Na ez megint egy jó album az elvtárstól. Jéééé, és lehet minden hangszert hallani, és nincs kása sem! Lenin, csak nem beteg vagy mostanában? :D

Az erőteljesebb, hörgős részek királyak voltak, viszont a lassabb, elszállósabb momentumok nem annyira fogtak meg. Azért a 8 pontot megérdemlik, mert a doom albumok mindíg szívesen látott vendégek nálam. :)

Egyszerűen csodálatos album. A "Pale" hihetetlenül jó, a "Stand my Ground"-nak pedig esélye van a minden idők egyik legjobb dala címre nálam.

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon régen hallottam ennyire sötét, gonosz atmoszférájú lemezt. Én pontosan ezt várom egy black metal albumtól. A groteszk, bizarr ambient részek szerves részét képezik a lemeznek, és méginkább megjelenítik azt a szürreális világot, amit ez a nagyszerű album tár elénk.

Szerintem ez egy kimondottan jó lemez. A dalok elég sokszínűek, tetszik az "ének" is, és az időnként hallható gitárszólók még változatosabbá teszik az amúgy sem unalmas anyagot. Nagyon örültem a "The Journey"-ben felcsendülő hegedűnek.......hegedű rulez! :)

Egyáltalán nem olyan rossz ez. Nem kiemelkedő, de korrekt debüt album. (Nem mintha Liv Kristine ma kezdte volna.) :) Akiknek bejött a régi (!) Theatre of Tragedy, azok szerintem ezt is szeretni fogják.

A svéd csapat brutal death metalt játszik, ráadásul nem is rosszul. Lényegében minden megtalálható a korongon ami ebben a stílusban követelmény, csak az a baj, hogy ehhez aztán nem is tettek hozzá semmit. Ezt a zenét már többszázszor hallottam, csak más néven. Manapság ez már kevés a magasabb ponthoz...

Kicsit nehezen tárulkozik fel az album, kell néhány hallgatás. Igazság szerint 8 és 9 pont között vacilláltam, de olyan dinamikusan, tisztán szól az anyag (ez nekem fontos), hogy megadom a 9-et. Összegzésképpen, ez egy jó hp volt....szerintem. :]

Lenin kezdek komolyan aggodni érted, mostanában meglehet hallgatni az ajánlásaidat.................

Nagyon hosszúak a számok és ez meg is öli a lemezt szerintem...........

Tökéletesen megírt dalok, tökéletesen összerakot lemez , az év végi top 10-ben nálam biztos ott lesz!!!

Ha attól lesz valami sötét és gonosz hogy 3 percig bereg, akkor köszönöm én nem kérek belöle................

Elég savanyú lemez, ahogy többen irták háttérzenének elmegy ...................

Nem rossz lemez ez, és Liv Kristine hangja ezen a lemezen is csodálatos .................

A középkategoriás death metal képviselői a srácok, igazából amit csinálnak jól csinálják de ez nem emeli ki öket az átlagból.....

Nagyon jó lemez, hallgatása közben azt vettem észre hogy mindent abbahagytam és csak a zenére figyeltem...................

Sehogyan sem találtam izgalmasnak ezt az albumot. Egy-két kiemelkedő rész még kevésnek bizonyult a magasabb pontszámhoz.

Az valóban igaz, hogy nagyon hangulatfüggő, mikor hallgat ilyet az ember. Nekem tetszett a tiszta énekes rész is, bár kétségtelen, hogy néhol lehettek volna rövidebbek is a számok.

Nekem a WT úgy látszik már csak egyszámos banda marad (Ice Queen). ez a műfaj amúgy sem vonzott soha igazán.

Első hallgatásra egészen megtetszett ez a lemez, aztán a többszöri ismétlés hatására kikristályosodott előttem, egy újításra, lecsupaszított, mély mondanivalóra törekvő banda képe, ami a Burzum nélkül sosem létezett volna. Meg az valahogy hitelesebb is volt, talán.

Ez olyan felemás tucatbanda. Ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

Igazi ToT rajongók szemében egy nagy nímand lehetek mostantól ha azt mondom én a Musique-kal szerettem meg a bandát. Ettől függetlenül ez a lemez jó, bár ugye nekem az elektronika hiányzik innen jócskán. Azt meg kikérem magamnak, hogy erőtlen Liv hangja. Ugyan már. Inkább angyali.

Ez az az album, amit ha a Kataklysm ad ki, jó 10 évvel ezelőtt, biztosan nagy durranás lett volna. De ez, így, ebben a formában, ma már, harmatgyenge.

Sosem voltam egy nagy Enslaved rajongó, de ez az albumuk tényleg jóra sikerült. Sok-sok váltás, elszállás, reszelés. Jó ez, bár sok hallgatás kell hozzá.

Ez már egymásután a második olyan hp amire Lenin hallgatható(sőt ez a mostani igen kellemes) black metalt hozott :)) jaj csak meg ne szakadjon ez a szép sorozat... :)

Részemről nagy várakozás előzte meg ezt az albumot ugyanis a 2001es Where Dreams Turn To Dust minialbum tulajdonképpen megszeretette velem ezt a stílust és mindmáig az egyik kedvenc doom albumom.Sajnos a Departure nem a Where... folytatása lett.Az album nagy része tiszta énekhanggal kísért elszállosabb muzsika a doom részek nagyon megfogyatkoztak.Ami a legnagyobb "fájdalmam" hogy a Where... remekbeszabott folk pillanatainak(hasonló jó folk cuccokat a Northern Nights folkválogatáson lehet hallani) itt nyoma sincs.Mindezek ellenére azért ez egy jó album legalábbis nekem teccik de az biztos hogy a minicd-t többször fogom hallgatni.

Ebben a stílusban két együttes van amit képes vagyok meghallgatni anélkül hogy "kiakadnék". Az egyik ezek közül a WT(A másik a Lacuna Coil). Most is igen kellemes anyagot hoztak össze ez nálam 8 pontot ér.

Egyszerűen fantasztikus hangulata van ennek az albumnak.

A The Journey "menti meg" az albumot

Böcsülettel meghallgattam többször is az albumot de minden hallgatással egyre rosszabb lett.Sajnos nem sikerült megemésztenem ezt az éneket nekem helyenként olyan bátortalannak tűnik.Voltak olyan részek az albumon amikor a bennem szunnyadó Csernus doktor felébredt és a "Kisasszony! Bátrabban!" felkiáltásokkal próbáltam bátorítani az énekesnőt de nem sikerült... :) Összegezve: szörnyűűűűű :)

Egyfolytában ugyanazon a hangon dünnyögős disznóölős henteslegényes a végén semmi jót nem tartalmazós. szerintem :)

Jó album de a Below The Lightstól gyengébb

Itt a zene az bejön, ennél az albumnál átjön az a hangulat ami (eddig még) a Ruins...-nál nem, viszont a süvöltős ének (főleg ahol nem szöveget nyom, csak bele "áááááááááááááá"-zik a zenébe) az nem nyerő...Na a lényeg: azok a részek királyak, ahol az énekes éppen kussol....:)

Hát elég lapos, a lassabb elszállós részek (csakúgy mint Sheolnak) nekem sem mentek, és a doomosabb részekben sem találtam semmi izgalmasat...

Nagyon jó album, jó dalokkal. Két apró dolog miatt csak az egy pont minusz: egy kevéske durvább, szigorúbb téma, riff az még jobbá tenné. A sok (egyébként kiváló) dallam, meg Sharon "áriázása" a lemez vége felé már egy picit sok nekem....A 4-5-6 trackek tényleg a lemez csúcspontjai....

Egyenlőre nem találom a "megfejtést" ehhez az albumhoz, az a sötét, groteszk hangulat valahogy csak nem tárul fel előttem...De kap még esélyt...

Sótlan...Olyan, hogy hallgatom, de se nem kapom fel rá a fejem, sem nem idegesít fel, egyáltalán semmi hatást nem tesz rám...

Nekem bejön Liv visszafogott, "sejtelmes" éneke, de most így sokadszorra meghallgatva pont ez a bajom, hogy nagyon rá épül az album, írhattak volna alá valamivel izgalmasabb, erősebb zenét is. Ha szubjektíven nézem tizes, mert annyiszor meghallgattam (és még fogom is) de a zene, meg a címadó szám miatt (ami viszont nagyon nem tetszik) most inkább kap egy objektív, de erős nyolcast....

Hmmmmmm...........Szerintem pedig ez egy nagyon is ügyesen, jól, ötletesen előadott kis brutal death korong, kissé erősebb hangzással, meg egyénibb-erősebb énekessel szakítana ez ám rendesen....De most is jó szórakozás, a stílus híveinek...SZERINTEM....:)

Remek album, a zene az tizes, az "ének" lehetne kissé erősebb is...De összességében nagyon jó, bejött...

Nem egyhallgatásos zene, igazán jól megalkotott egyensúly. Kicsit levon az értékéből, hogy a többieknek is tetszett. :PPP

Hát ehhez kell hangulat rendesen... nekem sajnos soha nincs ilyesmihez kedvem. Lassú is, unalmas is... Jól érezted a pontszámot, Kispatak :)

Szép, tiszta ének, lágy dallamok... a 3. szám után kezdett kialakulni az "egyszámmalkisebbbukósisakbanülökmintafejemmérete" effektus. :)

A zenei alappal sok helyen nem volt semmi bajom, de egyáltalán nem találták a harmóniát.

Tipikus háttérzene.. szól, szól, nem idegesít, de nem is jó

Nehéz volt beszerezni és kár is...

Összességében elég korrekt lemez.

Kellemes zenei alap, jól eltalált ének. A héten a 2. legjobb album. :)

Elég átlagos zene, néha van pár rész amire felkaptam a fülem azért...

Nekem nagyon vontatottnak tűnt, nem éreztem át a zenének a súlyosságát. Azért az Open Wounds c. szerzemény kellemes.

Nem tudnék egyetlen gyengébb, vagy jobb számot sem kiemelni, azonos teljesítményt nyújtanak mindvégig. Az elsőre unalmasnak tűnő számok, pár hallgatás után ugyanolyan jól illeszkednek a lemez egészéhez. Minden percében egy jól összerakott, igényes alkotás.

Hát igen, ez az amikor egy trú album is lehet hallgaható.

Az elején jól indul, a végére nagyon unalmas anyag. Több ötlettel remek lemez lenne. Kár érte.

Nem sokat lehet hozzáfőzni. Kellemes női ének, átlagos zenével.

Régi iskolás death metál. a CC jutott róla eszembe, technikalig kb egy szinten van vele. Aki szereti az előbb említett zenekart, annak ez is bejöhet.

Sosem voltam nagy Enslaved rajongó, az előző albumukat nem ismerem. Szvsz ez sem egy nagyon jelentős mű, de érdekes gitártémák voltak azt meg kell hagyni. Változatosságra sem lehet panasz, nekem azonban nem jött be... Objektíven pontozva nálam 8-as.

Különösebb kommentet nem tudok hozzáfűzni, tetszik, odabasz, oszt' kész.

Hát, nem abban a hangulatomban kapott el, mikor erre lett volna szükségem...

Legszívesebben le sem pontoznám, mert egyszerűen ez a stílus annyira nem az én zeném, hogy. Ha szubjektívan pontozok, a 3-at nem érné el az osztályzatom, objektívan viszont 9-est is ér. Lássátok, milyen rendes vagyok, előkaparom minden jóindulatom, és adok rá egy nyolcast:))

Nem az én világom.

Átlag.

Tulajdonképpen itt is ugyanaz lenne a helyzet, mint a Within Temptationnál, csak ez sokkal gyengébb. Az ének egyszerűen erőtlen, kis képzavarral élve: kiherélt. Ezért 6 pont.

Az tény, hogy semmi új dolgot nem tesz hozzá a műfajhoz, de ezt leszámítva egy korrekt death metal album. Utóbbi hetekben ezt hallgattam a legtöbbet.

Lásd Forgotten Tomb