Nagyon hangulatos, jól kidolgozott epikus viking metal zenét rejt a korong. A Bathory nevét persze meg kell említenem, de azt hiszem, hogy maga Quorthon mester is az áldását adta volna rá. Az Our Failure c. dalban feltűnő durva éneket szívesen hallottam volna kicsit többször is, illetve egy női hangot is el tudtam volna viselni a változatosság kedvéért, de ezek csak apró dolgok, mert amúgy határozottan tetszett az itt hallható muzsika.

Rég hallottam ilyen tömény gonoszságot áradni egy zenéből. A szövegkönyvben található képek nagyban hozzájárultak az élmény fokozásához, csakúgy mint a tökéletes hangzás.

Nagyon különleges zene, ezt el kell ismerjem. Azok a kedvenc részeim, mikor történik is valami a zenében, netán a csajszi is hallatja a hangját. Mindenesetre odafigyelős, beleélös muzsika, amire nem mindig van lehetőség, vagy elég idő sajnos.

Középszerű lemez minden tekintetben. A Shadowman kivételével egyik nóta sem tudott megragadni a fülemben. Abban mintha még egy női hangot is felfedezni véltem volna. Vagy csak az énekesnek léptek jobban a golyóira? :D Na jó, tényleg egy csaj volt az, de sajnos csak pár másodpercig tartott az örömöm.

Unalmas ambient massza, ami elzöngicsélt a háttérben. Próbálkoztam nagy hangerőn is hallgatni, de azt meg az idegesítően szar hangzás hiúsította meg.

A lassú és monoton részeket leszámítva egészen hallgatható. Mondjuk sejtettem, hogy jobban fog tetszeni az előző albumtól, mivel pópa szóvá tette, hogy nem jó az új lemez. ;) Persze azért nem leszek a rajongójuk ezek után sem, és ezt sem hallgatom meg többé.

A hangulata és a hangzása nagyon rendben van a lemeznek, de csak addig hat amíg szól; semmi nem marad utána az ember emlékezetében. A szövegkönyv szerint az angol című dalok szövege is angol, ám ez az ének cseppet sem alkalmas a mondanivaló verbális közvetítésére.

Meg kellett hallgatnom a The Shadow Cabinet albumot újra, mert nem akartam elhinni, hogy az annyira bejött anno, ezt meg semmi kedvem hallgatni. Az eredmény: az egy tökös zene bika hangzással, ez meg egy langyos víz minden tekintetben. Csalódás, nem kicsi.

Ebben a brutal death stílusban sok újdonságot nem lehet elkövetni, de ezt nem is várja senki. A srácok megtették ami tőlük tellett; zúznak mint a gép, és egy jó hangzást is a zene alá pakoltak. A stílus elitjéhez még nem értek fel, de ki tudja mit hoz a jövő...

Sokszor neki kellett futnom, mire meghallgattam kb. háromszor, persze több kisebb adagban. Porcikám nem kívánta ezt a zenét, be kell valljam.

A hangzás szép, tiszta, monumentális, az ének sok helyütt Quorthon mester Blood On Ice c. opuszára emlékeztetett, máshol meg a Hammerheart ugrott be. Tulajdonképpen az egész lemez hangulata igen erősen a Bathory-ra hajaz, azon belül is a viking-érára, ami nem baj, csupán így egyediségről vajmi kevés szó eshet...

Fejfájás kiváltására tökéletes, nem tudom elképzelni ezen kívül még milyen "élményt" nyújthat...

Sámánzene észak szellemiségében tolmácsolva a rúnák ereje által. Meditációhoz, különféle asatrú szertartásokhoz kiváló. Jómagam is ezt hallgatom rúnajóslás közben...

Az ilyen elszállós, langyi, trallallás húrnyúzás soha nem volt az én műfajom. Ezután sem lesz...

Ez már valami! Ilyen mélységű depresszív, hullaszagú és szuicid atmoszférát nem sok lemeznél tapasztaltam, az ember szinte érzi hogy szorul a hurok a nyaka körül ;)

Pszichedelikus, sokkoló, inspiratív zajkomplexió, az anyag örvénylésének megzenésített változata...

Osztom renato véleményét, semmi olyan nincs ezen az albumon amit ne felejtenék el már egy másodperccel a meghallgatása után. Nincs mélypont, vagy akár katarzist okozó pillanat, az egész massza egy linearitás mentén halad. Persze, persze a dallamok szépek, de ez még önmagában édeskevés...

Dinamikus, technikás, jól hangzó anyag, azon kívül hogy nem igazán az én műfajom nem találok benne hibát, kellemes perceket viszont annál többet...

Odabaszós, kegyetlen, szélvészgyors, gerendaszaggató, idegtépő, falrafelkenő, barázdabillegető...

Azon merengtem, vajon lehetséges-e hogy a lemezen lévő számok által generált hanghullámok egy alternatív idő-vákuumot hoznak létre a térben? Ugyanis az album felénél már olyan érzésem volt, mintha 100 éve ezt hallgatnám...

Volt benne valami értékelhető, de sajnos nem firkálták tele pöttyökkel a kottát. Így ez csupán olyan, mint a cukortepsi: egyszer használatos.

A Legion és a Dark from the soul dalok tették valamelyest elviselhetővé ezeket a szeretet-himnuszokat. Inkább kimegyek esőbe tyúkhúrt nyírni damilossal, hadd fröcsögjön, minthogy még egyszer megkarcoltassam vele az agyalapimat.

Filmzenének elmenne, de önállóan, mint hanganyag annyira van csak létjogosultsága, mint férfinek a mammográfián.

Számomra ez a lemez úgy jó, ahogy van! Emiatt aztán teljesen egyet értek azokkal, akik hiányolják a kiugró tételeket. És a másik "hajós" lemezhez képest itt a közép hangszín sem lett háttérbe szorítva, nincsen hallgatása közben hiányérzetem.

Amelyik kutya ugat, az nem harap - ez a lemez sem mart meg, sem ebként, sem savként. Inkább csak hígított ecetként oldotta a rám rakódott borkövet, más nyomot nem hagyott. Közömbös.

Ha valamire reagálnom kell, de az agyam közlekedési útjain dugó van, akkor mentőövként rögtön Pandacsöki Boborján unyikábogya kifejezésére gondolok. Most is segített: ez a fajta meditatív zajörvény tetszik nékem, kérem szépen.

Olyan lemez ez, mint az adu ász, nem kell mindig elővenni, de ha előjön, akkor visz mindent. És persze ha van hozzá kellőképpen elhatalmasodott lelki töltetlenség. Ex-húsevő banán barátunknak igaza van: Agalloch-szindróma!

Amennyire vártam már, olyan jó lett. A tempóváltásoktól a folkos dallamzuhatagokig van itt minden olyan töménységben, hogy ha pálinka lenne, akkor csak hosszúlépésként lehetne megbírkózni vele.

A lemez tempóját átvéve a meghallgatása végére annyira elfáradtam, hogy önként jelentkeztem a főnökömnél szelephézag beállításra a villanymozdony-javító műhelybe. Viszont szórakoztató tud lenni rövidtávon.

Reggel még amennyire el tudtam merülni az óceánban, estére annyira zavart. A zoxigénhiány és a keszonbetegség az oka, vagy a "mindha ezt már hallottam volna" érzés, nem tudom.

Van hangulat, meg Bathory érzések, meg pátosz, meg minden kutyafüle, csak éppen annyira köt le, mint vízvezetékszerelés a házipókot. De azért az ősfíling megvan! :D

Gondot én sem sokat látok, azon az egyen kívül, hogy erősen közepes a produkció. Egyetlen egy kiugró pillanat nélkül hömpölyög végig a fejemen. Stílusgyakorlat.

na igen... kiváló rúnajósláshoz, rétisas megfigyeléshez és életfa-metszéshez. Amennyiben viszont nem vagy sem testi, sem lelki germán-kelta leszármazott, kiváló szemöldökfonásra, seggvakarásra és meredt orrpiszkálásra. Szóval úgy tűnik, ez a meditatív merengés mindenkinek jó valamire.

Semmi gond sincs ezzel az anyaggal. Bár hogy ez saját stílusában mennyit ér, épp úgy nem tudom megmondani, mint ahogy Urduúl sem tudok... Ebből a körből én anno egyedül a Ten - Babylon c. anyagát hallgattam rongyá. Az tetszett.

a székrekedéses maja sámán és a sufniblack esete a bekapcsolva maradt Sokol rádióval.

Ömlik, hömpölyög, maga alá temet. Zajos, borult és beteg képződmény, ami a mocskosabbik felét tolja a csilli-villi világ mézes-mázas pofájába.

mert megérdemli

BAZZZ!!! :DDDD 3 és fél számot bírtam végigszenvedni ebből a fertelemből. Ez valami vicc, vagy paródia??? Annak egyébként nem lenne rossz. Naszóval inkább az erőspaprikás beöntés, mint ez a borzalom. Az énekesnek nevezett képződmény egyébként a legmókásabb az egész "produkcióban".

ratatata hörrhörr ratatat hörrhörr ásít ratatata hörrhörr ratatata ásít

A Precambriannal megkezdett ösvényen halad tovább a zenekar, azon a borzasztó nehéz csapáson, amiben minden egyes hang megalkotása külön kihívás. Érdekes módon nekem a friss anyag jobban bejön mint a néha végtelennek tűnő előző kiadvány. Én is kíváncsian várom a sztori második felét, amivel majd teljessé válik a friss mű. Ja és aki tudja, csípje el őket koncerten, mert amit csinálnak, az egyedülálló és letaglózó!

Nagyon nehezen jutnak egyről a kettőre. Fennkölt, monumentális a zene csodás dallamokkal, de a lassúsága a lemez közepére már idegesítő.

Igyekeznek a srácok, az hallatszik/látszik. Szép a borító, király a hangzás (a gitáré egyszerűen bivaly), a belbecs viszont leginkább átlagos.

Filmzenének vagy egy vikinges könyv olvasásához tökéletes, de szimplán zenehallgatáshoz kicsit bealvós.

Brilliáns lemez; Mark csodákat énekel rajta. Az pedig külön tetszik, hogy Andre ezúttal alázatosabban nyomkodja a billentyűket.

Ez nagyon nem zene. Jópárszor azért kaptam fel a fejem, hogy a hangszerekért (?) felelős blekker tényleg nem hallja, hogy mennyire hamis és szar egy-egy rész? Egyébként az ilyesfajta cuccoknak van a legnagyobb íve; a lejátszótól a kukáig. :)

Hallgatása után többször is színes gömbökkel álmodtam... réveteg, vizionálásra késztető cucc - inkább elképzelsz valamit, csak ne kelljen hallgatni.

Még egy belassulós banda... most már tényleg innom kell egy kávét.

Sztorimesélős metal. Itt a zene tényleg elrepít egy képzeletbeli világba, míg az Ufomammut esetében csak a geometria van a körökkel meg a gömbökkel. :)

Ez nem a bűnbánat órája, hanem maga a büntetés méghozzá 38 percben.

Az óceán nekem túl nagy víz, ja meg túl nedves is...

Méltóságteljes.

nehéz eset, különösképpen fogodzók sincsenek, és még a számok is gyanúsan hasonlóak.

kommentek később...

kommentek később...

kommentek később...

kicsit halknak érzem, sok minden nem is nagyon történik...szinte garantált hogyha végighallgatod, sokra nem fogsz emlékezni belőle.

kommentek később...

Olcsó megoldások tömkelege, gyermekded zenei környezetbe ágyazva.

kommentek később...

Amúgy ez nem a művészkedő sznobzene halmazába sorolandó? :P Vagy nagyon elvagyok tévedve? :D

A szép és hangulatos akusztikus megoldások miatt kicsit többet adok rá a megérdemeltnél.

Masszív szeretetbomba ez tele életkedvvel!

Olyan aktív tevékenység a Wardruna hallgatása, mint a festékszáradás-hesszölés. Úgy vagyok ezzel mint a vallásokkal...ha nem tudom a magaménak érezni, nem is működhet.

Én úgy általánosságban pont a kiugróan erős dalokat hiányolom. A mostani lemezük megfogalmazása nekem ködös, nem nagyon értem mit is akartak ezzel az iránnyal.

Lehet tévedek de az ilyen Xasthur-féle ambientes black metál az undeground arcoknak való zene. A kocablackeseknek ez nem pálya! :)) Nagyon leszólni nem akarom mert van akinek ez sokat ér, de túl jó véleményem nincs.

Az Idolum különlegesen elborult és érthetetlen album volt., ez most így 180 fokos fordulat!

Az Insanity Reigns Supreme és a Xasthur után már fel voltam készülve hogy egy-két lapáttal még rásegítünk a lélekgyötrésre de csalódnom kellett. Változatos zenét sikerült összehozni ahol nem elsősorban a lassú monotonitásról szól a dolog. Megvan a szépsége!

A sokéves munka meghozta a gyümölcsét, szóval tetszik. Nils Patrik Johansson is jobban teljesít mint a legutóbbi Astral Doors vagy Lion's Share albumon. A mesebeli folkos részek viszont zavaróak tudnak lenni.

Kísérő nélkül nehezen csúszik le! Elsőosztályúan aprítanak, de engem ez már az Immolationnél sem nyűgözött le. Ennél biztos több kell a kiugró eladási statisztikákhoz.

Rendkívül igényli ez a zene az elmélyülést és az átélést. Az ehhez hasonló zenék közt messze a legjobb amit valaha hallottam!

Nagyon monumentális, epiku, doomos és ez nem is meglepő az Isole zenészeitől. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hasonlít- e a Bathory-ra vagy sem. Csak az számít, hogy szinte a tengeren érzi magát az ember miközben hallgatja...komor fellegek és a lassan hömpölygő hullámok permete a viking arcába fröccsen...kb. ilyen! Nagyszerű lemez és a francot sem számít, hogy egyedi-e...

Teljesen ismeretlen volt eddig ez a banda. Először arra gondoltam, hogy valami black metal album lesz. Az első pontozók után meg arra, hogy borzasztó cucc lehet. Majd meghallgattam nem egyszer és azt kell írjam, hogy kellemes meglepetés. Szerencsére nem black és nem is rossz! Viszonylag lassabban gördülő, súlyos anyag. Death doom rajongóknak ridegen ajánlott!

A Wardruna is jó példéja annak, hogy a fémhallgatók igenis nyitottak másra is, ami igényes muzsika! Ez tisztán látszik az eddigi pontszámokból. Az biztos, hogy nem lehet csak úgy , akármilyen hangulatban hallgatni, mert akkor nem fogja meg igazán az embert. Értékes lemez!

Ez a stílus nem az én asztalom, ezért próbálom helyén kezelni, hogy ne a zenei skatulya alapján pontozzam. A Shadowman szerintem is a legjobb tétel az albumon, szerintem valahogy ki is lóg a többi szerzemény közül. Összeségében átlagosnak vélem, átlagos borítóval. Olyan, amit elhallgatok, de azért önszántamból nem fogom a lejátszómba tenni.

Zeneileg nem áll messze tőlem, de az idegesítő rikácsolás és a gyenguc hangzása tönkreteszi az értékelhető részeket. Néha tényleg olyan, mintha a sírból szólna. Emiatt nem nyomasztónak, csak idegborzolónak hat. A rajongók biztosan hiányolni fogják a folytatást, de csak ők.

Lassú, morcos, monoton-ilyen egy földönkívüli elefántrokon! Simán beletapos a földbe!

"Az oroszok már a spájzban vannak"! Úgy veszem észre, hogy ex- elnyomóink leszármazottai igen otthonosan mozognak ebben a zenei világban, mert ez ismét egy kiváló orosz lemez! Egyre több kedvencem lesz keleti irányból. Nagyon hangulatos album!

Nekem pont a mesebeli folkos részek miatt tetszik. Az eddigi munkásságukat csak felületesen ismertem, így kellemes meglepetést okozott. Tudom, hogy a stílus nem követeli meg, de még jobban tetszene, ha meg lenne bolondítva némi hörgicséléssel. Leginkább a Weather The Storm című tétel fogott meg.

A kőkemény kőlegények nem nagyon cicomázzák, végig szántják az egész lemezt. Az biztos, hogy nem túl változatos, így van miben fejlődni. A borító viszont üt rendesen!

Nem egészen ezt vártam a bandától az előző dupla anyag után. Az viszont biztos, hogy könnyebben befogadhatóra sikerült a Heliocentric. Visszanéztem a Precambrian Hp-és szereplését és nem tévedtem, annak idején nem ért el jó összpontszámot, pedig nálam az akkori év egyik legjobbja volt, fantasztikusan igényes csomagolásban. Vélhetően az új album feljebb jut, talán pont az elszállósabb részek miatt. Az előző 10 pont volt ez csak 8, de azért én is várom a folytatást!

Bátorkodom bevallani, hogy nem ismerem a Bathory-t. Így nem is tudom mekkora a hasonlóság...Mindenesetre engem a komor doom riffek, a hömpölygő gitárok, a jó kis énekdallamok meggyőztek!

...Mellesleg a borító nem is olyan rossz...:)

"Aludj el szépen kis Balázs" no.1.

Ezt a szimfós, progos hard rockot kevesen játszák ilyen színvonalon, mint a Royal Hunt! Nem ez a legjobb lemezük, de az egységesen erős nóták közé ide is sikerült becsempészniük egy igazi remekművet, Shadowman címmel! Dallampárti zenehallgatóknak kötelező, de a marconább stílusok kedvelői is tehetnek vele egy próbát.

"Aludj el szépen kis Balázs" no.2. - Megjegyzés: én egyáltalán nem éreztem túl depresszívnek, szuicid hangulatúnak a lemezt...nálam ebből a szempontból az Anathema: A Fine Day to Exit, vagy a Type O: World Coming Down albuma sokkal nagyobbat üt!

A sima rokonával ellentétben az Ufómamut nem halt ki! Él és virul! Hogy ereje teljében van-e nem tudom, lévén az evolúciója előző állomásait nem ismerem...Mindenesetre az Eve nevezetű (ma)mutáció az egyedfejlődés egy egészen különleges példánya!

Valóban hangulatos anyag, és zeneileg nem is nagyon tudok belekötni. Továbbá az is tény, hogy az ének itt egyértelműen alárendelt szerepet játszik. Mégis nem tudok mit kezdeni ezzel a suttogásnak túl hangos, hörgés-morgásnak túl halk vokalizálással...Ez így olyan semmilyen...És lehet, hogy süket vagyok, de meg nem tudnám mondani, hogy ezek most angolul, vagy oroszul tolják! Az okés, hogy a számcímek angolok, de komolyan mondom egy angol szót ki nem tudtam hámozni a szövegből, annyira zengő-bongó-zsizsegő a vokalizálás...

Ez kérem mese habbal, parasztvakítás felső fokon! Az ehhez hasonló lemezek miatt távolodtam el a heavy metaltól. Ez a heroikus, bombasztikus, óbégatós zene majdnem annyira kínos, mint a Repatarurgyán, vagy a Meghívó...Néha nekem is paródia jelleget öltött az az igazság. Ha meg Johannson, akkor inkább Scarlett, mint Nils Patrik. Ugyanis ellentétben több kollégával, én egyáltalán nem tartom kiemelkedő énekesnek...Sajnálom, evvan!:)

Na igen...Cicero nem mondott hülyeséget szállóigévé vált mondatával, miszerint "a változatosság gyönyörködtet"! No az innen hiányzik. Ugyanis szinte végig ugyanabban a tempóban túrják végig az úriemberek a lemezt, átrobognak rajtunk, mint Usain Bolt a 100 méteren. Bár a Paradogma nem világcsúcs kategória, edzéshez, ház körül ill. házban végzett bontó, romboló munkálatokhoz kitűnő választás lehet!:)

Óceánék egy újabb rétegzett, súlyos, mégis elszállós lemezt készítettek, ami tágította az eddig sem szűk zenei határaikat! Tény, hogy hangulat kell hozzá, de ha az megvan, akkor üt rendesen! Kíváncsian várom a konceptalbum kb. fél év múlva megjelenő 2. részét!

Igaz, hogy nem eredeti, igaz, hogy nem kicsit Bathory, de ettől még nagyon jó epikus viking muzsika ez.

Semmi okot nem látok arra, hogy leminősítsem azt, amit itt hallok, kitűnő death-doom hallható ezen a lemezen.

Érdekes, különleges, misztikus, nagyon jó hatása van. Várom a folytatást.

Mark Boals személye a hasonló stílusú lemezek átlaga fölé helyezi ezt az anyagot nálam. Azért nem ezt fogom ezentúl hallgatni éjjel-nappal, de nem rossz.

Nem tudom mostani hangulatomban élvezni, nem vagyok hozzá elég elkeseredett :-) Az ilyesmi abszolút hangulatfüggő. Viszont mindenképpen értékelem a belőle áradó atmoszférát.

Nagyon beteg, és olyan fajta betegségben szenved, amit nagyon nem szeretnék elkapni. :-) Vannak rajta érdekes pillanatok, de az ilyen beteges, monoton pszicho zajhalmazt nem nekem találták ki.

Szép is, jó is, egyetlen kifogásom, hogy a vokalista hangja olykor teljesen elvész a zenében, ez akadályozza meg a magasabb pontszámot.

Nem tudom úgy élvezni mint a régebbi lemezeiket, valószínűleg én is változtam, de nem működik úgy. Sokminden történik, még sincs túl sok emlékezetes dolog a lemezen. Hozzáteszem ez nem N. P. J.-n múlik, akit az egyik legjobbnak tartok power fronton.

Jól csinálják amit csinálnak, a hangzás is bombaerős, de legközelebb kérnék egy kicsivel több változatosságot, ne így egy tempóban szántsák végig az egész lemezt, legyen egy-két lelassulás, ilyesmi. :-)

Ez nekem csalódás, a Precambrian sokkal jobb volt.

Diadalmas depresszió egy csomagban!

Hogy a Shiver Records mi fantáziát látott ebben? Ennél sokkal jobb zenekarok kopogtatnak szerződésért!!

łŁßפ>đ\|

Igényes progressz,úgyhogy vissza tekintek a múltjukba,mert úgyhallottam nem ez legjobb lemezük!

Utoljára az orrszőr csipesz használata okozott ekkora fájdalmat!!! Ez egy 57 perces intro!

Első típusú találkozásom volt Ufomammuttal! Az általa küldött rádiójelek sajnos nagyon tonálisak voltak,ezért nem tudtam értelmezni! Most megtoldom a rádióantennát egy hegesztőpálcával ,hátha jobb lesz a vétel!

Egységes kerek anyag, a sötét fém minden ismervével!

A mulatozó részeg tengerészek grogtól bűzösen kábultak a kajütben,zátonyra is futottak!

Jó kis Blastbeats anyag.Gyors mint a szellentés a kacsa fenekéből! Csak egy témakörrel nem tudtak megbírkózni, a hogyan lassuljunk le kérdéssel !!

Na ilyenkor vagyok bajban amikor minden a helyén van,de a végeredmény mégis unalmas!

Ha valaki azt mondja, hogy ez az új Isole, simán benyelem. Ugyanaz a minőség! Nem meglepő, de a korai Solitude Aeturnus neve is megjelent előttem a lemez hallgatása közben. Ilyen rokonsággal a jó pont nem is kétséges.

Ez a mostani hp a lassú/sötét/atmoszférikus/stb zenekarok párviadalát hozza. Ezek a belga fiúk sem vallanak szégyent, bár orosz, német és svéd komáik most valamivel jobb lemezzel jelentkeztek. A jó pont vitathatatlan.

Nem lesz gyakori vendég, de nem lehet szótlanul elmenni az erényei mellett. Igaz hangulatzene, aminek ott a helye minden gyűjteményben.

Mark Boals kétségtelenül óriási torok. A dalok azonnal hatnak, a sok és dús kórus, billentyűs hangszín kellően kommersszé teszi. Határozottan piacképes termék!

Számomra közel hallgathatatlan. Aztán ezzel a hangzással meg el is tudott üldözni a hangszórók elől....Atonális perverzió.

Ők sem nagy eladási mutatókban gondolkodnak! Az a 17 ember, aki ezt megveszi, az tudja mire számíthat. Más meg jobb, ha elkerüli. Messze!!!

"A szépség az arányból, az alkalmasságból és a harmóniából születő báj." P.B.

Nekem egyértelmű csalódás ez a munka. Semmi újdonság, csak innen - onnan ismerős dallamok, szép csomagolásban

A többek által is megnevezett problémán kívül (Lásd; egydimenziós) egyéb gond nincs itt. Felkészült zenészek, korrekt hangzás. Érdemes lenne egy kis funeral doom diétára fogni őket, hogy megismerhessék a világ másik oldalát is.

Rendkívül súlyos lemezzel jelentkezett újra a német banda, de most sikerült befogadható és megszerethető dalokkal meglepniük. Nem is számítottam erre!

Nem értem ezeket a negatív véleményeket. Nekem nincs túl sok ellenvetésem ezzel a zenével kapcsolatban. Korrektül összerakott album, csak épp a változatosság hiányzik.

Maradjunk a köztes értéknél. Megjelenésekor 9-est adtam volna, azóta sok mp3 lefolyt a hallójárataimba.

Háhá...zörög, csörömpöl, mint egy Wartburg.

Háromnegyed óra flesselés!!!

Identitászavaros énekes? A munkája inkább illene egy funeral doom albumra, mint ide. A többibe nem kötök bele, az jó.

Mesemetál \m/

Elit death metál muzsika ez itten, de remélem, hogy a kövi. albummal felfelé lépnek majd tovább, s nem lefelé, ugyanis az előző sokkal inkább elnyerte a tetszésem.

Az új énekessel csúnyán lesre futottak. És nem csak önmagukhoz képest visszaesés ez, a post-metál színtér is lehagyta őket.

Erősen közepes korong, a még hallgathatóbb feléből a zenéknek. Egyediség kevés elmondtátok, de a dalok sem ütnek, egy tracknél se kiáltottam a repetáért.. Ritka uncsi.

Okés, meg minden, csak kicsit laposnak érzem, a dalok nem elég jók. Azért persze kiváncsi leszek mire viszik majd később.

Nem tudok rá mást adni. Nem hiába. Az egyik, ha nem a legjobb power metal banda. Ez pedig már a harmadik remek albumuk sorozatban. Ritkaság nálam az ilyen.

Nekem ennyire jön be, pedig rym-on durván le van még húzva. Megint ezzel jövök, de tényleg meglepett mennyire csalódott a többség.

Maradandó nyomokat ugyan nem hagyott bennem, de amíg pörgött a korong, addig kellemes perceket okozott.

Úgy gurult el mellettem ez a lemez, mint egy üveggolyó, amivel egy gyerkőc játszik. Bár egyedi zenei világról tesz itt bizonyságot a csapat, megfogalmazva akár egy egész univerzum haldoklását, a hangzás mégis tompa és unalmas. A próbatermien csattogó doboktól pedig egyenesen feláll a szőr a hátamon. Avagy az én készülékemben keresendő a hiba?

..Mélyen az Agalloch világát idéző magaslatokban.. Befellegzett!

Jó album csak hangulat kell hozzá. Ha erősebb lenne a gitárvonal akkor jobban bejönne, bár több hallgatás után biztos jobban megfog.

Nos kicsit nehéz volt nekem ez a teszt, mivel Xasthur a kedvencem közé tartozik főleg mostanában jár sokat a lejátszóban a teljes diszkográfia, másrészról nehéz volt, mert ez az album több hallgatást igényel, nem olyan könnyen emészhető, mint a régebbiek. A Portal of Sorrow az előző All Reflection Drained vonalát viszi tovább. A zene kissé letiszult és máshogyan támadja meg az elme legsötétebb és legmélyebb bugyrait. Az agresszívabb riffek helyett letisztultabb hangzást kapunk, a vokál is kissé nyugodtabbá vált, nem az a fájdalmas sikolyt és hörgést, itt inkább foszlányokban található meg, vagy suttogásként. A korongon egy női vokál is színesíti a palettát, amely újdonságként hat, de egyértelműen előnyére válik az összhatás szempontjából. Sajnos ez az utolsó lemez, nem készít folytatja Malefic tovább. A borítót külön kiemelném az is 10 pontos. Szóval mindenkienk csak ajánlani tudom és ajánlom a régi albumok beszerzését is különösen, mert más stílusúak.

Nem rossz zene, beteg, zajos de bejön. :) Azért nem kap több pontot, mert kissé monoton és repetatív a digók gitártechnikája. A hangulat az megvan.