A hangzás fasza lett az énekhang is tetszik. A zene ebben a stílusban és hazai viszonylatban (főleg) szerintem első osztályú. Egyedül a Noir In Me nem tetszik, pedig a címéből azt hittem valami jobbfajta Darkthrone jéghideg mégis Venomos fülbemászó zúzalék lesz.

Ez az idegrongyoló csapkodás nekem minden csak nem dalközpontú. A teljesen semmitmondó énekhangról nem beszélve. Lehet bennem van a hiba, de ez a fajta zene teljesen hidegen hagy.

Sokan írják, hogy a régi death,thrash zenéknek lejárt az ideje akkor erre mit lehet mondani? Még némi Sentenced Amok lemezről is hallok témát. Ez a lemez a régebbi már akkor is szar zenékről összevágott valami. A profizmust nem vonom kétségbe főleg szólók terén, de leszarom ha szarok a számok meg nem is az ízlésem.

Hasonlóan áll nálam mint az Outre. Végképp nem a stílusom az efféle zene.

A név alapján valami epikus doomra számítottam. De kellemes csalódás ért. Ahab meg Esoteric hagyjuk már. Ez sokkal jobb.

Ez nekem a tökéletes semmilyen zene, nem zavar, de hogy magamtól hallgassam az kizárt.

Bár néha felgyorsíthattak volna, de így is tökéletes. Szeretem az ilyen énekhangot. A hangulat is kiváló.

Az előző lemezek "sovány" hangzása után ez atomjó lett. Csak azért kilenc mert a Skeletal Remains jobb. Más körben maximum is lehetett volna. Egyébként nagyon jó.

Ez a tipikus szórakoztató death metal. Több fingást meg hányást vártam volna. Mint pl. a Carnivore Retaliation lemezén, vagy Nattefrost egyes dolgain. A Wehrmacht - Shark Attack lemezét ki ne felejtsem.Na mindegy az énekhang mindenért kárpótol. Sőt egy laikus mondja itt nekem, hogy ez szar. Akkor csak jó lehet.

Mi más pontszám lehetne? Frenetikus old school szólókkal.Az év death metal lemeze nálam. Már az előző se volt lócitrom.

Bocsánat, de ezzel nem tudok mit kezdeni...

Nem ismerem a Deathspell Omegát, szóval nem tudom mihez hasonlítani, de fölösleges is, ez önmagában is megállja a helyét. Végre van valami ezen a stíluson belül, ami meg tudott fogni. Egy szokásos avant-black gagyiságra számítottam, de kellemeset csalódtam.

A zenének van egy erős klasszikus thrash érzülete, viszont az énekes nagyon a core dolgok irányába tereli az egészet. Kár érte, pedig magasabb pontszámot is kaphatott volna.

Fekete, mint a halál. Egy újabb méregerős német termék. Csak ezt az u betűt v-nek író maszlagot hanyagolnák már...

Ennek aztán van súlya. Iszonyú lassú, helyenként inkább drone, mint funeral doom. Tetszik, hogy a zene és a borítón látható kép mennyire összhangban vannak egymással. Jó ez, de azért ne beszéljünk hülyeségeket: az Ahab és az Esoteric köröket vernek rá.

Nesze neked Mastodon, így kell ezt csinálni! Az idei nyár egyik nagy kedvence volt nálam ez a lemez, tökéletes aláfestés fűnyíráshoz, kerti grillezéshez, bicótúrákhoz, vagy ahhoz, hogy semlegesítse a zamárdi fesztiválokról áthallatszódó tuc-tuc zenét :) Ez is jó eséllyel pályázik az Év Lemeze titulusra. Legjobb dal: The Sunless Years.

Jaj... annyira középszerű, unalmas és jellegtelen, hogy igazából írni sem tudok róla.

Nem csodálkozom, hogy a Gutalax-al együtt sereghajtó lett belőle ebben a körben, de nekem bejön az efféle szándékosan igénytelen, mocskos zenei fertő. A borító is tetszős a maga sokatmondó egyszerűségében.

Meglepő módon a zenei rész még jó is, a vokál meg... hát, tipikus :) Nem vetem meg teljes mértékben ezt a fajta poénos irányzatot, a Fostartályon is jókat szoktam nevetni, de azért a szükséges karnyújtásnyi távolságot mindig megtartom. Kell néha egy kis komolytalanság, de ennél jobban nem kívánok azonosulni vele.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez zseniális. Az old-school death metalt nem lehet überelni, ha hozzáértő kezek játsszák / torkok hörgik. Ha valaki azt mondaná hogy ez a '80-as évek végén jelent meg, simán elhinném. A borító is teljesen azt a korszakot idézi. Legjobb dal: Euphoric Bloodfeast.

Nem könnyen befogadható zene, de azért a teljes produkcióból messze kiemelném a "Lonely Passanger"-t, a "Pillars of Time"-ot (aminek van egyfajta autentikus bája), valamint az "At The Feet of Fading Mountains"-ot (rendelkezik egy "olyan" igazi "északi" ízzel), továbbá a "Heavenly Chariot"-ot. - A többit nekem nagyon emésztenem kell még. - Igazából jól meg is dolgoztatja az agyat... Szóval aki most ismerkedik a stílussal, az keressen egy kicsit valami egyszerűbbet.

Nem egyszerű, szokni kell az biztos. - Azok akik most kezdik el figyelmüket a fekete fém felé irányítani ajánlom, hogy kezdjék inkább valami egyszerűbbel. :)

Ha ebben a zenekarban egy olyan aranytorkú énekes működött volna közre, mint Warrel Dane bácsi, akkor tuti hogy sokkal sokkal többet mutatna magából a produkció. - Kár az énekesért, mert kicsit hátrébb veszi a produkciót. - A pontszám itt amúgy a zenészeknek szól, s nem az együttes teljes produkciójának. - A témák pedig bombasztikusak azok ellenére, hogy néha kilóg a lóláb. :) - Mindentől függetlenül, ez azért egy elég erős debüt album.

Számomra felfoghatatlan, hogy miért jó húzni, nyúzni a témákat. Lassú és fájdalmas halált hal aki arra vetemedik, hogy megfülelje. - Erősen tudatmódosító ...

Ez mi volt? - Hagytam magam megműteni közben...

Jó ideje hallgatom már, és anno szerettem volna kritikálni is Matt Pike ezen zenekarát. - Egyszerűen nincs rajta fogás, részemről. :)

Egy kis sebesség, s több változatosság nótaírás terén csodákra lenne képes ezzel a fekete fémmel. :)

Vannak benne jó dolgok, de közel élvezhetetlen az egész.

Már majdnem tökéletes, szóval ha még dolgoznak a skacok az éneken, akkor a következő albumra még lehet a 10-et is üthetik. - Nem kell érteni a grindcore oldalhajtást, csak szórakozni rajta. :)

Jó kis album ez, azok ellenére, hogy erős Obituary hangulat fogott el a hallgatása közben. - Persze, nem vegytiszta "gyászjelentésről" van itt szó kérem, hanem okosan kiművelt ál-múltidézésről, ami úgy látszik mostanság menő. - Az énekes biztos énekleckéket vett John Tardy mestertől. :D - U.i: Na jó, megadom magam ennek a "húsdarálónak". :P - A kétkedőknek ott a Viral Hemorrhagic Pyrexia.

Nincs igazából egységes zenei összkép... ami nem zárná ki egymást a kísérlezetős hangvétellel. Viszont már az At the Feet... c. szerzemény miatt megérte a belefülelést

Valóban, egy Warrel Dane-szintű énekkel nem lenne ez a debüt olyan elveszett.

Zeneileg meglepően kimunkált tételek sorakoznak itt fel, rossz szava sem lehet a lassú, nehézkes és súlyos muzsikák kedvelőinek.

Az első olyan lemeze a csapatnak, ami maradéktalanul beütött.

Gyengusz ez minden tekintetben. Mondjuk előrelépés történt hangzás tekintetében a régebbi anyagokhoz képest, haha...

A humort értékelem, de erre nagyon kár volt stúdióidőt pazarolni. Még kiadó is van az anyag mögött, csodás...

Akkora nagy old school death csodát nem hallok itt, 1x elmegy ha már nagyon ráunna az ember a stílus alaplemezeire.

Külön-külön se lett kedvencem egyik tétel sem, de leginkább az zavart hogy olyan mintha egy válogatás lemez lenne.Útkeresésnek meg hosszú, ha értitek mire gondolok.Ötlettárnak jó, majd legközelebb.

Nagyon rendben van.

Röviden:Zavart Bővebben:Nagyon zavart.

Örök hála az ajánlónak.

Elismerem hogy hangulat kell hozzá, ez az egyetlen negatívuma.

Megmondom mi a különbség ez a banda és a Mastodon között, ez az album(banda) fasza, több hallgatást is megérdemel, a Mastodon viszont megunhatatlan és zseniális.Vannak olyan bandák akik ha eszembe jutnak vagy szóba kerülnek , nem bírom ki hogy nehallgassak meg tőlük egy albumot belátható időn belül, pl:Mastodon, Crowbar,Neurosis,Vader,Opeth,Motörhead,Down,Immortal a HoF soha nemfog ide tartozni.

A többiek leírták, nem ismételném.

Nekem bejött, egy ideig, kb 8-10 percig még élveztem is, de 50perces albumnak azért sok volt ez az "egy" szám.

Semmilyen műfajban nem szeretem a mulatósat.

Rengeteg régi death metal album van amit szívesen meghallgatnék mai hangszerekkel , mai stúdiókban rögzített verziókban.De amíg ezek nem állnak rendelkezésre vagy egy kis újdonságra vágyok akkor ez az album teljesen megfelel, de azért én sem gondolom átlag felettinek.

Igyekszik kreatív és önmegvalósító lenni, de nem áll össze a nagy igyekezetben. Nem kötünk barátságot.

Mr. grindesign mutatta be nekem a bandát pár hete emígyen: "lengyel deathspell omega, de valami kikurt kiraly". Nos nagyon ügyesek, de egy leheletnyivel azért a francia alap banda mögött vannak. Magam is ajánlani akartam, csak beelőztek. Azért ez még egy kikúrt király lemez!

Magamtól sose hallgatnék ilyesmit. Távoli ez az én fülemnek.

Setít, mint az iccaka újholdkor. Nem egy könnyű hallgatni való, de nem is hétköznapi szórakoztatásra termett lemez ez. Azért 9, mert pár témát tovább tartanak a felszínen, mint ami nekem komfortos. Mostanában egyre erősebbek a német bandák.

Meghallgattam. Végig. Minek? Lövésem sincs. A kolléga azt írja, hogy Esoteric és AHAB kanyarban sincs. Biztosan velem van a baj, de én fényévnyi távolságot érzek. Lelkes rajongója vagyok a stílusnak, de ezzel ölni lehet olyan unalmas, ötlettelen, klisés, és megint csak unalmas, unalmas, unalmas...

Nem sok hatást sikerült gyakorolniuk rám. Mastodonékkal sem sikerült barátságot kötnöm, pedig próbáltam megérteni a nagy rajongást. Szerintem a stílussal nem tudok mit kezdeni. Elhallgatom, de ennyi.

Tempóváltásokkal, meg úgy általában ha kreatívabban írnának lemezt, akkor lehetne ez jobb is.

Ez a mocskos massza hangzás nekem olyan nagyon nincs ellenemre, de azért a szerzemények lehetnének kicsit cizelláltabbak is. Ahogy többen is kifejtették: vannak itt egészen értékelhető dolgok is, csak valahogy mégiscsak elvész a tompaságban.

Bazári. Ezért kár volt hangszert hangolni, és azon játszani.

Persze baromi jó, hogy utazunk 25 évet az időben, vagy még többet, ugyan akkor ez nekem nem elég. Szép stílusgyakorlat és múltidézés a hőskorból, de nem több.

Az album középső része nagyon bejött, a kezdésen és a záráson nagyokat unatkoztam. Ahol megy a dara, a black, ott nagyon működik, ahol a töredezett, merengős témák kapnak nagyobb teret, ott inkább kizökkent a dologból.

Az ilyen összetett elborulások legnagyobb hibája, hogy szeretik őket túlnyújtani a kelleténél. De szerencsére az Outre ezt mellőzte, 36 perc bőven elég.

Jó zenészek által összerakott tucatzene.

Úgy lelt rám az anyag, mint a jó öreg Slender szokott a sötétben...

Anno a Longingot jobban bírtam, itt az ének ment néha, de a dalbetétek között gyakoriak az 5-10 perces dohányszünetek, amikor bekapcsolva felejtik a szerkót.

Mastodon túlértékelt, ők meg alul...de ilyen világot élünk. Régóta hallgatom. A The Cave c. dalt a Down is megirigyelhetné.

Nagyseggű hangulattal kilapított unalom.

Valahol a borzalmas hangzás alatt állati jó dolgok húzódnak, ezt hívják pazarlásnak.

Érdemes volt olyan lemezzel kezdenem, amit magamtól biztosan távolról elkerülök. Részemről ugyanis nem szeretek nyers, kissé darabos, ennek ellenére hígnak mondható fekáliában könyökölni, miközben egy döglődő levelibéka had próbálja meg átadni nekem bölcseletét sajátos nyelvezetével. Viccesnek is csak azt találom benne, hogy ezt van, aki képes elkövetni. A jó témákkal azért összekapartak pár pontot. A mélypont a Nature Mature, az után kénytelen voltam külön részletben folytatni a meghallgatást, de nem a hossza miatt.

A borító nagyon gáz, a zene viszont rendben. Én szeretem a múltidézést, nem is kell minden szart metállá avanzsálni, hogy modernkedjünk, mert akkor maga a metal szűnik meg létezni (gondolok itt a pl. még kialakulás előtt álló poszt-avant garde - hujber feris death metalra). 50 év múlva is akarok régisulis death lemezt. Egyedül egy kicsivel több sötétséget, gonoszságot hiányolok.

Nem állítom hogy hű de mennyire hallgatóbarát, de tetszett mind elképzelés, mind megvalósítás szintjén. Ügyesen vannak beépítve a hatások is a zenébe, és itt nem konkrét zenekarnevekre gondolok, hanem a metál színtér haladóbb gondolkodású irányzataira összességében. Nálam ez abszolút korszerű.

Úgy tűnik az utóbbi 1-2 évben gyakran képviselteti magát a hangpróbákon a lengyel black színtér valamely csapata. Elég nehéz hallgatnivaló amúgy, valamiért nálam sem működött most annyira.

Tucattermék.

Nem kicsit beteg!

Egy nagy hátbaveregetést érdemel az, aki ezt többször végig tudja tolni...én nem kívánom mégegyszer.

Nem nagyon működnek nálam a stonerrel átitatott zenék. Jobbak közül való a High on Fire, de nem mozgat meg.

Nincs ellenemre ez a zenei megközelítés, a bántó egyhangúsága ellenére is vállalható.

Ez nagyon amatőr. A hangzás meg egyenesen hulladék . :-//

Nem igazán éreztem most rá a Xar ízére...

Ütős. Kicsit olyan mint az Asphyx, vokált is ideéértve.

A Pillars Of Time, az At the Feet of Fading Mountains, a záró Heavenly Chariot és az átkötő Preying for the Wind viszik nálam a prímet. Ezek nagyon ütnek. Néha olyan nyers, vastag, brutális riffeléssel találkozni a lemezen, hogy még meglepődtem. A fúvós hangszerek pedig sokat hozzátesznek (Az At the Feet... dallama különösen tetszik!). A többi dal is rendben van, bár akkora hatást nem gyakorolnak rám, mint az említettek. A Blackheart eleje akár a Rabies Lyssa-n is rajta lehetne, a Lonely Passanger vokálja pedig néha Csihart juttatta eszembe. Az alkotókkal szembeni elfogultságot félretéve is erős lemez a Concordia Discors.

Nem mindig tudtam együtt dúdolni a HP-zókkal a "Hej, de jó a lengyel black metal!" nótát, mivel gyakorta olyan bandákkal találkoztam, akik semmi izgalmasat nem mutattak fel a meglévő sémákon kívül. Mikor megláttam, hogy két lengyel brigád is szót kapott ezen a HP-n, már húztam is a számat. A Zmora után már semmi jóra nem számítottam, erre jön az Outre és lenullázza az összes előítéletem, mert ez nem csak black metal, ez az a beteg, kreatív, dalközpontú, eseménydús extrém zene, ami durvasága, érdessége ellenére is fogós. Ez az, ami fekszik nekem! Köszönöm az ajánlónak, magamtól nem találtam volna rá. A Lament és a Vengeance 10 pontos dalok, de nem sok híja, hogy a lemezre is annyit adjak.

Mostanában kevés jó lemezzel hoz össze a sors a keményebb kötésű, de klasszikusabb értelemben vett metal műfajból. Éppen ezért jóleső érzés ilyesmit is hallgatni. A zenére szerintem nem lehet különösebb panasz. Nem mondom, hogy eget rengető, amit csinálnak, azt sem mondom, hogy tökéletesen elégedett vagyok mindennel, de összességében egy jó lemezről beszélhetünk. Az énekestől viszont én is többet várnék.

Egyáltalán nem vagyok ellene az ilyen fájdalomküszöb környékén egyensúlyozó zenéknek, de tény, hogy el kell kapni a megfelelő pillanatot, amikor ezt be lehet tenni. Persze, zeneinek is kell lennie, azaz, ha sikerül megtörni a látszólag megtörhetetlen diót, akkor találnunk is kell benne valamit, ami a CVLT esetében többé-kevésbé így is van. Nem egy elvetendő lemez, de a megfelelő hullámhosszhoz szinte már adottság szükséges.

A Shape Of Despairnél is írtam, hogy funeral doomot csak mértékkel szoktam bevinni, de megint itt egy jó lemez, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. A Drowning győzött meg leginkább arról, hogy nagyon is érdemes hallgatni, de a másik három dal is érik. Bár a Shape Of Despair új lemeze sokkal élvezetesebb, ez is nyújthat bőven élményt a türelmesebbeknek.

Teljesen korrekt stoner metal lemeznek érzem, ám a stílus hozzám nem áll közel. A stoner is egy olyan műfaj, amelyet csak kiegészítő elemként tudok elfogadni, ahogy az a Mastodon esetében előfordul. Utóbbi, egyébként, magába szívja a temérdek forrásból származó ötleteit, és Mastodon stílussá gyúrva tálalja azokat. A High On Fire-nek, szerintem, semmi köze a Mastodonhoz. Stílusban sem igazán, zsenialitásban pedig végképp nem. De nem is eszerint kell őket osztályozni.

Bizonyára megvan a varázsa az ennyire eseménytelen, monoton black metalnak is. Valaha született egy-két jó lemez ebben az ágazatban is, de a lengyel black metal fémforgácsos HP sorozatában ez eddig a leggyengébb láncszem. Dögunalom.

Egyszer-egyszer találok némi kapaszkodót is ebben az egysíkú morgás vezényelte föld alatti death metalban, de ez még édes kevés a boldogsághoz. Hátha ráéreznek majd egyszer, hogyan kell ezt csinálni, hogy élvezhető is legyen.

1. Én a viccet egész máshol szoktam keresni, és egészen más jellegű humor az, amivel azonosulni tudok. 2. Az ürülék és a bélmozgás iránti rajongásom bármilyen formában és kivitelezésben a nullához közelít. 3. A metal zenét ennyire olcsó, alpári, igénytelen tartalomhoz társítani, az én olvasatomban, meggyalázása a metalnak, ezért megbocsáthatatlan. Mások, minden bizonnyal, másként látják ezt.

Eleinte kicsit zavart a John Tardyéra hasonlító énekhang, de nem azért mert nem tetszik (Tardy hangjától ledöbbentem a kilencvenes évek közepén, amikor először hallottam), hanem mert lemásolni egy védjegynek számító vokált nem túl szimpatikus dolog. Néhány meghallgatás után már ez nem okozott különösebb gondot. A zene sem eredetiségéről lesz híres, sok Obituary-ra és Death-re emlékeztető téma bukkan itt fel. Ennek ellenére, sokkal kreatívabban, eredményesebben, ötletesebben nyomják az old-schoolt, mint pl. a Gruesome. Az instrumentális ...Still Suffering nekem például jobban tetszett bármelyik másik nótánál.

Gratula srácok remek lemez lett.

Lehet én vagyok már megint elfogult, de nem tudok kevesebbet adni rá

Rég nem hallgattam ilyen zenét....múltidézésnek jó volt

Ez valóban nagyon beteg, de szeretem a súlyos zenéket.

Egyre jobb barátságban vagyok a doom metal-al, de most kicsit megtorpantam

Sosem leszek stonerkedős azt hiszem

Az ének baromira megtetszett miután jópárszor átrágtam magam rajta, a tempó egyből levett a lábamról, de azért remélem kicsit kreatívabbak lesznek legközelebb

Nem rossz ez a kriptahangzás egyáltalán szerintem

Zeneileg nem lenne gondom vele, de ez a disznóvisítás már sok

A zenei megoldások totál rendben vannak, de engem zavar az énekes ténykedése

Jó párszor lepörgettem, de nem győzött meg összeségében. Emp vokálja nagyon nem jön be, túl száraz. A dob meg mintha nagyon hátra lenne keverve, a hangzásban kaphatott volna több teret. A hangzásról még annyit, hogy baromira felismerhető az előző lemezek, a Gulithee és Nagaarum projektjei után. Az albumnak kifejzetten jót tett a fúvós támogatás, hihetlen kiemlekedő lett az At the Feet... szám. További kedvenceim még a Hortus... és Pillars... számok. A gitár terén nem éreztem most túl erősennek Nagaarum játékát, sok volt a "reszelés", nem volt általában feloldás, csak hömpölygött a húros hangáradat.

Szerintem nagyon hangulatos anyag...

Ezt legalább annyira utálom...mint kedvelem. Tök jó témák vannak benne, erre jönnek az undorító giccses gitrászólók...sőt az énekkel is néha túlzásba esnek. Eléggé sok itt az újítószándék, csak éppen semmi újat nem mutatnak fel. A progresszió fogalmát ők is abban próbálják meglelni, hogy már meglévő, ámde egymáshoz nem illő dolgokat vegyítenek. Valahogy nekik sem jött ez össze.

Voltak benne jó pillanatok, néha még magával is ragadott ez a sötét hangulat. Azonban annyira nem emelkedik ki e múfaj mezőnyéből, hogy hosszútávon a lemezlejátszómban maradhasson

Lehet az én készülékemben van a hiba, de ez tetszik (első hallgatás után). Nem mondom, hogy minden nap meghallgatnám...néha hozzák a Shape of Despair minőségét. További hallgatás tárgya lesz, addig is 8.5 pont

Hoppá...én eddig nem ismertem őket! Ez leszakítja az ember fejét. Én a Mastodont is nagyon bírom, bár a Luminiferous sokkal jobban tetszik mint a Once More Round The Sun, sokkal emészthetőbb.

Semmi ötlet, de altatónak jó

Ultra gagyi! Már-már kényszeresen undergroundak akarnak lenni...ez tényleg a föld alá való!

A zenével bajom nem lenne, de ez a brekegés azért már gagyi...

Már megint egy régmúltat idéző death banda. Egyre több ilyen kerül elő, sőt a minőségre sem lehet panasz (a hangzásról nem is beszélve). Korábban jobban lelkesedtem az efféle nosztalgiázásért. Egyszerűen király és kész, a deathfanok biztos ráizgulnak, aki pedig progresszióért áhítozik, az megint csalódni fog és újfent konstatálja, hogy felesleges volt exhumálni ezt a zenét és hangzást. Úgy tűnik, hogy igény van rá...csak kérdés, hogy meddig.

Ezt nekem találták ki. :-) Izgalmas, jól kivitelezett, kiszámíthatatlan, és valóban, nekem sem jut eszembe konkrét zenekarnév hallgatása közben, miközben természetesen hallok műfaji hatásokat. Az a fajta, egyébként valóban nehéz zene, ami nagyon sokáig érdekes marad. A Bleackheart meg nálam az év dalai versenyben előkelő helyen végez, ez biztos. :-) A pontszám még akár feljebb is mehet a végéig...

A Deathspell Omega nálam is alapzenekarnak számít, a lengyelek lemeze még nem éri el azt a fokozatot, de ezzel együtt több mint figyelemreméltó, amit művelnek.

Egy-két nap múlva a nevükre se fogok emlékezni, ez szinte biztos...

Nagyon beteg, de jó, hangulatos, megfelelő pillanatban igen hatásos lehet.

Az insomnium által említett körbe tartozom, ezért tetszik is, amit csinálnak. Nem az Esoteric-féle ligában játszanak (ha már mások is felemlegették), de jó ez.

Engem se mozgatnak túlságosan az ilyesmik.

A tempó nekem megfelel, zeneileg bejövős, de ez a vokál nálam elég nagyot ront az élvezeten. Vagy károgjon tisztességesen, vagy énekeljen normálisan, de ez a köztes megoldás nem nyerő. :-) Mondjuk azért egy kis változatosság se lett volna rossz, olyan, mintha végig ugyanazt a számot hallgatnám...

Trágya hangzás mögött mélyen elbújó egysíkú mormogás. Ritka igénytelen a kivitelezés, pedig bizony lehetne ez jó is, de ebben a formában nekem élvezhetetlen.

A zene önmagában tűrhető, egyébként meg csatlakoznom kell farrrkas véleményéhez. Semmi baj a gyomrommal, meg szerintem a humorérzékemmel sem úgy általában :) de ezen valahogy nem volt kedvem röhögni.

El kell ismerni, ez tényleg ütős. Asphyx rajongóknak kötelező darab... a Still Suffering című instrumentális töltelék miatt levonok fél pontot.

Leginkább a post-metál felé tévelygő részekkel vagyok elégedett, de a nem tipikusan metál hangszerek is különleges atmoszférát hoznak. Nekem az énekkel vannak kisebb gondjaim, egy másik - hasonlóan karakteres - énekest még szívesen látnék Gábor mellett....

Sűrű, tömény, nehéz, nincs most hangulatom hozzá. Többször is neki kellett feküdni, mire a végére értem. Talán máskor...

Izmoznak a gyerekek rendesen.Elsőre még el is megy,de a második kőr után végleg búcsúzunk.

Súlyosan beteg képződmény, lecsavarja az ember fejét. Ritka vendég lesz, de megtartom.

Most a pörgősebb cuccokra vagyok beállva, de lehetne ez akár max. közeli is. Tetszik a sound.

Az életmű egyik legjobbja. Igazi, fasza dalok, böszme hangzás, fajintos szólók. Királyság, na!

Ez bizony egy erősen közepes lengyel black lemez. Izzadt, szövőgyári nőknek meló utáni feltöltődésre...

Minden porcikám tiltakozik ellene, de kénytelen vagyok leírni: ez most elég unalmas lett. Kár érte, valami komoly áttörést vártam, főleg a dalszerzés terén....Talán majd legközelebb.

Az irodalmi igényességű szövegekhez hasonló zene párosul. ....(és még azt mondják, hogy a cseheknek nincs humoruk...)

Gyászjelentés újratöltve. Ez nagyon rendben van! Sőt, gyilkos!

Volt egy kis rossz érzésem látatlanban amiatt, hogy valamiféle kellemetlen, művészkedős irányt vesz a harmadik anyag. Hát nem, ez egy igazi beteg örömzene, kiváló hangulattal, örömteli csalódás, az előzővel (Experiment) nem nagyon tudtam mit kezdeni.

A black metalt mostanság kissé görcsösen megújítani kívánó zenekarok azt hiszik, elég, ha kellően összevissza témázgatnak, majd gonoszan rámorognak dolgokat. Nem a kaotikus zenével van a bajom, hanem hogy nem jó hallgatni. A káoszt is jól meg kell írni, különben unalmas lesz.

Nem is tudtam, hogy van új Bell Witch. Az előzőt még én ajánlottam. Egy hallgatás után ennyi.

Én Gravelanden nevelkedtem, szóval nekem ez nem unalmas, sőt.

Én nem hallok itt szar hangzást! Jópofa death metal.

Jó ez.

Valahogy elment mellettem, hogy megjelent az új album. Az előző anyag is mocsok jó lett, ez is. Az Asphyx és az Obituary egyértelműen hatottak a zenekarra.

Értem én, hogy poénzene, nem is vagyok ellene az ilyen hozzáállásnak, de ez a brekegéssel előadott vidámság kb. a böfögős-fingós "vígjátékok" szintjét idézi, és nem látom, hogy miért kellene ezzel elnézőbbnek lennem, csak azért mert ezt metalba öltöztetve adják elő. Sőt!