egy ösvényen, amit a kultikus, stílusalapító bandák tapostak ki sok évvel ezelőtt.

Ez a power metal stílus igazán kihalhatna már, mert annak nem sok értelme van, hogy a bandák ismétlik önmagukat és másokat unos-untalan. Na meg megszabadulhatnánk az áriázó "férfi" énekesektől is. ;)

Hagyománytisztelő norvég black metal, mindenféle újdonságok nélkül. Aki szereti az említett stílust az tehet vele egy próbát, de túlzás lenne azt állítani, hogy nem lettünk volna meg a lemez nélkül.

Minőségi Scorpions lemez született ismét, csak sajnos nekem ez túl lágy muzsika. Azért nem semmi mennyiségű lemez van a hátuk mögött, szóval az elismerést mindenképpen megérdemlik.

Legalább valami emlékezetes lett volna rajta, de még ez sem jött össze. :(

Nem dobom el magam tőle, de vannak kifejezetten jó részek is benne, összességében véve egy erős hetes.

Varg nem tud nem Burzum hangulatú lemezt készíteni, tehát ezt borítékolhattuk. A lemez méltó folytatása a régóta megszakadt munkásságnak ugyanakkor néhol erőtlennek érzem a régebbi anyagokhoz képest, bár ezt kárpótolja a mondanivaló és az ehhez kötődő atmoszféra mélysége. A két főműhöz minden esetre nem ér fel, így csak nyolc pontot adok.

A death metal mindig is távol állt tőlem, sajna ez a lemez sem hozott közelebb minket egymáshoz, de a hallgatása közben azért egyszer meglendítettem a fejszémet...

A gelderlandi pogányok megint megmutatták hogyan is mulatnak szászföldön a harcos népek!

Valóban különös zene ez, a death metalra nem jellemző elborult, és szuicid hangulat lengi be, akár egy elmegyógyintézet szürke, ódon, és egekig magasodó falai közt kínzott skizofrén látomásai...

Tiszta melódiák, death, és néhol black metal ötvözetében. Van benne valami, azt meg kell hagyni. Ugyanúgy mint a Borknagarnál ez is egy erős hetes. Az Opeth-et pedig nem ismerem behatóbban, így összehasonlítgatásba sem bocsátkoznék...

Mivel 64-nek a köbgyöke 4 és ráadásul 4-en is vannak a bandában ezért 4 pont.

Hát kérem, valódi Norvég black metált kaptunk a pofánkba, nyers, dinamikus, elsöprő gyűlölettel teli opusz...

A műfaj kedvelőinek biztosan bejön, de nekem ez már kifejezetten langyi és unalmas...

Gyenge, unalmas, felejthető...

Nem érzem azt az energiát, azt a dühöt, amit az előző lemezeiken hallottam!

11 év után egy nagyon gyenge lemezt készitettek! Belus-al közösen! :-)

A régi Sepu ugrott be, mit hatás, de kit érdekel, ha jó az amit csinálnak!

Kicsit élettelen a hangzása a cuccnak, de nem rossz lemez!

Kell egy kis időt adni a lemeznek, mert elsőre nem adja meg magát, meg persze hangulat függő is a dolog. Nekem tetszik!!!

A finn progresszív death / black metal banda dalaiban benne van a menny és a pokol, a fájdalom és a megnyugvás is!

Már csak Jontho (dob) maradt a bandában, a többi tag a Carpticon és Svarttjern csapatokból érkeztek. A ritmusszekció előtt le a kalappal. Fantasztikus, amit művelnek!!!

A hányinger kapdosott az első számnál, szörnyű az a Bon Jovi-s dal, aztán a lemez közepe felé már elég tűrhető a dolog, de nekem ez túl kevés.

Jó hangja van Bush-nak!!! :-) ...és a zene sem rossz!

Univerzális pontszám jár ezért a teljesítményért.

Hangzásra és teljesítményre olyan, mintha egy amatőr metal zenekar próbájáról kiszűrődő hangok kerültek volna rögzítésre vmiféle Sokol kaliberű diktafonnal. Burzum mes... izé Bél... akarom mondani Varg vagy Kristian ezt nem kellett volna eröltetni.

Sima ötös. A minusz egység az énekes nyitóproduktumának szólt; mintha egy lelkes önhánytatót hallanánk a kiadós vasárnapi ebéd után.

Nem rossz, sőt... de igazán nem is egetrengető. Megbízható viking-metal.

Nem t'om... nem hallgatatja magát; megy is a lecsóba.

Ásításra késztető témahalmaz.

Mindig is tetszett a FC ál-kórusmunkája; ezen a lemezen is van belőle bőven. No meg a kiváló dallamokból, trappolós tempóból. Yesss :) Egyedüli negatívum: mi a frásznak petersteelezni az Under the spell of the moon-ban. Ide hallatszik hogy szenved az énekes.

Megszólalt a Ragnarok, eltűntek a színek a monitoromról és kiült a corpsepaint az arcomra. Az aranyhörcsöggel már végeztem... Most fáklya után kutatok, hogy lerohanhassak a betondzsungel kockái között kornyadozó három fa alkotta sűrű erdőbe és érezzem a nordikus tél hideg fuvallatát az arcomon. Ja, hogy tavasz van és 20 fok? Upssz....

Nem is értem mit szaroztak a skorpiók annyit az előző tizenpár évben mindenféle hülyeséggel, amikor ilyenre zenére is képesek. Tipikus rockpanelekből összeállított cucc? Naja, de bődület feelingje van, sz'al kit érdekel. Arénarock! :)

Nem adja meg magát egykönnyen. Bush az AS-ben inkább produkálhat, mint az Anthrax-ben és itt most kiválóan teljesít.

Az mind az első, mind a sokadik végighallgatás után nyilvánvaló hogy nem lesz konkurenciája az Empiricismnek vagy az Epicnek, csak mivel ezt a minőséget más bandáktól nemigen hallom mostanság, ezért aztán megérdemli a jó pontszámot.

Túl sok minden nem változott tizenegynéhány év alatt. Nosztalgiázásra jó ez már csak, amúgy túlhaladta a kor!

Azért hiányzik ebből valami olyan, ami a svéd death bandákat igazán nagyjá teszi. Sok lemez készül még mindig ebben az olckúl stílusban, de legtöbbje szemfényvesztés és a múlt szellemének erőltetett megidézése.

Nagyjából a megszokott folk-viking köröket futják, ám igencsak összeszedett dalokról van szó...könnyű megszeretni!

Szokatlan anti-kommersz zene! Nem lesz mindenki kedvence....elmeállapottól függően 7 és 10 pont közt mozog.

Néhány körrel ezelőtt említettem, hogy egyes bandák milyen jól eléldegélnek az Opeth-től származő "szellemi tőkével". Ez most itt duplán igaz, ráadásul az In Mourning sokkal érdekesebb dalokkal rukkolt elő.

bahon megérzése a 6.5-es átlaggal kapcsolatban eléggé reális. Németektől egy ideje már semmi jó nem jön power és heavy fronton!

Jópár évvel ezelőtt a Blackdoor Miracle lemezüket mindössze egyetlen hallott nóta alapján vettem meg. Nem bántam meg...Ez viszont nem egy nagy eresztés, többet vártam.

nagyon nem az én zeném, de rosszat meg nincs szíve írni az embernek!

Kellemes zene. A korábbi blackes nyers erő már a múlté. Talán az egyik leggondolkodóbb sorlemez amit hallottam tőlük így talán emiatt is nem érzem kiemelkedőnek.

Porszívó és darázsfészek metál.

"Egy dallampárti zenehallgató nem leli sok örömét benne." +1

Én az efajta zenék esetében érzem azt hogy az alkotók úgy általában visszavehetnének a tempóból. Akkora dömping már nincs mint egykor,(3-4 évvel ezlőtt) a kihalásukat sem kívánom de az évi 1-2 ilyen jellegü lemeznél több nem ajánlatos. :)))

Egy dallampárti zenehallgató nem leli sok örömét benne.

Meg kell hogy mondjam, a metálnak ezt a morcona vállfaját sikerült számomra is emészthetően előadniuk. A hörgés és károgás ugyan rémisztően gyenge az énekkel szemben így én az előbbi vokalizálást úgy ahogy van kicsapnám.

Egy dolgot kifogásolnék csak......nálam a power metál valahogy egész mást jelent. Erőteljes, tökös, vaskos riffeket először is. A Freedom Call nem ilyen hanem csak egyszerűen egy dallamokra nagy hangsúlyt fektető banda szürke énekessel. A gitárosok ötletessége viszont csúcs!

"Burzum mester" próbálkozása annyival jobb hogy legalább kíméli a hallójárataimat és nem akarja szétrobbantani.... Az szépen elzsizseg :)))

Én szerintem a Scorpions a 2000-es évek lemezeivel sem lőtt mellé. Bőven az elvárható szint felett teljesít ez az album is.

John Bush személye kicsit meglepetésként ért, elsőre nem is mondott semmit a hangja...mint ahogy az Armored Saint sem a múltja ellenére. Most még jó hallgatni...:)

Már jó ideje hallgatgatom és sajnos nem fog meg annyira, mint a korábbi lemezeik. Az Empiricsm kiemelkedő volt, az Universal sajnos nem. De persze nem is rossz.

Az eddigi Burzum lemezekhez hasonlóan ez sem ragadott meg. Sosem értettem, hogy miért tartják kiemelkedőnek néhányan. Az album első fele még elmegy, aztán egyre unalmasabb. A Belus' Tilbakekomst pedig igen fárasztó és egysíkú. Főleg 8- 10 percen keresztül. Talán a börtönélet monoton szépségét próbálta megzenésíteni. Kizárólag alváshoz! A borító viszont szerintem gyönyörű!

Amikor rögtön a Mantra Revers-ben fülöncsapott az eszelős reszelés, megijedtem, hogy csak erről fog szólni az egész, de beljebb egészen jó témák bukkantak elő. A nyaktörő tempó egy- egy pillantra lassul le, majd zúznak tovább. Nem ismertem őket eddig, de azon nem lepődtem meg, hogy svédhon lakói!

A Walhalla Wacht jobban tetszett. Nagyon ismerős az énekes orgánuma valahonnan : )

Örülök, hogy bekerült a Hp- ra! Sok banda neve eszébe jut az embernek, de szó sincs koppintásról. Eredeti, fasza muzsika!

Az Opeth párhuzam tagadhatatlan, a hatásuk egyértelmű. Én viszont szeretm az ilyesfajta hörgicsélést. Az In Ruins a lemez legjobb tétele, talán ebben van a legtöbb tiszta ének. Nálam ez most a kapufáról befelé pattant!

A fantasy könyv mellé, amit olvasok éppen passzol. A Stairway To Fairyland van meg tőlük és attól mindenféleképpen profibb. Nem tudom, hogy a pontszámom mennyire nyitott a germán power iránt, de ennyi...

Unalmasnak találtam. Az intro után összefolyt az egész és így egyben számomra hosszú volt.

Mivel önszántamból nem hallgattam még Scorpionst ( csak az ismertebb dalaikhoz volt szerencsém ), így viszonyítani nem tudok. Többszöri hallomás után sem találtam rossznak, bár nem lesz a kedvencem!

Szinte egyáltalán nem tudott lekötni, már most nem emlékszem belőle semmire.

Kicsit unalmas, lehetne benne több pörgős, állat rész. Ettől függetlenül nem fércmunka, és kellően melankolikus hangulatban jobban betalálhat.

Kiválóan hangulatos visszatérés. Simán felülmúlja a várakozásaimat.

Tukatukahörrhörrdzsidzsi...Svensk DödsMetall Evighet! \m/

Jó ez, meg szép is, de legalább 20 ilyen banda van.

Változatos, pont nekem való borult súlyosság.

Az Opeth-klónok versenyében az In Mourning nyert.

Póóóver metál!! :D

Közel sem annyira hangulatos, mint a Diabolical Age, de még így is bitang pusztulatos.

Ez egy hard rock lemez, nem kell tőle sok keménységet várni.

...biztos meg van a célközönsége ennek is.

Bár nekem a Vortex nevével fémjelzett albumok a kedvenceim, a többi Borknagar alkotást is kedvelem. Az Universal is egy tipikus 'nagar lemez lett, és egyúttal a legkönnyebben emészthető, legslágeresebb is. Azt is meg tudom érteni, ha valaki hiányolja innen az eddig megszokott nyers erőt, de ettől függetlenül a zenébe nem tudok belekötni, még mindig minőségi amit csinálnak!

Ez az első találkozásom Varg bácsi művészetével, úgyhogy nem tudok mihez viszonyítani. Amit itt hallok, az egy hipnotikus, delejező hatású, végtelenül repetitív hangulatzene, ami legalább annyira ambient, amennyire black...

El kell ismerni, hogy viri jó érzékkel válogatja be ezeket a skandináv death bandákat! Bizonyos hangulatokban ez az album is működik, de az tuti, hogy nem leszünk elválaszthatatlan jóbarátok!:) Azért egy-egy váltás, hangszeres megoldás, szóló hallatán többször is elismerően csettintettem!

Egy korrekt, viszonylag szórakoztató folk metal ez Hollandiából, holland nyelven előadva. A stílus szerelmeseinek akár még csemege is lehet, de a hozzám hasonlóan közömbös csókáknak is szerezhet kellemes perceket!

Olyasmi zenét rejt a korong, mintha egy felturbózott Crowbart hallgatnánk! És némi korai Mastodon íz is tetten érhető... Ezzel együtt nagyon rendben van a cucc, van egy erőteljes húzása, de azért akadnak elszállósabb pillanatok is! Zsír!!!

Egyrészt ez egy baromi jó lemez! Másrészt meg szinte egy az egyben Opeth...Annyi különbséggel, hogy nem Akerfeldt bátyó áll a mikrofon mögött és vannak blackes elemek is a dalokban. De ezúttal jófej leszek, és nem vonok le több pontot a túlzott hasonlóság miatt, ugyanis nagyon jól esik hallgatni a lemezt! Viszont legközelebb több egyediséget kérnék!

Szeretem a meséket, csak már régóta nem hiszek bennük...Ennek ellenére akár még tetszhetne is ez az album...De nem tetszik. Legalábbis a nagy része nem. Érdekes módon a lemez közepe táján elhelyeztek 3 olyan nótát (6-8. dal), melyek teljesen különböznek a többitől! Még az énekes is máshogy énekel, egy amolyan darkosabb, pszichósabb énjét veszi elő, a la Geoff Tate, Warrel Dane, és a zene is tetszetősebb. A többi szerzemény viszont tipikus európai power metal, amelyből pont az hiányzik, ami a stílus lényege, azaz az erő. Tehát számomra ez egy nagyon felemás lemez, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni...

Az old school, sika-sika black metalok nagyon távol állnak tőlem. És azt hiszem ez már nem fog megváltozni...Sorry, ez van...:)

Amennyire bejött az előző lemezük, ez annyira nem jön be. Az első dal pl. úgy kezdődik, mint egy Hevesi Tamás nóta, majd átvált kései Bon Joviba...:) Azért a balladák tényleg rendben vannak, főleg, hogy ezúttal még Stallonéról is megemlékeztek (Sly)!:) Viszont az utolsó dal címe nagyon találó, én is úgy érzem, hogy a legjobb még csak most jön, vagyis a csönd és a pihenés. Szép volt fiúk, itt a vége, fuss el véle!:)

John Bush és Joey Vera neve manapság is garancia a minőségre! A La Raza egy erős lemez lett, bár a Symbol of Salvation színvonalát nem éri el. Viszont mindegyik nótába sikerült becsempészniük valami kis finomságot, ami miatt egyszerűen jól esik hallgatni a lemezt! Azért 2 dalt kiemelnék, ezek pedig a kongával, latin ritmusokkal fűszerezett szépen építkező címadó, és a Little Monkey, ami egy akkora sláger, hogy csak na, és a refrénje telitalálat! Remélem a következő albumra nem kell ismét 10 évet várni!

Vintersorg 10 pont, zene (a régi Borknagar lemezekhez viszonyítva) 8 pont, átlag tehát 9.

11 év után egy hamisítatlan, igazi Burzum hangulatú lemez született.

Túlságosan nem izgultam rá, a műfaj klasszikusaihoz szerintem nem ér fel, de rossznak semmiképp nem mondanám.

Nagyszerűen elszórakoztat és ez esetben nem is kell ennél több.

Súlyos és elborult, a maga nemében igen jó zene.

Szeretem az ilyen progresszív hörgős muzsikát, Opeth hasonlóság természetesen tagadhatatlan, de mivel az "eredetit" szeretem, ez is tetszik.

Vannak élvezetes részei a lemeznek, de néha nagyon leül a dolog, helyenként unalmassá válik számomra.

Nincs itt gond egy szál se, nagyon jó kis old-school black metal hallható a lemezen.

Tisztelet nekik a kitartásért, de az újabb kori Scorpions lemezek közömbösek számomra. Ha Scorpionsot akarok hallgatni, előveszem valamelyik régi lemezt...

Első belehallgatásra jobban tetszett, mint most. A dalok egy része nem nyerte el a tetszésemet.

Előremutató progresszív zene, mint ahogy szinte mindegyik Vintersorg munka. Egyéni és messziről felismerhető minden perce. Ott a helye minden gyűjteményben.

Elfogadom, hogy ennek így kell szólnia, azt is, hogy bizonyos körökban ez etalonnak minősül. Nekem viszont nem tetszik.

Tradícionális skandináv deathben azért elég erős ma is a felhozatal. Ez a 17 éve működő társaság a stílus élmezőnyébe tartozik, amit most is igazolnak. A Kevorkian Exit pl. igazi csemege, de a többi sem piskóta. Sűrű és arcba mászó anyag!

Meglepően jó zene. A korábbi anyagokat nem hallottam, de ami késik....Nincs semmi újdonság, de amit kapunk, az felettébb kellemes. (Imádom ezeket a többszólamú énektémákat!)

A teljesen jó zene mellé idegesítő ordibálás társul. Ha ettől el tudnék vonatkoztatni, akkor igencsak maximum közeli pontszám születne.

Ügyesen helyzetbe hozta magát ez a banda az első lemezével, de most csak kapufát lőtt. Én jobbra számítottam, persze ahogy a pontszám is mutatja nagy gondok itt sem lehetnek. Jöhet a harmadik...!

Szerettem a Helloween-t valaha és ez most valami olyasmi....kissé piacosítva.

Számonként hallgatva rendben van, egészben viszont meglehetősen unalmas. Talán a nótaírással van gond?!

Továbbra is tartom azt a véleményem, hogy a Scorpions zenekart úgy a '80-as évek közepéig jegyeztem. (World Wide Live - 1985) Azóta kívül esnek az érdeklődésemen.

Patinás név, de soha nem érintett meg. Műfajában sem tartom különlegesnek. Egyszer meghallgattam, elég is volt belőle!

Bizonyos szinten művészi, de egyben kommersz is, amit Vikernes bátyó művel. A feeling nagyon ott van, ám a változatosság létért sóvárgó pilléreit valahogy ezúttal is elfelejtette beépíteni sajátos zenei világába...

A Nevermore odazúzós pillanatait keverjük el egy csipetnyi Earthtone 9 húzással, masszírozzuk át egy kevés Neurosis-os borultsággal, hintsük meg némi Kirk Windstein orgánumát idéző, karakteres vokállal, majd adjunk hozzá jó adag igazán mai megszólalást, és a főétel már tálalható is. Számomra az idei esztendő eddigi legkellemesebb meglepetése. A pontszám magáért beszél...

Opeth? Opeth. ..Nem rossz, de ha már Opeth, akkor inkább maradok Akerfeldt bátyó csapatának korongjai mellet. Hofi mester szavait idézve: "A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak..." :)

Igazán kellemes Germán Power, vaskos Helloveen ízzel átitatva.

Szerény, nyomott véleményem szerint korai még búcsút inteni a bandának. Lesz még itt olyan levezetés, amit könnyes szemekkel fogok konstatálni... (Szeretem, mert csak!)...:)