Nagyot néztem mikor megláttam egyik régi kedves bandámat 14 év után új nagylemezt kiadni. Jó sokat pihentek, de annál jobb lett a végeredmény. Számomra ilyen egy fasza black metal lemez.

Az USA-ban már lassan a csapból is Deathcore folyik. Néhány szám erejéig még akár élvezetes hallgatnivaló lehet ez a lemez is, de én hamar megcsömörlök tőle.

Kristin Evegård énekét kellemes hallgatni, és érdekességnek sem rossz a lemez, azonban ezzel az Avant-garde zenei stílussal továbbra sem nagyon tudok mit kezdeni.

Az amúgy is jellegtelen hörgés teljesen beleveszik a monoton zenei kásába. A bandatagok "nevén" azért jót derültem, pl. Ejaculator, leánykori nevén Corpse-Bukkake.

Jó kis borongós, hangulatos anyag. Gratula az orosz srácnak, hogy egyedül össze tudta hozni. (Azért 1 óra 20 perc mindenből sok lenne, ebből is.)

A Swedish Death Metal leágazás nem a legnagyobb kedvencem, de ez egy annyira élvezetes és színvonalas lemez, hogy nem lehet rá kevesebbet adnom. Ui. Majd nézzétek meg archives-on ezt a Rogga Johansson nevű fickót, hogy mennyi bandában van/volt jelen! O.o

Nem igazán akar ez összeállni nálam. A zene sem túlzottan izgalmas, és az énekek is gyengék. Ez a majdnem minden év január elsején "kötelező" lemezmegjelenés is vicces kissé.

Igazi underground cucc, tényleg olyan, mintha a föld alól szólna. Zeneileg próbál érdekes lenni, de csak untatnia sikerül.

Jó kis húzós, fejletépős death/grind(?) lemez. Az énekben néha túlzottan is kihallom a 'core-t, de még nem vészes. A hangzás pedig odab@sz, ahogy kell!

Sötét hangulata és változatossága miatt jött be leginkább. Ha tippelnem kellett volna, francia vagy német alakulatot mondok, semmiképpen nem amerikait.

Csak nekem tűnik halknak, tompának a hangzás? Szerintem sok érdekes részlet elsikkad emiatt.

Kicsit olyan mint a karácsonyi vagy húsvéti nagy zabálás. A felénél elteltem vele, utána akármilyen jó már nem esik jól.

Nem igazán értem mit keres itt, de szivesen hallgattam.

Többnyire elég monoton darálás, de van néhány jó pillanat, főleg a málházós részek.

Számomra ilyen az igazi funeral doom. Jók a szimfonikus betétek, a tiszta ének nem giccses, lehet, hogy kicsit hosszú lemez, de akár számonként hallgatva is be tud szippantani a hangulata.

Többszöri hallgatás után sem találtam semmi kiemelkedőt, ettől függetlenül jó volt hallgatni

Baromira untam a zenét is és az éneket is.

Elég egyhangú, nem hallgatnám meg még egyszer.

Tetszett. Szinte olyan érzés hallgatni minta a koncerten az első sorban csápolnék.

Nem szeretem ha a felrázott üdítőt a pofámba spriccelik. Néha olyan érzésem volt, mintha a háttérben egy másik lejátszó is bekapcsolva maradt volna.

A 2005-ös Nocturnal Beast óta nem volt ilyen brutál a csapat. Pusztító black metal a javából. Még a 10 pont is beérhet.

Ez még gombócból is sok lenne, nemhogy ilyen monoton deathcore-ból. A vokál, a struktúra és mértéktelen, ezáltal számomra értéktelen.

Nagyon poénosak a videók. Ezért a magas pont, a többi kabaré.

Diablo Swing után ahallgatva mennyei manna a fülnek. Sablonos, de kíméletlen, kegyetlen death metal.

Látványosan sokat fejlődött a projekt, néhány dal kifejezetten erős, de ez így egy kicsit sok. Van mit gyomlálni.

Nagyon messze kell lenni a svéd death metaltól, hogy ne találkozzunk Rogga nevével. Persze a Paganizer a fő ág, a legfontosabb bandája. De nekem nagyon bejött az Eye Of Purgatory (The Lighthouse), nagyon jó volt a Those Who Bring The Torture (Dark Chapters), a Revolting (The Shadow At The Worlds End), a Grisly (Salting The Earth) is. A Massacre csalódás lett...

Erre inni kell. A torzított géphang már az első, végtelennek tűnő dal során felkavara a gyomrom...

Olyan semmilyen számomra, de lehetne rosszabb is...

Azért egy 20 éves, döccenésmentes minőséget képviselő életmű nálam jelent valamit...persze nem szórnak virágokat a koncert alatt a közönségbe, hogy szórakoztassák őket és nehogy sértett lelki világgal érjenek haza a buliból, de ez már csak részletkérdés. A tizest meghagyom a Discordia - Traitors - Heirs To Thievery hármasnak.

Nagyon kedvemre való a lemez hangzása és megoldásai, csak nekem ez a disszonancia olyan, mintha fogták volna a jó ötleteket és felrázták volna, mint a szénsavas üdítőt, ami felfrissítés helyett pofán spriccel... Rövid anyag, nem is kellene belőle több minősége ellenére.

Az átlag deathcoretól jobb, de sosem szerettem a műfajt.

Néhol a Sigh-ra emlékeztetett, azok a részek tetszettek, összességében viszont inkább idegesített.

Belial uram nagy szakértelemmel nyúlt ismét a hangszerekhez, kell is ez most ebben a hőségben. Egyike azon bandáknak a 90-es évekből, akik nem akarták újradefiniálni magukat, megmaradtak annak amik és én ezt veszettül tisztelem.

Kicsit több mint egy óra a lemez, mégis dupla ennyinek éreztem. Ez nagyban a deathcore részeknek köszönhető és a domestos hangzásnak. Vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is a bolygón, de most ez valahogy nálam nem jött be annyira.

Tudni kell rólam, hogy irtózatosan tudnak vonzani a bizarr, szürreális és nem hétköznapi dolgok. Így kénytelen vagyok elismerni, hogy szórakoztatott a lemez a maga elvont módján, de a videók ebben nagyban segítettek. Zeneileg tehetségesek, a galaxisban lebegő spermás szám volt a kedvencem. Mint metal album azonban egyenlő a nullával.

A többi black/death metal bandához hasonlóan a "művészneveket" és a dalok címét az imidzs részeként fogom fel. Zeneileg keveredik a bestiális agresszió a groove részekkel, ami egy nagyon tetszetős kombináció.

Nagyon adja a hangulat, az öngyilkos és depresszív gondolatok sem maradnak el a hallgatása során. Zeneileg viszont ráférne egy nagyon alapos beöntés, de akkora, hogy még egy év múlva se tudnák, hogy duguláselhárítót, papot vagy ördögűzőt hívjanak a budihoz. -20 perc és minden fasza lesz.

A HM-2 oltára elé tett le egy újabb áldozati bárányt, vagy inkább rothadó hullát Rogga Johansoon. Tipikus svéd death metal, amivel az ég világon semmi baj nincs és igen, Rogga mindegyik bandában IS játszott már :)

Ez nagyon nem az én ősember ízlésemnek való lemez. Ráadásul ez a műanyag elektromos vokál valami eszméletlenül gatyagáz. Zeneileg még csak-csak találtam benne értékelhető perceket, noha a popos nyál még így is utat tud törni magának sokszor, de összességében ez az erőltetett futurisztikus stílus nálam csak ennyit ér.

Minden tiszteletem a kísérletező kedv miatt, de ezek nem mindig szoktak jól elsülni. Tetszik ez a pszichedelikus hangulat, ami keveredik az iparival, de zeneileg egyszerűen nem áll össze a kép. Death/doom-hoz képest szinte súlytalanul támolyognak a témák, egyszerűen nem találják a helyüket. Nem kezdő a banda, dalszerzés tekintetében viszont olyan, mintha az első szárnycsapásaikat hallanám a próbateremben.

Adam Jarvis mindig is egy állat volt a dobok mögött, itt se hazudtolja meg magát. A többiek is hozzák a szokásos minőséget, de azért ők jóval szürkébbek. Akik behatóbban ismerik a deathgrind-ot, azok azért tudják, hogy a Misery Index-nél vannak sokkal érdekesebb és vérszomjasabb bandák is.

Tekeregnek a disszonáns riffek jobbra balra, akár a spagetti. Nagy Deathspell Omega fanok a texasiak és az a nagy szerencséjük, hogy én is. Mindezt megspékelik még egy kis tech death-el és paff, kész is a remekmű. A dalszerzés közel sem olyan profi mint a franciáké, töredezettebbnek éreztem a felépítését a számoknak, de így is egész jó barátságot kötöttünk egymással.

Mi tagadás, hamar egymásra találtunk! Egyszerűen imádom ezt a fajta black metal-t! A veterán svéd banda méltán viszi tovább azt a zászlót, amelyet a Dissection-nel és a Naglfar-ral közösen emeltek magasba még a '90-es évek elején! Erre a lemezre nem tudok a maximumnál kevesebbet adni!

Az amcsi deathcore banda ezúttal is remek albumot hozott össze! Nekem a 2014-es Die Without Hope című lemezük tetszik legjobban az eddigi diszkográfiából, és egyszer a Brutal Assault fesztiválon is elcsíptem őket. Nagyon király csapat!

Az a durva, hogy a Celebremos Lo Inevitable című dalt több, mint egymillió egyszáz-ezren hallgatták meg eddig a YouTube-on. Egyébként érdekes zenei kompozíció. Ahol a hangszerek dominálnak, ott akad egy-két említésre méltó, metal-t idéző szösszenet. Összességében azonban nem üti meg az igényszintemet még annak ellenére sem, hogy a hangulata néhol egészen kellemes.

A dalok témájától és a tagok mókás (na jó, ciki) "művészneveitől" elvonatkoztatva, kifejezetten a zenére koncentrálva ez egy nagyon erős debütálás a kaliforniai death/black hordától. Kellemes, péntek reggeli felüdülés volt meghallgatni a lemezt, amely még biztosan elő fog kerülni, ha durvulatra éhezem!

Az előző HP fordulóban a Shape of Despair zenekar lemezével kapcsolatban fogalmaztam meg sajátos viszonyulásomat a doom metal stílust illetően. Nos, a Talsur legújabb albuma teljesen elkapott. Tökéletesen táplálja azt a lelki állapotot, amit Lénárd László halálával kapcsolatban érzek. Az album hossza sem zavar, gyakorlatilag egész nap, megállás nélkül tudnám hallgatni! Nagyon ritka, hogy egy doom lemez ennyire lataglóz engem, de ez most telibe talált!

Nagyon szeretem a death metal stílust, és az old school cuccokat is. Ez a lemez is jó, de valahogy nem volt rám nagy hatással, nem dobtam tőle hátast. Ettől függetlenül erős anyag!

Tetszik az albumokon átívelő történet koncepciója: újonnan felfedezett bolygók évszázadokon át tartó gyarmatosítása, valamint az ember alkotta istenek és a Titánok nevű, város méretű gépek háborúja. Minden album közé beiktatnak egy kislemezt, melyek kitöltik a történet hiányzó darabjait, és áthidalják az albumok közötti űrt. A zenei megvalósítás viszont nem az én világom annak ellenére sem, hogy vannak igazán zúzós részek is a dalok között (pl. The Embers of Old Earth).

Bevallom, a borító és a stílus alapján is jobbra számítottam a szlovák bandától. Harmadszor már nincs kedvem végighallgatni.

Death metal a javából, a szájam íze szerint! A Misery Index most sem okoz csalódást! Sőt! Rendesen odavág az arcba! A 'Complete Control' és a 'Conspiracy of None' óriási dalok, biztosan koncertkedvencek lesznek!

Kedvelem a stílust, bár néhány képviselője valamiért úgy gondolja, hogy minél technikásabb és nehezen befogadható, annál jobb. Ez a lemez is túl lett matekolva, de még ennek ellenére is egy erős progresszív tech/death anyag.

Mivel szeretem a Dimmu Borgir-t, így ezt a lemezt sem volt nehéz meghallgatni. Sok hasonlóságot hallok a két zenekar zenéje között, bár a Dimmu szintjét csak közelíti, de el nem érheti. Jó lemez azért.

A vokál mennyiségét soknak érzem és a számok is lehetnének jobbak, mert elsőre elég egyformának tűntek. Összességében a kellemes anyagok nevű fiókba került.

Mintha a Macskafogó című rajzfilm zenei betéteit hallgattam volna. Itt a másik véglet jelenik meg, ami számomra éppen olyan vadhajtás, mint ”a zenék a diliházból” félék. Ez éppen annyira távol áll tőlem, mint azok. Az biztos, hogy a keményebb metal zenékhez szokott füleknek ez egy kínzás. Már csak egy kérdésem van. Cirkuszban is fellépnek?

A külsőségektől most eltekintek, mert az nevetségesen gyermeteg. Pusztán a zenei részre koncentrálva nekem eszembe juttatta egy zenekar lemezét, mégpedig a Bolt Thrower-nek a Realm of Chaos című kiadványát. Természetesen nem éri el annak a minőségi szintjét, de a hangzásbeli és zenei hasonlóság miatt hat pontot megérdemel.

Rémálom volt, soha többet.

Kiváló death metal alkotás, nem vitás. Év lemeze nem lesz, de kellően magas színvonalat képvisel, hogy még előkerüljön. Köszi az ajánlónak!

Elég különlegesnek hatott. Nagyon modern, de ez engem nem zavart. Én el voltam vele, jó lemez. Köszi az ajánlónak!

Érdemei elismerése mellett nem tetszett.

Minden szempontból tetszett, nem igazán tudok belekötni semmibe. Jó és ötletes számok, a mai kornak megfelelő kitűnő hangzás, remek szólók és dobjáték.

A három számos koncepciót nem igazán értem, meg a tíz perc feletti számokat sem. Ez a fajta (antik) vokalizálás már nekem nagyon unalmas. A zenei rész sem győzött meg és itt is állandóan pofáznak, megy a vokál állandóan, ami a zenei részbe is nem kicsit bezavar.

Jóféle black anyag.

A hosszán kívül nem tudok negatívumot felhozni. Tényleg hosszú kicsit, de ebből a 15 számból az utolsó 3 korábbi számok újradolgozása és van rajta egy Korn feldolgozás, ami összesen majdnem 20 perc mínusz.

A kör meglepetése számomra, pozitív értelemben.

Igen, ez is tetszik valakinek, mint a mellékelt ábra is mutatja. Én nem vagyok köztük.

Jóféle death anyag.

Valóban, eléggé középszerű sajnos.

Nem rossz, de számomra kicsit hosszú volt ez az 50 perc. Lehetne dallamosabb, szimfonikusabb is, a borító tetszetős.

Azt hittem, sose lesz vége. Pedig az első szám klipje után még tetszett, de több mint egy óra ebből, hát...sok, maradjunk annyiban. A zenei részbe, tudásba nem tudok belekötni.

Kifejezetten üdítő ez a lemez a körben. Nekem a banda első két lemeze nagyon bejött, a Pandora'a Pinata már annyira nem, az ez előttit meg még nem is hallottam. Annyira nincs jó, mint az első kettő, sajnos hosszú ez az egy órás játékidő, viszont zeneileg, koncepciót és úgy mindent egybevetve rendkívül érdekes és egyedi az, amit a Diablo Swing Orchestra csinál, rendkívül profin, teszem hozzá. És igen, itt-ott "cirkuszban" hallható zenei részek is megjelennek, mely musical-es betétek számomra csak még értékesebbé és különlegessé teszik az élményt.

32 és fél percig mintha ugyanaz ment volna, nem igazán tudnám megkülönböztetni a számokat egymástól, számomra megjegyezhető pillanat nem igen akadt. Az egész körítést meg inkább hagyjuk.

Eleinte azt gondoltam, hogy ennek még úgysem lesz sosem vége, mint a Carnifex-nek. De aztán a lemez második felében a dalok elkezdtek érdekes részeket is tartalmazni, ötletes klasszikus zenei részekkel, gondolok itt a vonósokra (hegedű és cselló), valamint a klasszikus énekre, ami sokkalta jobb, mint az a borzalmas, monoton, egysíkú hörgés. Az Elegy of Grief-The One Who Missed-Raw Ground Cradle-Ashes of Departed négyes második felében vannak egész jó zenei részek. Viszont maga a funeral doom jelleg abszolút nem az én kenyerem, belenéztem egy-két szám dalszövegébe is, és megmondom őszintén, hogy nem nagyon érdekel más lelki nyomora, amit papírra vet. Ha pedig nem a saját érzéseiről/tapasztalatairól/átélt dolgokról ír az orosz srác, akkor meg azt nem értem, hogy milyen örömöt talál valaki ilyen dalszövegek megírásában és átadásában (ha valaki ezt tényleg csak önszántából teszi, akkor egészségére). Bár, véleményem szerint ilyen témákról hitelesen csak akkor lehet írni, ha már átélte az ember.

Jó lemez, a második felében nekem több emlékezetes dal volt, mint az elsőben. Rogga Johansson főbandája most is hozta a kötelezőt.

Az első szám még hagyján, de aztán jöttek az egysíkúbbnál egysíkúbb, unalmasabbnál unalmasabb dalok...az utolsó kettőig. Na, arra a kettőre azt mondom, ha ilyen lenne az egész lemez, sokkalta jobb lehetne. Hasonló stílusban ezt az Amaranthe sokkalta jobban, profibban, érdekesebben és nem unalomba fulladóan csinálja.

Én sok mindent ezen értékelni nem tudok, borzasztó volt. Ettől a Talsur jóval érdekesebb zeneileg.

Jó volt egynek, amiben a rövidsége is közrejátszott. Jó zenészek vannak ebben a bandában is.

Na jó, azt hiszem mára elég volt a mostani HP-s lemezek hallgatásából, megcsömörlöttem. :) Fentebb viszem a Talsur pontszámát, mert az még mindig jobban tetszett, mint ez, vagy az ONO. Végeláthatatlan, értelmetlen tekerés elejétől a végéig, kb. így tudnám összefoglalni ezt a három számot. De legalább a hangzás jó, az is valami.

Az eredetiség hol marad? Ha ezt Abbath adta volna ki nem kapna magas pontokat.

Deathcore...

Különlegessége megfogott valamelyest.

A szexet és a metált ne keverjük szerintem. Undorító.

Egyszemélyes depressziós figura öncélú önkifejezése. Engem baromira nem érdekel ez a nyomor. Menjen inkább pszichiáterhez.

Korrekt iparosmunka. Nem is futja többre.

A történet tényleg érdekes de a zene már korántsem annyira.

Fejfájás előidézéséhez ideális. Számomra szinte értéktelen.

Korrekt iparosmunka.

Nagyon rosssz.

Hallatszik, hogy megrekedtek a 12 évvel ezelőtti szinten.

Túl sok.

Sajátos színfoltja ez a mostani hangpróbának.

A zene is pont annyira visszataszító, mint a borító. Klimax? What?

Nem győzött meg.

Olyan amilyennek lennie kell.

A swinger mellett ez a másik meglepetés.

Inkább no, mint ono.

A 97-es Moonlight Gate a kedvencem tőlük, az még egy elég emperoros anyag volt. De azóta sem okoztak csalódást és ez az új album is állat lett. Azért egy jóval töményebb és hitelesebb irányvonalat képvisel, mint a Dimmu.

Pedig már örültem, hogy egy nem is olyan rossz deathcore lemez. De valamiért ez a műfaj nagyon megalomán, többszor szepelt már itt egy óra körüli deathcore anyag. Ennyire viszont nem jó.

Mondanám, hogy semleges, de igazából zavart is.

Jóféle kecskebaszó metál.

Brutál hangulat nagyrészt, de ezen tényleg lehetett volna húzni azért itt-ott. Update: egyre jobban tetszik és egyre kevésbé tudom megmondani, honnan kellene rövidíteni. Valszeg sehonnan.

Ez az eddigi legjobb anyaguk.

Nem zavart, de nem is élveztem. Nem tenném be még egyszer.

Szóval tök jó lenne ez a lemez, ha írtak volna témákat is. Imádom a hangzást, a vokált, minden a helyén lenne, de hát pár jó riff azért elfért volna :)

Jó, de nálam most a Paganizer nyert.

Kicsit érdekesebb, mint a 0n0, de csak ennyivel.

Felháborító, hogy ilyen csúnya dolgokról írnak szövegeket! El is mondtam utána pár miatyánkat, de még így is féltem miatta kicsit este a sötétben. :( (Egyébként nem értem miért pont itt jöttek elő ezek a dolgok, ilyen alapon a Lord Belial borítóján is ki lehetne akadni, meg egy csomó korábbi ajánláson.)