Egy nagy múltú, kiváló zenészekből álló zenekar görcsösen igyekszik lemásolni 20 évvel ezelőtti önmagát. Ez nekem nem tetsző dolog, függetlenül attól, hogy a rajongóknak valószínüleg ez jön be. Ja és a zenéről is egy kicsit: öreges, fáradt metál tulajdonképpen 0 lendülettel előadva. Elvétve ugyan felfedezhető 1-2 jobb énekdallam, ennek ellenére úgy érzem eléggé megkopott Halford hangja. Tisztelt J.P., talán ideje lenne nyugdíjba vonulni.

Elég szürke lemez. Látszik, hogy sok munka van benne, ennek ellenére úgy elment mellettem a lemez. Az énekes hangja se nagyon tetszett, a hangszeres munka viszont korrekt.

A Mourning Beloveth zenei világa eddig is nagyon közel állt hozzám, annak ellenére, hogy nem a legeredetibb zenét játsszák. Minden bizonnyal kicsit elfogult is vagyok velük szemben. Az új lemezükön is hozták a szokásos minőséget és azt a rájuk jellemző különleges hangulatot. Egyszerűen zeneileg nincs mibe belekössek, minden pillanatát élveztem. A hangzás mondjuk elég béna lett, nagyon aránytalan a keverés. A pontszám nem kérdéses.

Sikerült hangulatot csempészni a zenébe, de azért pár emlékezetesebb téma jól jönne. A hangzáson is lenne mit javítani. A dobtémák nem tetszenek, sokszor túlságosan tisztán hallatszik, hogy számítógéppel lettek létrehozva.

Az amerikai death metal vonal nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a lemez meglepett. Nagyobb hansúly van a dallamokon, a tempóváltások is a jó ízlés határán belül mozognak. Kellemes csalódás.

Az első 4 tétel egész jó, utána csak magukat tudják ismételni, elfogynak a jó ötletek. Az énekes(ek) hangja nekem egyáltalán nem jött be.

Végighallgattam háromszor, és egyetlen hangra sem emlékszem belőle. +1 pont, mert nagyon ütős a hangzása.

Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Nyugodtabb és kiforrottabb mint az előző lemez, talán ezért is hatott ennyire lassan.

Na ez megint egy olyan album amivel semmit nem tudok kezdeni. JP és én, mint Makó és Jeruzsálem. Respect.

Judas Priest szindróma #2. Úgyhogy az ilyen az továbbra is no comment részemről.

Kellemes meglepetés. Kellő súly, kellő dallamosság. Most ez bejött, fene tudja miért.

Tizenkettő egy tucat.

Volt rajta három jó szám (Judas Rising, Demonizer, Hellrider), a többi elment mellettem. Nekem amúgy is a Jugulator a kedvenc JP lemezem, szóval egy olyannak jobban örültem volna. Még annyit, hogy a Hellrider-ben eléggé hasonlít a vége felé bejövő dallam egy bizonyos Iron Maiden számra..

A zene jó volt, de az ének az nekem nagyon nem tetszett.

Én szeretem a doomot de ez abszolút nem kötötte le a figyelmem.

Csatlakozom kispatakhoz..

Átlagos..

Nekem nagyon tetszik, különösen a súlyos hangzása!

Hát ez nem fogott meg.

Nem rossz, nem rossz..

Remek visszatérés! Nem mondom lehetett volna jobb is de akár sokkal rosszabb is :)

Volt néhány rész ahol az énekes hangja idegesítő volt de összességében egy jó prog. power albumot hozott össze a Lanfear.Először 8 pontra gondoltam de az Eternally miatt adok rá +1 pontot.Gyönyörű az a szám és az a szaxiszóló...

Átlagos doom/death album. Egyetlen pozitívuma hogy nem volt női ének :)

Az együttes trúságát szemelött tartva kap 3 pontot :)

Nem vagyok death metal rajongó de az Immolation-t azt szeressem.Az új album is teccik de a hangzás az gáz remélem ezt majd kijavítják mire a boltokba kerül az album.

A Carriers Of The Scars Of Life szám megfogott a többivel nem tudtam mit kezdeni.

Átlagos

Uncsi

Többet vártam volna, két dal van ami tetszik (Hellrider, Wheels of Fire ezek jókis dzsúdászos dalok) a többivel meg az a problémám, hogy olyan "elmegy" kategória de messze elmarad régebbi albumaiktól, mind ének mind zene terén (pl egyes helyeken hihetetlen unalmas, kéthangos prüntyögéseket hallani "gitárszóló"-ként). A Lochness meg?????A refrénjét mintha Aradszky Laci bá' dalolná a Kongresszusi Központban....Szörnyű az na....

Kellemes kis power metal, én az ilyet szeretem, eggyel több pontot érne, ha nem lenne itt a kanyarban ugye egy bizonyos Kamelot...

A mostani hp legjobbja...

Kapott tőlem öt pontot, ennyi elég ide kommentnek...

Elrobogott mellettem az album...

Igen, az egy jó szó erre, hogy "érdekes"...Voltak rajt jó pillanatok...

Gyors, lendületes, ügyes dalok. Újdonság nincs, de ezeket én szeretem hallgatni...

Túl slágeres, túl dallamos.

Nehéz dűlőre jutni ezzel a lemezzel. Egyértelmű hogy mindenki többet várt. Ha mondjuk A Worth Fighting For-t és az Eulogyt lehagyták volna, biztos jobban tetszene. Egyik számmal sem vagyok teljesen elégedett, de ez a 2 egyértelmű mélypont. Talán még egy fél évet kellett volna rajt dolgozni, és akor jobb lenne az összkép.

Voltak nem olyan jó számok, de összességében kellemes zene.

Az utolsó előtti szám jó, az utolsó elmegy, a többi halál unalom.

Már az előző anyag is nagyon tetszett, és hangulatilag ez sem sokban különbözik. Ha jól tudom egyszemélyes project, ennek fényében pedig egyedülálló teljesítmény.

Lehet, hogy csak a hangzás teszi, de egyáltalán nem vágott hanyatt.

Jobb mint a PLost.

Nem sok egyediséget fedeztem fel, a számok sem voltak kiemelkedőek.

Ötlettelen és unalmas lemez.

Egyedül a Painkiller albumot szeretem tőlük, de azt eléggé. Ez attól gyengébb. Halford hangja jellegzetes, kell hozzá, mindegy milyen volt az előző arc. Vannak ezen jó számok pl. a Hellrider, meg az első kettő, de pl. a Revolution nagyon szar. Normál hosszúságú számokból álló album végére meg berakni egy 13 perces számot fasság, mindegy milyen a szám :)

Na, ezek is beügyeskedtek a végére egy 7 perceset, de nembaj, összességében egészen jó ki dallamos metál album ez. Az énekes sem zavaró. Prog jelző szerintem nem illik rá, ami szintén jó pont nálam :) Szólókkal sincs telepakolva, ami megintcsak előny :) Egyedüli gondom, hogy 50 perc azért sok belőle egyhuzamban.

Szerintem egyértelmű fejlődés tapasztalható Arkhorrl munkáin. Ami számomra furcsa, az a több helyen flangerezett (vagy tremolo?) gitárhangzás, de végülis meg lehet szokni, és egyedivé is teszi. Sok emlékezetes dallamokkal felvértezett szám található ezen a kiadványon, pl. a Harag Lángjában, a Kihalt kertben nem lesz termés című számban vagy pedig a Vár árnyékában (ami abszolut kedvenc is). Amin még fejlesztése szorul az a hangzás, egy durvább élesebb, harapósabb megszólalás jót tenne neki.

Középtepós/gyors technikás death metal. Az ilyet szeretjük. Viszont. Gondolom ez promo. Merthogy annyira hülyén, szürkén szól, hogy nemigaz. Márpedig death metal csak úgy jó, ha zúz, mint az állat. Hiába vannak jó témák, ez így ebben a formában nálam csak 6...

Érdekes egy valmi ez. Nem ilyenre számítottam, gothic metálként mentettem el az agyamba őket, lehet olyan is volt valamikor, de ez már nem. Van benne sok jó rész, úgy tűnik, mintha direkt törekedtek volna a változatosságra, de nekem sehogy se akart összeállni egységes egésznek. A gyors meg druvaénekes részek tetsznek, a dallamos kifejezetten idegesít, a dzsidzizős lassabbak is jók, mivelhogy jó az album hangzása. Ami még zavaró, hogy ha jó rész van, akkor ott majdnem mindig ott volt a "hm, ezt már hallottam, de hol is?" érzés.

Tipikus svédes thrash/death anyag, erőtől duzzadó dalokkal, jó hangzással, újító szándék nélkül, de ez nem is baj. Kellemes hallgatnivaló.

Ha eltekintek attól, hogy ez Paradise Lost, akkor egész jó. Régen ennek a zenekar rendelkezett egyedi, felismerhető stílussal. Erről meg nem mondanám, hogy PLost. Némely szám egész slágeres, nincs tele elektonikus mókákkal, kellemes hallgatnivaló.

Nem akarok nagy megfejtésekbe bonyolódni, nem jó oszt' kész.

Nem volt különösebben rossz, de összességében elment mellettem.

A hangzás valóban az egyetlen gyenge pontja a műnek, de mivel a kedvenceim közé tartozik a zenekar (ráadásul én a promohoz jutottam hozzá, tehát remélhetőleg az nem a végleges változat), ezt most elnézem.

Nem forradalmian új, de sokat fogom még hallgatni.

Hidegen hagyott.