Kicsit összevontam a szemöldököm a lemez hallgatása közben, mert nem voltam képes megérteni, hogy egy-egy "durvább" zenei résznél miért kell az éneket tönkreverni a nem túl jellegzetesre sikeredett kajabálással. Ezzel szemben a zene kellően progresszív, bár a tagadhatatlan Nevermore nyúlásoktól égnek állt a hajam,mert pofátlanul hajaz a zenekarra. - Aki imádattal van az "anyazenekar" által képviselt stílus iránt, az meg fogja találni a számítását. - Az egyéniség szekerén túllépve, ahogyan azt a srácok tették, ez egy jó lemez. (Ha minden "másodhegedűs" banda ilyen zenéket írna, én már nem aggódnék.)

Igazi kávédarálós blekk metál. Szerintem ezzel el is mondtam mindent a kanadaiak debüt albumáról. A kiszámítható megoldások, s a koszos hangzás nem igazán emelte meg azt a bizonyos újrahallgathatósági rátát. Sebaj, lesz ez még jobb is. - A "pandamaciképző szakkör" ifjú egyedeinek viszont kötelező darab.

Az az előadó, aki egyszerre kombinálja a különböző stílusokat - mint a death, black, barokk, elektronikus zene és még ki tudja mennyit (felesleges is lenne felsorolni) - egyetlen dalban is, az vagy nagybetűs Zseni, vagy pedig Örült. - Jómagam mindegyikben hiszek. :) - Aki beleveti magát fix, hogy érdekes zenei utazásban vesz majd részt. :)

Kiváló iskolapéldája annak, hogy egy csupa jó ötlettől hemzsegő albumot hogyan lehet hazavágni csupán csak a hangzással, és a vokállal. Nem kicsit van túltolva a felvonultatott eposzi hosszúságú számoknál a gitárhangzás ami a súlyos aránytalanságokhoz vezetett a keverés során. Mindezen hibák ellenére egy kellemes spész-blekk (imádom így leírni) album született. Kétségtelen, nem kevés "előképzettség" szükséges a meghallgatásához, mert a nóták nem direkt hatásúak. Mindenesetre aki kíváncsi Sergey Andrievskih újabb klasszikusára, vagy csak most próbálkozik a stílussal, nyugodtan vesse bele magát. :) - /Nekem valahogy ezekről a zenékről mindig a Darkspace jut eszembe, ami naggggggggggyon jó. :)

Kellemesen csengő, rádióbarát metalcore. :) - A screamelés-től ugyan kanadai barátaink megkímélhettek volna, mert szerény meglátásom szerint attól váltak volna a stílusukban igazán a hagyományokkal szembemenő újító arcokká, s erre Vicky Psarakis hangja garancia. - Az, hogy mennyire mainstream nem érdekel. Jó nóták, jó zenészektől, kiváló énekesnővel. - A fanyalgóknak pedig csak annyit: Tessék már kimenni a napra, s élvezni azt amiben ÉLET is van. :P - Szóval, a kajabálást hátunk mögé dobva, ez egy pöpecz kis lemez. (Biztos kezdek öregedni.)

Kávé mellé tökéletes. - Huh, 21 évvel ezelőtt a Filosofem klasszisokkal nagyobbat ütött. - Lényegében ez is ugyan az, csak a hangzás lett érthetőbb, mert jól kivehető és értékelhető ének nem sok van benne... A stílus fanatikusainak okozhat pár örömteli órát. :)

Az Arcturus hatása vitathatatlan ennél a debüt zenekarnál, de mindezek ellenére kellemes és egyedi munka a szóban forgó lemez. Meglepett a néhol leheletnyi Mastodon esszencia, de igazán jól illeszkedik a brassói kvintett előadásába. (Mondom csak leheletnyi, szóval ahhoz végig kell hallgatni az albumot, bár valószínűleg mindenki még azt fog belehallani amit akar.) - Meggyőző kezdet. - Aki nem viszolyog a progresszív zenétől, az itt kedvére talál. :) - Külön jó pont, hogy a hangszerek jól vannak súlyozva.

Ez egy profi módon összerakott brutal death/grindcore örület, ahol a francia bárdisták az igazi áttörést a Carnivore Sublime albumukkal már elérték, de itt a Necrobreed-en még rátettek egy lapáttal. - A többféle nyelven íródott nóták nem adják könnyen magukat, csak "beavatottaknak". :) - A hangzás, mint mindig egyszerűen szólva is vérprofi, ráadásul az itt végbemenő brutalizálásra meg még egész egyszerűen nem találtak fel mérőszámot. :) - Azt hiszem, most minden brutalizer és grindder (de szép magyar szavak ezek!) megelégedve csettint. A kevésbé erős gyomrúak jobb ha messzire elkerülik az albumot. :)

Igazi töltényhüvelyes, sátános, old school hatásokkal jócskán telerámolt beleszarós zene a tengeren túlról. - A hangzáson kicsit meditáltam, hogy amikor felbontom ugyan fogyasztható-e még. Ráadásként? Az év számcímei közül ez viszi a képzeletbeli trve különdíjas zenei díjat: " SCREAMING FORTH ENDLESS BLASPHEMIES AND EMITTING FOUL SEED UPON THE PITIFUL FACE OF BENEVOLENCE" - Azt hiszem ilyenkor lenne érdemes bezárni az internetet.

A Melodic Doom Metal nem igazán az a hétköznapi "kirándulásokra" ajánlott zenei stílus. Hallgatásához pedig főként ajánlott kizárni minden zavaró tényezőt a környezetünkből. - A zenéről? Megfelelő teret nyújt a befelé forduláshoz, amihez profi zenészek adnak kellő alapot. A produkció egyetlen kellemetlen pontjaként talán a néhol felbukkanó hörgős, karcosabb részeket tudnám felróni. - Szóval, a stílus elkötelezett hívei zabálni fogják, a kevésbé fogékonyabbak meg majd úgy is keresni fognak valami mást.

Inkább lenne egy Nevermore tribute banda, arra tökéletesek. Mondjuk a zenei tudásuk magas szintű ezt el kell ismerni, ezért kapnak 4 pontot sok tépelődés után.

A Laster nevű indulótól eggyel jobb, ami nem válik dicsőségére. Amit még érdemes? róla tudni, hogy kávédarálós blekk... már elmondta kritikustársam. Minden bokorban terem egy ehhez hasonló...

Az összhatást rontotta az itt-ott felbukkanó kappanszerű "ének" és nagyon nem tetszett, hogy néhány szám elment valami örmény, vagy valami hasonlószerű mulatós jellegű zenebonába. Gondolom a főszereplő sem echte francia ezek után. Mindenképpen le kell szögeznem, hogy ez MŰVÉSZET amit hallunk, mégha néhány elemével én nem is vagyok kibékülve! Köszönet illeti az ajánlót! Update

Ez meg valami modern black metal akarna lenni, de ilyen kritikán aluli hangzással, meg ilyen elcsépelt vokállal meg ilyen gagyi témákkal számomra már-már értékelhetetlen. Ha legalább az az idegesítő visszhangosított bömbölés ne lenne benne csak a "zene" önmagában akkor még akár 3 pontot is kaphatna, de így nem vagyok rá kíváncsi soha többet.

Melodikus death metal lesz az a metalcore, bár kétségtelen van némi metalcore áthallás is, de inkább csak annak tűnik a kifejezetten modern hangzásvilága miatt. Egyébként nagynevű banda a szakmában, ha valaki nem tudná a jelenlegi Arch Enemy énekesnő korábbi bandája e formáció! A hangszeres tudás, a hangzás (MODERN), a dalok, úgy az egész magas színvonalú, hiába ez már a PROFI LIGA! Lehet azt a bélyeget rásütni, hogy ez már ménsztrím, már amennyire egy death metal ménsztrím lehet, ami véleményem szerint már önmagában ellentmondás, de csak emiatt elutasítani véleményem szerint blődség. Mondjuk a Benighted-hez képest valóban rádióbarát, bár én még sohasem hallottam egy számukat sem a rádióban, de ha death metalt játszó internetes rádióról van szó ott biztos felbukkan, mert a keményebb zenét kedvelők körében elég népszerű. Mondjuk az előző lemezük speciel nekem jobban tetszett, javaslom azt is meghallgatni, mert brutálisabb is. És mégegyszer ez nem metalcore!!! és főleg nem "ovimetal"!!! Hanem ez már akadémiai színvonal, akárcsak a Benighted. A fanyalgók meg úgyis elenyésző számban vannak a rajongókhoz képest, így mint ahogy a bandát úgy engem sem érdekelnek! Úgyhogy ki a napra emberek! Haverok, buli, fanta... :)

Nem sok értékelhetőt véltem felfedezni ebben. Az a sivító ének meg kifejezetten idegesített. Ennél van jobb a stílusban, ez diszkont színvonal.

A lemezt hallgatva olyan érzésem volt végig, mintha egy váróteremben ülnék és folyton folyvást csak várakoznék. Sok jó téma van a lemezen, de azokat mindig megelőzi egy hosszas monoton rész (felvezetés), ami már untat, majd jön a katarzis, egy klassz tétel, de csak egy pillanatig, mert helyét megint átveszi a hosszas várakozás a következő emelkedettségig. Másik probléma az egyediség, vagy eredetiség hiánya! Itt és más oldalak kritikáiban is egyből beugornak olyan bandanevek, mint Arcturus, Ghost stb. A jövőben törekedni kéne egy saját hang kidolgozására. Ami még jó lenne, ha metalosabb irányba mozdulnának el! Azonban azt el kell ismernem, hogy gyermekbetegségei ellenére ez a lemez jó!

Saját stílusában kirívóan nagyszerű lemez! Csodálkozom is azon, hogy ezidáig nem hallottam róluk. Hangzás, hangszeres tudás, vokál, témák mind kitűnőek! Pusztító!!!

Az együttes tagjai komolyan azt hiszik, hogy ezt komolyan veszi valaki 2017-ben? Nevetséges!!! Még 1996 tájékán talán elment volna némi vodkával, de ma? Ezek az amerikai meg spanyol új black brigádok minimum 20 évvel vannak lemaradva norvég és svéd "társaiknál". Már a borító is megmosolyogtatóan gyermeteg. A "zene"..., hát ilyen sz@rt már rég hallottam az biztos. Eddig is csak bottal piszkáltam a nem Észak-európai black bandák anyagait, de ezek után még azzal se. Ez annyira gagyi hogy már-már értékelhetetlen, egyelőre 1 pont amiért egy jót nevettem ezen az egészen. Mekkora zenei zsákutca!!! És ezen megállapításom nem baklövés, az viszont az, hogy azt vélelmezi valaki, megjegyzem minden alap nélkül, hogy ezt a nevetséges giccsparádét még az együttes tagjai sem veszik komolyan!!!

Egyetértek insomnium véleményével! Downgrade, mert nem eléggé akadémiai :D

Jellegtelen, arctalan anyag. Pedig a hatásaikból még akár jó zenét is össze lehetett volna gyúrni.

Nagyon beteg, és nagyon egyedi. De mint zene, nálam nem működik.

Piackutatások alapján készült like vadász tömegtermék. Olyan is az egész.

Black Metal-on belül azt hiszem ez a zsákutca kategória.

A lehetőség mindvégig benne volt az anyagban, mert amúgy igényes, de én inkább csak kihagyott ziccereket hallottam. Nyilván két Arcturus lemez között elmegy...

A 2007-es Icon óta tartják a legmagasabb szintet.

Sokszor nem fog előkerülni, de messze nem volt tragikus sem.

A hangszeres megoldások kifejezetten ízesek és hangulatosak, de sajnos mindkét fajta ének csapnivaló, átlag alatti.

A zene átlagos, a vokál idegesítő. Meg nem is az én világom.

BlackZone tökéletesen megfogalmazta a véleményemet a Kafirun új albumáról.

Különleges és művészi zene. Csak az a baj, hogy túl sokféle zenét ötvöz és ráadásul túl gyakran.

Atmoszférikus ambient black metalt játszik az egyszemélyes orosz "együttes". Leginkább a Lustre és az Elderwind azok a zenék, amelyek a Planetshine hallgatása közben eszembe jutottak. A szintetizátor nagyon fontos szerepet kap, mert kiválóan visszaadja a kietlen, sivár, végtelen űr hangulatát. A zene hangzása ebben a műfajban teljesen kielégítő. Nem találok benne hibát. Nagyon sokat hallgattam az utóbbi időben és sokat fogom is.

Ez a metalcore/melo death/akármi borzasztó. Nem ovimetal, hanem bölcsi vagy inkább babymetal szinvonal. Sima rádióbavaló tucatzene ami keménynek akar látszani, de nagyon nem az. Na kérem ezért utálom a modern dolgokat és szeretem a régisulis zenéket. Persze a valóban újító művészetet pártolom, de ez minden csak nem az. Ráadásul még hangulata sincs. Egy pontot adok, mert jól néz ki az énekesnő. Tudom ez nem szempont, de más értékelhetőt sajnos nem találtam benne.

Egész jó post black metal, bár a világot ez se váltja meg.

Színvonalas zene jó hangzással. Meg a borító is tetszik. Hallható az Arcturus hatása, de szerintem nem zavaróan.

A zene az rendben van, eléggé zúzós, de hosszútávon nem köt le. A grindcoreos vokállal nem tudtam megbarátkozni.

Húúú ez a borító. Nagyon gagyi. Chris Moyen készített ebben a témában rengeteg borítót, de azok legalább jók voltak. És a zene se jobb. Borzasztóan klissés és középszerű. Ha jó black/death metal zenéket akarok hasonló borítóval meg mondanivalóval, akkor maradok az Archgoat,Black Witchery, Blaphemy, Morbosidad féle zenéknél. Igaz ebben van némi thrash metal is, de minek?

Nagyon kellemes zene, csak a hörgés nem igazán kéne ide.

Nekem az első Nevermore-t egy rokonom hozta a Sentenced - Amok lemezével együtt annak idején. Majd bexartam a gyönyörtől annyira tetszett mindkettő. De nálam egyik se állta ki az idő próbáját, ma már egyiket se hallgatom. Szégyen? de én nem ismerek azóta egy Nevermore lemezt se elejétől végéig. Volt régen mikor tetszett a Queensryche persze nem sokáig (mondjuk a Promised Land, I Will Remember számokat ma is zseniálisnak tartom). Na itt van a Sanctuary utóda(mondta) mert szerettem az Into the Mirror Black lemezt, ma már azt se hallgatom.Hoppá a The four Minutes of Hate 1:25-nél lenyúlták a Public Image ltd - The Order Of Death számát. Na de sebaj ennyi belefér. Nekem tetszett a lemez.

A black metal nem ebben a tálalásban a kedvencem. Jobban szeretem az erdőmélyi vernyákolást, mint pl. Azaxul. Kissé unalmas is volt.

Azonkívül, hogy jókat nevettem más pozitívuma nem volt. Jókedvre derített ezért öt pontot megér.

Nekem tetszik, hogy nem nyers a hangzás ennél a lemeznél. A billentyű (mármint nem a számítógépé) hangszíne is bejön az énekhanggal együtt. El lett találva az ízlésem. Annyi negatívum számomra, hogy az utolsó tizenhat perces szösszenet nélkül kibírtam volna. De ezért nem vonok le pontot.

Itt viszont nem találták el az ízlésem. Annyira rossznak sem találtam. Inkább olyan langyi bangyi. Ebben a stílusban bár nem ismerem a stílus zenekarait, de gondolom vannak zsengébb lemezek is. Itt-ott feltűnnek jobb zenei részek, és a hörgős részek is dobtak rajta valamelyest.

Ez se világmegváltás. De tetszett az utóbbi időkben.

Nekem annyira nem tetszett, viszont a hangszerek nagyon szépen arányosan szólnak.

Szép sterilen összerakták a lemezt. Ha ez az akadémiai szint, akkor én óvodásnak vallom magam. Ezt a hangzást(főleg dob) nem bírom elviselni death metal lemezen. Úgymint a vékony herélt hangot se. A Living Death-Protected from Reality lemezén kívül thrash metalba se. Esetleg még az Agent Steel-Unstoppable Force lemezén mert ott nagyon "berúgták a motort" a zenészek. De itt ilyenről szó sincs. Na majd estére meghallgatom az első Pungent Stench-et vagy a Miasma - Changes lemezét.Ha lesz időm még akkor a Desecrator- Subconscious Release-t.

Bár szeretem a stílust de ez rossz volt.

Én jobban örültem volna ha csak hörgés van. A tiszta ének elég "szőrtelen". Az egész olyan könnyed érzést kelt stílusán belül. Egyszer meglehetett hallgatni. Olyasmi hang kellett volna ide mint a Corporal Punishment - Stonefield of A Lifetime lemezén.

Bennem ez nem mozgatott meg semmit.

Kicsit átlagos, de jó lemez lett.

Viszonylag sokféle zenét hallgatok, de a műfajok ilyen szintű keresztezése nálam csak ritkán jön be.

Az olcsó szintihangzás elrontja. Kár, pedig akár jobb lemez is lehetett volna.

Nem értem hogy lehet ezt a "produkciót" Death Metal-nak nevezni.

Köszönöm az ajánlónak! Eddig nem ismerte és furcsa mód be is jön.

Kevés esetben tartom indokoltnak ezt a műanyag hangzást, jelenleg is csak sablonokat használnak sound tekintetében. Maga a zene nem is lenne annyira rossz, csak ezt az idióta énekes kéne kivágni.

Semmi extra, viszont mióta megvan, mindennap pörög a lemez.

Hat tele volt masokaltal kiprobalt le tesztelt jolmukodo fogasokkal , efektekkel.Ez egy eleg jol osszerakott/lopott anyag, lenyegeben jo volt ,kellemesen sotet es husos anyag.Viszont szinte semmi sajatossaga nem volt ami miatt megjegyeznem a nevuket.Az eneklos reszek unalmasak voltak, valamint az album hossza teljesseggel indokolatlan.

Elmondtak rola amiit el lehet rola mondani.

A harmonikas reszek kifejezetten zavartak, egy nem jo ertelemben vett zajongas az egesz, sehova nem tart, nincs mondani valoja,ez nem muveszet hanem bohockodas. Es nem, nem kell erre nyitottnak lenni.Siralmas volt.Kidobott, elvesztegetett 40 perc volt ez.

Az egvilagon semmi baj nincs ezzel a lemezzel, csak annyi hogy erosen a "minek? "kategoria, mivel ezer ilyen van, ha pedig ragazkodunk ahhoz hogy ez blackoid, akkor meg a Filosofem a Burzumtol teljesen agyonveri mai napig.

A Metal Core kb az OviMetal mas szoval, minden tovabbi velemenyem a stilussal es a zenekarral ill ezzel az albummal kapcsolatban nem irom le mert itt a sok erzekeny lelku emberke megint beserulne.

Ez keves volt mint macko sajtban a brummogas.

Valboan vannak hatasok, de engem nemzavar mert jol beolvasztottak oket, debut albumnak hibatlan, ha a 3. albumnal is ezt hozzak arra azt mondom majd valszeg hogy keves , mot viszont elegedett vagyok. Egyebkent en Opeth es Tiamat hatast veltem felfedezni, egyik ellen sincs kifogasom, sot.

Hat az hogy fullesel hallgattam es megis beauldam rajta, mutatja hogy milyen izgalmas az anyag.Van benne ero meg odabaszas, csak eppen rohadt egysiku, es otlettelen.Majd meghallgatom megegyszer , hatha ....

Tetszik a zenekar neve, es a borito is.Viszont a zene nem, komolytalan.

Boymester korrektul leirta amit az albumrol tudni erdemes, en a horgos doom metalt szeretem jobban, de ebbe a produkcioba ertelmetlen volt beleerolteni.Egyebkent egy kiegyensulyozott minosegi es egy percig sem unalmas lemez ez, csak eppen nem erintett meg annyira hogy magasztaljam.

Beigazolódni látszik boymaster meglátása: "másodvonalas másolatot kapunk egyéb bandák hatásaiból". Háttérzene, időnként a törések azért felkeltik a figyelmet, ám csak rövidke időkre. Ja, majd' elfelejtettem, hogy a kelleténél hosszabb.

OdiumNostrum már korábban megosztotta, így volt alkalmam hallgatni. Nem rázott meg különösebben, ami azt illeti. Manapság már ez a standard black metal. Talán kicsit alatta is van, de jóindulattal felfelé kerekítettem.

Gyakorlatilag nehezen behatárolható amit itt a művész úr csinál. Tudatos, koncepciózus, kiszámíthatatlansága egyben kiszámítható is egy idő után. Nagyon sok ismerettel kell rendelkezni ahhoz, hogy ez felfogható, értékelhető és befogadható legyen. Avagy szimplán csak nyitottnak kell lenni és ennyi. A magam részéről a srác "éneke" kicsit zavaró, ez elvesz az élvezeti értékéből, minden más tekintetben én mód felett tudom élvezni az ilyen kísérleti, szándékosan túltolt beteg dolgokat. Minden fanyalgást meg tudok érteni, el tudom fogadni. Csak egy szűk rétegnek szól. (Bár a koncertre hamar elfogytak a jegyek.)

A mélázós elektronikus hümmögés és a fekete tekerések egyvelege nálam ritkán működik. Ez nem az a kivétel, ami erősítené a szabályt.

Nem kellene azt a "hörgést" a kislánynak erőltetni. Merthogy erőlködik. Ez a dallamorientáltság nekem nem pálya ebben a formában. Ahogy az Arch Enemy is éppen a trillákkal öli meg nálam a produkciót, csak itt a horzsolós részek sem horzsolnak. Talán kicsit erősebben simogatnak, maximum. Erőtlennek érzem én ezt, hiába az irdatlan promóció a kiadótól.

Amikor nem tekernek, akkor egész érdekesek is tudnak lenni. Aztán belecsapnak a lecsóba és oda minden karakterük. Felemás érzéseim vannak.

Számomra ez a kör legjobbja. Semmi zavarba ejtő, csak kellemes, elmélyült hömpölygés, klassz szerkezetek, hangulat, hangzás, dallamok hangszerektől és énektől. Klasszikus értelemben vett Zene csinálás. Köszi az ajánlónak!

Nem sok mindent hallok, ami megkülönböztetné őket a versenytársaktól. 10 perc után untam magam és ez ki is tartott a lemez végéig. Előtte sem könnyeztem a gyönyörűségtől. Hamarabb kapok elő egy Cattle Decapitation lemezt az elmúlt 10 évből, mint ezt. Középszerű, de tisztességes.

A körítés: ez már a vicces kategória, mert jót derültem a szánalmasságukon. A (nyilván) szűz leányzó a borítón, akit éppen a patás ördög hág meg kicsit sem elcsépelt, de ahogy látom az előző kiadványon sem szerénykedtek ilyen téren. Ellenben én csak a zenét szoktam pontozni, no hát az meg éppen olyan, mint a körítés. Erőltetett és lényegében semmilyen hozzáadott értéket nem hallok a sorok között. Csak trv arcoknak javaslom, ők minden bizonnyal értékelni fogják hangzással, témákkal, mindennel. Nekem ennél többre lenne/van igényem.

Kivételesen én is azt mondom, hogy nem kellett volna a hörgés. Ellenben én a tiszta énekkel sem vagyok nagyon kibékülve. Nem tehetnek róla, de a srác hangszíne nem tetszik. Lehetne vagy szenvedősebb, vagy maszkulinabb, értsd kicsit szőrösebb, ércesebb. Így ez nekem egy kihagyott ziccer.

Időnként felkaptam rá a fejem, mert van bennük potenciál. Ha ez egy debütálás lenne, akkor többre értékelném, de egy lassan 20 éves bandánál ez az ötletmennyiség és eredetiség kevés.

Standard. Tökéletes szó rá.

Érdekesség szintjén és pár jó ötlettel megállja a helyét. Úgy tíz évente egyszer. Rengetegen játszanak hasonló zenét, csak kevesebb gitárral, nem nagy szám ez, csak nem hallgatunk ilyesmit. Ajánlom pl. Aphex Twin Rubber Johnny c. videóját...Érdekes, de azért nem hallgatnám rendszeresen.

Atmoszférikus black, ami azért nem egy modern találmány...én már a Burzumot is ide sorolom, az meg nem tegnap volt. Annyi, hogy agyonpolírozott a hangzása, ami el is vesz rendesen a bemutatni kívánt végtelen űr hangulatából, mert túl steril, túl mű, ami nem adja vissza a rideg ürességet és felfoghatatlan erők küzdelmeit. Van hangulata és pár jó tekerése, de az ismétlődő elszállások, a hosszúra és tartalom nélkülire nyújtott játékidő esélytelenné teszi az anyagot. Egy erős közepest azért megér:)

Napfény a fenéket. Kifejezetten befordít az ilyen zenei borzalom. Nem szórakoztat a hosszú, unalmas női agonizáció és gitárjáték közé be-be szúrt slágereskedő refrén sem. Néhány jó riff, egy két tekerés megér egy közepest. Mert jó napom van... Akadémiai:)))

Túl a Maszat-hegyen azért befigyelt néhány figyelmet érdemlő ötlet foszlány.

Remek debütálás. Nagy szükségem volt már egy ilyen lazulós, mégis élményt nyújtó lemezre, mert manapság nem találtak meg maguknak a hasonló produkciók. Köszönöm az ajánlónak.

Nincs újdonság és nincs tökölés. Csak tökös aprítás.

Az 1992-es, véleményem szerint legjobb Drakula filmben van egy epikus jelenet, amikor az átkozott herceg farkas formájában tesz magáévá egy nőt. A jelenet a gótikus horror egyik csúcsa, ezt juttatta eszembe a Weregoat borítója. Az egész lemez egyébként egy poén, egy vicc, nem hinném, hogy ők ezt komolyan veszik, vagy bárki is, ezzel nem árt tisztában lenni. Viszont épp akkora baklövés számukra ez az irány, mint zenei zsákutcának nevezni a lemezen található, időként egészen frankó death/black témákat, amik azért szakítanak rendesen. Persze ez még nem felmentés a banda számára, akik tulajdonképpen elbohóckodják a meglévő tehetségüket.

No akkor: a Passage egy epikus/melodikus doom metal projekt, aminek első lemeze nálam alapmű (lásd:kritika), ez pedig a régóta várt folytatás. Sajnos nehezen barátkoztam meg a lemezen felbukkanó hörgéssel, ami nem hiányzott az elődről, de kezdem megszokni, főleg, hogy továbbra is jó dalokat szereztek. Pont ez az extrémebb vokalizálás vitte közelebb őket a manapság jóval többször felbukkanó melodikus/death/doom vonalhoz, amitől ők valami újat várhattak. Kár érte. Nem egyszerű, könnyű hallgatni való így nyáron, a pontszámomban nagyban befolyásolt most a zenekar iránti szimpátia, viszont egy hosszú őszi utazás, egy magányosan töltött téli este tíz pontos időtöltése lesz még ebből a lemezből! Remélem a következőre nem kell ennyit várni.

Nekem nem tűnik olyan botrányosan rossznak a dolog, de tény, hogy a nagyok szolgai követése az egyéniség rovására megy. Az ötletek sem mindig ütnek, annak ellenére, hogy egyik-másik riffet megbólogattam. Én nagyon szeretem a műfajt, és jól esik hallgatni, de ez valóban nem egy kiemelkedő anyag.

Sötétségben fortyogó massza, való igaz, de ötletek terén lenne még mit a horogra akasztani. Kapaszkodók szinte sehol, és eléggé karaktermentes is. Az utolsó dal jól indul, és van egy-két jó téma benne.

A 3 r betű miatt akár még szimpatikus is lehetne a csapat (he-he). Na, de komolyra fordítva a szót... Ja, azt ezzel a lemezzel nem lehet... Kaotikus fúzió, montázs, kollázs mindenből, ami csak a kezük ügyébe akadt. Az ilyesmire fogékonyak vevők lesznek rá. Nekem menekülhetnékem támad az ennyire bizarr katyvasztól.

Jó lenne több olyan dalt hallani, mint amilyen a Way to Nowhere, az határozottan nagyon erős, de a többi nem ragad magával. Éppenséggel bele lehet merülni az anyagba, bár a hangzása nekem sem mindig szimpatikus. Nem is tudom, miért nem került több olyan kaliberű tétel az anyagra, mint amilyen Way to Nowhere.

Borzasztóan irritálja minden porcikámat. A metalcore csak a legkivételesebb esetben jut el az értékelhető szintig az én hallójáratomban, és általában azok is csak metalcore elemek mérsékelt dózisban valami egészen másban. Számomra ez a lemez a mai világ felületes, sekélyes oldalát domborítja, még akkor is, ha ennél sokkal rosszabbak is vannak.

Idegesítő varjúkárogás teljesen fölösleges zenei aláfestéssel. Rettentően unalmas.

A post hangulatú progresszív metal értő kezekre talált! Nagyszerűen elcsípett hangulat, remek témák, magasra helyezett nívó. Az A ligás, elsőrangú zenekarok közt a helyük!

A brutális death metal idén sok jó anyagot szabadít ránk, amelyek közül a Benighted lemeze az egyik kiemelkedő pont. Az egész azon múlik, hogy a nagy cséphadarásban megjegyezhető és markáns témákkal töltsék meg a dalaikat. Ha nem is minden dalban egyformán, de ezt sikerült elérniük. Remek lemez!

Kompromisszummentesség, zajongás, mocsok, gonoszság és perverziók. Stílusgyakorlat, egy adott alműfaj szemléltetése, minden kötelező körítéssel együtt. Ez sokszor fárasztó, de igaz, ami igaz, fel lehet figyelni érdemlegesebb riffekre is ebben az anyagban (túlzásba azért nem viszik). Lelkesen és hűségesen játsszák, ami belőlük jön a saját szórakoztatásukra, ami helyes is. Csak a műfaj elkötelezettjeinek ajánlanám!

Kellemes, elhallgatgatja az ember, de nagy köveket nem mozgat meg.

Hűha itt is van ám stíluskavalkád, ahogy az Igorrr-ban is csak ők egy kicsit gyengébben komponálják.

Kiváló debüt lemezt tettek le az asztalra a kanadai srácok, számomra ez nem a mostanság tucat számra megjelenő blekk metál kategória, sötét fortogó pokoli hangulat kiválóan felépített dalokkal. Az idei év top black lemezei között a helye nálam.

Nagyon elkapott a hangulata mikor megjelent sokat hallgattam, de idővel valahogy eltávolodtunk egymástól.

Sci-fi blekk metál....

Köszi az ajánlónak, a kör felfedezése számomra, eddig egyáltalán nem ismertem őket. Az Arcturus hatás egyértelműen érződik, de úgy gondolom hogy ez a felhasználóbarátabb verziója annak, remekül felépített dalok találhatóak itt...kiváló hangulattal. Nálam elég hangulatfüggő ez a zene, de fogom még hallgatni az tuti.

Rengeteg jó brutális death metal lemez jelent meg idén, talán a Benighted lemeze lehetne a kakukktojás a grind-es elemek használata miatt, de a francia urak évek óta kiválóan keverik a két stílust tökéletes zenei alkotássá.

Szeretem a blackened death metal, de nem ezt az erőltetett húúúú de kibaszott kemény vagyok verziót. Egysíkú, nevetséges az egész erőlködés.

Gyengének érzem. Az ilyen típusú zenébe kellenének a fogós riffek, esetleg egy karakteresebb énekhang, de sehol egy jó téma, mintha kilúgozták volna az egészet. A hossza pedig teljességgel indokolatlan, ennyi ötlettel egy kislemezt sem lehet megtölteni, nemhogy így elhúzni.

Ez egy ügyesen összerakott bemutatkozás, megvan bennük a potenciál, de igaz ami igaz, nem ártana fogósabb témákat írni.

Engem ez jól elszórakoztat, bár nagy mennyiségben vagy gyakran nem biztos, hogy képes lennék hallgatni. Élőben nagyon jól működik az ilyesmi, egyszer elkaptam egy hasonló bandát, bár a nevükre már nem emlékszem, de az biztos, hogy ők is franciák voltak.

A második dal valóban messze kiemelkedik a többi közül. Ha végig ez a minőség lenne, akkor a pontszám is a maximálishoz közelítene. Az utolsó szám is rendben van, erős Duadi Baldrs/Hlidskjalf hangulattal. A többi viszont elég lapos.

Én találok rajta egy-két jobb dalt, a többi meg olyan amilyen, nem azért messze nem szörnyű.

Az elején úgy éreztem, hogy ebből még lehet valami, de valahogy nem áll össze, pedig vannak rajta érdekes elgondolások.

A spanyol viaszt nem találták fel a fiúk, ugyanakkor nagyon jó témákat írtak, és ezeket mindenki számára közérthetően adják elő. Nincs semmi feleslegesen túlspilázva, ez pedig elég is egy 10 pontos albumhoz. Nálam az év kedvencei között lesz.

A stílus egyik erős képviselője, brutálisan intenzív, viszont én ezzel 4-5 dal után telítődök.

Érdekes témákat nem véltem felfedezni, inkább csak elfogadhatókat. Nem egy nagy durranás. A borító számomra röhejes, de ez legyen az én bajom, a zenére adott pontszámot nem befolyásolja.

Kellemes, andalító, az énekhanggal mondjuk úgy, hogy megbékültem.

Pofátlan Nevermore nyúlások mind az ének, mind a gitártémák tekintetében. Egészen élveztem, egyedül a hossza zavart.

Néhol erőltetetten műanyag és tuc-tuc alapú, de ettől még jót szórakoztam rajta.

Csak tegnap borotválkoztam, de kezdhetem előről, mert ettől kinőtt a szakállam.

Ez nem csak a szimplán "le se töltelek" kategóriaba sorolható. Ez már annyira szégyellni való, hogy törölhetem ki a keresési előzményeket. Ez death metál? Nem a hörgés vagy a "wc-én szenvedős acsarkodás" tesz valamit death metállá. Ha a metálosok lennének többségben, akkor a Muzsika TV-én valami ilyesmi szólna...

Én nem sok Arcturust hallok itt, maximum a borító az, ami hasonlít az Arctrus világára. Beliallal értek egyet, hogy a banda többnyire az Opeth és a Tiamat által kijelölt ösvényt követi, azonban van merszük letérni is róla. Nagyon igényesen felépített remekmű. Egyértelműen a kör meglepetése volt számomra.

A korábbi albumaikon több ötletesség volt, most némely szám már hétköznapi marcangolásba csap át...

Jajj, de sznobok vagytok már! Bevallom engem is néha félrevisz az értékelésben a bandák önfényezésének a megítélése, de ettől a zenéjük egészen hétköznapi kecskekergetés.

Koncerten biztos kellemesen elbólogatnék rá, de magamtól sosem venném újra elő, az biztos. Semmi egyedi, kiemelkedő vonás, momentum nem jellemzi az albumot, de ami a leginkább fájó, hogy abszolút nem volt hangulata. Egyszerűen csak szólt a zene, de semmilyen atmoszférát, semmilyen érzéseket nem tudott kelteni és előhozni a hallgatása.

Baromi középszerűnek indult az album, telítve lerágott csontnak ható, unalomig játszott témákkal. Azonban valahol az album felétől kezdve azon kaptam magam, hogy egyre több mindenre figyelek fel, egyre inkább szippant magába a lemez hangulata. A végén meg is lepődtem, hogy véget ért a zene, simán hallgattam volna tovább. Otthon, jobban odafigyelve eszközölni fogok még pár hallgatást. Egyelőre a háttérzene szintjén tök jól működött a dolog, van rá sansz, hogy jobban megkedveljem a kanadai brigád első lemezét. Amúgy valaki múltkor megjegyezte, hogy mostanában mennyire túlhasznált lett a csuklyás/csuhás image a black bandáknál. Na tessék, itt most fejlesztés történt a fehér vizes lepedők képében! :D Érdemes lecsekkolni a bandafotót.

Én Igorrr munkásságát mindig is úgy fogtam fel, mint egy jó poén, ami elsőre nagyot üt, de sokadjára elsütve egyre csak laposodik. Tetszik, hogy őrült francia emberünk folyamatosan próbálja úgymond tágítani a saját kis homokozójában létrehozott univerzumát, újabb és újabb váratlan elemeket csempész bele hektikus zenéje hangkavalkádjába, de az alapkoncepció lényegében nem változik, ez még mindig ugyanaz, ami a 2000-s évek elején elindult, csak folyamatosan egy egyre jobban felturbózott változatban.

Szuper ambient lemez kurva unalmas és felesleges black töltelékkel. Kedvencem, mikor szépen beúszik egy lágyabb, éteri melódia, de alatta ugyanúgy dübörög a jellegtelen blast. Erről az albumról úgy ahogy van le kellett volna hagyni a black metal részeket, kicsit jobban ráfeküdni a sejtelmes, misztikus szintidallamokra, vastagabb atmoszferikus billentyűfüggönybe takarni az egészet, és készen is lett volna egy pöpec album. Amikor éppen nincs agyonnyúzva a gitár, vagy szétpörgetve a dob, akkor amúgy ezek is remek pluszt tudnak hozzátenni az alaptémákhoz. Számomra amúgy pont, hogy az utolsó tétel billenti a mérleget a pozitív irányba.

Időközben rájöttem, hogy ezt a zenekart félig-meddig ismertem, egyik munkatársam mutatta őket nekem, bár a régebbi anyagaikat, még Alissával a fronton. Nem hagytak bennem mély nyomot. A vicc amúgy az, hogy a slágerességével együtt -néha jól esik ilyet is hallgatni, valljuk be- is egészen tetszett, de az 5. szám környékén kifulladt az egész. A harsh vocal részek fenemód erőltetetten, erőlködőnek hangzanak, egyszerűen látom magam előtt az énekest, ahogyan szenved miközben igyekszik magából kipréselni ezeket a bizonyos részeket. Ettől független a többi rész elment, de mint mondtam, csak egy ideig. Érdekes módon hangulatilag a Kylesa Ultraviolet albumát juttatta eszembe, pedig nem igazán van átfedés a két zene között. Mindegy is, utóbbit nagyon szeretem, ez pedig lényegében egy ideig el tudott szórakoztatni, utána meg bosszankodás nélkül, semleges érzelmekkel pörgettem le az album második felét.

Nem tudom, láttátok-e a 2013-as Borgman c. holland művészfilmet, mindenesetre én pontosan ahhoz tudnám hasonlítani ezt a lemezt. Bizarr, szürreális, egyedi, ugyanakkor hamar belefullad a saját elvontságába. Legalábbis elsőre így tűnik. Viszont ha lecsupaszítjuk, ha a felszín alá nézünk, akkor rájövünk, hogy rém egyszerű, semmitmondó és unalmas dolgok rejtőznek az unikálisnak tűnő fedőréteg alatt. A zsigeri, nem direkt módon túlagyalt, túlfeszített játékot kellett volna itt alkalmazni, akkor talán őszintébbnek tűnne az album. Több 'Keserédes' szám kellett volna ide.

Nekem is rögtön az Arcturus ugrott be, már csak a borító végett is. Ugyan jelen csapat sokkal visszafogottabban ontja magából a kozmikus progresszivitást, mint az említett őrült norvégok, valóban vonható párhuzam. Az album kezdése bitang erős, és bár minden számban találtam nekem tetsző részeket, a banda mintha egy bizonyos sémát ismételne végig az albumon, ami gyorsan felismerhetővé válik, s emiatt talán könnyebben el tud laposodni a lemez a végére. Vártam volna kissé kirívóbb, meredekebb megoldásokat, akkor simán kapná is a max pontot. Viszont a keverés hibátlan lett, egyszerűen gyönyör hallani, ahogy minden hangszer teret kap, minden pontosan úgy szól, ahogy kell. Érdemes lesz a továbbiakban odafigyelni a brassói srácokra, mert hatalmas potenciál van bennük, debüt albumtól pedig nem is várhat többet az ember. Csak tessenek kissé elrugaszkodni a már bejáratott sémáktól/mintáktól, néha lekanyarodni a jól ismert, számtalanszor megjárt ösvényről, és akkor hatalmas dalok születhetnek a banda kezei alatt. Update: Sajnos kezdeti lelkesedésem lángja kialudni látszik.

A Benighted műfajának legjobbjai közé tartozik. Morbid, brutális, mégis roppantul szórakoztató a brigád mind lemezen, mind pedig élőben. A különböző műfaji hozzávalókat is szinte tökéletes arányban képesek adagolni albumaikon, s ez alól legutóbbi LP-jük sem kivétel. A zsáner híveinek -mondhatni- kötelező anyag, a laikusok pedig szerintem nyugodtan próbálkozhatnak, kategóriájának talán tényleg abba a szegletébe esik, amit avatatlan/nem feltétlen erre a műfajra hangolt hallgatók is simán tudnak élvezni.

Itt már azelőtt bűzlött minden, hogy a zenébe belehallgattam volna. Ennyi szar sztereotipikus, "über trve black" körítést... A borító, a számcímek (amik amúgy annyira nem is kirívóak pár goregrind banda szövegvilágához képest), a bandafotó, de még a tagok művésznevei is... Nocturnal Hellfukker meg SadoSeducer, mi? Hagyjuk már. Túljátszott, keménykedős blackerkedős bugyutaság az egész, ami nagyon gyorsan képes nálam lerontani a tényleges produkciót. A számokkal amúgy nem lenne nagy baj azon kívül, hogy semmi egyediséget, semmi érdekes mozzanatot, semmi kiemelkedő motívumot nem véltem felfedezni bennük. Mondhatnám, hogy némileg legalább változatosak a számok -már amit a műfaj határai megengednek-, de ez ide nagyon kevés. A keverés is fura nekem, néhol vagy a dob emelkedik ki túlságosan, vagy a gitárhangzás (plusz ének) túl kásás, mintha a sír túloldaláról szólna, de lehet ez a koncepció része volt. Mindegy is, számomra a Vérkecske első nagylemezes sátánkodása egyszerűen szánalmas erőlködésnek hatott.

Gyönyörű melódiák és arcátlanul túltolt agonizálás keveréke. A sablonos, depresszív agónia mögött persze ott az érzelem, ott az átütő atmoszféra, de néha jobb lenne csak a dallamokkal, zenével előhozni az érzéseket. Számomra legalábbis úgy tutira több élvezetet nyújtott volna. Hangulat kell ehhez az albumhoz, egy kis belemélyedés, és persze hajlandóság a végtelen szenvedés ilyen mértékű befogadására. Sokszor éltem már ezzel a kifejezéssel, de itt is remekül illik az albumra; meg kell találni az arany középutat. Nem illik ilyen mértékben rányomni az emberre az effajta kínt, mert ez a másik, lényegi rész elől veszi el a teret és tereli magára a figyelmet. A középsulis tinik, akiknek a világ minden fájdalma nehezedik a vállukra persze biztos rögtön harapnának erre az anyagra. :P

Nekem nagyon bejött ez a progressive power metal.Bár a borító csapni való,de a zene jobb csinálhattak volna valami értelmesebb borítót mind ezt a gagyit.Első hallásra mindha éreztem volna benne némi Nevermore hatást,de ezt csak én gondolom.Azért összeségében adók rá egy jó erős 7.5 pontot megérdemlik.Hátha következő jobb lesz és keményebb.

Nem is tudom mit írjak erre olyan Black metál zene sötétségbe borulva.De azért egynek elmegy.

Hát ez nem semmi egy zene itt minden megtalálható a Folk zenétől szimpfonikus zenétől az industrial zenéig akár még belefér némi metál is.Hát nem tudom ezeket hogy adja elő élőben,de nem lehet neki könnyű.De ezért érdekes hogy keveri a műfajokat talán még műfajt is teremt ez a zenész mivel jó lenne valami újítás a metál műfajban vagy ebben amit művel ez a faszi.Szóval számomra érdekes csak így tovább talán még lecsap rá egy nagy kiadó.Bár szerintem erre még a Nuclear Blast is kapható.Remélem a következő húzása még színesebb lesz és még nagyobb zenei műfaj keveredése lesz.De így tovább.

Nem rossz ez az Atmospheric Black Metal vagy Ambient Black metal ki hogyan nevezi.Egyszemélyes metal zene azért nem volt egyszerű ilyen zenét összehozni sőt egyedül.Azért értékelem a srácot hogy mindent ő csinált,bár sok ilyen van,de azért megérdemli hogy egy erős 6-os adjak rá.Azért nem hiszem hogy könnyű egy ilyent összehozni.Remélem még hallunk felőle nem csak egy ilyen albumot csinál.

Most ezt komolyan pontozni kéne.Hát ez a csapat hogy jutot eddig hogy egy kiadó felválalja ezeket ráadásul énekest is cseréltek bár nem vagyok híve az ilyen csajos metálnak,de ha még behatárolni is kéne nem tudnám.Lehet ez valakinek bejön ez a metál vagy mi.De ha már pontoznom kell akkor kapnak egy olyant amit beraktam abba a kis kockába.De ha egyszer eljönnek ide pl:rockmaratonra akkor meglesem őket hogy mit produkálnak.

Hát nem tudom,de nálam nem lesz az év albuma.Akárhogy is játszák ez a Black metál szerűséget,de mindha zenéjükben lenne némi alternativ hatás is.Inkább olyan Avant-garde zene.De ez attól messze van hogy jó album legyen.Kicsit még erőlködni kéne.

Most hallom először ezt a csapatot,bár ismertem őket névről,de még nem hallottam őket.Ahhoz képeset nyomják ezt a grindcore/Death metált ahhoz képest jó oda csapnak a lovak közé.Ha valaki erre nem tombol vagy pogózik az hallgasson inkább Justien Biebert :)De jó erős album.Remélem egyszer eljönnek ide hozzánk is.Fasza kis album.

Jól keverik ezt a death/Black metál zenét.Bár nem tudom ez a csépelés kinek jön be,mert a kiadó fantáziát lát benne.Mondjuk én nem biztos,de azért megér egy misét hogy 5-öst adjak rá.Olyan egyszer hallgatos zenébe lehetne betenni.Nem hiszem ezt valaki széjjel játszaná a cd lejátszóban.De ki tudja :) Csak ilyen fanatikusoknak ajánlom akik ezt bekajálják. :)

A srácok nagyon jól nyomják a progressive és doom metált,mert mind a kettőből van náluk hatás.Bár inkább a Doom metál van előbbre,bár sokat nyomják ezt a stilust Dooom metálol belül,de mind ha lenne benne némi My Dying Bride (de ez csak az én véleményem)Azért nem rossz a csapat még lehet belőlük akár jobb is.Csak így tovább.

Az Igorrr zenéje valahogy más, mint az ezer másik, hasonló dolgokban utazó, öncélú elviselhetetlenség. Valahogy jó.

Ez ilyen űr-black cucc, de nekem nagyon átadja a dolgot. A hangzás kritikán aluli? Inkább túl is van tolva. De itt ez nem zavar, pont bejön.

Nem rossz, de mostanság kevés ilyet hallgatok. Inkább az öreg death metal bandák mennek nálam, régi és új anyagaikkal együtt. Kicsit azért unalmas is.

Én nem látom, hogy mi ebben a tragikus egyáltalán, de az is tény, hogy ha ilysemire vágyom, akkor ott a Black Witchery, Proclamation és társai. Abszolút hallgatható