Nincs bajom az efajta kaotikus, primitív zajongásokkal, de a Nunslaughter-t nagyon nem tartom jónak. Ez a zene csak elvakultaknak/megszállott fanatikusoknak ajánlott.

Szerintem szignifikánsan gyengébb lemez lett a The Hunter-nél, de még mindig nagyon irányadó amit művelnek, és ezt is évekig fogom hallgatni feltehetőleg.

Impresszív munka, de ezen is azt érzem hogy pár évvel ezelőtt többet ért volna.

Zeneileg nyilván alacsony szint ez, de engem elszórakoztatott.

Brilliáns közhelyparádé. Thrash metált vagy így, vagy sehogy!

Nekem ez nagyon egyhangú...nem sok érdekeset hallok rajta. Legalább ha a hangulata elcsípett volna...

Régisulis, mégis korszerű.

A Guilthee-s dolgokat jobban bírom. :}}

Egyszerű, mint a barlangrajz, s valószínűleg ezért is működhet. :) - Kiváló fesztiválok nyitóbandájának, vagy pedig egy nagyobb név előtt behergelni a nagyérdeműt. :)

Uff... Ez így elég erős album lett. - Sokat játszós anyagot sikerült készíteniük a skacoknak. :)

Az a helyzet, hogy hiába vannak rajta jó ötletek, a Windir már mindent bemutatott ebben a stílusban. Sorry!

Ha túllép az ember a fekália jellemezte humoron, s "csak" a zenére koncentrál, akkor egy jó kis grind albumot kap ajándékba. - Merem hinni, hogy nem vagyok beteg, és a többieknek is csak magával a GRIND stílussal van bajuk. Amúgy...

Én szeretem újramelegítve a paprikás krumplit és a krumplilevest is. De úgy általában a krumplis dolgokat... - Üzenem: Ez nem az öregedés jele.

Amikor az ember a háromszázezredik fekete fém albumot hallgatja végig, s a hangszeres tudatlanságot kávédaráló hangzással próbálja palástolni, mert az így jó, így ortodox, akkor ne csodálkozzunk, hogy a stílus kezd kifulladni. - Lehet kövezni...

Édes dallamokkal operál, s végre egy olyan album aminek nem zavar a hossza. :) - Hallgassátok, mert jó. :)

Hozza a stílus által bejáratott köröket, s kész. Túl nagy változatosságot úgy alapvetően nem fog jelenteni senki számára, hacsak nem gerjed erre a stílusra. - Ők sem az a banda lesz, akik megreformálják a stílust. - De lehet, hogy nem is kell. - Öregszem, na.

Annyira avantgarde, hogy máris adok rá 4 pontot (javítva: 3), ami lehet, hogy még megy lentebb is. Érzem, hogy magunkra találtunk, s gyorsan barátokká váltunk. :) - Akkor inkább a bagzó macskák "éneke", mint ez. Egy kínszenvedés volt ez számomra. - Óva intek mindenkit, hogy fenntartásokkal kezelje ezt az albumot.

Pöpecz kis anyag ez. - Behunytam a szemem, s úgy hallgattam végig. - De talán lehetett volna tagoltabb a zene. - Nekem fóbiám van a nagyon hosszú tételektől. - Nagától simán elvárhatóbb, hogy nem forraszt egybe mindent, hanem széttagol. - Na, de ha csak minden albummal ennyi bajunk lenne. :D

Trve,vicces,szórakoztató,hanyagolható.Nekem viszont tetszett.

Gyorsabban ért be mint az előző, kibaszott nagy album lett!!!

Szeretem az ilyen jellegű muzsikát de vannak ennél jobbak is, kb mint a Dunkelheit a saját stílusában.

Szerintem nem kell ide magyarázat, a zenekar neve magáért beszél.

Egy pillanatig nem bírt lekötni, nem is tudtam egyben meghallgatni.

"kellemes" black metal, semmi kiemelkedő de szívesen hallgattam.

Unalmas.

Kevésbé volt erölködő mint sok más hazai black, de picit gyengébb mint a Dunkelheit.

Hát ez megosztó lesz itt a HP-n.

Vannak benne üres járatok és én azt nagyon nem szeretem, bizonyos részek kifejezetten ötletesek, de összeségében nem tetszett, ja és biztos tök jó az ének, de én a hörgést és a morgást szeretem meg a károgást, szóval sorry Naga de nekem ez nem jött át.

20 éve is harmatos lett volna ez az ötlettelenség és zenei igénytelenség.

Sose voltam rajongójuk és soha nem értettem a mérhetetlen hypot se körülöttük. Bocs!

Elhiszem, hogy ez jó, de ezek a folkos történetek nagyon ritkán jönnek be. Ez se találta meg hozzám az utat.

Nekem zeneileg bejön. Ha csak erről az oldalról nézem, akkor rendben van. A szövegek olyanok, amilyenek, ezért a 7-es.

Amit a Nunslaughter esetében leírtam, az itt is érvényes.

Ez a fajta poros, avittas black számomra hamar unalomba fullad.

Jó ez, de nem fog beköltözni a lejátszóba.

Csak egy kicsivel meggyőzőbb számomra, mint a Dunkelheit. Gondolkoztam további fél ponton a megnyerő borító miatt, de zenét pontozunk.

Rendesen bedarálja az ember érzéseit. Okosan felépített dalok, kiállások, és az énekes katartikus orgánuma adja a lemez esszenciáját. Az Immorality Dictates, és a Feral Faun simán az év dalai a stílusban.

Az előzőt nem szerettem valamiért, ezt meg most nagyon. Ez a megközelítés szimpatikusabb számomra. Az ének, a hangszerelés, a tempó. Mélysége van nékie. Külön kiemelném, hogy a basszus sem lett elsinkófálva, száműzve valahová messzire. Még lehet, hogy beérik a 10-es is pár hallgatás után.

Lehet hogy nem vagyok humoros ember??? Ezt az "albumot" leginkább a zenekar neve jellemzi. Egy nagy fos. Nem véletlenül kezdtem ezzel, legalább túlestem a ricsajon. A narrátoros retró kezdés plusz egy pont, meg a Kofa is bejött, meg a Szippantós kocsi.

Minden műfajba lehet újat hozni, vagy frisset, csak akarni kell...

Hangulatos. Átlagos.

Nehéz megmagyarázni, de most elkapott ez a hangulat.

Fura, hogy egyesek nem hallanak benne üresjáratokat, mert mindegyik dalba sikerült olyan váltást tenni, ami megszakítja, megzavarja azt. Ez az Embertornádóban volt a legkevésbé zavaró, az is lett a legjobb tétel. Ötletekben pedig sokkal szegényesebb, mint az Eventvm Fatali. A hangzás tényleg egész jó és azért most sem kevésszer kapja fel a fejét az ember a jó témákra. Ambient, pötyögős-lötyögős részek nélkül 10.

A Nunslaughter faguriga egyszerűsége ellenére magában foglalja a legtöbb dolgot, ami számomra metal. Elfogultság lenne tíz pontot adni, egyelőre nem érzek akkora slágereket itt, mint a legutóbbi Hex esetében. Zenéjük egyből felismerhető, egyszerű, laza és sötét, a progresszív metál antitézise. Totális headbang. Megszállott fanatikus vagyok.

Hú, ez tényleg jó, ez az első Mastodon, amit hallok. Azért csak ennyi mert hiába a lelkesedés most, valószínűleg nem fogom sokat hallgatni. Mivelhogy nem igazán hallgatok ilyet úgy általában.

Én is szeretem az efféle humort, jópofa ez, de azért persze a helyén kell kezelni :) Mondjuk a vécén...

Kellemes kis thrash cucc, de én kissé feketébben szeretem ezt a műfajt és azt is módjával.

Nem mondanám egyik szegedi alkotásra sem, hogy gyengébb a másiknál, inkább csak különböző irányból közelítik a black metalt. A Dunkelheit sokkal inkább tradicionális, a Lepra egyértelműen merészebb. Megrendelem mindkettőt. Pontlevonás mindkét esetben a kissé egyhangú vokalizálásért jár..

Nem mondanám egyik szegedi alkotásra sem, hogy gyengébb a másiknál, inkább csak különböző irányból közelítik a black metalt. A Lepra egyértelműen merészebb, a Dunkelheit sokkal inkább tradicionális. Megrendelem mindkettőt. Pontlevonás mindkét esetben a kissé egyhangú vokalizálásért jár.

Azta. Ezt nem ismertem eddig. Mondjuk néhányatoknak ez biztos tortúra lesz.

Veszett jó lett

Ocsmány név, ocsmány borító, legalább a zene nem olyan gáz, csak szimplán lejárt a szavatossága...

Nekem is néhol túl komplex lett...még mindig a Crack thy sky a favorit nálam...

Direkt a végére hagytam, mert túl hosszúnak tűntek a számok, sőt a többiek sem írtak túl biztatót...hát kár volt... A népzenei dolgok pedig kiválóan illeszkednek a metalos környezetbe..., semmi giccs...csak fennköltség...

Fostalicska...ennek a zenének a lényege az igényteleneség lenne, mert akkor vicces...viszont itt a fejlődés azon útjára léptek, amitől kissé sznob szagot kapott az egész...mintha komolyra fordult volna a szó...egy fostartály nem néz ki jól, ha ki van polírózva...

érdektlen "dallamok"...

Elég szinvonalas, azonban semmi hatása nem volt rám...

hát ez sem egy Pink Floyd...

Jól indult...de öt perc elteltével elveszett a lelkesedés...egy negró cukorkát bekaphatna az énekes, mert ez a károgás fáj...főleg hogy rohadt unalmas...néhol érdekes lesz újra a zene, de túlságosan el vannak nyújtva egyes részek, hogy érdekes is maradjon...

Az előző pőrére eresztett album is bejött..azonban ez annyira király, hogy megjelenése óta minden nap lement legalább egyszer..., végre jól el lett találva az ambient/elektro hatások és a metál aránya....talán még jobban mint a Guilthee-ben. Újfent nem kell számítani hangszeres orgiára, azonban a lemez hangulata mindent visz...eddig ez a legjobb Naga lemezeinek a sorában...még a Guilthee lemezeket is üti...és ehhez szerintem a hangzásnak semmi köze, hogy mennyire van kipolírozva. Az ének pedig nagyon kellett ide...pont így, ahogy van...és a szövegek pedig zseniálisak. Elsőre megijedtem, hogy megint ilyen világvége-halál a téma...ennek ellenére mégsem nyomasztó az zene...főleg a Kilépés szám...a végére tényleg a megkönnyebülést, felszabadulást érzését adja...jah..és csak most esett le, hogy a borítón Veszprém sétálóutcája van...xD

Átlagos. Élőben biztos hatásos.

A népzenei részek, hatások nélkül nem érne ennyit. Így sem váltja meg a világot, de ez kit érdekel, ha a hangulat rendben van...

Primitív, de egy ilyen nevű zenekartól mi mást várjon az ember? 1-2 mosolyra jó volt, meg egyszer 1 poénnak, akinek meg nem jött be, úgysem felejti el lehúzni a wc-n. :)

Ezt hagytam a végére stílusosan, nem lesz emlékezetes befejezése a körnek...

Megfelel a stílus követelményeinek, sőt több annál, nekem is "kellemes" hallgatni való volt, jobban tetszett a Lepránál.

Jóval több volt a hangulatos elem, mint a kissé szürkébb.

Teljesen átlagos black metal lemez. Nem rossz, de abszolút semmi kiemelkedőt nem hallottam. Szigorú vagyok, mint a zenéjük, bocs. :)

Időt kellett neki hagynom, de mindig visszakívánkozik a lejátszóba. Súlyos cucc, érdekes is nagyobb részt.

Be kell vallanom valamit... ez az első Nagaarum lemez, ami az elejétől végéig kifejezetten tetszik! Sokszor felkaptam a fejem egyes témákra, üresjárat szerintem nincs, mert pont akkor van váltás, amikor kell. Szóval kiválóan felépített a lemez és nekem az énekes részek is bejöttek a hangzással együtt.

Szerintem azok akik szeretik a zenéjüket elégedettek lehetnek,hisz azt hozták amit az ember elvárhat tőlük vagy akár ettől a stílustól. Nos akik meg eddig sem szereték ezt a stílust azok nem velük fogják megszeretni.

Mint minden Mastodon lemezt ezt is folyamatosan körözi nagysebeséggel a hypevonat. Félreértés ne essék,munkásságuk és a zenei tudásuk tiszteletre méltó. Csak én úgy érzem,hogy kicsit túlértékelt néha azt amit csinálnak. Vannak más szinte ismeretlenségbe süllyedő zenekarok akik hasonló stílusban játszanak és mérföldekkel jobbakat csinálnak.

Őszintén be kell valjam sokkal rosszabra számítottam. Talán ez betudható annak is,hogy az ilyen atmospheric black és társai amúgy is távol állnak tőlem ezért megpróbálom elkerülni az említett műfajban tevékenykedő zenekarokat. De most kifejezetten kellemesett csalódtam. A műfajt teljes egészében nem kedveltette meg velem,de egyszeri hallgatásra kimondottan jól esett. A folk hatások egyenesen feldobták a hangzást.

Nem találtam se viccesenek,se elhallgathatónak zeneileg. Ennél lejjebb már csak a cseh Gutalax zenekar van ha a hasonló témakörben (már ha ezt lehet annak nevezni) játszó bandákkal hasonlitanám össze.

Nagyon jóra sikerült album talán a For Humanity egy hajszállal jobb volt.

Ugyanaz a bajom mint a Lepra zenekar produkciójával,nem rossz,de az egyediség és az újítási vágy túl minimális.

Néhol kifejezetten élvezhető volt,de összeségében egy felejthető album.

Nem rossz,de semmi újat nem mutat.Ezer és egy zenekar van még akik tudják ugyanezt.

Körülbelül én is ugyanolyan unott fejet vágtam hallgatása közben mint a borítót szereplő személy.

Nekem ez egy kicsit elvont. Az Embertornádó címú szám viszont egész élvezhető volt.

Én viszont mindig is bírtam a Nunslaughter zajongását, de voltak már jobb lemezeik is.

Egyelőre. Nekem éppen hogy nehezebben adja meg magát, mint az utóbbi néhány, de alakul ez.

Hangulatos muzsika, könnyű beletemetkezni.

Nagy része a szokásos grind ökörködés, nem az én zeném a tiszta grindcore, de volt benne 1-2 érdekes momentum. Azért a pofánfosott viziló marad az igazi klasszikus. :-D

Nekem ez a thrash kalapálás sokkal unalmasabb, mintha 10 funeral doom lemezt meghallgatnék egyvégtében. :-) Egyébként korrektül teszik a fiúk a dolgukat, de ez engem egy percig sem tud lekötni.

Nem hozott lázba, nagyon egyhangú, valahogy a hangulata sem nagyon jött át.

Hozzáállás kérdése ez is, hogy érdekes-e vagy halálosan unalmas, szerintem határeset, az viszont biztos, hogy többet nemigen fogom hallgatni.

Ez sem váltja meg a világot, de jobban tetszett a Dunkelheitnél.

Súlyos, kicsit bele is fáradok a végére, de a kellő hatást képes elérni.

Fantáziadús, hangulatos és egyedi. A hangszerelést már többen is megdicsérték, én sem tudok mást tenni.

Mit lehet egy olyan lemezről írni, amiben nem volt szinte semmi érték?

A The Hunter után én bevallom, semmi jóra nem számítottam. Nem mintha az rossz lemez lenne, csak számomra Mastodon szinten olyan se szaga, se bűze produktum lett. Ezt viszont nemcsak hogy elsőre is imádtam, de egyenesen a Crack The Sky után a második kedvencem lett a zenekartól. Ilyen slágeres, ám mégis nehéz album ritkán születik. A dalok is zseniálisak egy az egyben, de talán egybe hallgatva még jobban üt az egész. Egyszerűen imádom, számomra ez tökéletes.

Tavaly már szerepelt itt a zenekar, akkor még Arsaidh néven. Ugyanazt tudom csak elmondani erről a lemezről, mint az akkoriról. Végig fent tartja a figyelmet, érdekes, szórakoztató és talán egy kicsit még tisztult is az összkép az előzőhöz képest.

Én meg nem bírom azokat a zenekarokat, akik poénból zenélnek. Ha végigfinganak egy dalt, az nekem inkább szánalmas, mint vicces. Pedig egyébként érződik, hogy csinálhatnának jó grind albumokat is, de inkább ilyen baromsággal erőlködnek... mondjuk még mindig inkább ezt hallgatnám újra, mint a Nunslaughtert, de ezt sem fogom.

Tisztességes thrash album, de nagyjából a felénél ráuntam.

Összességében nem rossz. Van pár érdekes és emlékezetes téma, ugyanakkor semmi kiemelkedőt nem találtam benne, de ennél jobban lehúzni sem akarom.

Én szeretem az ilyen zenéket, de szerintem még stíluson belül is lapos egy kicsit.

Elhallgatom, ha éppen erről van szó, de megfogni nem tudott.

Rövidtávon tetszett, a végére viszont rendesen belefáradtam. Érződik, hogy jó zene ez, csak jobban el kéne legközelebb majd találni az arányokat és vokál terén is elférne még egy kis változatosság.

Nagyon tetszett az album, egyáltalán nem ilyet vártam. Csak 4 dal, de mind jól fel van építve, ráadásul fogósak és a hangszerelés is kiváló. Az atmoszféra pedig egyenesen magával ragadja az embert. Egy-két üresjáratnak titulálható merengős szakasz tényleg van benne, de bizonyos zenékben az ilyennek is megvan a szerepe, tud működni és itt működött is. ui.: a Belépés 7. percében kezdődő rész egyszerűen zseniális.

Dedó.

A Mastodon és az ehhez hasonló csapatok mindig kemény dió számomra, mert bár a tehetség markolható, a töménység miatt viszont már a második dalnál telítődök. A sznobométer néha átleng a pozitívba, de máskor pedig szigorúan ösztönvezérelt, és élvezetes a zenéjük. Az előző nyolcast kapott, és ez sem rosszabb, de nem fogom hallgatni. Maradtam tisztelettel... Az Asleep In The Deep miatt kap plusz fél pontot. Az a nóta arat.

Érdekes... Néha elég eredeti, néha meg túl bevált... Nem rossz összességében.

Hát ez a hat pont azért jár, mert párszor valóban felröhögtem. Kár, hogy a fingás és szarás témát - ami számomra is egy ki nem merülő poénüzemanyag - nem sikerült művészibben tálalni. A zene meg rém unalmas és egyhangú. Adnék egy tippet a következő anyagra: a "szangottam" ugyanaz, mint a "befirtam". :-D

Ez nem is annyira thrash, hanem inkább heavy metal csak gyors. Szép munka, de nem érdekel.

A szegedi galeri erősebb lemeze.

Rendkívül hangulatos post rock/metal ez. Az ilyesmi sokaknak csak háttérzene, nekem nem. Átütően dinamikus. A játék nem hibátlan, de ettől még élőbb, és izgalmasabb.

A szegedi galeri gyengébb lemeze.

Nem elég gördülékeny. Tudom, hogy ez a fajta post metal nem is erről szól, viszont a Neurosis fülbemászóbb, és jobban tálcára tett.