Itt aztán elég rendesen kiszélesítik a blekk stílus határait. - Gondolják a szerzők... - Nekem inkább egy öncélúan összerakott alkotásnak tűnik, mint maradandó kortársművészetnek.

Egy erős kilences, mert ezek a témák többet érnek egyszerű varjúkárogásnál. Erre egy "műveltebb" fül egyszerűen várja, hogy ének szóljon... A zene varázslatos, - de sajnos az ének, mint említettem az Achiles sarka az a produkciónak. - Nem attól lesz valami black mert kárognak benne, tessen már megérteni...

Félelmetesen ínséges időkben talán - mint most.

A kevésbé jól sikerült death albumok sűrű sorát szélesbíti az album. Itt valahogy nem igazán funkciónál a HM-2. - Megpróbáltam, de nem ment szeretni a srácok véleményét, hogy hogyan is kell death metal-t csinálni.

Egyszerű leszek, mint a faék: közel hallgathatatlan, stílustól függetlenül is. Inkább idegesítő, pont olyan, mint amikor fél óráig nyalod a mohával teli falat, amit közben mézzel csepegtettek le.

Tudom, hogy rengetegen rá vannak kattanva a stílusra, ettől függetlenül egyáltalán nem fogtak meg. Ráadásul a hosszúsága az emberiség elleni bűntett, ha még az énekből hallanék valamit, de az jellegtelen.

1-6! :)

Köszönet az ajánlónak, végre egy érett produkció a stílusban. :) A hangzás ugyan már szerepelt az álmaimban, de ez ettől még semmit sem von le az élvezeti értékéből. :) Az az ének.... No, egy olyan kell nekem. :) A szólók pedig rozsdás szegként tépik szét az ember lelkét. - Meg hát, jó régen is volt már valamire való blackened death metal. - P.S.: Nem csak az én kis metalmanóm miatt. :D

A hangzás gyatra, a vokál egyenesen sz@r. Majdnem bedőltem, hogy egy jófajta Anthems to the Welkin at Dusk "átiratot" hallgatok a muzsika terén, aztán rájöttem: NEM.

Fiatalok, technikásak, lesz ez még jobb is. - Ami pedig a sebességet illeti, én ebben a stílusban még tettem volna rá egy lapáttal... S még csavartam is volna egyet a nótaszerkezeten. :) - Ami pedig a slammet illeti szerintem egy kicsit túl van "tolva". No, majd legközelebb. :)

Sok minden történik egyszerre adott rövid idő alatt, de ha rááll egyből az ember füle a hangorkánra, akkor egy élményt kap cserébe. Nascence utolsó mondata a legjobb megfogalmazás!

Pont annyival érzem többnek, mint amennyivel az Agalloch az utolsó lemezein kevesebbet adott nekem. Szóval ez egy felhergelt Agalloch, elhagyott utazásokkal a szelek szárnyán.

Khrul mindig is minőségi zenét tett az asztalra (most az agrármetálos formációkat nem veszem ide). Ez lehetne a Funebre folytatása is, ahhoz tudom hasonlítani. Szomorú, hogy ennél retkebb produkciók kapnak szerződést/támogatást.

Nincs annyira ki hipózva, mint az Evocation, ösztönösebb, mocskosabb. Előző, Imago lemezük is csúcs, ezért ezt nagyon vártam, meg érte!

SÚLYOS!!!! A kezdeti 3 percért szidtam az ajánlót, mint a bokrot! De ami utána jön az f@sz@! Karcol/horzsol durván morzsol! Egyenlőre 8, még nem értem a végére.

Elégedett vagyok vele!

Kiváló elegye a svéd halálfémnek: "Göteborgiasan" technikás és "Stokholmiasan" rothadó, modern köntösbe tuszkolva.

Profi!

Többször egy vékonykább Bölzer jutott eszembe, hasonlatosan törnek elő itt is a hangok. Az első 10 perc határozottan jobb, mint a második.

Agyatlan technikai villongást vártam, de nem azt kaptam. Debütnek egyáltalán nem rossz, mert képesek jó témákat játszani, csak még nem egy teljes nagylemeznyit. Örülök, hogy a disznóröfögés is elmaradt.

Többször nekifutottam és szépen kezdett is kinyílni. Ennyi időt kapott. Lehet, hogy küzdhetnék még vele és erőltethetném addig, míg 8-9 pont lenne, de minek, ha olyan lemez is van, ami már első hallgatásra is letaglóz?

Hűha, hűha! Ezt még át fogom fülelni, de így elsőre simán betoltam lelkesedésből a szinte max pontot!

sztenderd

Én élveztem. Pont annyira, mint az összes többi HM2-es halálbrigádot, akik szerepelgettek itt a HP történetében és akiknek a nevükre sem emlékszem és azóta sem hallgattam meg egyiket sem. De erre a pár napra jó bólogatni való. Egyébként tényleg nem a legjobban sikerült HM2-es hangzás ez.

Én a farrrkas által említett DO monszun hatását érzem itt is működni. Ez akkorára nőtt, hogy már minimális párhuzam is képes a halmazt növelni, csak mert most arra vagyunk agyilag beállva. Egyébként valóban elárasztott mindent ez a vonal és itt jön ki, hogy a fél / egy éve ünnepelt klónok semmivel sem jobbak, illetve a mai versenyzők nem rosszabbak azoknál. Csak, hogy kiégetik a stílust. De ez mindegy is, hiszen jöhetnek, mehetnek ezek a bandák, a nap végén úgy is Deathspell Omega, vagy Bölzer (hogy egy kicsit a másik érintett vonalba is belekarmoljak) lemezt fogok feltenni ha erre a vonalra vágyom. Miért is tennék másképp?

Bokáig nőtt a fenszőröm mire lement. Hosszabb mint érdekes.

még egy svéd death metal lemez, keziccsókolom, ki a következő?

Vaddisznó

wannabe anyag

Mifelénk nem szeretik az ilyesmit.

Vannak benne idegesítő részek rendesen.

Hektikus a teljesítmény, valahogy nem az igazi, pedig vannak benne jó témák.

A Khornate Daemons szám igazi black metal himnusz.

Elmegy, de semmi különleges.

Jaj...

Ez figyelemre méltó.

Ami jó az jó, ennyi.

Nekem túl durva, de nem rossz.

Ezmiez? Borzasztó!

Jó ez a Malevolent Creation kópia.

Tulajdonképpen lenyűgöző... de nálam a több évtizedes alapművek nem ilyenek, nem hiszem hogy valaha visszanyúlnék még ehhez a lemezhez, ha mondjuk eszembe jutna, hogy black metalt szeretnék hallgatni.

Nagyjából ezt vártam volna az Evocation-től...

A 10 évvel ezelőtti debütáló EP-jük érdekes színfoltnak számított az akkori színtéren, aztán a nagylemezeik rendre nem érik el az ingerküszöbömet. És ha eddig nem, akkor már sohasem...

Kimondottan harmatos a csapat első két-három lemezéhez képest.

A nagy semmi stimmel, de ebben én még a profizmust sem hallom ki...

Jó nagy semmi volt. Én más zenéket szeretek.

Már az Agalloch is unalmas volt nekem, ez meg csak épp elpötyög. A sok arctalan között épphogy elmegy.

Volt már jobb is. Azt hittem beszarás lesz ha már Khrul neve előkerül. Kissé átlagos.

Végre egy kis felfrissülés. Na ez kedvemre való jó kis death metal. Nem a stílus megújítása de ilyen mindig jöhet.

Fostalicska a semmiről. Bár a hangzás jó.

Insomnium-al egyetértek. Azzal kiegészítve, hogy az ének tucat. Gyakran hall az ember ilyen középszerűt.

A mindennapi jól teljesítő csapat. Szeretem de nem az igazi maradandó számok nélkül.

Ez is feliratkozott a jó nagy semmi kategóriába. Ha ez a jövő zenéje akkor nekem kalap kabát.

Egyszeri hallgatásra elment. De én nem gyűjtöm az ilyen kislemezes semmit. Ahhoz elég zsenge, hogy megtartsam.

Inkább maradok az Apophis féle death metalnál. Bennem ez semmilyen nyomot nem hagyott. Mondjuk ajtónyikorgásból egész jó. De én xarom le a death metal eme semmitmondó ágazatát.

Érdekes de számomra ez nem szórakoztató

Hangulatos, de vannak azért üresjáratok. Az utolsó szám nagyon tetszett.

Kellemes meglepetés, azonnal újraindítós

Egy másik kellemes meglepetés. Teljesen ismeretlen volt eddig számomra, valószínűleg nem lesz klasszikus, de nagyon jól esett hallgatni.

Számomra ez egy alig értelmezhető zajkupac. Azért a pár értékesebb pillanatért nem érdemes végighallgatni.

Egy ilyen lemeznek azonnal be kellene szippantania és végig fogva tartania. Ez sajnos nem következett be így aztán tényleg túl hosszú. Nem rossz, de nem olyan letaglózóan jó mint az előző lemez. Mondjuk jó lenne egyszer nyugodtan végighallgatni. Kicsit csalódtam.

Színvonalas iparosmunka számomra kimagasló pillanatok nélkül.

Minél többször hallgatom annál hosszabbnak tűnik

Se a hangzás se a mondanivaló nem nekem szól.

Újabb kellemes csalódás. Voltak előítéleteim, mert nem kedvelem ezt a stílust, de ez egy változatos könnyen befogadható lemez lett Magamtól soha nem vettem volna elő úgyhogy köszi

Ezt akartam en is ajanlani. :) Szerintem ez kurvara odabaszott!!! Jobban tetszik mint az elozo, egy hibaja van hogy rovid.A hihetetlen zajmasszabol kiszorodo hangok, hangulatok, dallamok! egyszeruen zsenialisak, ez nem egy osszeokadott cucc, ha valamit hat ezt gondosan felkellett epiteni, veletlen nem lesz valami ilyen kibaszottjooo!! Eddig az ev lemeze!!

MCfrost jol mondja valoban annyival tobb ez a lemez mint amennyivel kevesebb volt az agallooch a vegere, az a zenekar elfaradt kimerult. Ez viszont nem lesz kepes ugyanazt elerni,mert ez barmennyire is igenyes es profi, csak egy a sok kozul. Felreertes ne legyen , kurvajo az anyag, de nem lenyugozo.

Ha mar W40 Chaos a tematika, akkor a blackhez jobban illene Slaneesh , bar felo akkor csak 6 pontot kapna :). Jah meg a GW-t ismerve a Khorne szo tuti trademarkolva vagyon, szoval meg egy megrovo levelet is kaphat ha lebuki. :) na de a zene, az fasza , nagyon osszeszedett, nem talalok hibat benne.kb 5X ment le tegnap delutanota.A summoning meg az egyik legnagyobb kedvencem, az elottuk valo tisztelges plusz pont.Azert nem kap 10 pontot mert nem volt katarzis erzesem.Igy az os ellen a valtozasok uranak szentszamat kapja 9.

Kb annyira nyugozottle mint a Post Natal Abortion , na jo nem egy kicstit ez jobban tetszett.

Nem erintettmeg.

Sajnos indokolatlanul hosszu, igy elegsok uresjarat kerult bele, korabbi lemezuk volt mar izgalmasabb.Mindenkeppen csalodas.

Nagyon eyen van, nagyon kerek, husos kozep tempos.Szeretem az ilyet nagyon, csak epppen nincs meg benne az a plusz ami a Dodecahedronban megvan.

Tucat.Vagy inkabb fel tucat.

Egyvelemenyen vagyok Weidevel, csak en kicsit szigorubb vagyok.

Meghallgattam, lement 2X, semmi nem maradt meg. Ez profin eloadott nagysemmi.

Engem már a beharangozókkal is megvettek kilóra. Képtelen vagyok belekötni. Annyira nekem lett írva, hogy az hihetetlen. Megosztó lemez lesz, mert tömény, végletes, rettenet cizellált. Ha valakinek az agya úgy van bekábelezve, az nagyon fogja élvezni. Akinek meg nincs az eléggé értetlenül fog állni, hogy hát ez meg mi? A magam részéről ez parádés!

Vannak jobb pillanatok, meg sablonosak. Leginkább egyszer hallgatós.

Minőségi, kortárs módon felújított időkapszula. Klasszikus értékek, klasszikus megvalósítással.

Olcsó közhelyek puffogtatása álmosítóan unalmasan prezentálva.

Az előzőhöz képest fejlődtek. Sikerült csökkenteni az üresjáratok számát, amiből az előzőn azért volt jócskán. Igazából a leállások és a kitérők éppen arra jók, hogy a tekervényes ritmusokat és fifikás megoldásokat, valamint a rendre előtörő sodró lendületet oldják. Egyben, odafigyelve kell hallgatni és nem két alkalommal. Persze ettől még vékony rétegnek szól továbbra is.

Valahogy eddig nem igazán kerültek elém, így szűz füllel hallgattam, de nem győztek meg róla, hogy különösebb veszteség ért volna.

Nagyon kerek, nagyon jól felépített, gondos munka. Viszont bármennyire jól megfőzték a receptet a titkos fűszer kimaradt. Szórakoztató, igényes death európai módon. Esszencia a maga módján.

Nagyon hamar kiismerhető és sajnos a kelleténél jobban beugrik a honfitárs Behemoth munkássága. Nem különösebben vagyok meghatva, mint ahogy a honfitársuk utóbbi dolgai sem igazán vágnak falhoz.

Elég csak ezt és a Dodecahedron lemezét egymás mellé tenni. Tisztességes munka, de mint olyan inkább csak egy gonosz háttérzene. Ma már túl sok hasonló van. Szépen felmondja a leckét, de nem gondolkozott rajta, csak bemagolta és visszaböfögte.

Ugyan azt érzem, mint Weide. Csak én szigorúbb vagyok. Azért, mert ilyen tempóban tudnak hangokat kipréselni a hangszereikből még nem lesznek jó zenészek, vagy emelkednek ki a sokaságból. Ahhoz kellene hangulat, egyedi íz és nem ennyire elhasznált sablonok.

Nekem kicsit kezd már sok lenni a Deathspell Omega-féle zenéből, annak ellenére, hogy nincs ellenemre a stílus (bár itt egyáltalán nincs szó a D.O. leutánzásáról). Vannak olyan ágazatok, amelyeket bár jónak tartok, nem tudok egy bizonyos mennyiségnél többet hallgatni belőlük, mert telítődök. Szerintem a műfajokat mind eltérő dózisokban tudjuk befogadni, ahogyan bizonyos ételeket gyakrabban, másokat ritkábban kívánunk meg, azzal együtt, hogy mindegyiket finomnak tartjuk. Ugyanakkor az felismerhető, ha valami jól összerakott, változatos és ötletes, amilyen ez a lemez is. Akinek épp most van ilyesmire szüksége, annak bátran merem ajánlani.

Zseniális anyag! Végre, black metal kiemelkedő minőségben, nagyszerű dalokkal. Ez már színvonal, kérem!

A nagy öregek és a stílus ászainak árnyékát idézi az itt hallható 34 perc, de ugyanakkor hozzá sem tesz semmi újat. Ez nem feltétlenül gond, a dalok egyébként jók, ugyanakkor mégsem tud igazán meghatni. Engem...

Bár pontszámban megegyezünk, mégis ellent kell mondanom Weide megállapításának, miszerint az énekes zavaróan helytelenül ejti ki a szavakat. Direkt meghallgattam úgy is, hogy csak arra figyelek. Az egyetlen egyszer előforduló "jaws" szón kívül (ahol dzs helyett j-t ejt) semmi kivetnivaló nincs a kiejtésében. A skandinávok amúgy sem arról híresek, hogy ne tudnának jól angolul. Azért kötekszem, mert amúgy kimondottan érzékeny vagyok arra, ha valaki helyetelnül énekel, de itt szó sincs ilyesmiről, pláne nem zavaróan. A zenével kapcsolatban azért megegyezik a véleményünk, szerintem is jó minőségű svéd acél hallható itt. Peace!

Nem érzem, hogy megéri a befektetett időt. Piszkosul nehéz, barátságtalan anyag, nekem pedig félúton gyanús, hogy nem jutok ennél többre. Nem hallom az igazán jó témákat, a lemez végét várom, kapaszkodó sehol... Nem jó jelek ezek.

Eddig nem hallgattam őket, de ez a lemez nem tetetett velem félre minden mást, csakhogy felkutassam őket. Nekem ez elég feleslegesnek tűnik. Nagyrésze kimondottan untat, szürke háttérzenének érzem. Post-black metal indokolatlanul hosszú kivitelezésben. A borító viszont nagyon szép.

Nem rossz, de semmi nem indokolja, hogy ezt vegye az ember elő, ha svéd death metalt akar hallgatni. Nincsenek kiemelkedő, csupán korrektül eljátszott dalok. Az újabb lemezek közül én sokkal inkább az Overtorture és a Demonbreed utóbbi lemezeit fogom előrántani.

Értem én, hogy szeretik a Behemoth-ot, igyekeznek is leutánozni őket, de messze nem írnak olyan jó dalokat, mint Nergalék.

Ebben a két dalban több erőt és ötletet felmutat az ausztrál csapat, mint más black metal bandák teljes lemezeken. Kiemelkedő EP! Lehet várni a nagylemezt!

Minden jel arra mutat, hogy a slam death metalt jól űzi a brigád, de engem teljesen hidegen hagy ez az alirányzat.

Rendkívüli káosz uralkodik a holland srácok második lemezén is, végletekig kidolgozott hangulattal. Az első lemezük is 10 pontos volt anno, ahogy most ez is.

Nem igazán adott maradandó perceket nekem ez az album, inkább háttérzenének mükődhet nálam.

Totál átlagos svéd halál metál.

Kellően súlyos zene...sajnos rengeteg üres járattal szerintem.

A Carrion Skiest hallgatom én is a megjelenés óta, az egyértelműen 10 pontos lemez, itt eléggé más a hangulat ami nehezebben jut el a hallgatóhoz, meg baromi hosszú is lett ami miatt levonok fél pontot.

Háttérzene nekem ez is, semmi kiemelkedő.

Nagyon sokszor meghallgattam, de valahogy nem tudtam teljesen beleszeretni, nem mondom, hogy rossz amit a lengyel srácok csinálnak....csak hiányzik valami hangulati plusz ami kiemelné őket a tömegből.

Egyetértek BlackZone-al teljesen, egy kis kreativítás kiemelné őket a manapság már átlagosból. Update: adtam neki még esélyt és teljesen rákattantam, beállok a debüt lemezt várok sorába.

Vannak ennél ezerszer jobb bandák amiket szeretek is ebbből a stílusból.

Pengére kidolgozott rendszer és hangtan van itt a káosz mögött. Az első lemezük is hibátlan volt ez is az.

A harmadik dalban figyeltem fel először arra a post-metalos gitártrillára... Nem rossz ez, csak kevés az izgalomból. Érdekes, hogy amerikaiak, merthogy eléggé oroszos zene ez.

Semmi új, de néha nem is szomjazom. Megbízható, szórakoztató.

Egydimenziós kicsit. Plusz fél pont az At the Larvae Columnért.

Aki átvészeli a vontatott részeket, az nagy élmény részese lehet időnként.

A Carrion Skiest mocskosul összerakták, az nekem akkor az év lemeze lett, úgyhogy reszketve vártam az új cuccot. Annyira nem lepődtem meg, hogy talán nem sikerült azt megismételni. Nem baj, ez is egy bitang nagy lemez, csak más. Kevésbé fülbemászó, sivár, a hangzás is koszlott (nem mintha a Skies tisztán szólna). Divat lett őket felmagasztalni és köpködni is. Tesznek az elvárásokra... Igazi megosztó csapat.

Ahogy Banya mondja.

Nem tűnik ki a tömegből.

Na, ez ügyes! Szépen váltakoznak az oldott részek és a téboly. A hangzás meg nagyon bársonyos.

Utálom, mikor egy énekes csak az ö betűt használja... A zene sem segít a dolgon... A lábdob pattanásokat vert a bőrömre...

Ezen az albumon minden hang a maga tökéletes helyén van. A kakofonia egyedül a második dalban uralkodik, a többinél egyátalán nem a káosz a domináns. Sokszor post-beütése van a számoknak, ahogy a gitárok harangok módjára festik alá a ritmusszekció játékát. Nem tudok elvonatkoztatni a The Great Old Ones nevétől, tőlük vártam volna idén egy ilyen alkotást. Imádom, hogy nem lehet kihámozoni, hogy igazából melyik hangszer felel éppen a ritmusért és melyik a zenefolyam tovább-gondolásáért.

Korrekt, de ennél több gondolat nem is akarta a fejembe férkőzni a hallgatása alatt.

Hangulatos, de azért nem egy életre szóló darab.

Egész hangulatos. Persze egy hét múlva már a nevükre sem fogok emlékezni. A Post Natal típusú anyagok helyett inkább egész nap ilyet hallgatnék, mégha csak középszerű is.

Az előző lemezüket én ajánlottam be (az nagyon is bejött). Ennek megfelelően ezt az albumot nagyon vártam. Szeretni akartam, de sehogy sem akar sikerülni. Az album eleje végképp emészthetlen zajmassza, talán a második felére érkezik meg a feloldás. Ennek ellenére még ott sem taláálni elég kapaszkodót, sőt igazából a baj, hogy egy számon keresztül sem képesek egy koncepciót végigvinni. Tördezedett és sehogy sem akar egy egésszé összeállni.

Nagy lélegzetvételű anyag. Egyben túl sok ebből az elvarázsolt, lebegő világból. Zeneileg és hangulatilag kifejezetten szép. Most el tudok benne merülni. A többieket megértem, hogy türelmetlenek....ilyenhez nem mindig van kedve az embernek.

Csak nem akar megérkezni a megváltás. Többnyire unalomba fulladt.

Nagyon hangulatos, oldschool megoldásoktól hemzsegő black-death anyag. A hangzását nagyon eltalálták. A lengyelek mostanában nagyon érzik a death és a black metál házasításának a mikéntjét.

Nem olyan rossz ez. Csak éppen nem elég nagy az íve a daloknak: egy dalon belül többször is eljutnak a "majdnem csúcsra", de onnan visszagurulnak minden alaklommal, így a katarzsélményt még csak meg sem közelítik. A másik gyengéje az anyagnak a hangzás, egyszerűn túl tompa. Sok minden történik egyszerre, így nehéz ezzel a konzervdoboz hangzással ráfeküdni a harmóniákra, pedig, ami a második dal végefelé történik, az kifejezetten élvezetes.

Egyedül a hangzással próbálnak hódítani. A basszus a béka segge alatt szól, és eléggé gagyi, amit itt művel (mondatni felesleges). A többiek zenei teljesítménye is csak sima múltidézés, egy kis hétvégi Entombed tribute. A témaválasztás pedig tipikus eszement death metál baromság. Nekem ez túl gyenge. Lemerem fogadni, hogy Werewolfrulez ajánlotta, ezt nem a pontszámából gondolom, hanem a zene stílusából és hangzásából, az Ő gyengéi ezek az újhullámos (és sokszor nosztalgiázó) death cuccok :D. Ez van, én régimódi vagyok death metál tekintetében.

Az a fajta agymenés, amit kifejezetten élvezek... Fogom még hallgatni, 3x ment eddig le, ugye 3 a magyar igazság, a hollandoknál nem tudom mennyi, de az igazi beéréshez ennél több idő és energia szükségeltetik. Ui.: Beérett, nem tudok mibe belekötni.

Nem kiemelkedő, de én egy pillanatig sem unatkoztam.

Meggyőző

El lehet hallgatni, de magamtól többet nem teszem.

Sumák egy banda.. Árral szemben úszás 2. fejezetnek indult nagy nehezen. Most én vok úgy, mint Emp a Dodecahedron-nal... Kezdett kibontakozni, de több időm, energiám nincs emésztgetni, pedig vannak tetszetős megoldások a lemezen, ahogy frusztrálóak is.

Nyugodtan kijelenthetem, az előző lemez állandó kedvenc lesz most már. A Winter is kiváló lett, de valamivel "alulmarad" a Carrion Skies-hoz képest. Tele az album kiváló témákkal, legnagyobb erőssége az álló harmóniák, kiemelkedő basszusgitár hangzás. Picit lecsíphettek volna belőle itt-ott, mert valóban hosszú a lemez, bár senki nem mondta, hogy egyben kötelező végighallgatni. Később lehet erre is 10-et adok majd, de 9 a minimum.

5-10 éve jobban rá tudtam volna pörögni, ez "csak" egy izgalommentes, de korántsem rossz iparosmunka.

Jó, de nem érzem a varázst.

A koszos hangzás sok zenének "jót" tesz, de ez itt fordítva sült el. Hiába jók a témák, ha árral szemben kell úszni, én meg sodródni szeretek az árral. 7-et mégis megadom, mert ettől függetlenül megérdemli. Ui: Sumac után belefüleltem megint, ez pedig egyre inkább tetszik. UI2. inkább nyóóóc.

Technikásság megvan, ötletek is vannak, de ezt van aki sokkal jobban csinálja, hangulatban mindenképp. Lesz ez kiforrottabb is legközelebb!

Tetszik, de ugyanakkor érzem, hogy még mindig sok. Az a fajta zene, amit hagyni kell érni. A pont változhat.

Ha az obszidián szó szerepel a névben vagy címben, akkor lehet bizakodni. Tapasztalat.

Kétszer végighallgattam, aztán elég is volt. Nem elég vérbő, nem elég húsos és kiemelkedő dalokat sem hallok. Jobbat vártam...

Még messze nem tartanak ott, ahol az Evocation, de kellemes határozottan.

Nekem sajnos nem vett Sumák, így nincs bikám...:) bocsi a mély ütésért....

Azt hittem, most végre valami igazán monumentálist alkotnak. Tévedtem, nem tudnak jó dalokat írni.

A külcsin és a belbecs tökéletes esszenciája. Pusztító hangzás, erős dalok, kiváló szólók, lendület, erő. Minden, amit ettől a skandináv death zenekartól vártam. Maximum pont!

Kellemes meglepetés ebben a fordulóban. Büszke, friss hangzásra támaszkodó intenzív fekete death. Hallgattatja magát!

Nem kiemelkedő, de egyébként rendben van. Ebből a zenéből egy nagylemeznyi túl sok is lenne...

Vehemens kezdés már az intro második felében. Jó is! Aztán a sorozatos technikás, gyors dalok miatt úgy érzem egydimenziós a csapat, elvész az erő. Legközelebb...

Kegyetlen album, bitang hangulattal, de a témazsúfolás néha túlságosan kaotikussá teszi számomra. Túlrétegelt, szétesett kakofóniába csap át néha a hömpölygő áradat, amit nehéz ténylegesen élveznem. Ettől függetlenül majd minden számból ki tudok emelni olyan részeket, elemeket, amik zseniálisak. Már párszor lement, de még tovább fogok ismerkedni vele.

Nagyon vártam ezt az albumot, főként mert az Agalloch zenéje olyan hatást, érzelmeket tudott kiváltani belőlem, amit kevés zenekar. Ilyen téren kissé kakukktojás ez az "új" formáció, mert nem tudnám az Agalloch közvetlen utódjának nevezni, mármint zenei szempontból. Én imádtam az Agalloch minden albumát, és a Pillorianból pont ezt az atmoszferikusabb, elszállósabb érzést hiányolom, DE ha teljesen elvonatkoztatunk az "elődzenekar" teljességgel egyedi stílusától, akkor egy tökéletes black metal albumot kapunk. Nekem még mindig az Agalloch felé húz a szívem, ezért nem kap 10 pontot a jelen mű, de önmagában vizsgálva az albumot, nem tudok mibe belekötni. Ha sikerül teljesen elvonatkoztatnom, akkor be fog érni a 10 pont is. Ja igen, a szövegvilág, a dalszövegek, mind csillagos ötös!

Hát ez meglepően kurva jó lett! :D A Véristen bizonyosan elégedetten bólogat koponyatrónja tetején. A miheztartás végett megkapja a 8 pontot, elvégre Khorne száma a nyolcas. Blood for the Blood God! Skulls for the Skull Throne!

Teljesen jó volt ez az album. Egyedül a közepére éreztem úgy, hogy kicsit megfáradt az anyag, elhasznált, unalmas témák ütötték fel a fejüket, de a vége megint odacsapott, ahogy azt kell. Az viszont feltűnt, hogy néhol zavaróan helytelenül ejti ki az énekes a szavakat. De ez legyen a legnagyobb baj, elő fog még kerülni nálam ez a lemez.

Olyan remekbe szabott részekkel találkoztam a hallgatás alatt, amik leszedték az arcom, egyszerűen zseniális fúziója a széteső hangszereknek, amik mintha külön életet élnének. Máshol meg elSUMAColták ezt a fajta esszenciát -legalábbis én nem véltem felfedezni-, és valami borzalom unalmas, széthulló, szinte gagyinak érződő témákat dobáltak egymásra. Sajnos az utóbbiból áll az album nagyobb része. Mindettől függetlenül meg kell jegyeznem, a ritmusszekció nagyon tetszett, ellentétben az énekstílussal.

Nem érezem magam átbaszva, mert lényegében szállította azt az album, amit elvártam tőle, kaptam egy korrekt atmoszferikus metalt, de egyszerűen nem tudott magába szippantani a monumentális album hangulata, holott ennek a műfajnak pont ez lenne a lényege. Ebben a zenében muszáj elmerülni, muszáj odafigyelve, átszellemülve hallgatni a dalokat, ha élvezni akarja az ember. Itt most totál nem ragadott meg engem a Winter, tudom, hogy nem fog előkerülni többet, háttérzenének meg nem való ez a műfaj, szóval még úgy sem. Szerintem amúgy nem is a lemez hosszával van baj, hanem hogy képesek rengeteg jó motívumot agyonvágni elcsépelt témákkal, amik egyszerűen lefárasztanak hallgatás közben.

Lásd BlackZone, Mike és Werewolf értékelését. Többet én sem tudok hozzátenni.

Wow! Micsoda sötét mocsok! Hamar megkedveltem, de hosszabb távon egyhangúvá tud válni. De elő fog többször kerülni, az biztos.

Tipikus, semmi extra black/death banda. Letisztult, brutális, sötét... de semmi kiemelkedő, főleg egy ilyen 2 számos EP-t nem is igazán tudok részleteiben értékelni. Nem rossz, amit csinálnak, de nem is hidaltam le tőle. A borító viszont nagyon jól illeszkedik a lemez minimalizmusához, az bejön.

Hát igen, ez az, ami. Előnyére vált, hogy technikásabb volt annál, mint amire számítottam, ez azért jócskán emelt a ponton. Viszont ezzel az eltúlzott gore-fétissel nem tudok kibékülni. Nekem kell egy "komoly" koncepció, ami bevonz (lásd Wormed, vagy Xenomorphic Contamination), mert a kitépett szemgolyók, a veleszületett végtaghiány és a lefejezett újszülöttek témakörén maximum felhúzom a szemöldököm, hogy most komolyan, ki élvezi az ilyen szövegeket, ki szerint kemény meg brutál ez manapság? Tudom, "deal with it"...

Többször neki kellett futnom, mire beért nálam ez a hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel teli, összességében érdekesnek bizonyuló avantgarde black alkotás.

Tuti, hogy én vagyok rosszul összedrótozva, vagy esetleg nem a kellő pillanatban próbálkoztam a cuccal, de ez nekem nagyon unalmas anyag volt. Az az egy-két hangulatosabb gitártéma nem érte meg a sok lassú építkezésre (időhúzásra?) való várakozást - legalábbis én így látom.

Minőségi és hangulatos black metal lemez, a relatíve unikálisnak számító Warhammer-tematikával, és komoly Summoning-hatásokkal. Nem igazán lehet belekötni, nagyon tetszik, és még ingyen is letölthető a bandcamp oldalukról, szóval nagy respect a formációnak.

Karakteres (bár nem teljesen eredeti) hangzású, jó varacskos svéd halálfém, megnyerően öblös vokalizálással, kompakt dalokkal és érdekesen elmaszatolt borítóval. Nekem a többséggel ellentétben ez határozottan tetszett, szóval most már biztos, hogy az én agyam van furán bekalibrálva.

Azt hiszem, benne leszek a BlackZone által említett vékony rétegben... szvsz ugyanis megéri belemerülni ebbe a technikás poszt-doom-izé metál albumba. Az első három perc egyébként nem olyan kicsit, mint a Plasmodium az előző körből? :)

Szép és hosszú utazás a poszt-black mesés világába... hát, lehet hogy hosszabb, mint szép :)

Remekbe szabott svéd melodeath iparosmunka, jó hallgatni meg minden, de azért hasra nem estem tőle...

Kb. ugyanolyan minőségű és kiállású produkció, mint az Evocation, csak nem svéd, hanem lengyel, és nem melodikus, hanem, blackened death. Nálam a pontszám ugyanaz.

Vannak benne tetszetős gitárvinnyogtatások és hangulatosabb részek, de ezt így ebben a mennyiségben, ilyen hangzásal, ilyen számszerkezetekkel nem kiáltanám ki egy kiemelkedően erős black EP-nek.

Ha minden brutal death metal album ilyen technikás lenne, ilyen bátran bánna a dalszerkezetekkel, és ilyen fejedelmi lenne a hangzása, állandóan ilyet hallgatnék, de komolyan. Ez kérem a stílus krémje - lassan de biztosan bevonzott, és már nem is ereszt, órákig hallgattam egyvégtében. A szövegeket nem értem, de a hörgés tónusa és a "fejetlen" borító nekem nagyon bejött. Egy cimbit is idéznék ezen lemez kapcsán, aki ezt nyilatkozta az Extracted Eyeballs című dalról (ami talán a legjobb tétel a korongról): "Milyen g_cidurva szlemmelés megy itt néha, a pofám leszakad!" :)

Az megvan, hogy az utolsó dal sorai a Summoning Lugburz lemezének dalcímei? A zenei alap is az intro (Grey Heavens) és az azt követő első dal témáiból állnak össze. Amúgy teljesen jogos a tiszteletadás, méltatlanul lenézett lemez, pedig szerintem az egyik legjobb anyaguk. Ja és persze: Blood for the blood god! Skulls for the skull throne!!!

Énn nem köpködöm, mert egyáltalán nem rossz. De én nem hallom továbbra sem a varázslatot, sokszor kifejezetten unalmas. Alapvetően hangulatos stílus, de nem jön át a lényeg.

Kellemes, jó, de a kiszámíthatóságnak ez a szintje már nekem is sok néha.

Na ezt viszont megköszönöm az ajánlónak, szeretem. Meglesem a többi anyagot is a kiadó bandcampjén.