Lásd kritika! (annyit hozzáfűznék, hogy ezt nem a "Napalm Deathék" készítették. Ez Mitch Harris szólóprojektje)

Na, erről nekem a Portal ugrik be, de az valahogy még betegebb. Uncsi.

Hát engem rohadtul nem érdekel, hogy milyen ösvényeket tapostak 15 évvel ezelőtt, kalap szarnak tartom az utóbbi üvöltözős core-os lemezeiket is. Mondjak valamit? Itt figyel a Négyszögöl eredetiben a polcomon, mert megrendeltem a zenekartól. Szerintem totálisan egyedi, amit megcsináltak ezzel a lemezzel (klipes, 4 részletes megjelenés) és ezt díjazom. A Maradék, a Két Karodban, a Diszkószám az éhezésről, a Veszélyes hulladék iszonyatosan jó nóták. Akkor miért 8? Mert a negyedik négyszögöl messze gyengébbre sikeredett, mint az első három, és az öt bónuszdallal együtt már eléggé ellaposodik a lemez a végére. Keziccsókolom!

Nagyon jó, változatos, néhol soft jazz, néhol kicsit szentimentális. Sokat fog még pörögni. Nem tudom, hogy ki követte el, (már ha egyáltalán elkövette valaki) de a szaxofon és a dob kiemelkedően izgalmas. Ha a Bojler művek metaljáról van szó, akkor meg az első The Haunted mindenek felett!

Hát ez olyan, amire azt mondom, hogy csak magukat kellene szórakoztatniuk a garázsban pár sör mellett. Ettől a vokáltól agyhugykövet kapok.

Számomra a Vader a Litany lemezével megalkotta a saját koronaművét. Sem előte, sem azóta nem tett rám akkora hatást egyik lemezük sem. Mondjuk a vegytiszta death metalban én alapból nem érzek akkora mélységet, mint egy black / death, vagy black lemezben. Átütő erő van, mélység kevésbé. Minden maximális jóindulatom és Peter iránti tiszteletem benne van ebben a 8 pontban.

Kiváló, tíz tonnás kalapács! :)

Stílust sosem büntetek. Most sem fogok. A japó nyelv, ahogy kedves Maresz komám részegen a turnébuszban lila fejjel üvöltve, habzó szájjal megmondta, egyszerűen nem létezik. Ilyen nyelv nincs! :DDDDD

Már az elődje is tetszett, ez a lemez viszont minden téren tökéletes lett számomra.

Nem egyszerű zene, az egyszer igaz. Számomra a "zúzósabb" részek jobban hatnak, mint az experimentális hatások. - Ez valószínűleg az én bajom. - De ettől függetlenül semmi sem von le semmit az értékeiből.

A Worm Harvester és a Orbital Gait tételek kivételével alig tűnik az egész death metalnak. A pontozás pedig valahogy így jött ki nálam. A 10-ből 2 dal tetszett az albumról, eddig kettő. Akkor mondjuk a hangzásért még kap 1-et, és a stílusért is még 1-et. - Szerintem erre ez pont elég. - Azért ezt egy Vader-rel összehasonlítani olyan, mint a tűz és a víz.

Tény, hogy itt most keresve sem találnánk egy Horrified By The Sun tételt, de nem is baj. Ez a zene úgy jó, ahogy van. Élőben meg nem hiszem, hogy lenne olyan ember, akit nem tudnának letaglózni, mindegy, hogy magyarul, vagy angolul adják elő a dalaikat.

Teljesen semleges. Annyira pedig van vérprofi, hogy ne idegesítse az embert. - Természetesen mély hódolatom a mesternek, de én inkább az új At The Gates-re vagyok kíváncsi. Ezt meg meghagyom a vájt fülűeknek.

Ez a leporolt Boss Hm-2-es hangzás nem teszi durvábbá a zenekart, de inkább unalmassá. Ember 2014-et írunk. - Azért vannak rajta jó pillanatok, de hosszú hallgatás után az ember már azt sem tudja, mi folyik a háttérben. Azért esszé íráshoz, záróvizsgák készítéséhez erősen NEM ajánlott.

Lehet elfogultságból, lehet csak azért mert ki voltam már rá éhezve. - Közel tökéletes. :)

Egyszerre súlyos, fekete s hideg. Hirtelen nem is tudok ilyen kaliberű másik zenekart idézni a stílusában. - Nem egyszerű eset, s gondolkodni is kell rajta, de azt hiszem ilyen mélységű posványba ha egyszer belelép az ember...

Kertipartik elengedhetetlen kelléke ez a zene, ahol más zenei érdeklődésű vendégeink is vannak. Csendes, s nem túl alteros, de nem is elég grunge-os. A háttérben szépen megfér a tűzhely körül csendes iszogatós estében... De hosszú autóutakhoz is teljesen megfelelő. - Legalább nem idegesítő szinti-pop. :)

Ez most úgy jött, mint a nagy kánikulában a citromfagyi. - Csak nekem tűnt fel, hogy mindig a károgás, vokál és gitárszóló alatt mintha beesne a billentyű, vagy direkt így van megírva? - Nem jellemzően, de az album elején feltűnőnek tűnik... - A "Sleep"-ért még akár járhat egy plusz pont a kör végéig.

Talán egy kicsit kevesebb több lett volna. A végére elég fárasztó. Az énekes enyhén nazális orgánuma kifejezetten zavart.

Sokszor olyan érzésem volt mintha két lemez menne egymás mellett, annyira nem illett össze a zene(sokszor érdekes) és a vokál (egyhangú röfögés). Nekem ez így nem jön össze.

Néha olyan érzésem volt mintha a Vad Fruttikat összekeverték volna Tankcsapdával és nyakonöntötték volna azzal a core-os sivalkodással. Volt néhány jó pillanat.

Van úgy néha hogy nem esik jól metalt hallgatni. Úgy látszik, hogy ez az előadóknál is előfordul, ezért összehoznak valami egész más anyagot is. Talán ezért is tetszik annyira. Felhívnám a figyelmet a többi közreműködőre is: a doboknál: Morgan Ågren (http://en.wikipedia.org/wiki/Morgan_%C3%85gren) a bőgőnél: Dick Lövgren (Messugah)

Nekem is elég egyhangú, de nem zavart sőt a 3. szám tulajdonképpen tetszik is. Olyan Mordor hangulata van.

A Hexenkessel-től indul be nálam a lemez,addig egy tisztes iparosmunka utána visznt nagyon jó lesz, de a végére egy kicsit elfárad. Nekem a death metal nyelve az angol.

Egyszer elment, de semmi több.

Sok kincsre bukkantam már itt de ez most büntetés volt.

Elvárások nélkül kezdtem neki, de hamar meggyőzött.Végig nagyon jó a hangulata a Sleep meg egyenesen fenomenális zárása a lemeznek. Külön köszi a BC megjelenésért. Sokat fog még pörögni.

Kár lenne tagadni hogy tetszett, az ilyen és ehhez hasonló zenéket elég gyorsan szoktam kukázni, viszont ez lekötött, bár az is tény hogy ma elég nyitott vagyok az új dolgokra,tehát jó pillanatban kapott el ez az album, de mindent egybevéve szórakoztató és profi munkának gondolom.

Ez az album nálam egy stabil 7 ponttal indított, aztán a szűnni nemakaró disznóröfögésszerű vocal kezdte baszni az agyamat, de végül sikerült ignorálnom és csak a zenére figyelni, az viszont annyira jó hogy csak ajánlani tudom.

Csak azért kap 2 pontot mert a Tricotnál azért mégis csak kevésbé zavart.

Film zenés prüntyögés.Hihetetlen hogy ennek az embernek köze van az At the Gateshez,ez most nem negatívum vagy pozitívum csak simán...nah mindegy.

Nosztalgikus és múlt idéző, de annyira tucat, hogy az iszonyat.

Félelmetes hogy milyen természetesen és precízen tolja a Vader a death metalt. Mindig az a kedvenc albumom tőlük amelyiket éppen hallgatom.Náluk a megújulás nem változást jelent inkább állandóan finomítanak, de ez így jó.Az egyik év albuma nálam.

Totális úthenger feeling, lassan súlyosan a földbe döngöl, nincs kegyelem nincs irgalom maga alá gyűr, aztán már csak a súlyt érzed meg a sötétséget.Az Odd Fellows Rest album óta ismerem a bandát, műfajának egyértelmű királya, senki a nyomukba nemér.Kirk Windstein egy isten.

Semmi bajom japánnal vagy a japán emberekkel, de ez förtelmes és tényleg olyan mintha minden japán nőnek egy hangja lenne.

Szép munka, kidolgozott összetett kellően színes ,nem untat, hallgattatja magát.Viszont ettől a bandától ez el is várható, ezért nem kap többet.

Van úgy, hogy bármennyit is hallgatok egy lemezt és adok neki időt, energiát, figyelmet, valahogy csak nem adja meg magát. Na ez is egy ilyen.

Ötletek valóban vannak itt, nem is kevesen, csak a kohézió valahogy részben elmaradt. Bemutatkozásnak viszont szerintem érdekes és reményteli. Komponálást meg tanuljanak a példakép Luc Lemay mellett és akkor a második nekifutás még jobb lesz.

Nem tudom megmagyarázni ezt a két pontot sem, amit adok, mert fájt! Minek kell még ezt csinálni? Gergőék letértek egy útról, és mintha már azt is elfelejtették volna, hogy volt valaha egy út. Amióta magyarul nyomják, kb az óta gyorsulnak a lejtőn exponenciálisan. A szövegek persze néhol valóban jók, de ez nem egy verses kötet, hanem egy lemez, annak meg hát...

Ez nem At the Gates. Naga írta a Menace kapcsán, hogy egy zenész sokoldalúsága a legnagyobb kincs. Osztom a véleményt, hiszen ez itt nagyon nem metál, csak kellemes gitár zene, meg zongora, meg szaxofon... aminek hangulata van. Ez nekem jobban is feküdt, mint pl a Vader, ami még engem is meglepett. Nyitottság és kíváncsiság nélkül hozzá se fogj! Igényes, okos munka.

Na itt nincsenek ötletek, csak lerágott csontok esztétikai élvezhetőség nélküli kupaca van. A hangzás pedig semmit nem ad a produkcióhoz, csak elvesz.

Jó, jó, de nem sokkal több. Elmaradt a katarzis. Egy kellemes halál lemez.

Előre kell bocsájtsam, hogy a stílust nem érzem magaménak. Valahogy én nem érzem annyira azt a döbbenetes súlyt. Persze kiváló számokat írnak, ezt érzem, hallom, de sorra elmennek mellettem. Lement többször becsülettel, de rendre elkerültük egymást.

Ezzel kezdtem, mert féltem tőle, de ehhez képest arra jutottam, hogy nem értem a fanyalgókat. OK, hogy a japó nyelv és a női hangok sokakban ellenszenvet váltanak ki, de egész hallgatható dalocskák vannak itt. Háttérbe, vagy autókázáshoz a naplementébe... Egyszerű, de kedves szerzemények sorakoznak.

Van egy jellegzetes hangulata. Nem egy vidám valami. Az artwork tökéletesen jeleníti meg, ami a zenéből árad. Addig hallgassátok, amíg ki nem süt a nap és nem lesz megint 30°.

Egyszer végighallgattam, igényes, de többet nem fogom.

Nagyon gyenge és unalmas próbálkozás ez.

A Budapest... nekem nagyon bejött a magyar szövegekkel, még ha nem is lehetett teljesen komolyan venni. Itt-ott megvillan szöveg terén a kreativitás ezen a lemezen is, a háttér viszont elég unalmas. A lemez a vége felé erősödik, de ez sem menti meg attól, hogy az egykor szívemnek kedves csapat ennyit kapjon és nem is tudom, adok-e még esélyt nekik.

Amint kifogy a világ az új metal lemezekből, újra előveszem.

Pfff. Lefáradtam.

Nagyon erős lemez, Hexenwessel kedvenc lett. Amúgy nálam is a Litany a csúcs.

Súlyos és profi, egyetlen mínusz azért jár, mert nem ez a legjobb lemezük.

Megszenvedtem vele ebben a melegben.

Szinte már hűsítően hatott a melegben. Néhol laposabb, de egy egész összeszedett album.

Elismerem az értékeit, de nem fogom hallgatni.

Elsőre nem értettem, hogy mi rossz van ebben, tetszik a hangzás, a hangulat, még a röfögés is. Aztán az anyag második felére már érezni, hogy nagyobb a füstje, mint... Kár érte.

Azért egyszer végighallgattam. Ha megkérdeznének, hogy számomra melyik az ország legkevésbé szimpatikus zenekara, valószínűleg a Blind Myself jutna először eszembe. Ezek a kórságok meg csak beteggé tesznek.

Sokáig nem mertem belekezdeni, de kellemesen csalódtam. ATG-el összehasonlítani értelmetlen, semmi közük egymáshoz.

Márpedig nekem ez egy stabil nyolcas :)

Igazából az lepne meg, ha gyenge lemezt csinálnának. Nem vádolhatóak folytonos megújulással, viszont saját zenéjüket tökélyre fejlesztették.

A Crowbaron kívül nem tudok megnevezni még egy zenekart ebben a stílusban, amit hallgatok is, de a Crowbar az Crowbar.

Én szeretem a japán nyelv hangzását, igaz viszont, hogy tényleg olyan, mintha egy énekesnő lenne az országban. De a problémám inkább, hogy a zene teljesen hidegen hagy. De mondjuk nem zavart.

Elegáns, kifinomult, hideg.

Leborulok. Emelkedett, elegáns és különleges. Pár metalhead majd most jól leköp, de erős itt a grunge hatás is. Jaaa... grunge! Nagyon meglepődtem azon, hogy Derek Roddy dobol. A sokoldalúság a legnagyobb kincs egy zenész számára!

A monotónia jó egy dalon belül, de egy lemezen keresztül már nem. Teli van ez jó ötletekkel, de [...és itt kb. két percet ültem mozdulatlanul, hogy mit is írhatnék, de semmi nem jutott eszembe...]

A Blindről egy jó ideje már az jut eszembe, hogy próbálnak a mainstreambe betörni, de nem tudják kellően elbaszni a dalaikat. A tehetség átjön a szaron is, így a dalok tulajdonképpen működnek. Ami itt gyenge, azok a szövegek. Nagyon próbálnak odamondani, de nem sikerült hidat verni a komoly mondanivaló, a durvulás és a divat közé... No meg van egy csomó kín-rím. Fásy Ádám számomra nem mérvadó a pontszámnál, a véleményemet a hangok szülik. Nyolcas alá.

Rosszabbra számítottam. Van egy légköre... Néha kimondottan izgalmas.

Nem volt annyira borzalmas, néha még meg is lepődtem.

Én meg nem elfogultságból, bár én is vártam már... Az előző is mocsokmód bejött. A tikatika örök eszköz a lelkem fagyos oldalának felolvasztására. Mínusz egy a túlzásba vitt fűrészfogazásért. Tudom, hogy ez itt követelmény, mégsem bírom egy lemezen át.

Tisztában vagyok vele, hogy ez a műfaj alapkövetelménye, de számomra borzalmasan széjjel vannak tekerve ezek a gitárhangok. A Crowbar és a Time Heals Nothing lemezeiket ismerem csak, azok nagyon bejöttek, azokhoz képest ez nagyon southern nekem. BOCSÁNAT! ÖSSZEKEVERTEM A PONTOKAT! HATOT SZÁNTAM RÁ, NEM HÁRMAT!

Egy - két szám kivételével tök idegesítő álintellektüel művészkedés... Az Art Sick pl. tetszett.

Nagyon jó anyag, bár egy kicsit lehetne változatosabb.

Az év meglepetése számomra...Napalm Death-ékből néztem volna ki legkevésbé egy ilyen album elkészítését...akár a rádióban is játszhatnák az album néhány számát...Igazi space-metal a Voivod által kitaposott úton...csak ők éppen a poposabb irányba mozdultak el...hihetetlen jó...az I Live With Your Ghost és Seamless Integration dallamai sehogy sem akarnak távozni az agyamból...

a számok általános felépítése, hogy 6-8-szor elismétlik ugyan azt a dallomot egymásután..., kb 6-7 ilyen ismétlődés-blokkból áll össze egy szám...továbbá az üvöltve böfögés és centrifuga-hangok csak emelik a nívóját

Erőtlen...túl erőltetett. Hova lett az a zenekar, aki Heaven't és Worst-Case Scenariot tette le az asztalra? Múltkor még a Pomogácsok című számon jót röhögtem...okké néhány Pomogácsok stílusú szám jól esik néha...de nem egy egész albumra való adag. Gergő core-os üvöltözése (főleg magyarul) eléggé szaggatja a dobhártyám...a zenei haromóniák is eltűntek. A Két karodban című számon kívül a többi eléggé gyenge lett...mintha csak a hülyéskedés menne... gyorsan belehallgattam a Heaven't albumukba...így erre nem tudok ennél többet adni...

egész kellemes...francia filmeket juttatott eszembe...tetszik, hogy semmi erőlködés nincs benne, csak folyik a zene...kövezzetek meg...de az At the Gates zenekart én nem ismerem :|

ennek nem sikerült hallójárati-orgazmust okoznia...túl sok kecskét áldozhattak az ötlettelenség oltárán...

Ez a pirított Tibi nem okozott csalódást...erős album, bár a gitárszólók továbbra sem a szivem csücskei...ezt a műfajt jobban szeretem a pőre, meztelen formájában...a Skogen javára picit le kell húznom...

erre csak ennyit tudok mondani: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚ.. Mellettük a legtöbb banda csak vonagló hurkának tűnik, ahogy próbál keménykedni...

Japánban mintha csak egy énekesnőt alkalmaznának...ez a zenekar sem kivétel. Akármelyik animét elővehettem volna, abban tuti ehhez hasonló főcímdalt találok...halál unalmasak..sőt bassza a fülemet...UTÁLOM a japán alter zenét!!!

Jó fajta zene ez...bár nem hinném, hogy jövőre még emlékezni fogok rá..

Nem tudott túlságosan lekötni,pedig esélyt adtam neki.

Tipikus példája annak,hogy nem szabad borító alapján ítélni. Bár lenne akár fele olyan erős a zenéjük mint Paolo Girardi tehetsége.

Eddig is elkerültem a zenekart,ezek után sem lesz ez másképp. Nem feltétlenül borzasztó csak épp nem az én szájízem.

Továbbra sem lettem az instrumentális zene nagy faanatikuse,de ezt egész jólesett hallgatni. Bár arra inkább kiváncsi vagyok,hogy az úriember mit fog majd alkotni társaival együtt az őszi At The Gates lemezen.

Igaz távol áll tőlük a múfajon belül valami újat mutatni.De nem is ez volt a céljuk.

Túl nagy meglepetést nem okozott és ezt most jó értelemben értem. Azt hozta amit vártam tőlük se többet se kevesebbet.

Méltó folytatása munkásságuknak. Viszont egyet kell,hogy értsek boymesterrel miszerint nem a legerősebb lemezük. Ennek oka inkább abból fakad,hogy elég nehéz iberelni azt amit eddig letettek az asztalra.

Személy szerint szeretem a japán kultúrát de egyáltalán nem az ilyesmi féle megnyilvánulásaik miatt.

Különösebben nem nyűgözöttl le,elhallgatható de nem hiszem,hogy valaha újra végighallgatnám.

Hangulatos alkotás, bár alapból nem feltétlenül stílusom az ilyen, ez tetszett.

Közepeske lenne nálam, de a vokálért le kell vonnom még egy pontot. Van pár jó ötlet, de egészében nem győz meg mégsem.

Soha nem állt közel hozzám a zenéjük, és ez most sem változott, így maradok a semleges pontszámnál.

Jó anyag, hangulatos, változatos, összeszedett.

Ennyire unalmas zenét szinte már művészet összehozni, különösen death metalban...

Nem gondolom, hogy a Vader életmű legjobb lemezei között lenne de ettől még kellemes hallgatnivaló.

Mindig szerettem őket. Kegyetlenül kemények, ugyanakkor kiváló dalokat képesek írni, ahogy most is.

Nem sok közöm van hozzá.

Én is csak azt tudnám mondani, amit Mike.

Nem rossz, de ha már az ötödik dalnál azt nézem, hogy mennyi van még hátra, akkor bizony vannak gondok. Valami egyedülálló még hiányzik erről az albumról. Ebben a formában számomra az Impact Velocity csak egy élvezhető dalcsokor, amit egészen biztosan nem fogok sűrűn hallgatni.

Ahogy Naga is mondja, tele van jó ötletekkel. Zeneileg szerintem egy tök jó súlyos élmény lehetett volna, ha több emlékezetes pillanatot sikerül belevinniük, ami mondjuk egy Gorguts-nak mindig sikerül. Így viszont a végére már elfogyott hozzá az energiám, bár ebben lehet, hogy a kissé gyenge ének is benne van.

Nincs bajom velük, szimplán csak dögunalom számomra a zenéjük.

Nagyon hangulatos album. Ha valamilyen tevékenységhez kelleni fog háttérzene, ez biztosan ott lesz a választottjaim között. Szerintem meg pont, hogy startból verte az összes At the Gates albumot. Az a zenekar óriási talány számomra...

Ennél érdektelenebb zenét már tényleg nehéz játszani. Minden benne van, amiért - pár kivételtől eltekintve - egyáltalán nem szeretem a Death Metalt.

Tisztességes Death Metal album, ha egy picit is érdekelne ebben a formában műfaj, biztos szeretném a Vadert.

Először is köszönöm a linket a kommentekben, de mi értelme volt megcsinálni ezt az albumot 2014-ben? Nem rossz, de ugyanakkor tökéletesen meglenne szerintem a világ az ilyen produkciók nélkül. Ezerszer hallotta már ezt mindenki szerintem... bár lehet, hogy csak rossz pillanatban kapott el.

Kiváló zene. Hasonló, mint a nagy kedvencem, a BATS, hiszen mindkettő alapjában véve a dallamos math rock-ra épül. A női ének hozzátesz szerintem, a japán nyelv egy kicsit zavaró lehet, de én pár perc után simán átálltam, magát a zenét pedig egy pillanatig sem kérdőjeleztem meg. Nyilván kell hozzá nyitottság, de elismerem, hogy nem egyszerű hallgatnivaló.

Sosem foglak titeket megérteni. KELLŐEN SZÍNES??? Egy Negura Bunget, egy Blut Aus Nord, vagy egy Panopticon, na ezek tényleg színesek. Ez meg egy tök sablon album lett a műfajon belül, úgyhogy egy pillanatig nem tudott lekötni.