2021. január 2.
∑
7.5
7.3
6.8
6.4
6.3
6
5.6
5.4
4.6
3.4
5.9
No, itt aztán a jó öreg Mercyful Fate-től kezdve a Kai Hansen-es Helloween-ig van minden. Nem zavaró, mert jól össze van kalapálva, talán csak annyi, hogy ezek után valahogy késztetést érzek arra, hogy a régi nagyok albumait hallgassam továbbra is ronggyá. - A stílussal most próbálkozók számára a finn skacok albuma kapaszkodó lehet, hogy hogyan kell ártalmatlan, jól megírt zenét közvetíteni a közönség felé. :)
Pofátlan 10-es... Ez mekkora már. Ha pedig ezt az EP-t ilyen minőségben lehozzák, milyen lehet majd az Omega album jövőre? Minden szimfonikus metál hívőnek erősen ajánlott a zenekar, a kezdők meg nyugodtan elkezdhetik bármelyik korábbi albummal . :) - Csak halkan súgom, hogy Palotai Olinak gratula. :) Nem semmi párt talált magának. :D
Faja kis instant power muzsika némi folk hatással. - Igazából Bodor Máté miatt hallgattam végig. :) - Nem kell komolyan venni, már csak Christopher Bowes hangja miatt sem. :D Igazából aki a Sabaton-t, a Korpiklaani-t vagy esetleg a Trollfest-et kedveli az itt megtalálja a számítását. :) - Mondjuk ilyen muris zenére munkába utazni kilométereket még adrenalintöltő is. :D - A Tortuga pedig annyira elcseszett, hogy végig vigyorogtam. De pl. a Zombies Ate My Pirate Ship sem piskóta. :) - Imádom, hogy van egyfajta punkos hangvétele a nótáknak. - Szóval, ha nem veszed őket komolyan, akkor szórakoztató, s jó, hogy van egy millió hatás is a nótákban. :)
Nem is rossz Burzum's way muzsika ez. :) - Egy-két hatás túl a Bvrzvm-on kívül is kihallható, ami szerencsére így teljesen kiemeli a kópia zenekarok közül. Nekem gondjaim leginkább a nóták hosszúságával voltak, ami viszont leginkább csak az én bajom, szóval nincs itt hiba. - Varg bácsi hívőknek akár egyenesen kötelező is lehet, a többiek meg még nőjenek egy kicsit. :)
Tökéletes PV/thrash/crossover album. - Az meg, hogy ilyen minőségben alkotnak mikródalokat az maga a csoda. Le a kalappal a társaság előtt. - Engem mondjuk egyből megvettek kilóra. :) - Joyride-okhoz nem ajánlott. :D
Ez egy instant Mick Kenney nótacsokor. :D - A hangzásvilág, s a gitártémák is egy csípőből előadott Anaal Nathrak all in. A világot megváltani nem akarják, épp' csak szórakoztatni. Tudom, az összes nóta beilleszthető egy A.N. best of-nak, de különösen igaz ez mondjuk a Slaughter High-ra. (Amúgy a Slaughter High helyett bármelyik track szám beilleszthető 2-10-ig. :D )
Ne kérdezzétek miért ennyi. Nem tudok rá értelmes választ adni. - Bár az első nótát nem értem, meg is szívtam, vártam a csattanót végig. :D - A többinél pedig a frekvencia volt kedvemre való. :) Nagy átverés az egész, de ... Szóval ennyi. (Most tanácstalanul nézik ki az asszonyra. :D)
Öregem, ez mekkora zene! - Leszámítva azt a fegyver tényt, hogy én csak Endre "hangjával, stílusával nem tudok kibékülni. Inkább írjon... :) - Rubcsics Ricsi pedig szégyellje magát! :) Olyan minőségű témákat hoz, hogy a fal adja a másikat. Én más együttesekben is szívesen meghallgatnám.:) - A saját kezemben tételnek van egyfajta húzása. :) Tuti himnusz lesz koncerteken, már ha lesznek...
Az első megszólalásnál tudtam, hogy ez bíz' Nagy Bandié. :D - A Sear Bliss-ben azért nekem jobban elfér. :) - No, kicsit furcsa volt a Dream Theather párhuzam Nagától, de aztán megértettem. :) Az albumot uraló hangzás tökéletes, csak nem ehhez a stílushoz. Tényleg van itt minden: Dream Theather, Sear Bliss, Meshuggah (lásd. Genuine Delusion nóta :D), Emperor - bár ezt a hangzás ezt nem teszi egyértelművé (inkább a progresszív zenékre hajaz az album), viszont a nótaszerkezet igen. - Mit is kívánjak? Sok szerencsét. :) - Ez az Ihsahn féle Emperor hangzás nem megy ki a fejemből, az összes nótát letekertem a fejemben azzal a megszólalással. :D
Ok, ok. Tuti jól szól, de hol a zene. :) - Mondjuk egy misztikus, történelmi olybá' egy sci-fi film alá tökéletes, mert tuti összerittyenteném magam a feszültség fokozása közben. :D
Nekem ez egy ZS kategóriás Helloween kopi ZS kategóriás hangzással.
Nekem ez olyan mintha nem is Epica, hanem egy Simone szólólemez lenne. A zenekar csak statisztaszerepet kap. Simone meg kicsit túlvállalja magát. Amúgy meg többszöri hallgatás után sem tud emlékezeteset nyújtani. Volt már ennél sokkal jobb Epica lemez is.
Kicsit úgy éreztem hogy a zenészek is nyűgnek érzik, hogy ezt kell játszaniuk. Az énekes orgánuma nagyon zavart.. Valahogy nem jött át a jókedv amit közvetíteni próbáltak. Azt hittem a Wooden leg-ből lesz valami, de nem lett.
Voltak érdekesebb és unalmasabb részek. Néhol kifejezetten unatkoztam de a zárótétel tetszett.
Adnék rá többet is ha lehetne. Fantasztikus mit művel a faszi a hangjával. Slágeresen dallamos emellet nagyon durva. Azt meg, hogy béna borító, meg közhelyesek a számcímek ki nem szarja le. Az, hogy egy év alatt három ilyen minőségű lemezt meg tud csinálni (mert a Ferox se rossz ám) minimum megsüvegelendő. Az idén amúgy az Endarkenment és ez volt a legnagyobb élmény.
Majdnem annyira untam mint az adventet, de itt azért néha történik valami
Néha kifejezetten kínosan éreztem magam a szövegek miatt. Zeneileg nem rossz de elég kiszámítható
többedszerre sem tudott lenyűgözni tagadhatatlan erényei ellenére sem. A vokalista hangja nem teszik (tudom, hogy ez szubjektív de attól még így van), és a dobok szinte örökös zakatolása nagyon fárasztóvá tette számomra.
Nekem ez nem zene. Kb olyan érdekfeszítő, minta egy barlangban sétálnék lámpa nélkül. A hangzás valóban jó, szépek a mélyek, de akkor sem tudok jobbat adni
Egyszer, még megboldogult fiatalkoromban elmentem egy koncertre is. Rossz nem volt, mert hát nem csinálják ezt rosszul, de nem volt akkora élmény, hogy utána még kövessem őket bármilyen szempontból is. Magamtól sose hallgatnék ilyesmit, de legalább nem bánt. Vannak határozottan jó pillanatok is, csak alapból nem én vagyok a célközönség.
Engem a hangjegytorlódásokból kibontakozó torz képek, a legsötétebb érzelmi katlanba taszítás, a rozsdás késsel húsomba vágás érdekel zömmel, ha zenét hallgatok. Az adja a katarzist. Ez itt ótvar lakodalmas bekúrva, amikor már az emberek többsége a saját hányásában fekszik, te pedig józan vagy ebben a tömegben.
Az a fajta régi sulis recept, amit a kiadó tisztel, kedvel. Mondhatnánk, hogy egy jellegzetes NGC Prod kiadvány. Nekem ez szikár, nem elég mély érzelmileg, a témái túl hosszú időre ragadnak bele a hangkeltőkbe. Lényegében untam magam. Az, hogy a Liquid Mother volt a kedvencem egy BM lemezen az szerintem valahol baj.
Nincs sok pillanata, ami zsánerem lenne. Sose tartottam különösebben tehetségesnek az ilyen zenét játszó embereket, mert minden oly egyszerű és számomra igénytelen.
Felületes marad, kidolgozatlan. A magasztos pillanatok, a látszólagos emelkedettség teszi tönkre, de ha ezt nem vennénk figyelembe, akkor sem lenne elég ötletes vagy érdekes.
Én kérek ezúton is elnézést mindenkitől, de ez meg mi a f.szom volt? Kicsit bővebben: hiányzik a zene. Lehet monotóniát is jól csinálni, de ahhoz olyan pár hangot kellene csatasorba állítani, hogy a fal adja a másikat. Itt lóf.sz sincs esti fénnyel, nem hogy zenei elemek. Nyitott vagyok baromi sok mindenre, de ezt képtelen vagyok elhelyezni bármilyen zenei rendszerben. Ez alatt már csak Merzbow van, alatta pedig a megváltó csend!
Amikor egy Rivers Ablaze is itt van a körben, akkor még nagyobb a kontraszt, hogy milyen is, amikor valaki szabadon, okosan, kreatívan zenél és milyen az, amikor évtizedes berögződések görcsös megfelelni akarásából izzadságtól nedves, rém kellemetlen végtermék keletkezik. Természetesen ezt is lehet szeretni, mint ahogy a kertévék trash cuccaira is hatalmas az érdeklődés. Ki van egyfajta igény elégítve, más kérdés, hogy egyikből sem kérek.
Pontosan az ilyen kiadványok miatt járok ide, hogy időről időre meglepjenek egy-egy ilyennel, amiről amúgy dunsztom se lenne, hogy létezik. Azért csak 9, mert olykor kiütközik a Special Providence, de a következőre kisimul majd ez is. Egy kimagasló lemez ez nemzetközi szinten is, hát ha még hozzávesszük, hogy honi alkotás, akkor végérvényesen le kell borulni előtte!
Filmzene film nélkül. Vannak kifejezett csúcspontok a sok, iszonyú lassan terjeszkedő hangulati összekötések végén. Ha nem kellenének meglehetősen speciális körülmények a hallgatáshoz, akkor lehetne több is a pont. Hangulat is kell, nyugalom is, esetleg némi alkohol. A hangzás viszont kifejezetten zseni!
Ez egy átlagosan jó lemez sok utánérzéssel, de megkérdőjelezhetetlen minőségben. Az ennél magasabb pontszámokat indokolhatja a stílus iránti extra érdeklődés, az egy-két ponttal kevesebbet az érdektelenség. Az annál is kevesebbet az időszakosan előtörő zenei hallás hiánya:)
Ha szeretném ezt a stílust, az Epica lenne a kedvencem. Consign to Oblivion című lemezük szerintem az általam legtöbbször hallgatott gótikus metálkodás. Most is csak ahhoz tudom hasonlítani ezt a produkciót: ott jobb dallamok születtek, egyébként tök ugyanaz.
Humor és metal zene nálam nem jár kéz a kézben. Oké, tudnak hangszeren játszani, de ez egy lakodalmas szXr. Azok a részek, ahol sem vokál, sem kalózkodás nem történik közvetlenül (a lemez kb. 10%-a, egész jók). Aki betolta, az vagy hatalmas troll, vagy a legperverzebb állat a világon:) Ajánlom, hogy csillogó szemmel, nyáladzó szájjal fogyassza kedvére, de nekem két dal után felfordult a gyomrom. A Tortugáért remélem a Jézuska küld egy méretes barnát a zenekar fája alá...
Vannak Burzum követők egyéniséggel és különösebb egyéniség nélkül. Ez az utóbbi csoportba tartozik és a hangzás teljesen aránytalan, régi suli ide-vagy oda, a gitár közel hallgathatatlanságig van tolva és ezért teszi tönkre a végeredményt. A 8 perces dalokból átlagosan 3-4 perc azért igazán értékelhető. Így jár az erős közepes...
Nincs ezen az anyagon egy tetves megoldás sem, ami az átlagos, tucat HC/thrash/punk marhulás fölé emelné őket. De az átlagnál nem is szarabbak, ez azért dicséretes.
A klasszikus horrorra vannak rácsavarodva, de nekem ez a zene nem hozza azok hangulatát. Nem jó párosítás. Viszont akadnak fasza pillanatok és pár egész jó aprítás.
Tök jó, hogy gyakorolnak. Első lépésként egy-egy dal kezdését: azt viszont hol 5, hol 10 percig. Majd ha eljutnak a második, harmadik, esetleg negyedik lépéshez (pl. dalszerzés), akkor kerüljenek ismét a HP közelébe.
Meglepő, de nem ez fogja megnyerni az úgy látszik tudtomon kívül meghirdetett "ki tol be ócskább lemezt karácsonyra" versenyt. Igazi hullámvasút ez a lemez a tűrhető és a gáz szerzemények közt. Steril hangzás, random szöveg és zenegenerátor által összeállított tipikus Ossian... Posvány, lábvíz az egész, de a pisánál és a büdös vegyszereknél jobb.
Hangzás terén messze áll a tökéletestől, de így is nagyon jó lett a lemez. Persze ebben a közegben nem volt nehéz kiemelkednie:)
Annak ellenére, hogy szeretem pl. a jó funeral doom lemezeket, nehezen viselem, ha nem történik egy albumon semmi. Ott azért akad egy fő vezérfonal, egy szépen megszólaló dob, egy mély hörgés, egy leütött billentyű vagy bármi más. Ezekben a dark ambient cuccokban azonban legtöbbször nincs kapaszkodó. Nem magát a gitárt hiányolom, hanem BÁRMIT, ami áthidalja a hosszú, ablakon kidobott perceket. Oké, szépen szól, ami igaz lehet akár egy új Josh és Jutta lemezre is, van egy elvitathatatlan hangulata, de ez nálam perceken belül kiürül és elkezdek vágyni a zenére, a történésre. Ha a nyitó 19 percben legalább percenként történne valami, akadna egy leütés, egy zörej, egy hangfoszlány, ami változik és nem kellene a végtelen unalommal szembe néznem, akkor tudnám értékelni a már említett jó hangzást. Néha szinte még vágyom is arra, hogy egy hangokkal teli, sötét és izgalmas, mégis zenei anyag kerüljön a HP-ra, de ez most sem az. Ha valami merengős, mégis zenei cuccra vágytok, hallgassátok meg a Bohren & Der Club Of Gore idei fúziós lemezét (dark ambient, dark jazz). Űrutazáshoz azonban tényleg jó lehet ez a lemez: vagy ezzel hibernálnak, vagy alapvetően mély álomban hallgatjuk... Ébren inkább egy psychedelic/space rock válogatás 5-10 órás kivitelben a la youtube...
Kellemes kis heavy metal a finn testvérektől. Trappolós, terpeszben állós, léggitározós, headbangelős. A hangzás nem túl acélos, de én fülessel hallgattam, és minden hangszer nagyon szépen kivehető. Tulajdonképpen jó kedvem lett tőle. A Retribution című dal tetszett a legjobban.
Az Epica szerintem a legjobb olyan zenekar, melyben női énekes van. Simone hangja egyszerűen angyali, és Anneke von Giersbergen művésznővel említhető egy kategóriában. Én a 2007-es The Divine Conspiracy albummal ismertem meg a zenekart, és 2010-ben sikerült őket megnéznem élőben is az azóta jobb létre szenderült Hegyalja Fesztiválon. Az pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy a 10. évfordulójukra készült Retrospect című koncert dvd-t a Miskolci Szimfonikus Zenekarral rögzítették, és velük fel is léptek a Miskolci Opera Fesztiválon! A zenében ezúttal sem kell csalódnunk, aki szereti ezt a stílust, az Epica lemezein hallható dalokban megtalálja annak minden szépségét. Nagyon komplex anyag, viszont folyamatosan fenn tudják tartani az egyensúlyt a deth metal-os és a szimfonikus részek, valamint a hörgés és a tiszta ének vonatkozásában. Rendkívül termékeny a zenekar, hiszen jövő év elején már érkezik is az Omega című albumuk, amit egy vaskos turné is követ. Aki még nem látta őket élőben, az menjen el a koncertre, mert a zene mellett Simone látványa sem elhanyagolandó tényező!
Eddig csak egy-két dalt hallottam a zenekartól, azokra sem igazán emlékszem már. Nincs ellenemre a folk elemek beültetése a zenébe, sőt! Kifejezetten vannak olyan pillanataim, amikor képes kellemes perceket okozni az ilyen fajta muzsika. Miközben a lemezt hallgattam, arra gondoltam, hogy milyen hangulatos színházi előadást lehetne ezekből a témákból fabrikálni, az akciódús részeknél pedig mehetnének ezek a dalok. Ez a zene tényleg nem azoknak való, akik a befordulós, mélyen depresszív stílusok rajongói. Hallatszik a dalokon, hogy a zenészek megélik az életet, kihasználva annak minden szépségét és adományát. Szerintem nagyon is kellemes hallgatni való, a kórusok himnikussá teszik a dalokat, és én szeretem az általuk kiváltott magasztos érzéseket. Van a polcon egy üveg Captain Morgan, fel kéne bontani! :) Külön üdvözlet Bodor Máténak!
Szeretem az ilyen black metal-ba oltott, filozofikus utazásokat az elmúlás tengerén. A hangzás pontosan illeszkedik a mondanivaló hangulatához. Fülessel kell hallgatni, sötétben, vagy csukott szemmel, és máris olyan világban találod magad, ahol örökké késő ősz van és megrökönyödve sétálsz a megsárgult, és lehullott falevelektől övezett, kopott sírkövek között. A finoman adagolt szintetizátor még magasztosabbá teszi az egyébként is túlvilági hangulatot. Ez egy olyan egyszemélyes, magyar black metal produkció, amelyet sokan szeretnének ugyanígy egy személyben megalkotni, de a végeredmény még csak köszönőviszonyban sincs az Avaron-nal. Halálosan szép.
Hasonló, mint az előző körös Dropdead volt. 23 dal, 25 percben. Van itt sok fuckin'-ozás, őrült módjára visítás, és változatosnak nem igazán mondható darálás. Az tisztán hallatszik, hogy a srácok a thrash oltárán áldoznak nem kevés punk-os beütéssel megfűszerezve az alapkoncepciót, mindezt megspékelve még egy kis HC-s beindulással. Elnézve a borítót, illetve a zenészek művészneveit, azt kell mondjam, hogy ezt az egészet valószínűleg ők sem veszik túlzottan komolyan. Annyival talán jobb a Dropdead-nél, hogy itt vannak olyan hangfoszlányok, amik tényleg emlékeztetnek az előzőekben felsorolt alapstílusokhoz. Ezért kap egy hatost.
Ha ez a Mick Kenney ennyire ontja magából a jobbnál jobb mészárlásokat, akkor én azt sem bánom majd, ha jövőre négy lemezt ad ki valamilyen név alatt - idén ugye "csak" hármat sikerült. Ez az album engem nagyon elkapott. Minden benne van, amit én a metal zenében imádok. Rendkívül kreatív, ötletes, sodró lendületű, kellően dallamos, de még nem giccses. Felszáll az ember erre a vonatra, aztán a tíz állomásos lemez végén megvárja, míg a vonat mozdonyt cserél, és már száguld is újra tovább. Megunhatatlan az a "finom" brutalitás, ahogyan Mick közelíti meg a komponálást. Számomra egyetlen másodpercnyi üresjárat sincs ezen a lemezen. Óriási hangulata van. A Hack-O-Lantern kezdete olyan, mintha a Halloween című filmet nézném, aztán maga a dal a legjobb Anaal Nathrakh hangulatot idézi meg. Sok tényező miatt van az, hogy erre az albumra én tíz pontot adok. Az egyik ilyen tényező, hogy ez egy bődületesen király extreme/death/black/deathcore/industrial lemez, a másik pedig az, hogy tíznél sajnos nem lehet többet adni! Év végi dobogós!!!
Maradjunk annyiban, hogy végighallgattam. Majdnem értékelhetetlen. Ezúton fejezem ki köszönetemet a három "zenésznek" azért, mert felnyitották a szememet és megmutatták, hogyan nem lehet hangszerekkel zenét komponálni. Egy-egy pontot kapnak a hangszerek - a basszusgitár, a szintetizátor, és a dobok. Nem a hangszeresek, hanem a hangszerek!
Az Ossian-nak megvan a célközönsége, Endréék pedig nem is csinálnak mást, mint maximálisan kiszolgálják ezt a közönséget. Mindenesetre a lemezeladások őket igazolják - mindig képesek a futószalagon érkező albumaikat bearanyozni, koncertjeik telt házasak, stabilan ott vannak a magyar élmezőnyben. Nekem is megvan egy-két lemez az újjáalakulást követő korszakból, de sosem tudtam megkedvelni egyiket sem. A régi Ossian-nak megvan az a különös, lázadó feeling-je, ami a '80-as és '90-es években olyan sok himnuszt adott az akkoriban a demokráciáért és a zenei szabadságért küzdő rocker nemzedéknek. Mára ez a feeling már oka fogyottá vált, és szertefoszlott. A mai Ossian már nem az én zeném, de a magyar rock-társadalom rengeteget köszönhet a munkásságuknak - annak idején 11-12 éves koromban az Acélszív is hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig metal zenét hallgassak.
Amihez Nagy András a nevét adja, abban nem lehet hiba! Legyen szó az anya banda Sear Bliss-ről, melynek minden egyes lemeze gyöngyszem a magyar underground történelmében, az Arkhé nevű project-ről, amely egy csodálatos stílusegyveleg, vagy éppen a Rivers Ablaze első albumáról. Bevallom őszintén, hogy én azt sem bánnám, ha minden évben jelenne meg egy új Sear Bliss lemez, de úgy látszik, András nagyon is tisztában van vele, mikor és mit kell lépnie ahhoz, hogy a végeredmény igencsak nagyot üssön. Természetesen nem szabad megfeledkezni Kertész Mártonról sem, aki a project másik nagyágyúja, hiszen az ő kreativitása is kellett ahhoz, hogy ez a lemez ennyire zseniális legyen. A Blood Canvas egy fantasztikus METAL album. Technikás, kemény, extrém, elbűvölő és MAGYAR. Csakis örülhetünk annak, hogy kis országunkban vannak olyan zenészek, akik ezt a műfajt felső fokon űzik, és ilyen mesterművekkel képesek előrukkolni.
Sci-fi horror filmhez ajánlom hangulati aláfestésként. Eléggé nagy szenvedés volt végighallgatni. Azt viszont értékelem, hogy itt-ott vannak benne hangszerek. Nálam sajnos ennél nagyobb pozitívuma nincs ennek a lemeznek.
"Középkorú randa férfiak", ezen beszartam. Nekem furcsa, ha egy férfi egy férfit mustrál olyan szempontból, hogy szép vagy ronda. :) Ja igen a zene! Hát az pedig egy szuper heavy/power metal a mai kor hangzásvilágának megfelelve. "randa férfiak" hahaha...
Makadamiadio jól összefoglalta az együttes zenéjét és a pontszámát is alapul vettem most. :)
A gitár annyira előre van tolva, hogy nem hallom a vokált és a dobból is csak a cinek erős megütésekor azok becsörrenését. Sajnos ez nagyon lerontja számomra a produkció élvezeti értékét.
Demo hangzás, még az angol kiejtéssel is gondok vannak, az utolsó szám pedig monsignore King Diamond zenéjének a kifigurázása.
Csak két gond van ezzel a lemezzel! Az egyik az, hogy ez nem metál, a másik pedig az, hogy ez nem zene. Valamiféle zajtechnikai tevékenység folyik a lemezen. Egy szám olyannak tűnik, mintha beakadt volna a lemez és egy rész ismétlődik újra és újra és újra és újra… Ezt a rendkívül ingerszegény és monoton zajtechnikai produktumot szerény véleményem szerint csak egy “sajátos” tudatállapotban lehet élvezni, mely tudatállapot, vagy eleve eltér a normálistól, vagy mesterségesen valamiféle tudatmódosító szerrel eltérítésre kerül. Mivel ez nem zene, így nincs mit értékelni.
Olyan stílusban játszanak, ami az egyik kedvencem, így nem volt nehéz megbarátkozni a lemezzel. Ami zavart az a hangzásbeli hiányosság, de ez nem a zenészeken múlott, meg mentségükre legyen írva, hogy első lemezről van szó. Csak gratulálni tudok, hiánypótló magyar alkotás!
Ugyanazt tudom elmondani, mint a Twin Sister esetében, ez nem zene, ez egy nagy semmi!
Kellemes meglepetést okozott a lemez, jó kis old school heavy/speed feeling, ami remekül idézi meg a régi nagyokat is akár.
Nem tudok kevesebbet adni rá, hiába ez csak egy EP, ráadásul olyan számokkal, amik korábban már megjelentek egyéb kiadványokon. Várós a jövőre érkező új nagylemez is!
A Crippled Fox-al ellentétben ez tényleg poénos egy lemez. Nem csak alpári és igénytelen módon lehet szórakoztatni. A két lemeznél szembetűnő a hangzásbeli és a grafikai minőségbeli különbség.
Kérdem én, a hangmérnök, már ha volt egyáltalán, mit csinált? Szerintem még egy süket is jobban belőtte volna a hangzást! Egyelőre 3 pont.
A szemetet ki kell dobni, nem betenni a lejátszóba! A borító is annyira színvonaltalan.
Ahogy a szilvásgombócból, úgy az Anaal Nathrakh-ból is megárt a sok. Ez nem az a fajta zene, amiből minden hónapban kéne egy új példány.
Ezek a "gyakorlás" meg "jammelés" kifejezések találóak, csak ez a valami még ezt a szintet sem éri el.
Nem értem az ilyen szintű lepontozást. Szerintem tartanak egy elég magas színvonalat, ami többet ér, mint 2-3 pont.
Alakulóban van itt valami jóféle zene. Lehet még csiszolni rajta, de alapjában OK.
Jó nagy átverés ez a lemez! Látom, jó páran be is dőltek ennek. Szegények.
Lásd, kritika.
Egy újabb banda, akinek a munkássága eddig többnyire elment mellettem. Most meghallgattam teljes egészében a 2014-es The Quantum Enigma albumot, aminek különböző limitált kiadásain találhatóak meg ezek a dalok, melyek ezen az EP-n. Egyáltalán nem rossz, de két dolgot azért le lehet szögezni: nagyon sok "ihletet" hallok/vettek mind a Nightwish, mind pedig a Rhapsody kapcsán. Látom, az első két lemezüket leszámítva mindegyik 65-70 perces, ami szerintem baromi hosszú, és egy idő után nagyon sok lesz (nem feltétlen unalmas, hanem egyszerűen sok), és félek, ez hasonló lesz a jövőre érkező új lemezzel kapcsolatban is. Profi, meg minden, ez vitathatatlan (Simone hangja valóban nagyon szép, de Tarjáéhoz nem ér fel), de nem tudom, mivel jobb ennek a bandának bármelyik lemeze, mint mondjuk az első 3-4 Nightwish (jó, itt feldobja a zenét a keményebb vonal is, a férfi hörgés, de ezt nézve Marco Hietala legalább olyan jól kiegészíti a női éneket az NW-ben) vagy éppen Rhapsody album. Szerintem semmivel sem. Ettől függetlenül valószínűleg meg fogom hallgatni a korábbi lemezeiket (meg persze majd az újat) is. Ja, még egy észrevétel: az új Nightwish egyeseknél a porig lett alázva, ez meg csak úgy 6-7 pont...
Az biztos, hogy ritkán olvasok ennyi hülyeséget és valótlanságot egy bandához és lemezhez kapcsolódóan, mint ennél. De hát ezt is megszoktam már. Ez a banda az első két lemez óta annyit fejlődött hangszerelésben és hangszeres tudásban, hogy hihetetlen, valamint dalszerzésben is. Ahogy egyre jobban tágítják kifele a határaikat a 2011-es Back Through Time lemez óta, az zseniális. És igen, Bodor Máté pedig az elmúlt két lemezen olyan szólókat rak oda, amik előtt szintén le a kalappal. Ez a nagy betűs szórakoztatás, amit mind a zenekar tagjai, mind pedig a rajongók élveznek, a tagok pedig örömmel is csinálják. Egy kicsit valóban elmarad az előző, No Grave But the Sea lemeztől.
Érdekes, hogy senki sem említette még meg a néhány körrel ezelőtt beajánlott Kvaen lemezt és projektet, ami nagyon hasonlít ehhez, csak hát kijön a minőség- és tudásbeli különbség, nem e lemez javára. Pedig ott is legjobban a gitár van előtérbe helyezve, de mégis egy élvezetes és hallgatható lemez lett belőle (az ilyen szintű torzított gitár ilyen szintű előtérbe helyezése egy idő után egyszerűen idegesítő és hallgathatatlanná teszi a számokat). Van még hova fejlődni, de ez idővel lehetne olyan minőségű és szintű zene, mint a Kvaen.
Mint ahogy másnak "unalmas" az, hogy szinte minden körben van egy heavy/power beajánlás, úgy ez sem más. Baromira unalmas kezd már ez is lenni, hogy minden körben van egy ilyen 1-2 perces számokat felvonultató "csoda" (meg az egy kaptafára menő, sablonos death metal, stb, lemezek sem kivételek persze), még ha nem is teljesen ugyanolyan stílusokban, de nem is a stílus a lényeg a mondandómban. Ugyanazt tudom elmondani, mint eddig, attól eltekintve, hogy itt az utolsó szám miatt kapnak +1 pontot...ja, nem, bocs, -1-et.
Két okból nehezebb ezt értékelnem, mintha egy Anaal Nathrakh album lenne: az egyik az pont ez, hogy miért kellett ezt az új bandát létrehoznia a tagnak, amivel gyakorlatilag ugyanolyan zenét csinál, mint az anyabanda; a másik pedig a banda neve, aminek utánanézve eszembe juttatta a nem túl kellemes emlékeket hagyó Cannibal Ferox, de még a Cannibal Holocaust filmeket is (ok, szeretem a horrorokat, de ez a két film túlment egy határon, attól eltekintve, hogy mennyi a kamu benne). Továbbá, hogy idén ez már a második album a most alakult bandától, és egymás után mindkettőt meghallgatni azért elég izmos/combos feladat.
Ez tulajdonképp az a "zene" (tegyük azért járójelbe), ami valójában "árt" a hangszerekkel játszott zenének és ha a metal/rock zene jövője ez lenne, az lenne a világ szégyene (gy.k.: magára a jelenségre értettem azt, hogy árt, még akkor is, ha soha nem fog az ilyen szar olyan szinten elterjedni). Az pedig szintén nem különb, amikor valakinek ez jobban tetszik a rendes hangszerekkel játszott és olyan zenészeket felvonultató bandáktól/zenéktől, akik élőben is el tudják azt játszani és szeretik is, amit csinálnak. Ha valaki ilyen valamivel akar szórakoztatni, ott is komoly gondok vannak, a hallgatóságánál pedig nem kevésbé. Értékelhetetlen.
Egy darabig hallgattam az Ossian lemezeit (igaz, még a régiek közül sem ismerem mindet), de jó ideje már futószalagon jönnek, szinte évente. A legutóbbi a 2015-ös Lélekerő volt, amit hallottam, azóta csak néhány dalt a 2018-as tribute lemezről, amihez kapcsolódóan mindenképp meg kell említeni a Crystal Viper zseniális Ítéletnap feldolgozását, le a kalappal Marta Gabrielék előtt! Ez a lemez is olyasmi, mint a korábbiak, amiket még hallgattam, hoz egy erős közepes szintet, jobb és kevésbé jó dalokkal. Az pedig, hogy ez egy "görcsös, izzadságtól nedves, rém kellemetlen" termék lenne, alapból egy baromság, ez ki lett rázva a kisujjból, mint ahogy az összes többi lemez is. Igaz, szerintem ideje lenne lassítani a tempón, mert a most már lassan szinte évi egy lemez kicsit sok lesz (ez a 25. nagylemezük, basszus), és idén már jön is a következő majd..
Nem rossz, ahhoz képest pedig, hogy magyar, egész jó. Igaz, nem az én stílusom, de ez mindenképpen egy közepesnél valamivel jobb lemez. A hangzása bitang, akinek nem ez a jó hangzás, azoknál teljesen érthető, hogy miért is a zajt szeretik inkább, mintsem az igazán jól megdörrenő hangszereket...
Ezen sem tudok továbbra sem sok mindent értékelni, mert nem is nagyon van. Az egészből kb. az utolsó 5 percben történik valami, ami például egy Gyűrűk ura csatajelenet elé (amikor felsorakoznak a seregek), vagy alá elmenne, de ez sovány vigasz. Erről is elmondható valamilyen szinten, hogy "árt" az igazi hangszeres zenének...+ úgy igazából nem is tudom/értem, hogy tulajdonképpen ennek az egésznek mi is az értelme...ha valaki ezzel akar "szórakoztatni", az nem normális, ha pedig valaki erre vágyik egy ilyen amúgy is szar év és helyzet után, akkor az inkább menjen el önkéntesnek valamelyik központi járványkórházba, aztán az ott tapasztaltak után már nem biztos, hogy ilyenekre fog vágyni...
Randa férfiak csinálni jó zenét valódi hangszereken. És még szőrösek is! Borzasztó. :XD
Elég átlagos metál. Nagyon középszerű az egész.
E lemez hallgatása legalább szórakoztató, végül is ez lenne a zene egyik fő feladata nem?
Nem szeretném az NGC promótálását csorbitani, ezért adok egy semleges pontszámot mivel nem nekem zenélnek.
Egy Dropdead 2.0? A zene és a koncepció ugyanaz a pontszámon is.
Ez valóban rettenetes.
Egy kocka álltal számítógéppel előállított lemez kockáknak. A seggemet sem törölném ki vele.
Nekem tetszik Endre munkássága! Ez a lemeze is aminek legalább van mondanivalója.
DM HU és JÓ. Ritka párosítás! Nekem tetszett.
Nem értem mi folyik itt. A lemezen valami kis zörejt hallani nagyon hallkan. Hihetetlen hogy ilyen van.
G I C C S
Középkorú, randa férfiak játsszák az apjuk korának zenéit anélkül, hogy bármit is hozzátennének. Ha már a speed metal oszló holttestét próbáljuk keservesen újraéleszteni, akkor légyszi legyen sokkal több Hellripper, és sokkal kevesebb ilyen szar. Egyetlen egy riffet vagy refrént nem tudtam emlékezetesnek találni.
Olyan ez a zene, mint Eminem rappelése, vagy egy power metal gitárszóló. Nagyon lenyűgöző, hogy valaki ilyen virtuóz, de számomra nem élvezetes. Nagyon szépen szólal meg, minden zenész elég tehetséges benne, de nem lesz számomra soha világmegváltó művészi alkotás. 6,5 pontot mindenképp megadom az előbb felsoroltak kiemelkedősége miatt.
Meg vagyok győződve, hogy ez a zenekar csak egy nagy költségvetésű Captain Morgan promóció. Mindenesetre nem tudom mennyi személyisége lehet azoknak az alkeszoknak, akik ezt képesek unironikusan élvezni és komolyan venni. Sajnos számomra kibaszott idegesítő.
haha guitar goes brzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Értem honnan akart kiindulni a szerző ezzel a karcos, nyers (erősítő nélküli) gitárhangzással, de szerintem sajnos nem szól jól, a Filosofem hangzást évek alatt se tudtam sajnos reprodukálni, és ezen a ponton fel is adtam. Zeneszerzői szempontból viszont csillagos ötös, mégha egyszerű, műfajtól nem elrugaszkodó black metal is, nagyon igényes darab.
Betty éneke miatt +1 pont
Nagyon cuki crossover thrash, a dalhosszok sincsenek erőltetetten tovább vontatva másfél perceknél, de nagyon hiányolom a basszusgitár jelenlétét. A power metal paródia a végén kibaszott vicces volt
Csengetett, Edgelord? Nagyon gagyi és ízléstelenek a címek, a borító, az öltözék. Valahol egy 14 éves szintjén.
A zene viszont eléggé stenk, sőt, nagyon izmos
Gyönyörű, szintetizátor-vezette instrumentálok. A Dead Neanderthals kollektívának már-már védjegye szintit és torz orgonát - szinte észrevétlenül - használni ott, ahol gitárokat szokás, ezzel viszont képesek egy sokkal telítettebb és rétegeltebb soundscape-t létrehozni. A másik jellegzetessége az albumaiknak pedig a meditatív, elbűvölő repetitív dalszerkezet, gyakran csupán 40 percnyi drone albumokkal képesek erősen kitolni a metálzene műfaji határait. Ez az album gyönyörűen szólal meg, iszonyatos fájdalom és kétségbeesés hangzik el nagyon black metal-, és doom metal-közeli riffekben, amik 6-7 percig vontatják és lehozzák az életről a hallgatót, szigorúan 1 riff/dal, hasonlít ez a megközelítés az Earth munkásságához. Van amikor a riff olyan jó, hogy képes lennél órákig loopon hallgatni őket, ez tulajdonképp az az album.
Azon magyar zenekarok egyike, akik nagyon régóta, de legkésőbb az ezredforduló óta nevetség tárgyát képzik, mégha abszolút top zenét adnának ki is inkább mémelnének róluk az emberek, de sajnos semmilyen formában nem tudtam kellemesen csalódni. Pont az a jellegtelen pronyó rókk zene amire számítottam, csak sokkal kevesebb energiával. Számomra ez mindig is végtelenül gáz volt.
Tényleg nem szól tökéletesen szegényke, illetve nagyon nem tetszik az énekes orgánuma, de amúgy nagyon menő lemez.
"Ez nem zene", utána meg leírja hogy szépen szól, meg hogy olyan érzés volt mintha barlangban sétálna. Ugye felfogjátok, hogy többek között emiatt lesz zene? Minden művészet, amit annak szán az alkotó. Miért kell 1 pontot adni valaminek, ami tetszett, de valami begyepesedett gondolkodás szerint ez mégsem lehet valamiért zene???? "haha hol a dób mega gitér xdd".
Akinek ilyen full emészthető, metállal egyidős (film)zenei műfajok túl extrémek, az maradjon a szappanoperák nézésénél, komolyan az énektanáromra emlékeztet ez a hozzáállás, aki szerint az ACDC sátánista. Nyugodtan pontozzátok le, de akkor tényleg valami mást írjatok, minthogy "ez nem zene", mert ez a mondat csak szegénységi bizonyítvány.
Amúgy ez az album sajnos nem vett le a lábamról, szonikálisan sekény, nincs elég textúrája, vagy tartalma, hogy érdekes ambient legyen, csupán vonósok, tamdobok, és az egész elrontásig fojtva visszhangban. Ennél lehet sokkal jobb dark ambient zenét is csinálni, akár szintetikus dobgépekkel (Aphex Twin-módra), vagy analóg szintivel, talán belevinni többrétegnyi gitárt és vonóst kevesebb visszhanggal, vagy valami.
Ártalmatlan és jól megszólaló heavy metal.
A nőiénekes mezőnyben nekem mindig az Epica volt a stabil pont. Itt éreztem egyensúlyban a líraiságot a durvulással, a kidolgozottságot a lényegre törő gondolkodással. A zenei képzettséget az ösztönökkel. Simone hangja meg hatalmas, na. Azon kevés szimfónikus metalbanda ez nő énekkel, amit szeretek.
Kategóriáját és számomra élvezeti értékét tekintve is egy szint a lakodalmas rockkal. Megélhetési kurvulás, semmi több. És a pontszámomban az is benne van, hogy megfogadtam Oldboy tanácsát - ne pontozzunk indulatból.
Valóban hosszúra húzott néha egy-két tétel, és nekem a dobhangzás kicsit gépi, de a dalszerzői képességek nagyon ott vannak Ahazunál. Remekül hozza a Burzum érzést. A Facebook nem lát ide át, ugye? :-D
Laza.
A Nocrul zsenialitása és a Lacuna Coil dalszerzői gyengesége találkozik itt.
Oké, de hol a zene????
Külön öröm számomra a Satan's Fall Hangpróbán léte, mert legalább lejön ugyanazon műfaj két képviselője közötti minőségbeli különbség. Kérem, Önök most Magyarország vezető metalbandáját hallják... Endre elmúlt 20 éves tevékenységei közül számomra az egyetlen becsülendő az, hogy lefogyott. "Az életnek nevezett rock and roll show." Másról tényleg nincs mondanivalója???
Amikor nem épp skáláznak időnként élvezetes. A dobhangzás katasztrofális. Utoljára drímsziétős koromban élveztem ezt a megszólalást több, mint 20 éve.
Sok esetben az ambient kicsúszik a zene tárgyköréből. Ez viszont már zene, ugyanis tele van hangnemekkel, előjön a hegedű és a zongora is. Ezt konkrétan megkomponálták. Valahogy ez jött le, amikor az űrhajómmal a Neptunusz kék korongja mellett hasítottam el a fénysebesség 2%-ával. Előttem csak a csillagok, és a mélyfekete Űr. A hajó keltette zajok a fémtesten végighaladva kattognak, döngenek, én pedig már sejtem úticélomat, a Sednát felrémleni magam előtt. Csak 8 év, és megérkezem.
Ez nem ambient, különben nagy valószinüséggel szóba sem állnék vele. Ez inkább ambient elemkre épülő komolyzene. Itt hangszerek szólalnak meg, nemcsak magában lebeg a hangulat, hanem éppen ellenkezőleg, tart valahova a hangfolyam. Nemcsak egy merev viztükör fodrozódasait figyelhetjük, ahogyan a cseppkövekröl alácsepeg a viz, hanem tényelgesen úszhatunk a lassú áramlással. Hasonló (csodalátos) meglepetést az Ulver produkulat a Messe I.X-VI.X albumán (lásd pl. a kezdőtétel As Syrians....-t). Fülessel, nagyobb hangerőn talán jobban kijön az efféle zene szépsége.
A heavy/power metal reinkarnációja. Egy időben volt ennek létjogosultsága, de nem minden állja ki az idő próbáját. Hát ez pont ilyen.
Hasonló képpen gondolom, mint banya07. Komfortzónán belül haladunk, nagyzenekari hangzással, kórusokkal, néhol egész jó, már-már fülbemászó dallamokkal, de a főszerepben Simone van. A lemez második akusztikus fele ezt csak megerősíti.
Ha a skót-ír folklór mázat lemossuk a zenéről, egy világzenei montázst kapunk. Vagyis rengeteg ismerős dallam, ritmus van itt összegyúrva a legkülönbözőbb stílusokból, irányzatokból. Egy példán szemléltetem: a Chomp Chomp akár egy Annihilator szám is lehetne a 90-es évekből, csak a folk muzsika elfedi. De így van a többi számnál is. Hogy ez tudatos vagy sem, nem tudom. Ha nincs az utolsó két szám, még kevesebb lenne a pontszám.
Ha az ember átadja magát a zenének, nem is veszi észre a „tolakodó” gitárt. A „lépkedő” zongorajáték tetszett igazán, mert puhította az érdesebb éleket. Jó balanszt adott a lemeznek. Csak így tovább!
Olyan, mintha a Mörbid Carnage átrobogott volna a punk/hardcore színtérre. Több thrash zenével jobban elviseltem volna. Ők is szórakoztatnak, akárcsak az Alestorm, csak más módon.
Ja, hogy Mick Kenney is tag! Így már érthető. Pedig már épp le akartam szúrni őket, hogy a Slaughter High mekkora lenyúlása az Anaal Nathrakh Depravity Favours the Bold számának. Legalábbis én csak ezt fedeztem fel, mert ritkán hallgatom az angolokat. Több a melódia, mint az AN-nál, de gondolom a tematika is ezt követeli. Ha ilyenre fanyalodnék, inkább maradok az anyaegyüttesnél.
Most így az ünnepek alatt Jézus szenvedése, kálváriája jutott eszembe az album hallatán. Az Ashes második feléig várni kell, hogy feloldozást kapjunk, és bűneink megbocsáttassanak, addig együtt szenvedünk.
Megfogadom a lemez címében sugallt tanácsot...
Nekem nem állt össze egységes egésszé, céltalannak érzem. Mondjuk ez progesszív albumoknál előfordul. Talán a sok váltás szétzilálta az összképet. Persze azért sok értékes pillanatot el lehet kapni.
Semmiképpen nem marasztalnám el, mert nem találtam benne olyat, ami sekélyes, zavaró vagy értéktelen lenne, de a magzatburkából nem tudott kitörni nálam. A végére már én is együtt rezonáltam a hallottakkal. :)
Lehet, hogy Finnországban csak énekelve kommunikálnak, mindenki zenész? Ez a zene egy időutazás! Tiszta proto-metal, a német vonalról, mielőtt a kezdeti Helloween meghatározta a hangzást. És ez nekem tetszik. Ahogy a Sinner (a "letagadott" két lemez utáni váltáskor), meg a német Steeler az első 2-4 lemezén játszotta ezt a zenét. Mégsem kópia. Ötletes dobjáték, reszelős gitárok, és legalább olyan friss hangzás az old-school-ban, mint a svéd Bullet-é. Még a bortíó is (és az egyéb korongjainak borítója is) olyan kézzel festett, mint anno, a festékszórós borzongások előtt. Tiszta zsánerképek: tűz, farkas, nőci lobogó hajjal, láva, stb.... és akkor a szövegek... jól hozzák.
Egyszer már hallottam egy single-ből összeállított lemezt tőlük, és amióta beszereztem gyakran hallgatom. Sokszor esnek a saját zenéjük csapdájába azok a csapatok, akik szinte elsőre profi, majdhogynem tökéletes produkciót alkotnak, és alig tudnak továbblépni. Persze, ha egy kiváló kőműves mindig katerdrálisokat emel, akkor ez kit érdekel (pl. így érzem Jorn esetében). Szertinem az Epica is belefutott ebbe nemrégiben, de hallom, hogy jól fejlődik, igényes és érdekes zene.. Valami apróság nekem hányzik amitől úgy érezném, hogy ez a korong is kell és akkor már mind, de tagadhatatlanul jó lemez. Bárki is ajánlotta sztem hallom, miért tette.
Megértem az eddigi hozzászólásokat és kommenteket, MINDET. A humorérzéke szerencsére nem mindenkinek ugyanolyan: így a jó, ahogy a zenei ízlése sem: így jó az is. Utóbbi koncertjükön szórakoztatni akartak és sikerült is. Az 5.lemezük volt az, amit megvettem, a dupla változatot, a "kutyásat" majd emiatt az 1-t is. Az előző lemez lett volna a csúcs? Bennük volt a lehetőség, hogy változatosabb legyen a humor és a zene, ahogy képesek is rá, de alulmúlták. Egyszerűen lapos lett (mint a Föld). Sztem ez tisztességtelen a rajongókkal szemben, pláne Napalm-háttérrel. Így valóban csak alkohol-reklám egy megtervezett (elmondásaik szerint nem is önazonos) imidzsre. Nem baj, a Pillangókisasszony sem jár civilben kimonóban (ez nem Destruction, vagy Sodom). De ahogy a Sabaton fejlődni és úgy szórakoztatni akart, azt itt nem látom. Sabaton-koncertre ezért célzatosan megyünk az Alestorm-ot pedig megnézzük, fesztiválon, de majd odébb állok a részegektől. Az AS-nak csakaz lesz a baj, hogy pillanatnyi rajongók nem veszik a lemezeiket ($=0), én meg venném, de így nem fogom.
Még nem értem az instrumentális/ambient/black-színteret. Ha a Twin Sisterre 7-et adtam, erre arányosan 6-ot teszek. Szeritnem aránytalanul hosszúak a dalok a bennük rejlő ötletekhez képest, pedig bennük számos szakasz, 1-3 percen át, ami tényleg megkapó, akár zúzás, akár kiforrt dallamok. Nekem zajos, túlvezérelt.. Ehhez hangulat kell.
Meg kell adni mindenkinek, ami jár neki! (Világbéke stb.). Hihetetlen humoros az utolsó nóta (PMA), jó ha van a tágas metal színtéren megfelelő irónia (legalább nem anyázzák a másikat, mint egy hajdani totál kedvencem a Manowar mindenki másra, aki nem trú). Ezt a dalt kiírom magamnak válogatás CD-re is. Egyébként pedig sztem marha jó az SOD/MOD/DRI-féle zene. Néhány évtized után leporolva, jól szól ez a stílus. Képzeljétek el őket egy Anthrax-koncerten nyitóbandaként! Lenne még bárkinek energiája az Indians-re ugrálni? Kerestem a történetüket, de nem vagyok tudója, bízom benne innen, Mo-ról is eljutnak a nagymenők színpadjaira. Ha valamelyikőtök ismeri is őket, tán azért is ajánlotta, hát rázzon velük kezet (amikor majd lehet). Kettős érzésem: hogy amúgy nem hallgatok trágár szöveget elvből. Magyarul különösen bánt, nem vagyok prűd, csak céltalannak tartom - emiatt már nem élvezem 100%-osan. Ám a borító is tők jó a levágott fejekkel alig lehet már újat kitalálni, de ez elég friss koncepció és grafika stílusa passzol az egész alkotáshoz.
Ez rettenetes.
Hú! Ez tényleg súlyos volt minden értelemben. Szoktam kutatni instrumentális zenék után, de ha ebbe a szobába benyitottam volna, attól félek, hogy lezuhanok a sötét mélységbe a köszöbön túl. Bevallom nem lett a kedvencem, mert a hideg kiráz tőle. És jobban szeretem, ha egy lemez nem kb. két hangnemet "használ" el. Bele-bele pörgettem, mert vártam, hogy mi történik gyorsabban, vagy vagy intenzívebben, de nem törént. Felfedeztem, hogy a Drab, sztem a legjobb dal a korongron, mert (1) változatosabb, mint a többi és (2 változatos, önmagában. Hangulatosan ér véget. Ahogy pl. tremolóz benne a süvöltő gitár (04:09), az vészes. A követő Ashes meg olyan, mint egy modern európai krimi zenéje, amikor mennek a sötétben, a lámpák alatt, oda, ahonna majd elkapcsolok.., itt mintha nem érkeznének meg. Feltételezem, hogy értehetem, miért lehet jó másoknak, nekem kicsit monton, és kicsit zajos, de mindenképpen túl sötét. Ha lenne benne ének persze változasabb lenne, de akkor már nem EZ lenne.
A fekete, fehér, bordó és kék lemez szerintem zseniális sorozat, attól függetlenül (mondom, bár lehet, hogy nem tudom függetleníteni), hogy az első demójuk óta szeretem az Ossian-t. Persze külön kincs az első néhány LP is. A Fémzenével újraindult banda kissé dühös korszaka után ezek a lemezek sok pozitív üzenetet hordoznak a zenéje meg egészen kimagasló. A mai tizen-huszonéveseket is magukkal tudják ragadni (tudom, mert a hátsó szobában most is az szól az egyik srácunknál, pedig elől is üvöltött ma néhány lemez...) és így a közönsége sem öregszik pontosan együtt a zenekarral. Bár ez a korong - szerintem - egy kicsivel "kevesebb" mint az előző, nekem éppen annyival, hogy mégis 10-es lett.
Bárhogy kellene szóljon, nekem kicsit zajos. Olvastam, hogy csak egy projekt, jól hallatszik, hogy nem kezdők már. Nem ismerem jól ezt a színteret, de zeneileg, szerintem elég jól megfogták a stílusuk lényegét.
Többedik hallgatásra, ez a zene a stílusában szerintem az egyik legjobb, amit ~3-4 hónap alatt hallgattam (a dob nem gép, és nem csak püfölés, a zene pedig zeng).. Amikor eddig a hangzást kritizáltam, alighanem azt kerestem, amit itt hallok. Megértettem, hogy ez a hangulat zene ilyen, néha monoton. Lesz pillanat, amikor hallgatom.
Jópofa, de azért egy kicsivel több lendület elfért volna.
Én az ilyesmit szoktam szeretni, de kicsit úgy voltam vele, mint a új Nightwish-el. Nem érintett meg igazán.
Nálam a zenei humor alfája és omegája a Prosectura. Ezzel az a baj, hogy mint humor, nálam nem talál be, komolyan venni meg nem tudom.
Azért, mert valaki a Burzumra emlékeztető zenét csinál, még nem Burzum kópia.
Szóval maka. és vinci kommentje és a borító alapján felkeszültem valami csodára. Ehhez képest úgy érzem, mintha a császár új ruháját nézném. Milyen jó riffek?? Miyen sötétség??? Teljesen hangulatmentes az egész, két beszívott srác képe jelenik meg, ahogy a próbateremben egy két hangot tolnak hosszú percekig és azt hiszik, valami nagyot alkottak. Azért 3 pont, mert az ossianra 2 ment és inkább ezt hallgatnám, ha választani kell.
Van ez a mártír komplexus az Ossian dalokban: a költőt nagyon sokat bántotta ez a gonosz világ, de ez őt nem zavarja, sőt, csak erősebbé teszi. Ezzel az egyszerű vezérfonallal sajnos sokan tudnak könnyen azonosulni, még úgy is, hogy az egészhez egy faék egyszerű, langyi zenei háttér szolgáltatja az alapot. Én leginkább a szórakozást keresem zenehallgatás közben és az Endre féle picsogás számomra nem az. Mondjuk én sem vagyok egy bonyolult lélek a sárkányos metállal, meg az erdős pandamaci blekkel, a kriptahalál metállal és a horror ambientekkel, de általában nem is kerestem az élet megfejtéseit a zenékben. Viszont az Ossian valahogy mégis ezt akarja megadni az arra fogékony közönségének, de a világ egy kicsit árnyaltabb annál, mint hogy te leszel majd a vad vihar.
Szóval az, hogy valaki szerint ez nem zene, hát azért én kérek elnézést :) Az más kérdés, hogy nem való mindenkinek, de hát ez egy ilyen történet. A Cryo Chamber projektek mindíg is kedvemre valók voltak, az utóbbi időben azonban olyan minőségű kiadványok látnak napvilágot, hogy sokszor fogom az állam, mint itt is. Teszik mindezt úgy, hogy pontosan 2 hetente, keddenként jelentetnek meg egy új lemezt. Persze sok projekttel dolgoznak, szóval így megoldható. Az eredeti sztori szerint valamiféle elszigetelt mikrovilág alakult ki a Dél-amerikai erdőségek mélyén és ott mindenféle gonosz kreatúrák élik mindennapjaikat az emberek által felfoghatatlan struktúrájú építmények között. Ennek a nem kicsit lovecrafti életképnek az aláfestő zenéjeként szolgál a 3 tételes lemez, persze ebben a műfajban az a jó, hogy mindenki azt képzel alá, amit szeretne, pl űrhajót :)
Mehetne Cartoon Network vagy Nickelodeon csatornára, valami kalózos rajzfilm aláfestő zeneként, szórakoztatva a gyerekeket. Kb. ez a szellemi színvonal, hülyének nézik saját rajongóit, de hát régóta léteznek, szóval ezek szerint ez sokaknak nem jelent problémát.
Amikor sok 30 mp-es, hc punk szám után meghallottam az utolsó dalukat, egyből az jutott eszembe, hogy lehetnének inkább paródia banda. Mint Irigy Hónaljmirigy első lemeze. :D Amíg szólt, elvoltam vele, de többé nem veszem elő.
Szépen szól, zenészek elzenélgetnek (de semmi kiugró), viszont egyből kiszúrtam, hogy Paksi hangját mennyire széteffektezték. Azért ő nem Ozzy, hogy akkor is leborulnak előtte rajongói, ha telefonkönyvet olvas fel. Kocsmában, háttérzeneként még jó lehet.
Váltakozik unalmas és nem rossz státusz között,. Az mondjuk komoly, hogy többet szólógitároznak benne, mint Judas Priest - Painkiller-nél. Belegondolva, lehet, hogy erőteljesebb dobolás sokat dobna rajta. Technikailag nincs gond velük, de dalalkotás terén még fejlődniük kell.
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Milyen érdekes, a végén mennyire kiegyenesedett a kép. Vannak, akiknek (mint nekem pl. az Ossian, jóllehet nem én neveztem) akkoris magasabb pontot ér, amikor alulteljesítenek egy általuk már meghúzott mércéjükhöz képest, és ugyanígy (én sem tudok szabadulni) lesznek, akiket nem tudok – egyelőre, vagy sosem? – közelebb engedni, mégis ha CD-boltunk lenne, akkor tudnánk miből készletezzünk és lesz ami úgy marad ránk, hogy azt csak mi hallgatjuk… de azt csakazért is. 🙂
Hmmm… Ha lenne… Érdekes. Tőlem a plázacicától, a gót picsáig illetve a punktól a black metálosig bárki bejöhetne. Sőt! – Tuti nem menne el üres kézzel senki, addig dumálnék vele, amíg el nem visz valamit. 🙂
Miki, a Prosectura nekem poénnak is meg komolynak is bejön. És nem csak azért, mert én még táncoltam az Adzseszkóra. 👶
„Boldogulj, ahogy tudsz, tudod az élet regény.
Boldog új évet, itt a kakáslepény”
Legközelebb EP is jöhet???
Ha a többi dal is ilyen színvonalas, megkapja a 10-est:)
A hideg futkosott a hátamon. 😀 – Szerintem, jöhet. 🙂
Zámbó War Metal Gang represent
A nagy öreggel én sem vitatkoznék…:) Olyan menő, hogy megengedett neki a részletesebb, tizedes pontosságú vélemény…
Tapasztalatával felülemelkedik az egyénen, ráadásul érdekes módon minél többen vagyunk mellette, annál igazságosabb.
Ez még a mai nap végére…aztán leállok:)
Valószínűleg még nem érett meg az emberiség a
Pharmacist-re. 😀
Csak azért, hogy meglegyen az egyensúly…
🙂
😀 😀 😀 😀 Bakker, na ez talált, süllyedt. 🙂
Macus, figyelmes gesztus tőled, te tényleg nem kell jobb pontot adnod valamire, csak mert tőlünk jön. Nyugodtan pontozd le az Avaront, ha nem érzed jónak. Én sem Simogattam az Alestormot és az Ossiant! 😉
Nem hiszem, hogy az NGC vevokorenek szamit, hogy a HP-n milyen pontot kap az adott album. Sot, inkabb csak csabito, amikor nagyon szelsosegesek a velemenyek egy albumrol. 😀
Ebben van valami. Ha késve érkezem a HPra, általában azon lemezek érdekelnek legjobban, ahol nagyra nyílik a pontozóolló két szára.
King: azt hogy kell érteni, hogy a twin sister és rcf lemezek ártanak az igazi hangszeres zenéknek? Nem mellesleg, mindkettő igazi hangszeres zene. Persze az advent tartalmaz sok elektronikát is…
Az meg, hogy nem normális, drága jó apámat juttatja eszembe, aki már a kilencvenes években tudni vélte, hogy ilyen hörgölődős zenét csak drogos idióták tudnak csinálni 🙂 Jelenleg nagy tisztelője A Pártnak…
A kört nem pontozom végig, de King meghozta a kedvem a Twin Sisterhez 😄
Helyesbítek:
Elég közel áll ahhoz, amit elképzeltem 😀
Viszont ez már annyira erősen 80-asévek hangzás, hogy már bájos, minthogy kellemetlen lenne :DDDD
Ez nagyon király! Amikor rádöbbentem, hogy az AOR sem fog megállni ~20 sorlemezig, határozott döntéssel ellenálltam és leálltam a harmadiknál. Most megint meginogtam…
Makadámiadió! Hard Rocks nevű zenekart nem találtam, de talán ez is jó lesz egynek:
Boldog karácsonyt!
Tuti kislemez. 🙂
EP-ica… 😀
Isten tökéletes, ezért van humorérzéke is:
Hehehe – miután lecsendesült bennem a bejgli, s végre elült a gyermekzsivaj is, meg kellett hallgatnom. Nem csalódtam. 😀 – Corey-nak még mindig pofátlanul jó a hangja is. 😀
Béke a szívetekben!
Döbbenetes, mintha az Ossián elolvasta volna at enyémhez képest ellenpólusú, leértékelő kritikát és erre előjött egy totál önismétlő, tényleg semmire sem való dal-premierrel. Remélem, más zenekarok nem olvassák ilyen tüzetesen a HP-t.
Makadámiadió: amiről te beszélsz az Advent kommentnél, az maximálisan ízlés dolga. Én pl pont így szeretem a dark ambientet, hogy minimalista textúrák terén, megnyugtatja az agyamat, visszhangból meg nekem soha nem elég 🙂 Persze lehetne benne gitár, meg dobgép, meg minden, de akkor az már nem ez az album és nem ez az előadó lenne 🙂
Ez kb olyan felvetés, hogy hülye a Hammerfall, sokkal jobb banda lenne hörgéssel, meg death metal gitárral.
Jaj bocsánat, én csupán az „ez nem zene” mondatokon voltam kiakadva egyes egyedül, minden más amit mondtak az emberek teljesen valid és érthető.
Amúgy rájöttem, lehet hogy igazából maga a „dark ambient” műfaj nem tetszik, mert a Sunn O)))-tól se jönnek be annyira azok a számok, ami nem 0-24 gonosz és torz gitárbőgetés, illetve a műfaj nagyágyújának számító Lustmord se a kedvencem.
Jobban fekszik nekem a „sima” ambient, pl a második Aphex Twin album, vagy Gas.
A visszhangos dark ambientből valamiért hiányzik nekem a textúra, a finom pici részletes hangok, akár valami sercegés, puttyogás, madárcsicsergés, vagy zaj. Túl sterilnek érződik a zene nélkülük, érthető amúgy ha valaki pont ezeket kerülné.
Amúgy ha esetleg ismersz az Adventhez hasonló dark ambient zenéket, amikben van egy ilyen plusz textúra, akár madárcsicsergés, vagy patakcsobogás, azt nagyon szívesen fogadom.
Bejgli mellé nem ajánlott. 🙂
Iszonyatszar esztétika és szövegek, ami nagyon fura, mert a zene meg valami elképesztően jó.
Amúgy azt az infót honnan szedtétek hogy a Twin Sistert nem hangszerekkel, és nem élőben tolták fel?
Mármint Macus, most tényleg meghallgattad a Twin Sistert? 😀 Mert literálisan 1 másodpercnyi hanganyag nincs ezen a listán ami nem fizikális hangszereken készült volna
Ha valakinek hiányérzete lenne:
https://www.facebook.com/hammerworld/posts/4342307775783579
Nemsokára itt a várva várt új ALBUM!!
Naga, ha a Rivers Ablaze dobhangzása katasztrofális, akkor az új Omega lemezt (Testamentum) meg ne hallgasd! Mert arra már szavakat is nehéz találni. 🙁 Ott még jobban hallani, hogy „japán dobost”, vagyis dobgépet használtak. De sajnos Kóbor a komplett album hangzását elcseszte. Kár, mert jó eséllyel ez az Omega utolsó lemeze. És egy majdnem 60 éve tevékenykedő, patinás banda nem egy ilyen gáz hangzású korongot érdemelt volna végszónak. 🙁
Akkor legalább ugyanúgy fognak szólni, mint a 80-as években, hűen önmagukhoz. 🙂
Én mindennél jobban szeretem a japán dobosokat (márha az igazi analóg dobszintikról beszélünk, mint a 909, 808), sokkalinkább mint egy újabb deathcore lemez triggered dobokkal. De amúgy igen, az Omega album rémszarul hangzik, igazából a legjobb albumuk (10000 lépés) is fosul szól, csak ott azért, mert azt se tudták a magyar hangmérnökök mi az a rockzene.
Már körök óta vissza-vissza tér és már nem bírom tovább magamba folytani… Mi a tököm az a stenk? Hol találom a szótárban? 🙂
Amitől ilyen arcot vágsz
https://i.ytimg.com/vi/S13Aj33xKZU/maxresdefault.jpg
Stenk: ez engem is érdekel.
Google 3. találat:
„Pozitív energia. Erőt sugárzó, erőteljes zenélést jelent a stenk.
Zenészkörökben terjedt el a stenk kifejezés.”
Husky… Istenem… Te nagyon nem érted sem az iróniát, sem a szarkazmust, az ezek közötti különbséget meg szerintem még annyira sem. De én megtaláltam a megoldást veled kapcsolatban. Nem fogok hosszan elnyúló veszekedést lefolytatni veled, mert a kommunikációs csatornáink két külön szintet képviselnek.
Megmondom, mi lesz. Ha úgy érzem, hogy egy bejegyzésed sértő, vagy vitaalap, vagy csak olyan dologba folysz bele, aminek nem érted a nyelvi jelentését (mert az előbb nálam sem értetted), egyszerűen kitörlöm, amit írtál.
Be is panaszolhatsz ez miatt, hidd el, nem nagyon fog érdekelni senkit.
Nem pikkelek rád, nem trollkodom, az előbb sem akartam bántó lenni, pusztán felhívtam volna a figyelmedet arra, hogy páran sokat melózunk az oldalon (én most pont kevesebbet, mint egykoron), és bántó azt látni, hogy pont egy ilyen embert kérsz számon azért mert egy lemez nem került be (Weide-t ).
Mondom egyszerűbben, mert szerintem így biztosan megérted: kurvára az a lemez fog bekerülni, aminek be kell kerülnie. Te meg vagy pontozol, vagy nem.
Ha erre szépen válaszolsz, és értelmeset – marad. Ha nem, kitörlöm.
Ha pedig kitöröltem, akkor ki van törölve. Időt spórolok meg neked azzal, hogy ideírom: ne kérdezgesd, hogy miért lett kitörölve.
Teszem hozzá, sosem volt benne a szabályzatban, hogy a nem bekerülő lemezek a következő körben bekerülnek, ez anno az én jófejségem volt, de nem fogok ezzel szórakozni, visszatérünk a normál állapothoz;
1. A rendszer random fog választani minden egyes alkalommal.
2. Az ajánlási tiltások is újra életbe lépnek, vagyis akik ajánlanak, de nem pontoznak, azok utána 1 vagy 2 kör erejéig nem fognak tudni ajánlani.
Weide – már bocs hogy megint zargatlak, de akkor ez azt jelenti, hogyha valaki ajánl egy lemezt de meg sem kezdi a pontozást az sem ajánlhat?
Ha valaki ajánl, de nem kerül be az ajánlása és nem pontozza végig a kört: 1 körig nem ajánlhat.
Ha valaki ajánl, bekerül az ajánlása és nem pontozza végig a kört: 2 körig nem ajánlhat.
Pontozni persze bármikor lehet.
Ilyenről soha nem volt szó… eddig. De fölösleges is! Ha mindig tovább vinnénk az előző körökből kimaradt albumokat egy idő után nem lenne hely az aktuálisaknak.
Makadámiadió: azért szerintem az a zenekar, aki olyan címmel ad ki lemezt, hogy a Kristály kókuszdió átka, nem hiszem, hogy arra vágyik, hogy komolyan vegyék. Van a folk metálnak ez a bulizós, vicceskedős ága, ami egyébként már nekem sem tetszik, de lásd, hogy nem mindenki komolyan vehető és veendő zenéket hallgat komoly fejjel 🙂
Aki egy Alestormot komolyan vesz, vagy annak titulálja, hogy a banda bármikor is komolyan veszi/venné/vette magát, az már eleve egy idióta. És az ilyenek azt nem tudják felfogni/megérteni, hogy például ez a banda is csak szórakoztatni akar, és nagyon élvezi azt, amit csinál –> a közönsége pedig remekül szórakozik. Több hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz, mert annyira látszik, hogy makinak fingja sincs az egészről, hogy nem éri meg vele foglalkozni (szerinte minden olyan zenét/akár stílust is, amit ő megvet vagy nem szeret csak alkeszok hallgathatnak, és itt van ám eltévedve a legjobban).
Most vettem meg a Nanowar of Steel – Stairway to Valhalla Napalmos újrakiadását (dupla). Na, az brilliáns zene, odatették magukat, és valóban komoly paródia. Igazából az előző lemezük után valami ilyen színvonalat vártam az Alestorm-tól is, persze a maga kereteiben (kalózos, JÓ zenés produkciót).
Ismeritek a Mago de Oz-t? Spanyol power, állati történelmi-hangulatú, amolyan Nagy Armada-kalózos, kissé középkori, kissé Running Wild és csuda dallamok. Az önmaga paródiája, és mégis komolyan veszik a zenélést. Azt is ajánlom.
Szia Winci!
A Nanowar of Steel is baromira király (a tavalyi karácsonyi IKEA-s Valhalleluja számuk szinte mindent vitt nálam, de a nemrég kiadott Uranus dal és klip is marha jó és ötletes), igaz, náluk érteni is kell a szövegeket és a szövegekben elejtett easter eggeket/utalásokat ahhoz, hogy igazán üssön; de véleményem szerint az Alestorm nem olyan jellegű paródia banda. Valamint az is vitathatatlan, hogy az Alestorm az első lemezhez képest mennyit is fejlődött zeneileg, ami kb. a 2011-es Back Through Time albummal kezdődött. Valóban, az előző No Grave But the Sea lemezük szerintem is erősebb a mostaninál, de ezen is vannak remek slágerek, elég csak a nyitó dalra gondolni, vagy a Wooden Leg Part 2-re, ami egyáltalán nem szokványos Alestorm, és ezt szintén a Back Through Time lemezen található Death Throes of the Terrorsquid dallal kezdték el, ami egy baromira jó, black metal betéteket is tartalmazó szám lett, és olyan, amire a közönség/rajongóik egyáltalán nem számított/ak.
A Mägo De Oz-t pedig szintén imádom én is, remek lemezeik vannak, igaz, a legutóbbit még nem hallgattam, viszont nem gondolnám, hogy önmaguk paródiája lennének (simán csinálnak olyan minőségű heavy/power/folk/celtic zenét – spanyol nyelven -, mint bármelyik „klasszikus” banda). Velük kapcsolatban csak azt sajnálom, hogy Spanyolországon kívül szinte nem is koncerteznek, pedig olyan szívesen megnézném őket élőben is. Igaz, mióta José Andrea énekes kilépett, számomra nincsenek olyan jók, Zeta sem rossz egyáltalán, de nincs olyan jó, mint José Andrea volt. A linkelt Finisterra pedig az egyik legjobb lemezük címadó dala.
Ezt a Mägo de Oz cuccot nem vágtam eddig, de elég menő
Helló King Diamond! Ez tényleg király (king 🙂 ) volt így összetalálkozni. Az önmaguk paródiáját nem pejoratívan értettem, hanem hogy (sztem) végtelenül mókásak, ezért is értékelem, nem csak a zene miatt. Mondhatni, komolyan veszik a viccet. Az Alestrom-mal pedig semmiképp sem bántanék meg senkit: egyszerűen nem éreztem, hogy repülnének tovább, ahogy tehetnék. Közben az új AC/DC-t meg szeretem és sztem van rajta, néhány különleges dal is (mintha az alulértékelt Flick of the Switch idejéből), pedig többeknek nem jött be (és ez sem baj – mondom, mielőtt Sanyi ránk szól, hogy ne kezdjem…).. És most nekem amúgy is „tét nélkül” megy a hangpróba, ezért tán jobban élvezem, mint a múltkor.
Hát az van, hogy manuálisan van lehetőségem a kör indulása előtt beállítani, hogy fixen bekerüljön egy lemez, de mivel kismillió dolgom volt ma, így nem néztem rá, csak 6 óra után a HP-ra, ezért a rendszer véletlenszerűen választott.
mike666 – ez a véletlenszerűség csak az újonnan beajánlott lemezekre igaz. Weide azt mondta (írta), hogy amelyik lemez az egyik körben kimarad, az ha a kövi körbe újra beajánlják mindenképpen bekerül. Weide! várom a válaszodat, hogy ez esetben most mi van?
Komolyan ennyire nehéz befogadni az információt, hogy az albumokat véletlengenerátor dobálja be. Ami 17 beajánlott album esetén 10-et választ ki. Amúgy én is bírom a Necrophobicot, sajnálom, hogy nem került be, csak gondoltam, elejét veszem egy újabb konteónak a hangpróbás háttérhatalomról.
Crippled Fox hallgatása közben azon gondolkoztam, hogy underground szinten mennyit dobna karrieren, hogy ha magyar nyelven menne az „ének”. Mert így pár tíz vagy száz hallgatón kívül senkihez nem ér el a zenéjük.
Pozitív példaként hirtelen a Fostartály jut eszembe, vagy kicsit szélesebb értelembe véve Rózsaszín Pitbull. Nem Pat O’Brien vagy Tom Warrior zenél náluk, de a szöveg hátán viszi őket, meg azért például a grindcore vagy punk nem az a zene, ahol filozófiai értekezések vannak, elég, ha maguk módján szórakoztatóak.
Nektek erről mi a véleményetek?
Vagy Thy Catafalque.
Thy Catafalque: pont ezen morfodníroztam a múltkor, amikor a hangulat zenéket hallgattam (volt több is, akár más címkével is). Nekem ugyan nincs korongom (még) tőle, de egyre többett kutatok rá. Tiszteletre méltó, milyen elszánt és következetes ahogy járja a maga útját, és közben hogyan változik az egész produkció.
Nekem Tűnő Idők Tárlat no. 1., de valószínűleg azért, mert azzal ismertem meg őt.
Az underground erről szól: „tíz vagy száz hallgatón kívül senkihez nem ér el a zenéjük”.
Tisztelt Krumpli! A Rivers Ablaze lemezéhez írt soraidhoz fűznék annyit, hogy a zenekar egyik tagja az underground terén méltán, több évtizede ismert és elismert zenész, akit úgy hívnak: Nagy András. Sear Bliss nevű zenekarával eddig „csak” nyolc (szerintem) világszínvonalú lemezt adott ki. Tényleg úgy gondolod, hogy dal alkotás terén fejlődnie kell? Nem kötekedni akarok, tiszteletben tartom a véleményedet, amit leírtál, csak erre a mondatra felkaptam a fejem! További kellemes zenehallgatást kívánok! 🙂
Tisztelt dimmurtal, egyáltalán nem veszem kötekedésnek. 🙂
Az általad idézett mondatom erdete egy viszonyítási alapból származik, amit linkelek is.
Nem csak ennél, hanem többi számuknál is vannak olyan dolgok, amelyekre felkapom a fejemet. Rivers Ablaze-bel ezt hiányolom. Azt érzem, hogy ha összekevernék a számok sorrendjét és be kéne lőnöm az eredeti sorrendjüket, bajban lennék. A technikai tudást és előéletet elismerem, de sajnos nincs függvényszerű kapcsolatban tárgyi lemez izgalmával.
Neked is kellemes zenehallgatást!:)
A Tűnő Idő Tárlat szerintem fixen a top 10 magyar könnyűzenei lemez egyike számomra, picit nem is értem hogy emlegeted egy lapon a Rózsaszín Pitbullal meg a Fostartállyal :DD
Viszont abban igazad van, habár nagyon erősen NEM vagyok nacionalista, magyar szövegek izgibbé tudnak tenni egy produkciót (persze ha nem erőltetetten magyarított valami)
A példák felsorolásakor kicsit globálisabban gondolkoztam, nem lokális elismertséget vettem figyelembe. 🙂
Ossian: http://www.youtube.com/playlist?list=PL-r19N-a3AU49eR7m0w8-TtJtfgyxTly2
Mi a f…!? 17 lemezt ajánlottatok! 🙂
Nem is oly rég örültünk, ha összejött a 10 (nem is mindig sikerült).
Királyok vagytok!
Az enyém nem került be, úgyhogy most végigpontozhatom, hogy legközelebb ne maradjak ki és már ne legyen esélye senkinek se megúszni a végigkínlódást. 😀
Bocs, valamiért nem mindig sikerül a megfelelő oldalt belinkelnem. Elnézést mindenkitől!
Udo: http://www.youtube.com/playlist?list=PLBzBwYhHpqLJaWUndVGgsSfVGo1pevztD
Helló dimmurtal! Kösz a helyes link beszúrását.
Bocs, köszönöm banya 07-nek.
Bocs, köszönöm, banya 07-nek
Meglehetősen változatos az ajánlás ismét. Érdekes lesz a pontozóknak.
Jézusom, goregrind a HP-ban? Szegénykét jól lefogják pontozni, pedig elég jól szól elsőre 🙁
Azta, olyan mintha a Carcass Symphonies of Sickness vagy Necroticizm albumát hallgatnám. Akárki is volt, előre köszönöm. – Már ha bejut. De remélem. 🙂