Óriási hangulattal bíró zene és az ének lehengerlő ereje, teljes átéléssel, érzelmekkel teli átadása pedig hatalmas!

Köszönet boymesternek, hogy ezt a remek albumot a föld alól kiásta nekünk! Dicsőséges black metal, több mint egy órán keresztül változatossággal, melankóliával, összeszedettséggel és zenei tudással!

A svédeknek minden irányzatban megvannak a világbajnokai, ennek a vonalnak a Dissection az, mégpedig a The Somberlain, amivel az elsőt nyerték. Reményre adhat okot, hogy a sok akusztikus rész sokat emel a minőségen.

Százszor inkább ezt, mint amivé a Katatonia és az Opeth lett. A hörgésben azért érzem az erőt, de ilyen rutinos csókáktól több kell.

A banda neve és zenei stílusa tökéletesen egyezik!

Löttyedt.

Mint egy demo 88-ból, úgy szól az egész cucc, tuti nem is volt cél a patika hangzás. Kedvenc gitár hangzásommal felvértezett zene, kevés jó témával, emlékezetes momentummal, anélkül nem igazán működik.

A Kegyetlen Évek mellé kaptam, s nem gondoltam, hogy meg fogom hallgatni, mert ez a vonal messze van tőlem, de a HP kedvéért megtettem. Szóval nem az én világom, ettől a core-os vokáltól már alapjáraton feláll a szőr a hátamon. Vannak benne nagyon jó kis részek, ezekre elismerően küldök egy pacsit! A Menedék irányát javasolnám nekik, de ezt Ők tudják, nem én. Jól szól, meg profi, a pontom inkább a semlegességemet tükrözi. Off -Aki szeretné a lemzezt, annak szívesen odaadom- On

A kellemes hallgatni valók közé sorolom, arra az időre, amikor kell, hogy szóljon valami a háttérben, de figyelni nem igen tudsz rá.

Egyetlen nagy előnye az anyagnak, hogy képszerű és "szép", már ha lehet ilyennel élni extrém metál zenék esetén. Viszont sajna elég hatástalan zene is egyben.

Én beajánlom a lemezt a hangpróbák történetének TOP25-ös elitjébe, aztán meglátjuk ott is marad-e.

Kezd nem tetszeni hogy egyre többen akarnak úgy Deathspell Omegásat játszani, hogy abszolút lövésük sincs a lényegről. A LVS egy bosszantó példa minderre.

Nem lett volna rossz, ha a hangzás is megidézte volna a 20 évvel ezelőtti korszakot. Amúgy szokatlan ötvözete a DT-nek, Opeth-nek és a Dissectionnek, ritkán hallani már ilyet, már csak emiatt is tetszett.

A The Thin Shell-ig hibátlan volt az életmű, viszont már az előző Tunnel of No Light-on mutatkoztak az ihlethiány jelei. A Winged Waltz egy sima stíluslemez lett, amit akárki megírhatott volna. Az egyik nagy csalódás tavalyról!

Nekem nem tetszett soha a Crowbar zenéje. Inkább az első, és a harmadik Down lemezre szavazok.

Nem mondom hogy büntet, mert annál azért jobb a helyzet, de igyekszem kerülni az ilyesmit.

Az ilyen stílusegyveleget én bírom, de ez nem egy nagy eresztés...

A tiszta éneklésre itt-ott felfigyeltem, egyébként semmi olyan, amit én "hasznosítani" tudnék a magam részére. Persze profi, minőségi, nyugati szintű, stb-stb, de ezek a dolgok engem sosem hatottak meg annyira.

Én sokkal jobban elvoltam vele, mint az utóbbi jónéhány Behemoth lemezzel - kétségtelen arra hajaz.

Mindenféle hatás nélkül suhant el mellettem az anyag. - Az utolsó számra talán emlékszek. Volt benne ilyen: "... zsizsa"... "... zseki ..." nyemá, csernyi " "klesóóóó" meg ilyenek.

Egy helyen emlegetni az Emperor-t és ezt a zenekart nem egészen fedi a valóságot. - Ráadásul a rövidebb nótaszerkezetnek jobban örültem volna. Kár érte. Trve arcoknak biztos bejön. Én azért többet unatkoztam rajta, mint szerettem volna. - A többi max csak nyúlás. A You Will Learn About Loss jó, csak igencsak hosszú nóta.

Mintha egy kivénhedt Sokol 403.-ason próbálnám beállítani a megfelelő frekvenciát több, mint egy órán keresztül valahol a nagy orosz sztyeppén.

Azt hiszem felrobbant a klisébomba. - Természetesen vannak rajta jó pillanatok, de azokat akusztikus hangszerekkel játszák. Az "ének" erősen felejthető...

Iskolapéldája annak, hogy ha van közel felesleges ötven perced, akkor azt hogyan töltsd el teljesen értelmetlenül, az unalommal küszködve.

Kirk Windstein unalmas hangja és a többszörösen vontatott témák ellenére vannak értékelhető pillanatok s megoldások amire fel-felkapja az ember fia a fejét. - 1*egy évben ebből elég is volt... Elrobogott, mint egy tehervonat...

Egy ilyen jellegű zenét kicsit rockosabban és Mátyás Attila tolmácsolásában hamarabb elviselek. Így viszont hamar elunom az egészet. - Kár érte.

HM-2 death metal a dürhőbb fajtából. :D

Pöpecz kis zene ez. Még sok ilyen kellene, s legalább ilyen minőségben. - Igazán jó kis koncertre való tánci-tánci kerekedhet belőle. A groove-ok pedig magukért beszélnek. (Haters gone hate!) - További előnye a mindenféle "kóros" anyagokkal szemben, hogy itt van ének is amit ráadásul érteni is lehet. :P

Középszerű, feketére festett fém. E van.

Jájjj! Zolixious barátommal egyet kell értsek. Nálam még ez a post blackes zene sem érte el az ingerküszöböt.

A zene több mint kiváló, viszont én nem bírom ezt a bagolyvokált. Ennyi huhogást legutóbb Győrben hallottam, amikor a kuvikfiókák picsogtak éjszaka a fákon.

Az a helyzet, hogy nagyon szaporodnak a D.O. kópiák, csak hát ehhez nem elég disszonánsan zajozni, valamiféle zenei ihletettség is elkélne. Lehet ebben a közegben jót is csinálni, ami nem kópia, hanem stílustárs pl.: Regarde Les Hommes Tomber

nincsenek nagy problémák, meg nagy dolgok sem...

ahhh... számomra ez fáradt és klisés.

Minden elismerésem Windstein mesteré. Kitartóak, következetesek, minőségiek. Viszont nem az én műfajom.

Uhh... szeretem a kesergést a zenében, de nem ebben a nagyon direkt verzióban, ahogy a The Wounded előadja. Túl szájbarágós. Ahogy a világ gonoszságától síró angyalról énekelt, nekem is csak Piton Professzor lentebb idézett ikonikus beszólása ugrott be.

Zabálom

Nagyon nem az én világom. Sosem volt az. Bántani nem bántom, de a Cadaveres pontosan azon csapatok egyike, akik valami totálisan mást csinálnak a metalból mint amit én keresek ebben a közegben.

Biztosan hozza a Behemoth kópiát (énekben mindenképpen, kicsit a teátrálisságban is). Nem kiemelkedő, de mindenképpen okés lemez. Nem volt vele bajom.

Sok volt egy kicsit a szláv, de zeneileg se dobtam hátast. Én egyébként nagyra becsülöm az ilyen gondolom önerőből törekvő zenekarokat.De pl.ez nem nagyon lett maradandó, persze csak nekem.

Én nem hallok nagy reformokat, de nem is kéne ilyen nekem ha jó lenne a végeredmény. Átlagos black amit biztos nem hallgatok meg mégegyszer.

A sok fusi zenéhez képest ez felüdülés volt.

Jaj. Stílusán belül ez elég szerény enervált próbálkozás. Pedig vadászok az ilyenekre mert szeretem. Inkább Thulcandra. Egyszerűen nincs elsöprő erő. Talán a Hyban Draco hasonló és mégis vérszegény.

Az első két lemez idején kedvencként tartottam számon őket. Persze akkor még nem volt internetem, nem tudtam megismerkedni ezernyi zenével. E lemezüket hallgatva semmilyen érzést nem váltottak ki belőlem. Jó meg minden, de felejthető sajna.

Az amerikaiak jó nagy marhák lehetnek. Egyszer rendeltem pólóba amerikai l-es méretet oxt leért a térdemig pedig 186 centi vagyok. Mondjuk az volt az előnye,hogy nem kellett nadrággal baxakodni. Ja,hogy a lemezről is írjak. Életembe nem tetszett egy Crowbar lemez se. Ez se változtatott rajta. Tömény unalom.

Az előző Atlantic is tetszett,(az se ma volt) bár nem hallgatok ilyen zenét. Ez nagyon jó. Pöpec, mehet a jó pont.

A hangzás kiváló. Amiért nem fognak kitűnni a jó számok hiánya. Egyébként mint egyszeri hallgatnivaló tökéletes.

Jajj ne. Annyi kellemes élményem van velük mint tortugas. Errefelé is nemegyszer jártak. Szerettem a málnapálinkás élményeket. Bár soha nem szerettem még azt a stílust se amit akkor játszottak. De ledózeroltak. Ez még távolabb áll tőlem. Inkább még "keményebbet" szívesen hallottam volna. Sok sikert, de ez a makó jeruzsálem távolság számomra.

A mai zenék mintapéldánya. Tisztelet a kivételnek. Olyan jó meg minden, de mégse annyira,hogy maradandó legyen. Várok már egy jó lemezre stílustól függetlenül (persze az én stílusaimon belül) ami letaglóz. Ez se lett az.

Szoktam szeretni az eredeti nyelv használatát, de itt a zsizsgés most mégis zavart. Minden bizonnyal erről tehet a keverés az előre tolt vokál miatt és mert a dalok az ének mögött üresek. Próbálnak hangulatot csinálni, csak éppen nem sikerül.

Nehezen jutottam a pontozással dűlőre. Minél többet hallgatom, annál inkább érzem azt, hogy ez nem fogja kiállni az idő próbáját. Nehéz, baljós, mindent kiterít az asztalra, amitől katarzist kellene átélni, de ahogy az ember kiismeri elkezd lankadni az érdeklődés. Persze erős hanganyag, ámbátor mégsem vagyok maradéktalanul elégedett.

A DO utat is nyitott és követőkre is talált. Barátaink nem ezen az úton közlekednek. Azt hiszik, de nagyon nem. A káoszt ugyanis egységesíteni kell, az elemeket úgy kell összekapcsolni, hogy legyen íve, karaktere, lüktetése, hangulata. A káosz csak akkor működik élvezhetően, ha organikussá teszik. Egy forgószélnek is van mintázata, formája, alakja. Amit itt hallunk az egy olyan jelenség, amit nem tudok definiálni. Ahogy hallom ők maguk sem.

Rettentően unalmas. Kliséhalmaz a köbön.

Nem olyan rossz ez! OK, hogy önmagukhoz képest nem a legjobb, de egy sablon munka az nálam nem ilyen. Sok hasonló van, de mivel meg lehet őket különböztetni másoktól, van egyedi hangvételük, így mégsem mondanám egy echte tucat lemeznek.

Mocskos, olyan, amilyennek lennie kell. Kiszámíthatóan posvány. Unatkoztam.

Nem egy Antimatter, de nem rossz. Valahogy éppen egy erősebb orgánum hiányzott nekem. Nincs kiugró pillanat. Hiányzik néhány tű a grafikonról, amit megrajzoltak. Update: mire a végére értem (kicsit mondjuk hosszú), addigra egész ráhangolódtam. Kapnak még egy pontot, mert 7.75 nincs.

Kifolyik az agyam a fülemen ettől a körtől. Nem szokásom túl sok demo felvételt hallgatni. Ez meg kb ugye az. Hát kiadói fülelő vagyok én, hogy próbálkozásokat kell csekkolnom?

Nem rossz amit csinálnak, de telített a piac és ez így kevés lesz a berobbanáshoz. Persze ha be akarnak robbanni. Ha nem, akkor önmaguk szórakoztatására tök rendben van. Viszont engem nem tudnak megszólítani ezzel a dalolászós, riffelős popcorn mulatozással.

Megint egy fekete lemez, ahol semmi nem történik a bevett panelek újrahasznosításán túl.

Csak azért nem került fel a tavalyi listámra, mert még nem ismertem ki igazán. Hol jól esik, hol kevésbé. Erős lemez.

Lásd: kritika :)

Borzasztóan nehéz és hosszú, mínusz egy pont. Akárhogy fülelem, inkább idegesít, mint szórakoztat, mínusz egy. Rengeteg jó ötlet és hangzás elpocsékolása, semmibe durrogtatása, mínusz egy. A kavargó hangok mellett az ének dög unalom egy idő után, mínusz egy. A többi nálam működött, bár a DO lemezeit meg kifejezetten utálom.

Minőségi kliséhalmaz lett, de szerencsére legalább rövid.

Stílusos, jól megírt kliséhalmaz lett, sajnos.

Se előre, se hátra, mint mindig. Súlyos és mocskos, de ez nekem ma már kevés.

Jól fésült fiatalok szürcsölgetik a 100%-os narancslevet a tengerparton, napszemüvegben, homokba süppedve, hátukat a sportkocsijuknak vetve és azon bánkódnak, hogy kicseszett velük az élet... Ez olyan, mint a tinik szerelmi bánata, akik a kapcsolatot még a kézfogással azonosítják. Nem az én világom, de háttérben elhömpölygött különösebb idegesítésé nélkül.

Az irányt, a hangzást értem, de a jó dalok hiányát már kevésbé.

Nemzetközi színvonal, tizenéveseknek...én ebből már rég kinőttem, nekik még nem sikerült. Ráadásul magyarul sokkal értékesebb lenne.

Erényeit elismerem, mindemellett teljesen hidegen hagyott.

Néha a Sólstafir is eszembe jutott ezt hallgatva. Egyáltalán nem rossz, amit a lengyelek itt összehoztak. Lelkes és hangulatos. A dalok is jók, de nem annyira erősek, hogy az élbolyban is megállják a helyüket. Még...

Emp, megelőztél... csak én varjúkárogást akartam írni. Ez a hangszín nem jön be, viszont minden más igen!

A Deathspell Omega legutóbbi lemeze szerintem nagyszerűen sikerült, de itt én sem találok értékelhető dalokat, legfeljebb nüánsznyi pillanatokat. Ilyen tömény zenét egyébként is célszerű kevesebb ideig játszani. Ha jó, akkor is elég nehéz hallgatnivaló az ilyesmi, hát még ha gyenge.

Egyszer is elég lett volna meghallgatnom. Melodikus death metal izgalommentesen, a szokásosan fárasztó vokálstílussal előadva. Semmi érzelmet nem váltott ki, semmi potenciált nem mutat.

Dehogy unalmas ez! A doom és doom-death bandák lemezeinek érési ideje hosszabb, ezt már megtanultam. Remek lemez a Winged Waltz, erős dalokkal rajta.

Én szeretem a Crowbar zenéjét. Ismét iszonyatosan súlyos anyagot sikerült összehozniuk. Amikor megdörrenti az ember a CD-t, szinte falak omlanak össze.

Kellemes zene, de nem kiemelkedő.

Engem ez a csörömpölés kimondottan zavart. Kizárólag a crust-punk-death-akármi szerelmeseinek (ha lehet ilyesmiről beszélni egyáltalán) ajánlom. Ők már úgyis hozzászoktak az effélékhez.

Emp tökéletesen megfogalmazta az én véleményem is. A zenekar egyébként biztosan be fog jönni a műfaj kedvelőinek, és ezt azért mondom ilyen bátran, mert a kellően komoly hozzáállás és profi megvalósítás érződik, ha kedvelem a műfajt, ha nem.

Egyértelműen Behemoth-féle muzsika ez, de korántsem az ötlettelen fajtából. Akik az említett zenekart kedvelik, nyugodtan próbálkozzanak meg a Sheidimmel. Egy átlagos teljesítménynél jóval több kellemes pillanatot rejt a lemez.

Hangulatos anyag lett, de nincs benne extra ami feljebb vinné a pontszámot.

Elsőre magával ragadott a hangulata, a tavalyi év legjobb black lemezei közt a helye nálam.

Jóféle Deathspell Omega-s muzsika Fehéroroszországból...

Ezt anno a Dissection megcsinálta ezerszer jobban...

Domm/death a felejthető fajtából.

Ez nagyon nem az én zeném, meg amúgy se jött be ez a szenvedős ének

Nem igazán fogott meg ez a crust punkos death metal...a hangzásról meg ne is beszéljünk.

Klisé black metal, most épp Spanyolországból.

Én szeretem az ilyet, de ez elég unalmas volt. Elfolydogált a háttérben, pedig többször lement.

Bagolycore!

A név és a borító Deathspelles kalimpálást sejtetett és tényleg...

Amilyen jól indult, annyira lett később semmilyen.

Kár, hogy nem tudnak dalokat írni.

Kb kétévente egyszer betalál az első album a lejátszóba. Egyáltalán nem volt szükségem egy új Crowbar albumra, de ebben a körben ez kiemelkedően jó.

Anyám, ez a kör kemény...

Nekem fel sem tűnt volna a hangzás, ha nem mondjátok. Szeretem a demókat, a demós hangzást, nem az a baj itt. Ennél sokkal hangulatosabb anyagok vannak a műfajban.

Kár, hogy ide bekerült, mert sokkal rosszabb pontokat fog kapni, mint azt érdemli, egyszerűen azért, ami. Én sem szeretem az ilyet, és nem is tudok rá jó pontot adni.

Modern black metal. Izgalom és hangulatmentes. Csak akkor zavart, ha figyeltem.

Számomra ez eléggé középszerű. Pár aprócska izgalom, csak ezért +1,5 az 5-re...

Nekem a hisztérikácsolással nincs bajom, sőt! A csaj éneke meg pont annyira hamis, amitől még jobb is lesz. Számomra csak szimplán unalmas a lemez néha.

A fületekkel hallgassátok! :-D

Ugyanazt érzem, mint Farrrkas. Csak engem még idegesített is. Profin megformált vákuum.

Továbbra sem írnak semmi számomra emlékezetest.

Ugyanaz, mint az előző lemezüknél... Van pár nagy pillanat, de összességében nekem ez ingerszegény. Vagy túl ingergazdag?

Kellemesen elcsörgedezett, néha meg kimondottan tetszett.

Elég tufa cucc, de talán pont ettől működik. A dobos pontatlan, de csak annyira, mint a sztárdobosok editálás előtt. Vagyis élőnek nevezném a játékát, de nem rossznak.

Pár napja felvittem a Cadaverest a Metal Archivesra. Ilyenkor ugye egy ideiglenes felületre kerül a csapat, majd ha arra jár egy nagy hatalmú admin, eldönti, hogy van-e helye ott. "Pendingből" átkerült "rejectedbe", indokként pedig ez állt ott: "Not a metal band". Érdekes... A Lamb of God akkor miért az? Az kapott helyet. Amúgy meg lásd: kritika.

Ezer ilyen van.

Az éneknek nevezett vertyákolás inkább hasonlít erőszaktevésre, mintsem élvezeti cikkre. A zene se túl innovatív, de egy jó énnekel sem biztos, hogy 7 pontnál többet adnék rá.

A mostani hangpróba unalmasságát taglaló kommentemet finomítanom kell, mert ez az album csodálatos. Elsőre engem is megrémített a számok hossza, aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy véget ért az album, és valamiért egyből újra akartam hallgatni. Többnyire az általános depresszív black elemeket lovagolják meg a zenészek, de mindig sikerül színesíteniük a hangulatot valami újdonsággal. A Mirrors In A Black Room kapcsán pedig már kezdtem is magamban mantrázni, hogy "ez bizony egy Esben and the Witch" nyúlás...sőt még a csaj, Rachel Davies hangja is totál ugyanolyan. Ekkor néztem meg csak részletesebben, hogy ki is énekel....mint kiderült, nehiába hallottam ki a dalból az útóbbi időkben egyik kedvenc bandám dallamvilágát és Rachel hangját. Mélységesen letaglózó zene, pedig mostanság nem vagyok nagyon barátságos a depresszív black műfajből származó albumokkal. Egyedül az károgás kapcsán van valami kis ellenérzése, de a hangszeres részek még ezt is képesek feledtetni velem. A kóruséneket tartalmazó részek nagyban fokozzák az elhagyatottság hangulatát, nekem inkább a Burzum sejlik fel többször a hallgatása közben, mint az Emperor. Jelen esetben a morózus gitártémaknak jobbat tesz a tiszta, már-már polírozott hangzás, mint az általam nagyonra tartott mocskos, dohos pince sound.

Agyhúgykő kiszárítva, ledarálva és díszes csomagálásban eladva...Fehérorosz import. A hangzásra próbálnak csak hagyatkozni, mert a disszonáns gitártémák eléggé gyengék, néha a basszeros izgalmasabbá teszi a hangulatot. Összeségében én ezt egy erőszaktevésnek érzem, semmi olyan nincs itt, amivel már ne próbálkoztak volna mások is. A Pyrrhon nevű csapat ezt sokkal jobban űzi.

Az első számtól nagyon megijedtem, mert egy fejleszedős death-black anyagra számítottam. Az album további részben sem kaptam meg az erőszakos halálfém adagomat, de azért be kell valljam, hogy voltak jó pillanatai a lemeznek. Többnyire egy korrekt death-black alapokon nyugvó, középtemós andalgás...(legszívesebben az aprítás szót használnám, de nem érzem, hogy illene ehhez a zenéhez). Mintha nem mertek volna kilépni a kereteik között, az egész album egy nagy biztonsági játék.

Tesco gazdaságos Opeth kópia, de az album nagyobbik felében tetszett.

Én mindig is szerettem a munkásságukat, bár soha nem voltak a legnagyobb kedvenceim között. Az előző albumuk nekem is erősebbnek tűnt.

BlackZone-nal értek egyet (bár pontot annyit nem adok), az ének nagyon gyenge. Az ilyen nyöszörgésre szakosodott bandáknál vagy elsöprő erővel rendelkező atmoszférát kell árasztania a hangszeres szekciónak...valami olyat, ami önmagában is magávalragad és ellebegtet. A másik út, hogy az énekes nagyon karakteres motívumokat vonultat fel, mint az említett Antimatter esetében.

Az album teljes hosszában mindvégig a Cabal nevű banda járt az eszembe. Nyilván nehiába. Pár számig még jól is szórakoztam, de a közepén már nagyon ráuntam. Megjegyeznám, hogy én ezzel a hangzással eléggé jól kiöttem, így az nem játszott közre a pontozásomban. Konklúzió: megyek és meghallgatom a Cabal-tól a Midian albumot.

Ez engem inkább eméleztet a Godsmack és társai féle vonulatra, mint a tiszta core-os nyavajákra. A tiszta ének sokat segít a befogadhatóságon, mert a zene inkább csak a már említett Godsmack-féle irányzat sajátja, azaz őszintén bevallva semmi öteltes nincsen benne, önmagában nem állná meg a helyét. Az énekkel karöltve viszont nagyon hangulatos anyag lett, annak ellenére, hogy a piac tagadhatatlanul túltelített.

Mainstream anyag...

Az előző lemezük hangyányival jobban bejön, itt viszont a hangzás lett csiszoltabb. Óriási a hangulata, érzelemdús, egyből megszerettem, kötelező vétel is lett belőle.

Sokadik hallgatáson vagyok túl. Kivétel nélkül mindig elsőre elkapott a hangulata, amin elgondolkodtam, mert végülis nem újítottak szinte semmit... Ez viszont mit számít, ha minőségi a zene? Pont úgy játsszák a black metalt, ahogy szeretem (zeneileg nagy vonalakban korai Emperor HATÁSA, vokál Vikernes.)

Az utolsó Deathspell Omega eléggé elvadult lett, mégis nálam kifejezetten működött. "Stílustársnak" jó példa a Plebeian Grandstand. A LVS pedig az ellenpélda. Kaotikus, beteg, de ez a disszonancia, kapkodás sokszor inkább zavaró. Néhány téma azért el lett találva, amiatt +1 pont.

Mérföldekre van ez a többiek által említett bandáktól.

Kellő odafigyeléssel kezdtem, végül átlényegült háttérzenévé. Műfaji követelményeknek megfelel, de sajnos ez is csak stílusgyakorlat.

Súlyos, meg helyén van minden, csak én egy másik polcon keresgélek inkább.

Kellemes hallgatnivaló. Kicsit több kiugró téma jöhetett volna. Nem volt bajom az énekkel sem, illik a zenéhez. Elsőre 6-ot adtam, de nem húzom le, mert nem olyan rossz ez. Jav: Azóta újrahallgattam és bár még nem egy Anathema (Eternity), a kör többi átlagos lemeze után felüdülés.

Mocsári úthenger

Nem nekem zenélnek, bár profi az tény.

Tisztességesen összerakott black metal lemez, semmivel sem több.

Nincs kizárva, hogy feljebb is megy. Olyan Krodás, már az ismerkedési szakaszban lenyűgözött.

A néha fárasztó ének alá, kitűnő zenét csiholtak a német srácok. Tartalmas hallgatni való, pláne, ha az ember a - szintén idei és jól sikerült - EP két dalával együtt hallgatja.

A DO-t sem szeretem, ez meg ugyanúgy kínszenvedés volt.

Kedvenc svéd zenekaraim közül a Dark Tranquillity és az Opeth emléke is felrémlik a lemez hallgatása közben. Azért ez nem olyan rossz ómen. Mindez nem szolgai másolásban merül ki, hanem átgondolt újraalkotásban. Kimért középtempók, szellős átvezetések, nagyszerű témák, ezernyi finomság. A tökéletes elmélyüléshez persze kell a műfaj iránti vonzalom és és a kora 90-es évek göteborgi metáljának tisztelete.

Valahol elvesztették a lelkesedésüket a srácok. Inkább verejtékes hétköznapi rutin eredménye ez a lemez. Sajnálom, mert a korai cuccok eléggé tetszettek.

"S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt." Írta a klasszikus

Féltem, hogy igazuk lesz a pontozó kollégáknak és tényleg.....ez elég satnya.

Kőegyszerű, de nagyon hatásos death, hangsúlyos ritmusszekcióval. Kéri a hangerőt...!

Vannak jó dolgok a lemez. Sajnos nekem elég műfajidegen. így nem sokat fogom hallgatni. A törzsközönsége elégedett lesz vele.

Affenetuggya....lehet, hogy többször meg kellene hallgatni és jobbat kapna.....

Ezen nincs mit ragozni, úgy van összerakva az egész album, ahogy azt kell. Elemi black, mégis túlmutat rajta, változatos és valami egészen földön- /sírontúli atmoszférát képes az ember köré vonni. A borítóról amúgy kíváncsi lennék, mit is ábrázol. Rögtön a Leprous The Congregation-je ugrott be, egy ideig valahogy azt se sikerült beazonosítanom. Sajnos többszöri hallgatás után úgy érzem, a végére pont mindig elfárad az album. Ettől függetlenül is kiemelkedően jó cucc, de sajnos nem tökéletes, valahogy halványodott a varázsa, amit az első hallgatáskor éreztem.

Lehet amúgy nyomasztó és felkavaró muzsikát csinálni úgy is, hogy az ne legyen teljességgel élvezhetetlen. Komolyan mondom, egy idő után elkezdtem felhúzni magam az albumon, ez valami olyan szinten pocsék, és minden bizonnyal direkt. Bár nem is számítottam többre, már a banda neve is egy vicc. A legnagyobb bajom, hogy egyszerűen túl van erőlködve a lemez.

A legérdekesebb dolog a zenekarral kapcsolatban, hogy ha visszafele írjuk le a banda nevét, és hozzáteszünk egy ékezetet, akkor kijön a "habgél" szó. Na jó, ennyire nem vészes a dolog, mert egy teljesen korrekt lemezt kaptunk, amivel biztosra akartak menni a svédek, és pont ezért is lett középszerű. Meg kissé cheesy is volt nekem, de azért akadtak jobb momentumok. A Destroyer kifejezetten tetszett.

Nagyon-nagyon unalmas és egyhangú.

Igazi nehéz sludge, ami agyonnyom a mázsás súlyával. Nem a lemez, hanem minden bizonnyal a műfaj hibája számomra, de hiába a jó, döngölős riffek, 10 számon keresztül lényegében ugyanazt hallgatni fárasztó és megterhelő. Ezen a nyomorúságos dalszövegek sem segítenek. Számomra túl tömény, de a hatásukat a műfajra elismerem.

Ezt a tömény szenvedést, amit itt leművelnek egy órán át, te jó ég... Nincs amúgy bajom velük, egy-két szám erejéig még fekszik is a dolog, sőt, néha beugrott a melankolikusabb Lake of Tears is, ami jó jel lehetne. Csak sajnos az egész világfájdalmuk túl giccses, a fogós, visszafogottan érzelmesebb témák helyett meg kapunk néha ilyen szinte slágeres ömlengéseket (The Cold). Talán legközelebb...

Ahhoz képest, hogy abszolút nem az én stílusom, ez egész poén volt. Mondjuk bőven elég lett volna a 2 perc/szám, mert baromi hamar kifárasztott az album. Meg csak irritálja a fülem ez a sufni hangzás.

1 éve szerintem még elvből sem lettem volna hajlandó akárcsak meghallgatni egy ilyesfajta zenét, mivel nagyon mereven elzárkóztam a stílustól. Aztán elkezdtem nyitni a brutal/tech death metal irányába, ami szépen lassan hozta magával az általam addig megvetett deathcore-t, meg lassan az egyéb -core zenéket. Szóval ha valamikor is, most lett volna esélye nálam ennek a lemeznek, de ez még így is szörnyű.

Nem egy kimagasló alkotás, de legalább elszórakoztatott. Hozott egy biztos színvonalat, ahogy erősebb számokat is -a Sunken Nigredo szerintem kurva jó-, ráadásul a Satyr maszkos cover is állat. Háttérzenének biztosan tökéletes lesz, de azért 1-2 próbát/figyelmes végighallgatást még adok az albumnak.

Én mindig is bírtam ezt a zenekart, igazán rossz lemezt nekem nem csináltak. Most sem találtak ki semmi újat, de amit csinálnak, az számomra most is hatásos.