Tetszik, hogy a "reszelés" fölé érkeznek ezek a disszonáns témák. Az első kettő tételben ha a több gitárt kapnék a szinti kárára hibátlan lenne az egész.

Élveztem, minden percét, az utóbbi idők lengyelekre jellemző eszenciát kaptam, mind hangulatban, mind megszólalásban.

Ez egy időkapszula, tele jó dalokkal, kitűnő hagnulattal, a többi nem számít. Ápdét: +1, mert hazai!

Továbbra sem az én stílusom, nekem nem ilyen a doom.

Ez a death metal éve lesz! Egyre másra születnek a jobbnál jobb albumok, és nem csak az ismertebb csapatoktól, hanem olyan földalatti egyletektől is, mint eme norvég horda. A sumér mitológia köré épített mű ez, rituális death metal, megfelelően mocskos hangzással, fekete szertartással. Csemege!

Leporoltak egy 1996-os albumot? Igazi retró, egyben izgalom mentes zene.

Szeretem ezt a fajta sodró/húzós/fogós témákkal operáló death metalt. Nincs fölösleges villongás, töredezett tempó, hanem jókis témák. Amit bánok, hogy a The Black Death lassú témáival és hosszával egyszerűen nem illik ide, elveszi a lendületet, eltöri az albumot,féltem is, hogy az album többi része nem talál vissza a helyes ösvényre, de sikerült.

Egy szűk rétegen belüli rétegnek a zenéje ez.

Képtelen voltam egyben végig hallgatni, annyira tömör és rideg, frusztráló, ahogy boymester is írta.

Az ilyen szintű EP-k után jön a megfelelési kényszerből megírt nagylemez...

Viszonylag gyengén kezdett a csapat régen, de a fejlődő pályára állás óta jelenleg így állunk...

Kazettablack a hangulatosabbak közül.

Közhely és unalom...de hát ez maga a stoner műfaj, mit akarok?

Ez a stílus nem most éli a legerősebb periódusát, ennek fényében a Beast Incarnate egy kimagaslóan ütős lemez...

Az ének poén. Jobb napjaimon 2 percig tudtam így artikulálva böfögni. Instrumentálisan amúgy értékelhető a cucc, meglepetésre...

Szerintem ez tucat. Minden második modern black csapat ezt az irányvonalat járja, aminek ráadásul még hangulata sincs.

Ez bizony elég jó kis cucz. :) - Régen mondtam, de végre egy blekk ami le tudott kötni, pontlevonás egyedül az album elején lévő nóták hosszáért jár, de szódával azért az is elmegy. No, akinek nem tetszik, annak csak annyit üzenek: 1. Haters Gonna Hate! 2. Végre nem zs-re van hangolva a gityó. 3. A stílust tekintve a hangzással sincs semmi gond. :)

Tisztelem akik más utakon járnak, s felvállalják, hogy valójában nem a közönségnek zenélnek. - De akkor mégis mit keresnek itt? - A vájtfülü szaktársakkal ellentétben én nem érzem annyira áhítottnak ezt az albumot. (Valószínűleg az én készülékemben van a hiba, de nem igazán jönnek be az ilyen újító jellegű dolgok. Majd máskor, máshol, egy másik dimenzióban.)

Nem hallok itt túl nagy dolgokat amitől hanyatt vágnám magam, a kevesebb néha több.

Igazi kv darálós blekk! :) Érezni a csípőből előadott, semmi görcs feelinget. :) Próbateremben illik így előadni. :) - Össze kell szednem egy csapatot. Nem mellékesen olyan témák vannak rajta amit a nagy külföldiektől sem hallottam még eddig. Füleljétek! :)

Kissé sajnálom ezt a kiadványt, mert igazán jó témák tárháza sorakozik rajta, de ilyen összetételben eléggé hullámzó teljesítményt hordoz magában. (Próbáltam, de sajnos autóvezetéshez sem tudom ajánlani.) Az, hogy ez az album hol stoner, hol doom elemeket tartalmaz nem vitás, az adagok tekintetében vannak aggályaim. - A stílusokkal most ismerkedők számára mondjuk némi fejvakarást idézhet elő.

Akár a Kosmokrator. Nekem ez sok, valami egyszerűbb után nézek. (Nagyon nem kedvelem a "halálfém" e féle megközelítését.)

Immolation, Celtic Frost, Morbid Angel, Sepultura, Suffocation, Gorguts stílusgyakorlat.

Death metal, én így szeretlek. :) - A többit magatoktól is kitaláljátok. :)

Férfiasan bevallom, nem bírtam végighallgatni. - Egyszerűen unalmas és idegesítő, akinek meg ez a "zenének" csúfolt valami tetszik nyugodtan csattogtassa csak erre... Én szóltam.

Aki szereti a nehezen emészthető zajkupacot, annak lelke rajta. - Néhol igen is idegesítő, öncélú. (A stílust nem így szeretem, de van ennek egyáltalán igazán stílusa?!) - Nem hiszem, hogy egy hét múlva emlékezni fogok rá... Próbálom nem megterhelni vele az agyamat, legalább is ami maradt belőle ezek után.

Legyűrt, szétszedett és rakosgatom össze magam, csak hát újra és újra meghallgatom...

Tudom, hogy Naga miért mondja azt amit, még sincs igaza (és nem az ellenkezés kedvéért, hanem mert tényleg így érzem). Hogy miért nincs az énekkel problémám, és miért van máshol, azt majd egyszer valahol, valamikor egy üveg bor mellett kivesézzük :)

Ja, eteti magát.

Teljesen tökjó. Ezen az ortodox vonalon nem kellenek a nagy megfejtések. Tetszik a hangzása is.

Valamikor úgy 15 évvel ezelőtt volt egy stoner hullámom (neeem, nem azért mert füveztem, hanem mert csak). Abból az időszakból megmaradt számomra a Monster Magnet mint bármikor előkapható banda a stílusban. Aztán ez a vonal teljesen kikopott. Itt sem érzem a különlegességet, mint ahogy a műfaj ezer külföldi és hazai képviselőjénél sem. Persze hajnali 3-kor egy sörrel eldülöngélek rá 15-öd magammal bármikor egy kis klubban, ahova épp beesünk, mert ott még lehet rendelni, de meg nem érint, nem hozzám szól.

Nekem ez se füle, se farka. Egyáltalán nem tetszik.

Szerintem ez elég tré. A borító is az. Meg úgy minden. De ez nem az a fajta, hogy akkor csináljunk tré zenét, hanem azért tré, mert így sikerült.

Jó cucc, de azért nem akkora atombomba. Pedig elsőre annak tűnt, aztán a lemez második felére kezd egy kicsit a saját töménységében fulladozni.

:DDDDD hát, ez qrvajó! Egyébként kéretlenül de ezáltal nyerhettek egy kis betekintést abba, hogy én hogyan élem meg az úgymond "jobb, érdekesebb" doom lemezeket is. Sok különbség nincs. Néhol érzem, hogy zeneileg értékelhetőbb valami, de a szenvedésfaktorom a stílus "nagyjainál" is közel azonos ezzel :D

Amikor már könyörgök egy konszonáns hangért... csak egyetlen egyért. Ha megkaptam volna, akkor ők is a maxot.

Tényleg hülyén veszi ki magát ez a disszonancia. Az első lemezük idején reményteljesnek tartottam őket. De ez elég ramatyimatyi. Az "éles" hangzás meg baxta a fülemet.

Megint egy hallgatható de semmi érdekes lemez. A végefelé Burzumos ritmusok. 28 perctől meg semmi.

Nem szeretem az ilyet. Meghallgatom de nem szeretem. Ennyi.

Gyerekek amit én hallottam ma egész nap, azt nem kívánom senkinek. A konyhába kihallottam olyan ócska zenéket amire a többségi társadalom mulat, hogy szerintem végleg elvesztünk. Ez nekem a Tymah együttesre hasonlít ami nagy kedvencem. Ez nagyon tetszik ennyi.

Unalmas az hétszentség, egynek elmegy, csak soha ne kelljen újra hallgatnom.

Ez egész jó. Hallgattatja magát.

Nekem ez nagyon tetszik. A miérteket nem tudom megmondani. Jó hallgatni oxt jónapot.

Annyira nem tetszett mint kéne. Szívesen hallgattam, de nem hiszem, hogy emlékezni fogok rá pár hónap múlva. 1 év múlva. Kedvenced? Beheaded.Az meg mi a t-köm? Valószínűleg így lesz.

Ez ilyen kifinomult funeral doom lemez. Nem kavar fel érzelmeket, rossznak se mondható. Alváshoz, jancsi polírozáshoz, szúnyogháló feltételhez, pogácsasütéshez ha a háttérbe szól egyáltalán nem rossz. De úgy amúgy szólt valami?

Első hallgatásra még lelkesedtem, de többszöri hallgatásra rájöttem, hogy az ilyen hangulati zenék nem lesznek maradandók nálam. Jó ez, de a top 100-ba nem kerül be az biztos.

Ez mi volt, lement ketszer de mar szinte fajt tole a fejem, a legjobb resz 20 perc kornyeken van, ott csend van.

Kivancsi vagyok egy egesz albumra, bar nem volt hianyerzetem semmilyen teren.

Jo, azt mondom eros 85%.

A sracok szeretik a Darkthrone munkassagat, mindenki dontse el maga hogy ez jo vagy sem, nekem leginkabb keves.

Korabban ajanlottan en is, nalam napi szinten lemegy, nagyon hangulatos zene, kell is hozza, hazudnek ha azt mondanam barmikor hallgathato.Csak azert nem kap max pontot mert nem mufajanak kiralya, de mindenkepp kiemelkedo.

Kaosz van, hangok vannak,tartalom nem sok.

Nem vagyok lenyugozve.

Nagyonszep munka, magabiztosan hozza amit kell, van hangulata, nem probl feleslegesen muveszkedni vagy tulsok meglepetessel szolgalni.

Imadom a funeral doomot, meg azokat az albumokat is szoktam szeretni amit a nagy atlag ertelmetlen mormogasnak vagy pruntyogesnek tart. De ezt kerem en is annak gondolom.Ez gagyi volt a negyzeten.

Setet meg gonosz, fasza meg jo, frankon jo, de kiismerheto es gyorsan emesztheto.

Játszik a klasszikus megközelítéssel és a franciás disszonanciával. Nem érzem őszintének. Egyfajta divathullámot próbál meglovagolni a játékával, de átüt, hogy ez nem saját kútfő, vagy lélek munkája, hanem kitűnni vágyás. A dalcímek is erőltetettek. Szánkba rágja, hogy itt überdisszonáns minden. Ha megtalálja önmagát és nem próbál meg az elvárásoknak játszani, akkor legközelebb még akár jó is lehet. Mert vannak jó pillanatok, csak hallom, hogy honnan valóak.

Shaarimoth jut róla eszembe, hogy jó ez, jó ez, de valami mégsem az igazi. A katarzishoz ez kevés. Amilyen lelkes voltam megjelenésekor, annyival hagyott alább a hallgatások számával. Nem állja ki az idők próbáját. Talán legközelebb jobban összeáll.

Hamisítatlan lengyel minőség és hangulat. Ami nekem nem jött át a Furia kapcsán néhány körrel korábban az itt most nagyon betalált. Igaz ez más megközelítés, de erős az átfedés. Kap még pár intenzív hallgatást és beérhet a magasabb pont is.

Odabaszós ja. Nos én a fekete zajongás ezen részéért nem annyira rajongok. Francia és lengyel párti vagyok leginkább. A hangzás itt már nekem annyira tufa, hogy elvesz az élvezhetőségből. Ez a polírozottság másik véglete, a rozsdás, oxidációtól felhólyagosodott fém. Az eredetiség hiánya miatt -2 pont. A hangzás kazettás demósága és az ének tucat jellege -2 pont. Egyezzünk ki ebben.

Maradjunk annyiban, hogy számomra érdektelen.

Megjelenésekor felfigyeltem a borítóra, így aztán fülelés lett belőle. Sok a beváltatlan ígéret itt. Vannak egészen hangulatos, vagy ötletes részek, de nem koherens. Sokszor éreztem azt, hogy nem nagyon tudják, hogy mit is szeretnének. Nem változatosság ez, hanem tanácstalanság. A direkt sátánkodás a szövegekben engem zavarni szokott, ez itt sincs másként. Érdekes, de elnagyolt, átgondolatlan. Jóindulatúan felfelé kerekítettem a pontot.

Tényleg olyan, mintha egy '90-es évek közepéről való albumot hallgatnánk. Ami akkor friss is lett volna. Így 20 évvel később tisztelgésnek mondanám, vagy a kor szellemének. Rettentő szórakoztató kiadvány, még ha az ének számomra kicsit erőtlen is.

Picivel a stílusgyakorlat felett. Engem határozottan mulattatott ez a klasszikus death metal. A basszus röfögése külön öröm és úgy általában az egész 10-15 évvel korábbi emlékeket idéz fel bennem. Inkább ez, mint a svéd vonal majd minden héten.

Nincs rajta értékelhető momentum. Ritkán hallani ennyire penetráns alkotást.

A kritika alatt már kilelkendeztem magam. Az óta is rendszeresen előkerül, sokszor vágyom rá, hogy magával ragadjon és megsemmisülve köpjön végül a sárba.

Nekem kifejezetten szimpatikus a borító, a zene meg hullámvölgy. Amikor nem idegesítő (bizony, van néhány ilyen része is), akkor egész hangulatos. Ha már disszonancia, a Convulsing esetében van létjogosultsága, itt csak próbára teszi a hallójáratokat. Legjobb szerintem az Abstract Tra, ott éreztem a pluszt, a többinél nem.

Sokkal inkább, mint a Shaarimoth. Ott a túlzások, itt időnként a minimalizmus és a monotonitás vesz el valamennyit nekem az értékéből...

Pont a napokban gondoltam rá, hogy kellene valami jó lengyel cucc. Erre tessék...még hallgatnom kell párszor.

Az ócska hangzással és ötlettelen karcossággal dolgozó black nekem sosem jött be. Én ezekben egyetlen dolgot tudok értékelni, a hangulatot, ami azért bőven megér egy hatost.

Nagyon hullámzó lemez. Időnként teljes a sablonosság és az unalom, majd jön valami, ami azonnal magával ragad. Még hallgatom párszor, mehet ez még feljebb is.

Túlzottan érdekesnek és újszerűnek akarnak hatni és ez engem baromira idegesített. Pedig van itt potenciál. Inkább valami old school...

Egy középszerű, jobb napokat is megélt death metal banda középszerű visszatérése. Ki várt itt meglepetést? Az nagyon eltévedt...

Igen, igen...ha retró, akkor Beheaded, ha újdonság, akkor Convulsing.

Tavaly három lemez jött ki, ez alapban gyanús és tré minőséget sejtet. Nem érdemes ez alapján értékelni, vagy emlegetni a funeral doomot, mert az olyan lenne, mint egy lerobbant Polski Fiat tapasztalatait rávetíteni egy Opelre. Sajnos azonban jó ideje nem villant a stíluson belül senki...

Lásd: kritika

A repetitív részeken áll vagy bukik az anyag. Amennyiben az ember rá tud kattanni a monotóniára, ami spirálisan képes néha szétszedni az embert, akkor működik a dolog. Nekem ez nem sikerült maradéktalanul.

A rideg lemezek köre volt ez. Nagyon jól összerakott EP ez. Black/death sivárság komoly kivitelezésben!

Nekem kicsit kevesek ezek a post hangulatban eljátszott témák. Nem üt akkorát, mint elsőre tűnne. Nem rossz, korrekt post-black anyag, de a fogós dalok híján nem tudunk egymásba kapaszkodni.

Láttam őket élőben az Age of Agony előtt, de finoman szólva, egyáltalán nem nyűgöztek le. A frontember számok közti közhelyes pátosszal előadott, néha kínos szövegelése csak elvett a performanszból. Ha most nem kerül be a HP-ba, meg sem hallgatom soha. DE! Mondhatom, nagyon kellemes csalódás ért, mert bár élőben nem tudtam őket komolyan venni, lemezen mégis érzem a hitelességet. Ki kell emelnem a jó szövegeket, amelyek nagyon jól illeszkednek a közegbe, sőt, az igényes angol fordítás is komoly csapatra utal. A zene nem áll a legközelebb az én ízlésemhez, nem tartom kiemelkedő teljesítménynek az itt hallottakat, de őszintének igen, és az nagyon fontos.

A kör meglepetése számomra! Az általam nem túlságosan kedvelt stoner metalt ilyen köntösben alig hallottam még! Hangulatos okkult rockkal kevert, lélekkel előadott változatos stoner-doom anyag született. Az énekest ki kell emelni, a nagyon korai Mercyful Fate-es beütésektől az extrém vokálig mindent nagyon hitelesen, beleéléssel ad elő. Zeneileg pedig fényévekre van a sablonos, tipikus stoner metaltól. Rengeteg izgalmas, érdekes elem tarkítja a lemezt, néha még az Occultation is eszembe jutott. Tetszik, hogy a metalos él is rendesen kidomborodik. A Satan Venit és a Hounds of Hell a legjobb tételek, szerintem, de mind nagyon erős dalok. Nagyszerű anyag!

Hát, én itt nem sok death metalt hallok, hogy őszinte legyek, ami egyébként nem baj, csak akkor ne így szerepeljenek az Archives-on. Egyébként is olyan kiadónál vannak, amely szinte csak black bandákkal foglalkozik. Ez meg inkább valami avantgárd dolog, csakhogy úgy érzem ez a jelző fontosabb volt, mint a jó dalok.

Morbid Angel panelekből sok van errefelé. Ennek ellenére death metal füleknek kellemes hallgatnivaló. Nem top minőség, de szívesen hallgattam.

Tetszetős death metal korong remek dalokkal, azonnal működő megoldásokkal.

A tavalyi három nagylemez és három EP után megjelent az első 2017-es lemez is, de remélem senki nem akarja majd beajánlani. Egy nagy nulla, akárcsak a készítője. Csatornába való szenny!

Nem csupán a hangulatra figyeltek, hanem erő és fogósság is van benne. Én is boymester kritikája révén kaptam fel a fejem rá.

Köszi az ajánlónak, kiválóra sikerült, van itt minden a disszonáns metálon keresztül az atmoszférikus blackig...bele hallgatok a régebbi lemezeikbe is.

Frankó súlyos blackened death metal, remélem kitart a lendület a teljes lemezre is majd.

A Pagan Records elég magasra tette a lécet az új Furia albummal, meg ezzel is. Az előző albumuk is elsőre 10 pontos lemez, ez is betalált elsőre, kiváló album remek hangulattal.

Nekem emp-el ellentétben sosem jött be a stoner...és úgy érzem nem is fog.

A hangzás remek, zeneileg letarolja az embert, de én a vokált elég egysíkúnak érzem...ezért a -2 pont.

Amúgy se vagyok egy nagy funeral doom fan, de az lemez a műfaj legalja úgy érzem.

Örök hála boymester-nek, hogy a kritikájával felhívta a figyelmet rá.

Van itt pár nagyon jó ötlet, csak túl sokat kell rájuk várni. Meg nem értem, miért kellett cérnavékonyra keverni...

Mikor behirdettük, hogy EP-k is ajánlhatók mostantól, sokan aggódtatok, hogy nem lesz akkor túl rövid egy HP kör? Tessék, itt egy 30 percnél hosszabb EP. És még jó is! Az ének nagyon tetszik, Empnek pedig nem. :-)

Le vagyok forrázva. Az előző lemezük itt van a polcomon, és az nagyon beütött nálam. Ez viszont ahhoz képes egy semmi. Először is nagyon hangos, és rosszul is kevert a dob. Nincs kivéve a lábdobból a visszhang??? Ha ezt elfelejtjük, a duplázáskor egy idegesítő búgó hang jön alulról, ami HAMIS a hangszerekhez képest. Mindennek a tetejébe gusztustalanul szét is van dobolva... Szóval, kösz, de ez kuka. Tudtok ti jobbat is, találkozunk legközelebb.

A Neverheard küldte a kazettát promóba. Elsőre csak nagyon tetszett, de sokadjára függője lettem. Ez kérem az úgynevezett odabaszós black metal. A lendület mellett pedig a basszgitár mer akkordokat bontani. A kísérő cintányér meg remekül szól. Bár még az elején járunk, de ez eddig az év lemeze. Figyeljétek már a basszusgitárt! :-D

Eléggé idegesít mikor egy dobos folyamatosan veri kíséret céljából a beütőt. A sátános nótában meg a folyamatos oktávugrálások kezdtek az idegeimre menni. A stoner zene eleve nagyon szegényes eszköztárból dolgozik (kb. blues, doom és hardrock elemek újragyúrása), illetve, ha másból merít, akkor az már nem stoner. Van számomra 10 pontos lemez a stílusban, de ez nem az... Kevesebb fű használatával talán...

Pár jó pillanattól eltekintve tekergett, mint egy kígyó a sivatagban... Nem tudtam ráhangolódni.

Már a negyedik dalnál nagyon szarul éreztem magam...

A közepe eléggé fárasztó death hangjegytorlasztás, de az eleje és a vége kimondottan tetszett. A hörgés nagyon oda van téve. A záró tétel csont nélküli 10 pont.

Számomra ez nem volt különösen rossz, csak egy kicsit unalmas...

Abszolút hibátlan!!!

ez bizony nyers...túl sok élvezeti értéket nem sugároz, így jobb, ha békén hagyjuk egymást

Lendületes, sok-sok oldschool motívumot felvonultató death muzsika, ennek ellenére mégis újszerűnek érzem a megközelítésüket. A Bölzerhez érzem közelinek, csak ebben az esetben sokkal töményebb és sötétebb a végeredmény. A hangzás és a hörgés is nagyon simán illeszkedik ehhez a kozmikus hangorkánhoz. A hossza pedig kifejezetten szimpatikus és emészthető. Szóval amikor jó death metálra vagyok kiéhezve, akkor valami ilyenre gondolok...

Kifejezetten hangulatos, bár néha elvesztem a kapaszkodót.

Elsőre nem is értettem, hogy milyen odabaszós-blackról beszél Naga. Annak a műfajnak én nagy kedvelője vagyok...de mégsem akaródzott az első pár számnál beérni a dolog. Az album második felétől melegedtek be a srácok, ott már jön az életérzés, de még mindig csak behúzott kézifék mellett füstölög a szekér. Potenciál van itt, csak legközelebb sokkal bátrabban tessék azokat a sátáni szekérvontató kecskéket szabadon engedni, és szerintem több mocsok sem lenne a kárukra.

Ejj, de egy húzos stoner-doom muzsikát rejt ez az anyag! Nagyon bejön a dolog, annak ellenére, hogy a stoner műfaj közel sem mondható a kedvencemnek. Az első dal a földhöz vágott, a második pedig akkora egy doom-himnusz, hogy beszakad tőle a pokol teteje. A következő két tétel pedig inkább a stoner vonalon erősít. Az album közepe kevésbé mondható egyediknek, az eleje és a vége nagyon üt. Erre az estére beragadt a lejátszóba, de valószínűleg ez holnap sem lesz máshogy...

Erőltetett...pont olyan, amikor erőspaprikával belnyúlok a szemebe (akaratlanul)

Ez aztán az időutazás. Szinte muszáj elhinni, hogy ez tényleg a 90-es évek közepéről maradt fenn. Ezt a gyanúmat a Xtreem Musicfucking kiadó "all trends since 1990" felirata is erősíti. Csak nem egy elveszett Morbid Angel albummal van dolgunk vagy a Blessed Are the Sick-ről lemaradt számokkal...?

Manapság nagyon túltelített a piac. Ez az album is a profizmusukat bizonytja, és azt is, hogy 20 évvel ezelelőtt egy nagyszerű album lett volna. Az utóbbi eltelt két év óta már kezdek elfáradni az ilyen anyagoktól, pedig az oldschool death metált kifejeztetten szeretem. Szinte biztos, hogy feledés tárgyát fogja képezni.

Mivel nem látom, hogy bárki keblére ölelné legalább egy 7-ponttal ezt a kultúrális bagolyköpetet, ezért úgy érzem, hogy megint egy trollkodás terhes áldozatát nyögi a pontozó brigád. Hangpróba, én nem így szeretlek! Abban az esetben, ha tényleg jópofáskodásnak köszönhetően kellett meghallgatnom EZTETETET, akkor az ajánlónak vérbő aranyeret kívánok. (Azonban ha valaki tényleges felebaráti szeretetből ajánlotta, akkor üzenem Neki, hogy NEM EGYEZIK AZ ÍZLÉSÜNK)

Ismét köszi Boymesternek, mostanában nagyonjó black anyagokat szed elő! Szombati ebéd főzéshez pont tökéletes :D

Túlerőltetett, szinte már hallgathatatlan black, nem abból a fajtából, amit szeretek. Ráadásul minden szám egy sémára épül, megy a disszonáns durvulás, majd a végén beúszik a szintiszőnyeg. Legalább a borító bejön ezekkel a megnyúzott rozsomákokkal/prérifarkasokkal. Az utolsó szám még tetszett is a maga módján, de az albumot nem menti meg.

Nem hiszem, hogy bármi megfelelési kényszer lenne majd, ezek a belgák zsigerből ontják magukból a kozmikus sötétséget. Ezzel az EP-vel úgy érzem, tényleg megtették az első lépést a szuprematív black/death metal felé. Kíváncsian várom az első nagylemezüket.

Néhanapján előkapható poszt-móka, bár ebben stílusban jó pár zenekart fel tudnék sorolni, akik számomra jóval élvezhetőbben tálalják ezt a fajta zenét. Nekem amúgy a dob pont, hogy tetszett. Az elnyújtott, unalmas gitártémák már kevésbé. :/

Hát, nekem ez tipikus középszer hunblack-nek tűnik. Engem nem győztek meg.

Nem akarom ismételni a többiek szavait, de egyetértek, hogy hullámzó a lemez minősége, illetve én is az első kettő, illetve az utolsó számot éreztem igazán erősnek az albumon. Ha ezek vonalán építették volna fel a teljes lemezt, valószínűleg sokkal jobban bejött volna, de így is egy igazán kellemes hallgatnivaló volt.

Hát nem lett elsietve ez az album, az egyszer biztos. Én hallom és érzem benne a kemény munkát, és -mondhatni- a törődést. Számomra egy változatos, mély és sokrétű album ez, telítve valami ősi sötétséggel, amit nagyon érzékletesen közvetítenek a zenén keresztül. Plusz még itt van ez a zseniális fametszet-szerű borító is. Nálam ez stabilan max pontos.

Lapos, unalmas album kevés érdekes momentummal, kellemetlen hangzás, idegesítő ének, Alien-koppintásos borító.

Masszív 8 pontos szörnyeteg, egyetlen hibája, hogy nekem az album végére kissé elfáradt a dolog, de még így is nagyon erős anyag. Névről ismerősek voltak, de nem ismertem a munkásságukat, viszont ez után a lemez után bele fogom vetni magam a régebbi anyagaikba is! Kösz az ajánlást! Edit: Na jó, ez a szar pörgött egész nap -irodatársam hatalmas örömére-, és ez simán van 9 pontos!

:D Azt a mocskos kurva eget... Elhiszem én, hogy nem a leghálásabb műfaj a funeral doom, de azért lehet ezt élvezhetően is játszani. Ahab, Shape of Despair, Fungoid Stream, Eye of Solitude; csak hogy pár, a műfajon belül is eltérő példát említsek. De az igyekezetet értékelem, és kap két pontot azért a 2 percért, amikor éppen nem akartam arconharapni magam a hallgatása közben. Igazából már a névnek árulkodónak kellett volna lennie a minőséget illetően.

Micsoda tömör sötétség, meg gyűlölet, meg elidegenedés, meg reményveszettség, meg búvalbaszottság... "...created throughout 2016 in periods of great stress and disappointment." Na ez valóban abszolút átjön az albumon. Ha erre fogékony hangulatban lennék jelenleg, talán még tetszene is valamennyire, de ezt a komor bánatzenét most semennyire sem éreztem magaménak. Talán majd máskor adok neki még esélyt, de most nem tudott magával húzni a mélybe. A "magasabb" pontszám leginkább a dalszövegek érdeme.

Egy picit tényleg erősebbre sikeredett az előző, de ez így is kiváló. (Arra is 9-et adtam anno, de azt többnek érzem most már.)

Mocsok jó.

Köztudott, hogy szeretem a funeral doom-ot. Na így viszont cseppet sem. Zavarbaejtően frusztráló és a sötét hangulat is csak pillanatokra jön át néha (amiatt +1 pont). Leginkább a hörgés mosolyogtatóan amatőr. Ilyen is rég volt, egyben képtelen voltam meghallgatni.