Sok újat már nem mutat magához képest Swanö mester, a dalok is gyengébbek most mint a pár évvel ezelőtti debütön lévők, de hogy szükségesek ők a jelenlegi metal színtérre, az teljesen biztos!

Ez muzikálisan nálam a zéró köbre emelve..

2014-es elődjét is csíptem, ez sem rosszabb...Ez a fajta death/doom mindig jöhet.

Ez kellemesen nosztalgikus számomra...

Nem reménytelen, de olyan letagadhatatlanul amerikai...

Nem egy kifejezetten direkt anyag, de egész jó volt.

Kimondottan régi ismerős a csapat, és én mindig elcsodálkozom, hogy még egy közepes szintű anyagot sem tudnak kiszülni magukból...

Minden dicsőítés ellenére én nem érzem az Inquisition-t többnek egy átlag black metal csapatnál...

Nehéz bármit írni Swanö szerepéről a mai metal világában ami nem hemzsegne a kliséktől. Számos bandát emelt ki a "tömegből" akár tagként, akár producerként esetleg vendégként. Stílusok előtérbe kerülésében volt óriási szerepe, gondoljunk csak a Pan-Thy-Monium albumaira, a legnagyobb death metal hullám közepén hoztak teljesen új dolgokat, amitől mindenki csak pislogott, mint hal a szatyorba! Mégis azt mondom, hogy ez a lemez nem korszak alkotó, semmilyen téren nem kimagasló, ám tetszik! Hallgattatja magát, a dallamos és a durva részek között létre jött a kohézió, működik az egész! Odáig jutottam, hogy Swanöék kiadtak egy olyan lemezt, mint amit az Opeth-nek kellene idén.....mert ez itt Morningrise power! Azt imádom.

Értékelhetetlenül tördelt, összefüggéstelen, zavaros, már-már hallgathatatlan számomra.

Lepörgött párszor meló közben, de nem zökkentett ki igazából, szeretem a stílust, nem hagyott bennem mély nyomot ezért hiányozni sem fog.

Ha jóban vagy az Into The Grave albummal, akkor ezt is szeretni fogod. Nem olyan direkt arcletépős halálgyár, mint a Grave 91-es debütáló albuma, de közelít hozzá, irány mutatása tagadhatatlan! A korhadtsága ellenére fel-fel villan egy kis akusztikus harmónia, technikai villongás, sőt a címadó dalban a punkos refrén hab a tortán! Rothadó fém a pokol tüzéből, amitől megolvad a műanyag......

XX. századból táplálkozó fekete örvény, rendben van az egész.

Ez ugyanolyan gyenge, mint a Helcaraxë.

Gitárral jó dolgokat művelnek, ezért nem unalmas a lemez. Utolsó dal sötét áramlása vitte magasra a pontot, ezt mindenképpen ki kell emelnem!

Nem érzem a kohéziót a zúzós és a dallamos részek között, a hörgés meg teljesen tájidegen.

7. nagylemezük a Blashyrkh világában. Túl sűrűn adnak ki lemezt ahhoz, hogy ne hatna maximális önismétlésnek. Ha egy lemezüket hallottad, mindet hallottad, ezért ezek hallgatási sorrendje teljesen mindegy. Ezért nem adok több pontot, pedig jónak találom, ráadásul -1 az eddigi leggyengébb borító miatt.

Jóban vagyok az ilyesmi zenékkel, kellemes háttérmuzsika, amire ha nem figyelsz oda 100%-ban akkor is tudod miről szól.

Tényleg semmi újítás nincs Dan Swanö dallamvilágán. Van itt egy kis Moontower, Edge Of Sanity, Nightingale. De én nagyon szeretem a sajátos stílusát. Mikor annak idején megszólalt az Unorthodox lemez Enigma száma tiszta énekkel mondom ez mi ez? Na de akkor még konzervatív death metal lázban égtem. Death metal mellett csak a thrash. Visszatérve az előző lemez annyira nem jött be mint ez. Nem közvetlen de Kátai Tamáshoz hasonlítanám. Akármit csinál mindig Swanö-s lesz, és ez jó nekem tetszik.

A végefelé jobb számok vannak. De azért elég pihent agy kell az élvezetéhez. Nekem a Gorguts lemezei (kivéve az elsőt) is megfeküdték a gyomrom. Ritkán vagyok ilyen hangulatban. De nem találom rossznak csak nem hallgatok gyakran ilyen zenét. Ha meg igen akkor a jól bejáratott Duobetic Homunkulus-t csapatom.

Ha "könnyed" doom akkor legyenek már jó számok, mert hangulat az nullinger. A borító alapján valami jóféle zenére gondoltam. Lehet az a baj,hogy az Eye Of Solitude - Cenotaph lemeze után hallgattam meg. Némi jó rész azért felbukkan a Distant And Unreachable végén például. Sablonos ezerszer hallott tingli-tangli doom ez nekem. A pontom műfaján belüli.

Ha húsétellel jellemezhetném ez karaj volt. Ráadásul a jól elkészített fajta.

Ezt a zenét úgy egészében nem veszi be a gyomrom. A dob, ének valami eszméletlen idegesítő. Se zene, se ritmus csak úgy sterilen csörömpölnek totál semmitmondó énekkel. Ha már zene akkor tartalmazni kéne némi zeneiséget, vagy atmoszférát.

Ha levonom, hogy a háttérben végig megy egy igen kellemes lepusztult valami (nem ismerem a trükköket tán effekt), akkor csak egy sablonos núdlit kapok amire már egy hét múlva se emlékszek. Néha bejön az ilyesmi, de ezen a héten nem vagyok ilyen semmilyen zenére vevő.

Emlékszek mikor vidékiként a "80-as évek végén "90-es évek elején feljártam a nagy Búzapestre kazettákért és borító alapján választottam zenéket. Kb. 23-mat vettem. Abból vagy három rossz felvétel volt, meg kb öt nem tetszett. Ha szerencsém volt pont az volt rossz felvétel ami nem tetszett. Szóval hazaértem kb. 18 kazettával ami tetszett. Most ha borító alapján választanék mint annak idején, hú belegondolni se merek,hogy besz..nék. Mert itt is csak a borító tetszik. A zene átlagos itt-ott megjelenő jobban eltalált résszel.

Megnyugvást jelent a sok zúzda között, de az nem azt jelenti, hogy tetszik. Az általam ritkán hallgatott stílusokban mindig "kipécézek" pár lemezt amit ha olyanom van meghallgatok. Ez nálam a Release The Long Ships - Wilderness lemeze. Szóval erre nincs szükségem, bár szépen zenélnek.

Eltekintve néhány kellemes melódiától ezt az AOR-ral kevert melodeath trash hardrock katyvaszt nem veszi be a gyomrom.

Soha nem szerettem ezt a fajta zenét, most sem kötöttünk barátságot. Nekem ez öncélú durvulás soha többet nem fogom meghallgatni valószínűleg.

Még csak doomnak se nevezném egyszerűen a közepesnél kicsit jobb atmoszferikus death.

Kellett egy kis idő mire felvettem a fonalat de a végére egész jól kialakult.

Nem hallok benne semmi kiemelkedőt, igaz nem az én műfajom.

Zeneileg még csak-csak elmegy de a vokál nálam teljesen hazavágja az egészet.

Egész jó a hangulata de néha beleszundítottam.

Középszerű. Semmi ingerenciát nem érzek arra, hogy újból elővegyem.

12=1 tucat. Semmi sem bírta felkelteni a figyelmemet. Mondjuk nem bvagyok egy nagy black rajongó de hallottam már ennél színvonalasabb produkciót is ebben a műfajban.

Vonzanak az ilyen típusú zenék. Nekem nem hiányzik a vokál, autóba vezetéshez még család mellet is elmegy. A Sulfur-ra majdnem táncra perdültem. Külön köszönet, hogy felhívták a figyelmemet Frank Melech munkáira.

Hallom, hogy minőségi, de nem nekem szól. Magamtól elő nem venném, de még háttérbe is valami izgalmasabbat tennék be. Kiszolgálja a nép és a rajongók igényeit.

Nem tudom, hogy ki követte el az ajánlást, de a vendégem egy bambira. Ion Dissonance megjelenése előtt remek előétel, sőt megelőlegezett főétel. Naga okfejtésében/tanulmányába ami a feldolgozó és raktározási képességekről szólt éppen ide vág. Ide feldolgozóképesség kell. Hagyományos értelemben ez nem is zene, hanem "zajfoszlánytenger". Viszont hömpölyög, organikusan változik, gyötör. Ennek pedig ez a lényege, hogy a káoszt egy mélyebb rétegben terelje, irányítsa. Ott Kanadában divatos dolog az ilyesmi, de nekünk itt zömmel be- és felfoghatatlan. Megértek minden fanyalgást a lemezzel kapcsolatban, én viszont nagyon szeretem az ilyesmit. UPDATE: megadtam a 10 pontot, mert egyrészt nem tudok szabadulni, másrészt olyan finom részletek és koncepció sejlett fel, hogy képtelen vagyok betelni vele.

Kellemes, nyugtáztam, de nincs benne több.

Nem érzem egységesnek a színvonalat. Vannak egészen briliáns részek, és szög egyszerű dolgok is. Nekem a kettő nem fér meg egy lemezen. Ami másnál manna (punkos ütemek és megoldások), az nálam a hallójárataimba piszkítás. Eldönthetnék, hogy milyen irányba akarnak menni, akkor én is el tudnám dönteni, hogy érdekesek, vagy felejtősek.

A borító nálam 10 pont. Szupercuki! A zene, amit pontozni kell az is kellemes. Korai black éppen annyira puruttya hangzással, amitől még hitelesek is és nem nevetségesek 2016-ban. Ez egy tisztelgés a műfaj előtt, ugyanakkor nem is tesz hozzá semmit.

Még csak tisztes iparosmelónak se mondanám. Tucatszám jelennek meg hasonló lemezek. Ez csak egy a sorban. Háttérben eldarál, de egy idő után onnan is kivettem, mert még a lábam se járt ritmusra annyira hidegen hagyott. 100% recycled.

Nincs itt világmegváltás, de van hangulat és kellemes dallamok. A címadó utolsó tételből kellett volna még kettő és tartósan beköltözhetett volna a lejátszóba. Így marad egy remek, de csak időnként elővett alkotás.

Izgalommentes. Nagyon.

Amikor az unalom a tetőfokára hág. Ötlettelen és nem jól használják a monotóniát sem. Ja hogy ahhoz erősebb témák kellenének?

Nekem hiányzott egy markáns férfi ének. Valami öblöset is, magasat is tudó, széles spektrummal rendelkező orgánum. Russian Circles ügyesebben csinálja ezt. Ott hiányérzetem sincs, és jobban is élvezem a témáikat is.

Teljes mértékben kommersz számomra, de legalább minőségi.

Épp próbálok jó útra térni a dohányzást illetően és kerülöm a fejfájós cuccokat, szóval az ajánlónak küldenék cserébe 3 órányi ujjropogtatást, 3 órányi monoton kacsahápogást és egy éjszakányi gyereksírást, de ezek egybevéve még mindig valamivel muzikálisabbak...

A kreativitáson kívül minden erénnyel sikerült felruházni a lemezt.

Én kifejezetten élveztem a punkos részeket, a minőség hullámzását nem ez okozta, inkább az időnkénti leülés, unalom. 22 perc sok volt a végére...

Nagyon hangulatos lemez és amit még nem emelt ki senki: nem nyújtották a végtelenségig! Nekem ennyi időben tökéletesen megfelelt.

Megesik pár húzósabb rész, de összességében átgondolatlan, steril és idegesítő.

Nagyon kellemes időtöltés és néha még több is...

Nem kell itt fehéríteni ami nagy rakásban található és barna... Egyszerűen dög unalom pár jobb témával.

Nagyon kedvelem Swanö hangját. Nem mondom, hogy óriási meglepetés ért, de számomra ez en-block egy nagyon kellemes hallgatnivaló.

Hát, ez könnyen az ember torkán tud akadni. Ilyen mértékű diszharmóniát nem könnyű lenyelni egészben. Értékelem a produkciót egyébként, szerintem megvan ennek a maga helye, de ehhez komoly idegrendszer kell. Mind eljátszani, mind meghallgatni. Amikor az ember ingerszegény környezetben tölt sok időt, el tudom képzelni, hogy az agy vágyhat a túlzott komplexitásra, hogy végre elfoglalhassa magát valamivel. Ilyenkor nagyobb eséllyel meg lehet érteni az ilyen zenét is.

Hangulatos anyag. Nekem tetszett!

Nagyon sajnálom, hogy ennek a meghallgatását hagytam a végére. Nagyon megfogott a lemez, de mindössze kétszer tudtam eddig lepörgetni, pedig van egy olyan érzésem, hogy a 8.5 csak egy kiindulópont. Az ízlésembe vág az anyag!

Az Inquisition és Dark Funeral lemezeinél izgalmasabb számomra ez a megközelítés, de a lelkesedésem megmarad takaréklángon.

Á, nem olyan rossz ez. Ha azt a modern jellegét, mint egy leplet, le lehetne rántani róla, biztos többet kapna tőlem. Az újszerű dolgokkal nincs bajom, a modern viszont egy bizonyos irányzatot, hangzást juttat az ember eszébe, azt viszont nem szeretem. Ez a lemez nem tér el se jobbra, se balra a mai modern megközelítésű death metal mezőny átlagától.

A ma befelé forduló, istentelenül sötét zenéi közül magasan kiemelekdő alkotás a Spire lemeze. Olyan, mintha a feléd örvénylő világvége-sötétségből kinyúlna egy még annál is feketébb természetfeletti kéz, és a lelkedet szorongatná.

Ez harmatos. Semmi fantáziát nem látok benne.

Korrekt black metal lemez. Nem tudom, mi mást lehetne erről bővebben írni.

Tényleg csak a Russian Circle-lel tudom most összehasonlítani, ami legalább 2 ponttal jobb ennél. Persze, ez sem rossz.

Az Edge Of Sanity-s Dan Swanö köröket ver a jó pár évvel idősebb önmagára.

Szeretem az Ion Dissonance féle matek metalos káoszt, végre találtam egy hasonló zenekart. Update: megadom én is rá a 10-est, nem tudom kirobbantani a lejátszóból

Nem mondom, hogy nem hallgattam szívesen, de hatalmas eksztázist nem okozott az album...várom az új Doomed-et

Köszönet az ajánlónak, baromira bejön a stílusok közötti váltogatás, az utolsó dal meg a maga 22 percével a hab a tortán.

Remek a borító és szerencsére a zene is felér hozzá a minőségével.

Ilyenből van már egy pár tucat.

Én is akartam idővel ajánlani, de bekerült az a lényeg. Remek lemez igazi örvénylő fekete hangulattal.

A borító szép, a zene nem jött be.

Hatalmas csalódás pedig nagyon vártam a lemezt, konkrétan Immortal kópia egy az egyben.

Úgy néz ki ez a király borítók köre, de nem rajongok az instrumentális zenékért.

Kellemes, fogom még hallgatni.

Hallom én hogy ebben van koncepció, meg minden, de férfiasan bevallom, az agyam nem bírja. Tény, hogy van hatása, de nekem nem tesz jót :)

Kellemes doom a könnybben emészthető fajtából. Nekem a Quercus féle irány jobban tetszik.

Ezek tudtak olyan zenét csinálni, hogy az egész lemez alatt nem éreztem semmit. Néha eszebe jutott, hogy mostmár aztán tényleg abbafejezhetnék. És a ráadás meg az, hogy a bc-n fent lévő 2012-es albumra meg kilencet adnék. Nem baj, azt legalább hallgatom, megváltoztak négy év alatt.

Most mit mondjak, tényleg fasza. Amin csodálkozom, hogy egyöntetűen megfogta az embereket. Ugyanilyen jó bm lemezek simán kapnak 3-4 pontokat máskor.

Nem érdekel, ha nem lepnek meg, de én a dohosabb death böfögéseket szeretem. Kissé untam így, meg nekem túl sok a 'modern' cucc.

Imádom az Iron Boneheadet.

Nagyon véknya ez.

Fanboy vagyok.

Háttérben elmegy.

Én is csatlakozom a rajongók táborához.

Azt mindeképp el kell ismerni, hogy ez egy elementáris erejű erőszaktevés a hallójáratokkal szemben. Az első két szám után lefele görbült a szám, de ahogy haladtam előre, úgy egyre érdekesebb megoldásokkal találtam szemben magamat. Egyértelműen a Meshuggah nyomdokain haladnak, azonban ők most túlszárnyalták őket. Míg a Meshuggah képtelen már egy ideje újat felmutatni, addig ők megtaláltak a saját hangjukat. Szerintem a fanyalgók közül legtöbben már az első három szám után feladták. Aki kíváncsi valami új, arcbezúzós és nem csak a djent elemekkel kemyénkedő, nem a magamutogató újhullámos divat-majomságra, akkor az itt megtalálhatja a számítását. Néhol még a Napalm Death jobb pillanatai is beugrottak (The Hollow Gaze).

Nem rossz, de akkor sem ingerel további hallgatásra

Olyan magamutogatós oldschool anyag. Naggggyon trueeeee

A többieknek teljesen igazuk van. Tökéletes megidézése a múltnak, úgy hogy nem csak a ratyi hangzásban próbálják azt leutánozni. A zene....az pedig baromira setét. Nekem a Mayhem mellett még az Ancient munkássága is többször visszaköszönt. A post-metál jelzőt nem is értem a tagek között, ez szimplán velőtrázóan gonosz, de nem álmélkodó és űrben lebegő.

Egyből barátságosabb a hozzállásom az adott bandához, ha azt egy aranyér kenőcs hatóanyagáról nevezik el. Jelentem, a hatóanyag nekem nem használt. Csak rosszabb lett utána, ég és kíméletlenül viszket. Mi a tanulság ebből? Csupán annyi, hogy nem szeretem, ha átvernek. Itt színtiszta kurzslással állunk szemben. Megpróbálnak valamit death metál címén eladni, amiről végül kiderül, hogy még arra sem érdemes, hogy a seggemre kenjem. A legelején már elárulták magukat a coreos elemekkel, persze ezt később próbálták mérsékelni, de ettől még az átható modernitás szelleme nem akart elpárologni az album további részében. Ritka pillanat, de most teljes mértékben egyet kell, hogy értsek Sekhet_Hetep-pel (leánykori nevén Aralluval :D). Tőlem azért plusz egy pontot kapnak, csak nem tudom, hogy mire...

Ezt valamiért jobban kellene élveznem, de most nem tudom..pedig szeretem az eféle sötét tónusú zenét.

Az album első fele sokkal szórakoztatóbb, mint a második.

Ha morcos pandák rendetelenkedésére lennék kiváncsi, akkor állatkertbe mennék. Az egészből pont az erő hiányzik. Ez egyrészt a hangzás tompaságából adódik, továbbá a gitártémák se túl meggyőzőek, a dob meg nem akar szerves részévé válni az egésznek.

Ám legyen, de ettől csak álmosabb leszek. Ezen jobb esetben csak egy nagyon jellegztes dallamvilágú énekes segítehtne, mivel a zenei megoldások sem bírnak túl sok felismerhető jelleggel.

Most is minőségi és lélektelenül professzionális itt minden. De ki fogja a másik két bonus cd-t végighallgatni? Valljuk be, ez a projekt a pénzről szól! Sajnos....

Nem tudtam jobbra inni....

Az a fajta doom/death, amit mindig jólesik hallgatni. Még akkor is, ha tudom, hogy készült már ilyen minőségű lemez, nem is egy ebben a stílusban. A fogós harmóniák, a míves megszólalás, az igényes kivitelezés és a többi szubjektív dolog miatt ez bizony erős tíz pont!

Izgalmasnak nem mondanám, inkább a kiszámítható és a rutinmunka kifejezések jutnak eszembe.

Szimplán csak jó. Van/lesz akkora dömping, hogy nem marad sokáig.

Sablonos és karcsú anyag. Csak nagyon elkötelezetteknek.

Sok jóság van benne, de van időhúzás is rendesen. Hangulattól függően 6 és 9 között bármi lehet.

Üres és jellegtelen, de a háttérben elzörög. Többnek indult....

Csak annyira izgató, mint menzán a finomfőzelék panírozott dinóval....kb. el tudjátok képzelni....!

Régóta hallgatom, nagyon tetszik. Egyszer majdnem ajánlottam is ide.

Hosszú távon nekem kicsit unalmassá vált ez a sok énekdallam és szellősség (a súlyosabb-hörgősebb szegmensek kicsivel jobban tetszenek), de darabokban hallgatva pörgős, kellemesen fogós anyag érzetét kelti a lemez. Én nem tartozom a rajongók közé, ennek ellenére alapvezően jó volt hallgatni a korongot - bár nem lesz a kedvencem.

Parasztvakító káoszdjent 10 húros gitárokon prezentálva. Attól még egyáltalán nem lesz kiemelkedő a zene, hogy úgy szól, mintha egy hurrikán miatt slow motionban rád dőlne az egész Eiffel-torony...

Abszolút nem az én zeném ez a fajta lassú ívű, hörgős death-doom, ennek ellenére egész jól elhallgattam. Meglepő módon vagy háromszor lement egymás után, "könnyen csúszott". Minőségi, de nem igazán formabontó vagy kiemelkedő anyag.

Valóban hullámzó minőségű album, a négy számból nekem igazán csak az első kettő tetszett meg, azok majdcsak hibátlanok. A Circulata Mercurius viszont nekem túlságosan tufa és suttyópánk, a húszperces Thesaurus Lucisból meg simán le lehetett volna vágni az utolsó hat percet. Az artwork bejön, a hangzás már nem annyira, szóval nem egyértelműen pozitív számomra az összkép.

Igencsak jóféle black metal. Hozza a megfelelő hangulatot, kemény, rideg, gyilkos. A remekmű kategóriát szvsz nem éri el (ahhoz nem elég különleges), de mindenképpen kiemelkedő teljesítmény.

Kemény, mint a betonfal! Igazi arcletépő, földbedöngölő death metal, kellően modern felfogással és súlyos, már-már indusztriális hangzással. A gitárszólók meg egyszerűen frenetikusak, főleg a Born to Burné.

Tényleg marcona és jól kitalált gonoszság ez az anyag, mindenképpen a legjobbak között a helye - kivéve a borító szempontjából. Picit talán farnehéz (nekem is a legutolsó tétel tetszett a legjobban), ám ettől eltekintve tényleg figyelemre méltó produkció.

Eléggé egyedül leszek a véleményemmel, de nekem határozottan tetszik ez a produkció. Elmondom én mit hallok ki ebből a zenéből: kiegyensúlyozott hangzású, nem túl technikás, kicsit "hősies" hangulatú (melodikus) death metalt, amely néhol kifejezetten dallamos jegyekkel, itt-ott meg szűken mért progresszív elemekkel igyekszik szórakoztatni a hallgatót. Nem spanyolviasz, a bandatagok refréneket sem igazán szeretnek írni, de kifejezetten jól fogyasztható anyagot hoztak össze. A hörgés sem világbajnok benne, de még bőven élvezhető kategóriás. Minden tökéletlensége ellenére még fogom hallgatni!

Kettő, azaz 2 darab tök jó szám (ez: The Flames of Inifinite Blackness Before Creation, és ez: Bloodshed Across The Empyrean Altar Beyond The Celestial Zenith ) van az albumon, meg 11 középszerű és/vagy semmilyen, ami elég gyenge arány...

Abszolút jól elvagyok az instrumentális zenékkel, a borító is pöpec, az igényességet is érzem a produkcióban, ám mégsem tudott igazán megragadni. Túl sok benne az "időhúzó" post-rock, túl kevés lendület és valódi egyéniség mellett.

Nagyon nehezen, de megadta magát. Azért is voltam kitartó, mert a kaotikussága emlékeztetett az amúgy teljesen más stílusú Deathspell Omegára. (Legalábbis elsőre az is így hatott rám, most meg egyik kedvenc bandám.) Meshuggah utolsó lemezeinél meg abszolút változatosabb, újítóbb.

Jó, de ennél vannak jobbak is a stílusban.

Egy estés cimboraság létrejött, barátság ebből nem lesz hosszabb távon...

Kiváló debüt! Zeneileg erőteljes Mayhem (de Mysteriis...), Marduk, korai Emperor hatásokat érzek kis Darkthrone primitívséggel megfűszerezve, mégis modernebb hatásokkal. Hangulata nagyon erős, nyomasztó, intenzív egyben.

Minden a helyén van, csak semmit nem tesz hozzá a műfajhoz, vártam hogy meglepjenek, mert amúgy van a csapatban potenciál.

Tetszik, hogy törekszenek a változatosságra a darálás mellett a leállásokkal, lassabb témákkal. Átlagosnál picit jobbak, 8ast megérdemlik, főleg az utolsó szám miatt.

A szürke egyik árnyalata. a Hörgés-üvöltözés is inkább ront a helyzeten.

Kellemes háttérzene akár olvasáshoz, de csak erre figyelve fejhallgatón is biztosan működőképes.

Kevés vagyok hozzá. :-P

Hidegen hagy.