Vannak rajta jó pillanatok, de alapjáraton nem estem hanyatt a zenei teljesítménytől. - ráadásul akárhogyan is hallgatom, az arányok nem igazán klappolnak, ráadásul a hangulattal is csak a bajom van. - A szóló részek emelnek a zenei produkción, de semmivel sem kiemelkedőbbek, mint a mai nagy átlag.

Nincs itt semmi gond, egy teljesen vállalható debüt album folytatása ez a korong is. - Én még elhallgattam volna egy darabig. No, de ne legyünk telhetetlenek. - Élőben biztos pirítanak a srácok... - Szóval soha tovább, ha szereted a melodeath stílust. :)

Néhol már szinte teljesen Shining hangulata van, bár tény kevésbé olyan innovatív. - Ha megoldásaiban és profi énekben nem is, de hangulatában közel hasonló szintet üt meg a horda ezzel az albummal, a fent említett zenekarral kapcsolatban. - Ráadásul ez még hallgatható kategória. :)

Számomra ez kevésbé olyan izgalmas, mint a Marduk, vagy az 1349 anyagai. - Pandamaciknak kötelező... - De megsúgom, a mai lengyel black anyagok köröket rávernek erre a produkcióra.

Így "szétordibálni" albumot, s zenét még nem volt szerencsém megtapasztalni. - A pontszám magáért beszél: gitár (10) + ének (0) = 5. - Én gyorsan új énekes után néznék, mert ez a kajabálás hosszútávon nem lesz elég. - Pedig itt olyan témák sorakoznak, ahova elkéne egy igazi tiszta torkú profi énekes, aki persze nem rest "szétszkrimelni" magát, ha az a dolga. - Komolyan, kár érte...

Igazából a pontszám nem fogja tükrözni a véleményemet: ha az első számot hallottad az albumról, akkor nagy valószínűséggel a teljes albumot végighallgattad. - Azért nem ilyen véresen egyszerű a helyzet, mert itt profi zenészek csinálnak vérprofi zenét. - Talán egy kicsit lehetett volna "slágeresebbre" venni a figurát. - Akárhogyan is fog történni, az idő úgy is őket fogja igazolni. :)

Huh, hosszú idő után az első MDB album amit egyben képes voltam végig hallgatni. :) - Bizonyára öregszem.

Ez, mi volt ez?! :O - Djent-nek és deathcore-nak is gyenge... Egyben pedig halálos. - Engem nem csapnak be az már tuti biztos!

Azt hiszem a funeral doom, és én ne leszünk még egy ideig jó barátok. - Szigorúan csak a stílus elkötelezett híveinek.

Azt hiszem ehhez még innom kell... - No de félre a tréfát. - Ennyi töltényhüvelyt, felvarrót és magas szárú sportcipőt a stílus már nem is bír el. :D - Legalább annyira komoly, s hosszútávú alkotás, mint a mai magyar filmgyártás "ékkövei". Ellenben viszont, ha nem akarok komolykodni, akkor maradéktalanul eléri a célját, s szórakoztat. - További előny, hogy nem túl hosszú albumról van szó.

Vannak szép pillanatai a lemeznek...előkerül még.

Divat leszólni az ilyesmi dallamos anyagokat, de ez szerintem eléggé oda lett téve. Mint ahogy a Black Sun Aeon és Before the Dawn lemezek is anno...

Nagyon rövid szavatosságú zene ez!

Izgalom és érzelemmentes profi-rutin-death... egyszerűen nem tudtam soha megkedvelni a Hate Eternal-t. Inkább CC, Immolation...

Biztos nagyon erős formában tündököl a MDB most is, de nekem ez a Turn Loose the Swans és The Angel and the Dark River óta nem tűnik fel...

Ha zenész lennék, mélyen magamba néznék hogy miért is játszom ennyire értelmetlen zenét!

Fatális dózis ez a funeral doom-ból. Egyben emészthetetlen, külön-külön hallgatva a dalokat meg nem kerít hatalmába az atmoszféra..

Infernális black/thrash/speed purgatórium! Kész vagyok tőle!

Az akusztikus részek jók, de azért a Neutral jobb. Nem rossz zene, de nem is kiemelkedő. Nem hiszem, hogy valaha elökerül még.

A Black Sun Aeon - A Song For My Funeral az etalon. Ahhoz képest csak jó ez a lemez.

Nálam az ének dobta fel a lemezt. Még jó, hogy nincs itt művészkedős tiszta hang. Már csak az kéne. Nem érdekel a képzettség meg a technikai tudás. Vagy jó számokat írnak vagy nem. Megmondom őszintén nem vártam ettől az együttestől számomra ilyen kiemelkedő teljesítményre. A borító is tetszik.

Nálam ez a Svartahrid-el azonos. Azért ahhoz is tehetség kell, hogy x éve működünk de egy emlékezetes témát se mutatunk. El lehet hallgatni de semmi értelme. Mondjuk a Svartahrid - As the Sunrise Flickers lemeze is ilyen. Jó hallgatni, de mikor vége csak Darkthrone kópiára emlékszek. Ráadásul a hangzás is steril. Persze ehhez a műfajhoz képest. Gyenge lemez.

Ez a csattogó "dobgép" nem állított maga mellé. Ha kissé beiszik az ember nem annyira rossz. A csúnya nő esete. Ha kijózanodik az ember szart se ér, de amíg tart egész jó. Nekem ez bejövős. A borító is jó, bár itt nem festményt értékelünk.

Az énekhang nem elég mély, de jó lemez ez. Csak nem maradandó. Nem hiszem, hogy beférközik a top 50-be nálam ahhoz semmitmondó. De szívesen hallgatom.

Az első lemez óta ismerem az együttest, de egész lemezként soha nem tetszettek. Viszont voltak olyan számaik amik valóban meghatározták a stílust. Ez a lemez is jó, csak soknak tartom a szentimentális nyöszörgést. Lehet másnak ez a változatosság alapműve a hörgéssel szemben.

Maradandó számokat nem írtak, de a súlyosság vitathatatlan. A letaglózás működik.

Szeretem a funeral doom-ot. De ez olyan hangulati stílus, hogy kevés lemez marad meg hosszútávon nálam. Sokat vártam ettől a zenekartól, és meg is kaptam. Nem akarok előre jósolni, de ez maradandó alkotás lesz számomra. Nagyon tetszik. Fasza lemez. Sőt megkapja az atomjó minősítést ebben a stílusban.

Nem akarom lehordani a kedvenc stílusomat de ez annyira ramatyimatyi. Minek ez? Semmi értelme. A '80-as évekbe se rúgott volna labdába. Ez egy ócska szar. Már ne haragudjon meg senki. Röhej.

A legjobb szó erre a lemezre talán, hogy eklektikus. Sokszor elkap a hangulata de aztán kiesek belőle. Olyan mintha két különböző lemezt hallgatnék egyszerre.

Nekem olyan mintha a Before The Dawn Best of "b" sides válogatása lenne. Mondjuk a Nemesis egy jó kis szám.

Az intro nagyon betalált, reméltem ilyen lesz végig. Az acsarkodástól eltekintve tulajdonképpen így is lett. Rosszabbra számítottam,

A végére egész megkedveltem.

Valami teljesen mást akartam beküldeni, de a lemezborító -ami szerintem nagyon jól sikerült- annyira rímelt a Nechochwen borítójára, hogy egyszerűen nem bírtam kihagyni. Gondolom a dob azért van olyan vékonyra keverve, hogy a gitár minél jobban virítson de a vokállal teljesen agyonvágják az egézset. pedig lenne benne potenciál.

Egyhangú darálás és sz@rul is szól.

Számomra nagyon hullámzó a színvonal. Vannak kifejezetten hangulatos részek, de vannak röhejesen bénák is, különös tekintettel hörgésre. Ráadásul túl hosszú is.

Rohadt jól szól csak nem nekem.

Elsőre túl vontatottnak tűnt, de már a második hallgatásnál érezhetővé vált a változatosságra való törekvés. Ez már nekem nem is funeral, hanem post-funeral kripta és vagy katakomba doom. Rá kell szánni az időt amiből azért kicsit többet vesz el a kelleténél.

Fesztiválokon megfelelő társaságban biztosan jól működik. Ez a műfaj engem nem talált meg ennek ellenére szórakoztatott.A lemez jól szól, a zenészek jól tolják, a vokált szokni kell. Ez amolyan inkább tetszik kategória, de azért nem lesz gyakori vendég.

Valóban érdekes, de kicsit kiforratlan, kapkodó, rendezetlen.

Tuomas Saukkonen kezei közül, ami kigurul az olyan nagyon rossz nem lehet. Hamar és könnyen felismerhető, mégis eléggé erős stílusa van a fickónak. Ez most olyan jó, de nem kiemelkedő lemez. Írt már ennél jobbat is. Hangulatos, kellemes, semmi bántó.

Hangulatos fekete zene, de semmi kiemelkedő. Csinálnak ennél sokkal jobbakat is manapság. Az éneket valóban át kellene értékelniük a srácoknak.

Ha az Advent Sorrow 7 volt, akkor ez egy fél ponttal jobb. Más megközelítés, de kb hasonlóan tucat. Stílusgyakorlat. (Ha a borítót is bevonnám a pontozásba, akkor a saller mellé járna -1 pont is.)

Nekem ez minden szempontból ijesztő. Kikerekedett szemekkel és nem fülekkel figyeltem, hogy ez meg mi? A srác hangja valóban minden kritikán alul van, de nekem a többi sem nyerte el a tetszésem.

Nem éri el a számomra etalon I, Monarch szintet, de ahhoz igen közel van. Mindig rabul ejtett az a zsigeri lüktetés, az az energia, amit Erik ezekbe a lemezekbe belepréselt a folyton változó zenésztársakkal. Rétegzene.

Megírták úgy 10-15 éve a nagy dalaikat és tartok tőle, hogy azt a minőséget már sose kapjuk vissza. Több metál, asztalra csapás, és kevesebb poétikus nyöszörgés sokat lendítene az összképen.

Azt tudni kell, hogy az én agyam beteg. Én ezt szeretem na. Elkapott a hangulata. Az a fajta, amit itt a sárba fog alázni mindenki, de megvan a helye ennek is szerintem. Attól, hogy "core" irányból jön, még nem ördögtől való. Újhullámos döngölés

Meglepően jó! Elsőre nem fogott meg, aztán szépen kibontogatta erényeit. Elég nehezen adja meg magát, de érdemes megbirkózni vele.

Már mások leírtak mindent előttem. Nekem meg nem szimpi.

A My Dying bábáskodott egy műfaj felett, amit azóta sokan sokkal jobban is műveltek. Talán a Songs Of Darkness tudott kitörni nálam az unalomból.

Egyszerűen az első pár dal után lefárasztott az a pattanásig feszített keménység, amivel operálnak, akár egy meg nem szűnő áramütés, ez nem az én műfajom. Vannak nagyon jó pillanatok, remek gitártémák, csak másodpercek alatt átváltoznak valami újabb dologgá és elveszítik jelentőségüket. Az ének meg borzalmas.

Nehéz, súlyos, a műfajt pedig nagykönyvből kottázták le az arra érzékeny fülek számára.Kissé alábecsült a duó, de ez ebből is adódhat, hogy laza 10 évet várattak az új lemezzel.

Hangulata nagyon van a lemeznek, érdekesen lavíroz a stílusok között, de csak pár szerzeménnyel tudott meggyőzni, a többi ötlettelen.

Ha most először hallanám ezt a dallamvilágot nagyon tetszene, de úgy érzem az itt hallott dolgokat már sokszor eljátszotta a szerző a korábbi lemezein.

Advent-i ünnepekre félretettem, hátha akkor majd beüt!

Nem az ilyen anyagok fogják a melodic death zsánert kihúzni a gödörből, az is biztos.

A fene tudja...Nem rossz lemez, de az év egészét nézve nélkülözhető kategória!

Szerencsére nem rosszak az újabb MDB lemezek...persze nem hasonlítható össze a kezdetekkel, de azért lényegesen nem zuhant a színvonal náluk.

Végig az az érzés volt bennem hogy történjen má' valami...

Teljesen jó zene ez...A Mercyful Fate / King Diamond hatást tényleg érezni itt-ott.

Alig tudtam eldönteni hányadán állok vele, úgyhogy vártam, érjen még egy kicsit. Az első szám és az azt követő átvezetés már az elején nagyon bejött, de valahogy a többi dal nem ment ilyen egyszerűen. Nekem tetszik az anyag, mindenhol találni bőven kellemes részeket, az egységes kép kialakításával azonban továbbra is hadilábon állok.

Minden bizonnyal a nagy receptes könyv alapján készült a lemez. A Nemesisben én is felfigyeltem egy-két részre, de maga az album tökéletesen összefoglalja, mi az, amit nem szeretek a melodikus death metalban. Alighanem éppen azt, amit mások igen.

Második hallgatásnál elképzeltem a zenei alapot egy szép, tiszta énekkel, és úgy tűnik, akkor egy szimpatikusabb kép rajzolódna ki elénk. Azt nem mondom, hogy a zenével maradéktalanul elégedett lennék, de az összképen változtatna. Néha fogalmam sincs, mi jár egyes zenekarok fejében.

Nagyon erős anyag, elejétől a végéig. Mardukosan pusztító, nagyon sok jó témával, riffel, fogós dalokkal. Így kell ezt mívelni: komolyan, határozottan, ihletetten és könyörtelenül.

Rólam tudni kell, hogy a melodic death metal stílus hallatán semmi jóra nem szoktam számítani, még akkor sem, amikor egy olyan lemezről van szó, amelyet agyba-főbe dícsérnek. Néha éppen ezért ér kellemes meglepetés, ugyanis akadnak e műfajon belül is olyan zenekarok, akik nálam is betalálnak, de mint ahogy egyszer leírtam, a dallamos részek kiveszik az élét a sötétségnek, az erőnek; maguk a dallamok pedig sokszor csak virgázások, a lélek érintése nélkül. Az In Dread Response esetében pedig a szokásosnál is harmatosabb a zene, és akkor még visszafogtam magam, főleg, hogy metalcore/deathcore-os szörnyűségeket is hallani benne.(Tudom, hogy divatos szidni a core-okat, de nincs mit tennem; minden, ami egy kicsit is arra emlékeztet, csak az időmet rabolja.) Az éneket pedig egy szóban kergemarhacore-nak tudnám nevezni.

Valamilyen okból kifolyólag a Hate Eternal sosem tudott sok ideig megmaradni a lejátszómban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem készítettek minőségi lemezeket. Leforgattam párszor az Infernust is, és való igaz, remek munka, erős anyag, mégsem érzem azt a hangulati pluszt, ami igazán kiemelné a dalaikat. De legyen ez az én bajom!

Naga ismertette a nosztalgia faktort, (amely van, hogy megjelenik, van hogy nem), miszerint nagyobb pontszámot kap(hat) egyes pontozóktól egy (el)ismert zenekar. Van ennek az éremnek egy másik oldala is. Lehet, hogy valaki éppen azért ad kevesebbet egy adott bandára, vagy pontozza szigorúbban, mert "haragszik" a mainstream státuszra (mondjuk, a My Dying Bride-ot kizárólag az undergroundon belül számítom mainstreamnek). Úgy érezheti, kedvenc underground bandái jobban megérdemelnék a hírnevet, és eképpen bünteti a nagyokat. Emellé pedig társul az a tény, hogy "a tömeg" egy-egy adott stílust kizárólag e mainstream bandákkal tesz egyenlővé, mert alsóbb rétegekben nem kutat, így az undergroundba tartozni akaró "true" rajongó nem akar e tömeg részévé válni. Innen az ellenérzés már az adott lemez meghallgatása előtt. Természetesen, halvány fogalmam sincs, hogy kinél melyik tényező mikor jelentkezik, de időnként ilyesmibe is belebotlik az ember. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy ez a két megközelítés a nagyobb bandák felé éppenséggel ki is egyenlítheti egymást. Na, erről ennyit. Én a My Dying Bride új lemezét csodálatosnak tartom, méghozzá azért, mert gyönyörű dalok követik egymást elejétől a végéig, és nem tudok tőlük szabadulni. Csak ajánlani tudom!

A súlyossága szimpatikus, akárcsak a földbe passzírozó úthenger hangzása. De igazán emlékezeteset nem alkottak.

Engem a drámaisága fogott meg, főkeg a Preparation of a Vesselben. Az első két hallgatásnál még csak ízlelgettem, de aztán összebarátkoztunk.

Egy interjúban az énekes meg is említette, hogy mostanában különösen rá van kattanva King Diamond lemezeire. Ez a címadó számban 2.24 perc körül annyira egyértelmű, hogy gyakorlatilag egy az egyben úgy énekel, mint King a Fatal Portrait egyes részein. Gondolkodtam is, hogy arcátlanságnak vegyem-e, vagy elismeréssel bólintsak e bravúr hallatán; én inkább az utóbbi mellett döntöttem. Amúgy pedig ez a primitív heavy/thrash/black fúzió nem kimondottan a kedvenc zenei irányzatom, de mindig hallani, ha valaki jól végzi a dolgát. És, úgy látszik, ez az a bizonyos kivétel nálam.

Nagyon kellemes meglepetés a debüt nem fogott meg, de ezt szívesen hallgatom. Remek hangulat kiváló énekkel és max hangerőn bitang jól szól.

Sohasem tudtam megbarátkozni velük hiába dícsérik a Desert Northern Hell-t agyon. De az újra alakulásuk utáni lemezeik azért 7 pontot érnek még nálam is. update: sokszori áthallgatás után teljesen beleszerettem ment feljebb a pont is

Zeneileg jobban befogadható mint a Black Tongue...de az énekes az kriminális

Darálnak a srácok rendesen, de nem kiemelkedő

Nagyon hangulat függő, de ha van hangulatom hozzá akkor kegyetlenül letarol

Pffff...pedig pár éve lehet oda lettem volna érte

Nem tudom megszeretni a funeral doom-ot...

Elég sok zenei műfaj keveredeik össze-vissza, de vannak jó pillanatai

Eddig kétszer hallgattam összesen és ez esetben nem tudom eldönteni a hosszú távú sorsát a cuccnak. Lehet, hogy elfelejtődik, lehet hogy ráfüggök majd. Most ennyi. Igényes zene, szép design.

Én nem vagyok melo-death rajongó, nem is volt kedvem hozzá, azt se tudom, ki ez a faszi akiről a kommentekben beszéltek, de bár mindig ilyen kellemesen csalódnék.

Jó ez, bár ezek az emós dalszövegek elég határesetek :) Én nem hallok semmi problémát az énekkel, meg jó is hogy változatos.

Sosem találtam meg a Tsjuderben azt a valamit, amivel a viszonylag magas underground elismertséget kivívta. Ez meg steril, unalmas dara. Háttérben elmegy.

Fura, hogy az énekbe ennyien belekötöttek, hisz kismillió másik hasonló bandában ilyen az orgánum, legfeljesbb ez a csávó kicsit intenzívebb, na. De én nagyon nem szeretem az ilyet és ez sem győzött meg.

Izgalommentes, profi death metal. Kellemes hallgatnivaló, de hiányzik a hangulat.

Én elfogult vagyok. De ettől függetlenül tíz pont, hisz az előzőre is annyit adtam, ez meg annál is jobb lett. A Doomraiser nekem is tetszik, de sok értelme nincs összevetni, teljesen más a kettő, gyakorlatilag nem is egy műfaj.

Súlyos és lassú, de nekem a Tyranny féle tálalásban ezek a dolgok jobban bejönnek. Ez inkább fejfájdító és émelyítő.

Az Evoken mellett elfér majd a polcon. Kösz az ajánlónak! Update: ráfüggtem.

Őő, valahogy nem áll össze és nem esik jól hallgatni. Ha már szóba került, bár nem sok közük van egymáshoz, de én is a Merciless Deathre szavazok.

Érdekes, némileg újító, de néha eléggé idegesítő is.

Jobb fajta folk/death. A melodikus részek elég ócsók, a harmonikusak, viszont időnként izgalmasak.

Ez az ének abszolúte nem illik ide...

Erősen egydimenziós...

Ha nem figyelném az eseményeket, akkor is kitalálnám, hogy újraalakult az At The Gates... Mondjuk csak az ének olyan. Amúgy a lemez legjobb pillanata az első 2,5 perc. A többi nagyon erőltetett.

Tudom én, hogy pont a Hate Eternal rajongók szokták a műfajt védeni, miszerint a death metal nem csak a daráról szól, de azért ez nekem főként csak dara. Rendben, hallom, hogy kibaszottul profi, mocskosul technikás, és valóban érdekesen vannak a hangok is megtervezve, csak ezért kap ennyit. Hallgatni egészen biztosan nem fogom...

Komolyan nem beszéltem össze senkivel, szimplán csak szóba hoztam a múlt körben a Doomraiserrel kapcsolatban a MDB-t. Számomra az sokkal jobb ennél. A műfaj szakértőinél viszont előjön a nosztalgia faktor, ezért kellemesebb érzést kelt bennük egy régóta ismert kedvenc új anyagát hallani. A nosztalgia faktor alól senki nem mentes, én sem. Viszont én a MDBot nem ismertem régen, így akik azért szidnak, mert nem vagyok szakértő, és ennek ellenére lehúzom, azoknak én azzal vágok vissza, hogy épp ezért tudok elfogulatlanul pontozni velük ellentétben. :-D Ez a mostani lemez egyébként jobban tetszik az előzőnél...

Nem tudom, hogy tetszik-e...

Mernek nem foglalkozni a szabályokkal.

Ez annyira nyers, elementáris és igénytelen, hogy pont az menti meg. A vonyítás is jó, csak kicsit sok.

A nagyon hangulatos akusztikus részek jelentik az anyag savát-borsát, a black metálos részek sokat nem tesznek hozzá a hatáshoz. A befejező Kiselamakong szám kitűnő.

Hallottunk már Saukkonen formációitól sokkal jobbakat is.

Nekem viszont az a véleményem, hogy ez az ének pont, hogy illik ide. Tény, hogy nem olyan ötletgazdag, mint a Shining, de elkapott a hangulata, tetszik.

Egyetértek Zolixius véleményével. Nálam az Advent Sorrow nyeri a külön versenyt.

Ennél idegesítőbbet rég nem hallottam...

Csatlakozom azokhoz, akik számára a Hate Eternal eddig még nem produkált semmi emlékezeteset... egyhangúan, fantáziátlanul darálnak, semmi változatosság, fárasztóan unalmas az egész.

Ha valaki elfogultsággal vádol, ám legyen, még az is lehet, hogy igaza van, de nem izgat. :-) Mindig is odavoltam értük, ez a lemez pedig jobb az előzőnél, pedig azt is szerettem. Nekem zenélnek. :-)

Hát lehet hogy én nem jó lemezt hallgattam meg, de ez nekem tetszik... Kíméletlenül súlyos, nem akar lerohanni, inkább megfontolt a tempó és fantáziát is hallok benne. Ez egyszer a coreossággal is meg tudok birkózni... alighanem ez a lemez a kivétel, ami erősíti a szabályt. Szerintem annyira nem is követhetetlenül matekos, vagy zseni vagyok és átlátom a káoszt :-D

Nem mindennapi sötétséget áraszt... Nagyon súlyos, igazi kriptahangulatú funeral doom.

Nem igazán volt ez számomra hatásos.

Felemás,ízekre bontva jó,de egyben elég vegyes műfajkutyulékot hallottam!Az indián témakör plusz pont!

Annyira nem rossz hogy lehúzzam a pontokat,de nekem úgy tűnt hogy minden egyes hangot alaposan átrágtak és valami nagyon profit akartak!Persze nyilván..

Hát ilyen szenteletlen feketek karácsonyt azért magamnak sem kívánok!

Én már nem tudom hogy mi lenne az a plusz,ami alapján ki tudnék emelni egy black metal zenekart a többi a közül? De nem is erőlködök,ez műfaj ilyen azt kész!

A gitártémákban volt fantázia,az énekesben nem!

Végre egy Hate Eternal anyag amit egylendületből végig tudtam tolni!

Annak ellenére is hatalmas MDB rajongó maradok,hogy ezt a produkciót gyenge harmatosnak találtam!

Vannak itt jó témák csak amikor az ember ráállna akkor elszakad a szál,és jön az idegesítő kiszámíthatatlan corematek!

Az hogy én órákat várjak két pergőütésre az nehéz eset nálam!Pörgős életet élek mindenhova rohanok,fülhallgatóban,kocsiban a gyors zenék doppingolnak!Ha leülök végre akkor nem a temető hangulatára vágyom!

Nem helyezném idővonalra hogy mikor vettem volna ezt meg kazettán,de ez a mai ízlésvilágom határán kívül esik.

Elődjéhez hasonlóan most is igen magasra tette a mércét a ny-virginiai csapat. Saját stílusukat Apalači Folk Metalnak titulálják és tényleg lassan kitárulkozó, ihletett akusztikus pillanatokkal teli folk/black anyagot hallunk. Igazi kincs!

Vártam a kitűnő debüt folytatását, de csalódnom kellett. Az az érzésem, hogy a korábban kiselejtezett ötletek újrahasznosítása történt meg. Na, ettől még sokkal jobb az átlagnál...

Kicsit sok a póz - nem ezt várnám egy ausztrál bandától - de zeneileg rendben van. Még előkerülhet.

Saját közegében is kevés lesz ez, attól félek.

Lélektelen, kiszámítható, de mégis elviselhetőbb, mint a BT. Soha többet nem kerül elő!

Nagyszerű hangszeresek szokásosan unalmas albuma. Képtelen vagyok ezeket a dalokat igazán szeretni.

Megöregedtünk! Ők valszeg élvezik, hogy eljátszhatják, én kevésbé, hogy meghallgathatom....Nem volt ez mindig így!

Hát, nem élveztem. Bár vannak erényei, az egész koncepció felülvizsgálatra szorul. Súlyosan öncélú zene, kapaszkodók nélkül.

Súúúúlyos és engesztelhetetlenül sötét..de nem az év doom lemeze.

Az az ének nem odavaló és egyben agyoncsapja a jó hangszeres részeket. Kár! Több van bennük...

Néha káosz a lemez, ill indokolatlan stílus váltások vannak rajta, ha ezt rende szednék simán 9pont lenne , így viszont 7 a reális szerintem.

A kör legjobbja eddig, ha változik szólok.

Egynek elmegy.

Hát az énekes hazavágja az egészet, értékelhetetlenné válik az egész.

Nincs ezzel semmi gond , csak nem emelkedik ki a többi ilyen félefajta album közül.

A régebbi lemezek sokkal meggyőzőbbek, de ez sem rossz anyag, csak kevésbé ütős. A doomraiserrel pedig tényleg nem érdemes összehasonlítani.

Pistike tökéletesen megfogalmazta, annyit tennék hozzá , hogy brutális erővel dörren az album.

Hogy ez mennyire thrash vagy black vagy retro az engem nem érdekel, jó vagy nem?? Az tény hogy ennyi bőven elég volt belőle, de én élveztem, nekem tetszett a hangzás kifejezetten soxor ugrott be King Diamond.

A zene nagyon hangulatos, de ez az acsarkodás sérti a fülemet. Maradni kellett volna a klasszikus károgásnál, szerintem. A hisztit sosem bírtam.

Szerintem is jobb az Advent Sorrow-nál. Ez a fajta vokál már sokkal inkább bejön. Nem mondanám tipikus "pandamaci" zenének, inkább a Marduk-féle militáns vonalat követi.

Tehénszar

Hát nem egy Paradise Lost...

Nem olyan szörnyű mint azt a pontszáma mutatja. De azért nem leszek rajongó...

Micsoda mocsok egy sötétség ragadt rám tőle. Pont ezért tetszik. A Dark Descent már a második emlékezetes albumot adja ki az idén, ahogy a Desolate Shrine januári lemeze, úgy ez is előkelő helyen fogja végezni a 2015-ös listámon. Talán a maximális pontszámot is megkapja, csak még hagyom egy kicsit érlelődni.

A visítást én is sokallom, ezenkívül telitalálat a lemez. Úgy látszik ez a retro hullám nagyon felkapott lett, és ha olyanok kerülnek ki belőle mint a Skeletal Remains vagy ez, akkor érdemes volt meglovagolni.

Kocsma black metal, de annak is csak kismértékben, mert ezek a rikoltozások elég hamar rohadt idegesítővé válnak, mintha csak arra várna az énekes egész lemez alatt, hogy kurjantson már egy jót :))