A sivalkodással engem is üldözni lehetne. A többi dolog teljesen rendben volt.
Elég nyakatekert muzsika, amit még sokadik hallgatás után sem sikerült teljesen kibogoznom.
Nem volt rossz igazából, de túl izgalmasnak sem mondanám.
Különleges élmény volt, mind a zene, mind az ének tekintetében.
Szóval a konyhában éppen mosogatás zajlik, csörömpölnek az edények, a nyitott konyhaablakon meg behallatszik a szomszédban zajló disznóvágás. Kihagytam valamit?
Nagyon hangulatos és változatos zene. A varázslatos dalszövegek miatt megadom rá a maximális pontot.
A pontok és kommentek alapján valami nagyon rosszra készültem, de kellemes csalódás ért.
Hát ez tényleg elég gyengécske.
Ez elég gyenge volt. Retrós(kodó) anyagokból szinte végtelen a kínálat. Heavy/thrash vonalról nekem ez már nagyon gejl..
Ez már a 4. vagy 5. lemez amivel próbálkozom tőlük, de valahogy nem sikerül ráérezni - a mások által vélt - 'zsenialitásukra'..
A Brainstorm hozza szerencsére a minőséget, egyenletes színvonalon, lényegében a kezdetek óta. A Soul Temptation és a Liquid Monster nagy kedvencek voltak anno.
A két évvel ezelőtti s/t albumuk óta szinte fanatikusan szeretem azt, amit csinálnak.
Minősíthetetlen zajkeltés.
Még a death metal-ban is szeretem keresni a zeneiséget, ha egy mód van rá, itt pedig ennek nagyon híján vagyunk.
Szörnyű volt végigszenvedni. Van, akinek ez őszintén tetszik?
Ez sem rossz lemez, de a speed metalos visítástól még mindig szívbajt kapok. Most jól esett, de ez is Napalm tucat.
Nem ez a Sigh legjobbja, de a kör legegyedibb és legjobb lemeze. De majd a "szagértők" megszaglásszák:)
Ha csak az első benyomás kell, hát legyen...Ez olyan, mint Bruce Leenek a kétkezes fekvőtámasz. Glory glory hallelujah. A borítón viszont legalább nem kell festett kockahasú hősöket bámulni. Mutatós lett.
Ezzel keményen feladtátok a leckét...először is nagyon igényes lemez, de szerintem sem ide való (bocs). Meghallgatva, odafigyelve jól esett, de magamtól nem venném elő még egyszer, mert személyes ízlésként jobban szeretem a zúzósabb zenét.
Nem az a baj, hogy lo-fi (igen, van ilyen kategória is), hanem az, hogy roppantul untam ezt is. Az őrület nekem itt véletlenszerűségnek tűnik, nem művészi koncepciónak. De úgy is mondhatjuk, hogy amatőr.
Az Őskő jobban tetszett, de ez sem rossz lemez. Végre valami extrém magyar cucc.
Sötét, egyszerű szösszenet, de nekem ez még kevés.
Akadt némi múltidézés, de ez a lerágott csontnak is a jelentéktelenebb része.
A végére kicsit elfárad a lemez, az eleje jóval erősebb, de amúgy tetszett, szeretem az ilyesmit, és az ének is kifejezetten jó.
Hát, hozzájuk képest ez most ennyi. Jóval hagyományosabb, mint az előző pár albumuk és tőlük nem ezt vártam, hanem valami sokkal kísérletezősebbet. A Heir to Despairre menne a 10 pont.
Van de minek típusú lemez, nagyon német, a háttérben nem zavarna, de magamtól sosem hallgatnám. Annyira semmilyen, hogy 5 pontnál kevesebbet sem lehet rá adni.
Az oldalon van létjogosultsága szerintem, hiszen eddig metalt játszottak. Ez az új irány nekem nagyon nem tetszik sajnos.
Én sem tudom értékelni.
Az 5. szám nélkül lehetne 9 pont is, de amúgy hozza a szokásos színvonalat.
Ez most annyira nem fogott meg. Nem elég mocskos a hangzása, és túl egysíkú.
Elég volt a Gojira előtt végigszenvedni őket, borzalmasan unalmas.
Maga a zene még egész jó is lenne, alap thrash. A fitymahuszáros vokál viszont még mindig arra késztet, hogy helyből kiharapjam a fogaimmal vokalista barátunk torkát a helyéről.
Szeretem a Sigh kísérletezős, avant-garde stílusát. Nem mondom, hogy minden téma, minden zenei megoldás betalált nálam, de nem okoztak most sem csalódást májbeteg barátaink.
Főzés közben hallgattam és baromi hősiesnek éreztem a hagymapucolást, el is érzékenyültem közben. Amúgy a füstölt paprika nagyon megdobta a pörköltöt, próbáljátok ki. Ja igen a lemez... az létezik, de minek.
Írtam róluk hírt, tehát már tudtam, hogy mire kell itt számítani. A metal itt már tényleg csak epizódszereplő. Maga a zene igényes, még ha sokszor pop szaga is van a dolognak.
A betegesen mániákus depresszió nyers kinyilatkoztatásának vagyunk itt tanúi. A drone, dark ambient részek csak fokozzák ezt a hangulatot, amit én nagyon csípek. A megvalósításba beköszön az amatörizmus is, de ez csak még inkább őszintévé teszi számomra az albumot. Hosszában lehet rá vágni az ereket, imádom.
Pofás black metal a szebbik, National Geographic, Animal Planet fajtából. Tetszett, de nem fogok nekik oltárt állítani a hálószoba sarkába.
Egyetlen baja van ennek a lemeznek: rövid. Igazi underground death metal szörnyszülött a sötétebbik fajtából, zabáltam.
Nagyon szeretik a Sepu Roots éráját, én nem.
A zene több, mint nagyszerű, de a vokál hisztérikusabb részei rontottak rajta egy picit, azért tucatnak még véletlenül sem nevezném. Az meg hogy egy lemezt milyen kiadó ad ki sosem érdekelt, nem is értem miért vetődik fel mostanában ez a lényegtelen és a zene szempontjából teljesen irreleváns dolog állandó jelleggel?!? Cradle of Filth lemezt is adott már ki Sony is és nem mentek át Nirvanába, vagy valami hasonló nyali-faliba. Sőt inkább előnyös volt, mert az a lemez úgy szól, mint az állat. Van, hogy a bandák a nagyobb kiadó által nyújtott több pénzt a lemezeik minőségi színvonalának fejlesztésére fordítják, bár ezt MO-on elhiszem, hogy elég nehéz elhinni… Egyébként, ha jól emlékszem a Needless és a Bornholm is a Napalm kiadóhoz szerződött, tehát mostantól ők is Napalm tucatot termelnek/fognak termelni? Meglepő logika… :XD
Komoly fenntartásaim vannak a japán metal kultúra iránt. Olyan szörnyszülötteket termelnek ki, hogy időnként a gyomrom felfordul. Ezt szerencsére kevésbé csapta meg a Fukusimai sugárzás. :) Azonban ettől a zenétől sem esett le az állam, de értékei vannak. Nekem ennyi.
Jó lemez, tetszik, hogy keményebb vonalas powert nyomnak. És tetszik az is, hogy nem mai zenekar létükre elég jó kis mai hangzást tudtak kicsiholni. Respect!
Marduk! Tovább pontozhattál volna, mert kiváncsi lettem volna a pontszámodra. De még bizakodok. Na de a lemez... hát mit mondjak? egy női ulver? már az eredeti is sok(k). Fura, hogy itt nem kerül elő a Bravo magazin, mint más női vokálos metal bandánál. Ja és ez nem is metal. Jó igen az ulver sem. Bár mintha Rihanna is szóba kerülhetne. Nekem is van nem metal előadó kedvenc énekesnőm (Tori Amos), de eszembe sem jutna beajánlani ide.
Azt hiszem már mindent leírtam az ilyen jellegű anyagokról, ezért most ezt mellőzöm, mert úgy látszik úgyis csak pusztába kiáltott szó. Engem ugyan nem zavar... Olyan ez, mint a két perces vizsgázó, kihúzza a tételt aztán kb. két perc múlva szól, hogy írjam be az egyest, mert nem tudja. És ezt játsszuk újra és újra, amíg ki nem meríti az uv lehetőségeit. Itt is ezt játsszuk csak itt nincs uv-limit, de ha 100-szor lesz ilyen beajánlva 100-szor adok rá karót! Engem ugyan nem zavar...
Ha nem ismerném a Borknagar, vagy a Tribulation mesteri albumait akkor ettől a lemeztől biztos elélveznék. :) Azonban ismerem őket, különösen a Borknagart, így ahhoz mérve ez ennyi. És milyen jó lenne egy Napalm Records szerződés…gondolom…
Az előző kör(ök) egész pofás lemezei után ez?!? Ez mi ez? Bevallom most nem ajánlottam be lemezt, de már megbántam. Ez a Pneuma Hagion lemez annyira hitvány, hogy a death metal szégyene is lehetne. Ez még a tucat szintet sem üti meg, pedig az nálam elég alacsonyan van. Ez még tizenéves koromban is kevés lett volna.
Számomra ez nem sok zenei értékkel bír. Ezt a Sepu-Roots, Soulfly vonalat is utálom.
Az előző két album is fasza és ezzel sem adták cseppet sem lejjebb a srácok.
Mindig is szerettem őket és most sem okoztak csalódást.
Rendkívül nyálas itt-ott.
A "van/létezik, de minek" gyöngyszem kommentek inkább ide illeszthetők be.
Tucat.
Ez még a tucat szintjét sem éri el.
Számomra érdekes muzsika volt.
Nagyon tetszett, imádtam a sikolyokat, a zenét, a számokat, a refréneket, a külsőségeket, mindent. Sledgehammer Justice...hibátlan szám, a Die for Me-vel együtt. Érdemes még megemlíteni a My World számot is, ami valamelyest eltér a többitől, de ez is nagyon jó, valamint a lassabb számok is jók, mint például az In Deepest Black.
Mindenképp érdekes zene, nekem többnyire bejött, szeretem az ilyen jellegű kísérletezéseket. Az pedig, hogy japánok, nálam szintén nem negatívum.
Nem ismerem minden lemezét a Brainstorm-nak, de amiket eddig hallottam, azok mind bejöttek, ahogy ez is. Lendületes, modern, jó dalok, refrének, szólók tarkítják az albumot. Andy B. Franck pedig egy zseniális énekes a stílusban, mint ahogy a banda sem volt sosem tucat, ennek ellenére szinte mindig a másodvonalban voltak sajnos. Nekem eddig a Soul Temptation (2003) lemezük az etalon, melyről az olyan hibátlan alapdalok, mint a Shiva's Tears vagy a The Leading mind a mai napig ott vannak a koncertprogramban, nem véletlenül.
Nehéz érdemben értékelnem, főleg úgy, hogy nem ismerem a korábbi lemezeiket. Kovenant (Rozsdagyár) elég részletes és érdekes kritikája után viszont belehallgattam mind az első, mind a második lemezükbe is és azt kell mondjam, hogy azok így első hallásra jobban tetszettek (az első, még férfi énekessel készült album szinte teljesen más, mint a hölggyel készültek). A másodikról meghallgatott két szám (Winter, Suffer the Last Bridge) is jobban tetszettek, elsődlegesen a keményebb, metalosabb megközelítés végett. De gondolom már az elejétől fogva jelen van a világfájdalom érzés a bandánál, amit itt most eléggé csúcsrajárattak. Én elhiszem, és hallom is, hogy nagyon szép hangja van az énekesnőnek, meg hogy elég sok stílusból vannak itt elemek, érzelmes is, de nálam valószínűleg több pontot kapna, ha zeneileg olyan, mint az első két lemez.
Ehh...valami elképesztően és brutálisan idegtépő ez az idegbeteg/elmebeteg kukorékolás, amit itt hallani lehet, mert ezt még vokálnak sem nevezném. Rettenetes, értékelhetetlenné teszi az egészet úgy, ahogy van. A legjobb az utolsó számban, amikor "halni" készül...borzasztó. Ez a régi oldalon fél pontot kapna, de igazából még annyit se ér. Tudnék még írni hozzá, de inkább megtartom magamnak.
Elment egynek, a közepestől/átlagostól valamivel jobban tetszett.
Elképesztően vontatott és unalmas, mintha beakadt volna a lemez, kb. mintha 25 percig ugyanaz ment volna egyfolytában.
Érdekes zene ez is, bár nem igazán szoktam ilyet hallgatni. Egyszer elég is volt, kicsit hosszú, néhol vontatott, stílusában viszont nem az én zeném.
Másodjára jobban ráállt a fülem erre a múltidéző zenére.
Nem hallottam semmi különlegeset.
Végre egy jó lemez.
Szánalmas vergődés.
Első benyomás:5pont, Hangulat:8pont Végső benyomás 7pont
Első benyomás:7pont, Hangulat:7pont Végső benyomás 7pont
Első benyomás:7pont, Hangulat:7pont Végső benyomás 5pont
Első benyomás:4pont, Hangulat:4pont Végső benyomás 7pont
Első benyomás:2pont, Hangulat:2pont Végső benyomás 2pont
Első benyomás:4pont, Hangulat:6pont Végső benyomás 5pont
Első benyomás:4pont, Hangulat:6pont Végső benyomás 4pont
Első benyomás:5pont, Hangulat:8pont Végső benyomás 6pont
Néha beüt az ének és tényleg agresszióra ingerel az elkövető ellen :)
Nem mondom, hogy rossz, de nekem nem jön át.
Van benne dög, ezt szeretem. Nekem az énekes hangja sokszor nem tetszik, emiatt nem tud feljebb menni. Vegyék fel a bloodboundos csávót és lesz akkor 10-es is. De tényleg, ez nálam nagyon sokat számít, én a Sabatont 50%-ban a vokál miatt nem bírom.
Szóval jól jár az, aki nem 2 perc hallgatás után írja le a lemezt, hanem végigfüleli az egészet. Végre egy olyan csajos zene, ami minden jó és rossz giccstől mentes, tiszta zenei művészet. A műfajok ízléses keveredése, az egész albumot átitató békés, kissé melankolikus hangulat, az énekesnő hangja és az okos, de nem túltolt zenei alap elegye alkot egy igazán nagyszerű végeredményt. Hangulat azért kell hozzá és nem is való mindenkinek, de azért 1-2 pontos értékelés erre szerintem nem a zenészeket minősíti.
Én vevő vagyok minden elmebajra, a lo-fi hangzást is szeretem, az a baj, hogy amúgy nem történik semmi.
Mindig bírtam őket. Ez is korrekt lemez lett.
Lehengerlő förmedvény.
Azért mert van benne indián, még nem lesz érdekes. Mondjuk én már a Winnetoura is ezt mondtam...
Voltak részletek, amik tetszettek. A szólók pazarak, volt pár számomra fogósabb, ötletesebb megoldás is. A vokál viszont elviselhetetlen. Bár számomra az élvezeti értéke összességében nulla, természetesen hallom, hogy objektíven és stílusában ez mondjuk messze nem 1-2 pontos lemez. Ja, a Forgotten Memories végén a Child In Time-ot idéző sikoltozások menők voltak. :)
A Sigh egy hullámvasút. Vannak szuper lemezeik, meg számomra hallgathatatlanok is. Igazi öntörvényű japán művészek. A Shiki egyértelműen egy csúcsteljesítmény. A megszólalás, a szerkezeti és hangszerelési komplexitás, a hangulat tökéletessége mind főhajtásra késztet és sok újrahallgatásra :).
Stílusában teljesen korrekt. Az Unholy lemezüket anno meg is vettem. Ezzel együtt a friss Brainstormnak is úgy a 17 éves önmagam tudna csak igazán örülni. A stílus és a banda rajongóinak kizárt a csalódás.
Ez (már) nem egy metal lemez. A szokásos partalan vitát, hogy itt van-e a helye, szerintem kerüljük el. Úgy sem fog egyet érteni a két szekértábor. Az viszont tény, hogy számomra mostanra ért be és tisztult le teljesen a csapat zeneileg. Lehet, hogy nincs hörgés, nincs kétlábgépezés, viszont én ezt egyáltalán nem bánom, mivel így egy olyan hangulati kötöttségtől szabadították meg magukat, aminek következtében Cammie Gilbert kisasszony ki tudott teljesedni. Eszméletlen tere, mélysége és súlya van. Napokig csak ez ment megjelenése után és még most is előkerül hetente, így a 10 pont részemről nem kirohanás, hanem egy beérett mestermű értéke (számomra természetesen).
Nagyon sajnálom. Általában teljes mellszélességgel tudom védeni az elvetemült anyagokat a HP-n de itt nagyok a gondok.
Számomra totális sületlenség a szövegeik nagy része. A zenéről sokszor eszembe jutott a Mystic Circle. Alapvetően pofás album, jól hallgatható, komfortos.
Nekem egy problémám van vele, mégpedig a végtelen egysíkúság és ötlettelenség. Amúgy rendben van. :)
Az a gondom ezzel a bandával, hogy egy markáns elemet (Maori nyelv) próbálnak integrálni metalba anélkül, hogy zeneileg, hangszerválasztás terén, vagy bármi módon lekövetnék ezt, akár jelzés értékkel is. Azonnal eszembe jut az első pár Soulfly lemez, ahol pl. Max bácsi nagyon bátran és működőképesen húzta be a tradicionális elemeket a zenéjébe. Szóval sajnos az, ha elnyomnak pár hakát, még nem jelent semmit, ha zeneileg ez nincs kontextusban. Amikor angolra váltanak, meg teljesen szétesik ez a gyengén kivitelezett koncepció is, hiszen kiesik az egyetlen érdekesség a zenéből és csak marad a harmadvonalasan érdektelen zenei alap. Nagyon sok munka kellene ebbe bele (és kreativitás) hogy működjön.
Kicsit hasonló, mint az előző körös Bestial Invasion, tetszetős album lett. Kedvenc tételeim róla a Sledgehammer Justice és a Die for Me tételek voltak.
Elég fura és bizarr volt számomra, nem hétköznapi zene. Talán a Kuroi Kage tételt mondanám az egyik legjobbnak.
Jó volt hallgatni, a két vendégénekessel készült tételek, az Escape the Silence és a Turn Off the Light tetszettek a leginkább.
Nem az én zeném, úgyhogy inkább passzolom.
A többiek kb. már mindent leírtak erről a valamiről.
Magyar csapat révén nem rossz, de nem is olyan jó, átlagos.
Nagyon izgalmas zenét hallottam ezen az albumon, csak a hossza zavaró kicsit. A Hatupatu, Ahi Ka, Tangaroa tételek tetszettek a legjobban.
Végre egy fasza heavy/speed ajánlás. Csak a Napalmos intrót nem bírtam még mindig megszokni, de erről nem ők tehetnek. :D
Először kevesebb pontot akartam rá adni, mert valóban van még ennél is jobb lemezük (pl. Scorn Defeat és Hail Horror Hail örök szerelmek), de ez is nagyon erősre sikeredett szerintem, sokat fogom még hallgatni és simán felkerülhet az év végi listámra is.
Minőségi zene, de nem én vagyok a célközönsége.
Van benne valami, ami miatt megtetszett. Talán pont az amatőrségből fakadó őszintesége az oka, amit Crissz93 is megfogalmazott.
Minőségi anyag, de nem is vártam mást tőlük.
Végtelenül unalmas.
Az első dalban a gitár vinnyogása idegesít, ettől a fajta visítástól pedig a falat szoktam kaparni. Egyébként a zenei ötletek és megoldások valóban jók, igazi thrash alapokon nyugvó zúzdák.
Ez a zenekar az avantgard black metal egyik legimpozánsabb képviselője. Külön szót érdemel a sokféle hangszer és a japán kultúra megjelenítése a dalokban. Nagyon erős, érzelmes lemez.
Na, a Brainstorm és Iced Earth fémjelezte power metal - az előző hetek hasonló stílust képviselő zenekarok lemezeitől eltérően - nagyon is ínyemre való. Ez az album már közel egy éves, így már lepörgött párszor. Az ezt megelőző Midnight Ghost kifejezetten erős volt, de ez sem rossz!
Nagyon igényes progresszív rock, az egyetlen baja az, hogy nagyon szomorú lettem tőle. A House of the Rising Sun feldolgozás igazán egyedire sikeredett.
Emberek! Itt van végre a lehetőség! Akik körről körre szenvednek csupán azért, mert nem tudnak/akarnak azonosulni az oldal törekvéseivel, irányvonalával azoknak megnyílt a kánaán! Pont pár körrel ezelőtt lett megírva, hogy máshol nincs HP, de most már van! HammerWord felületén is indul Hangpróba! Nyomatják a páört, meg a szimfót ezerrel, no meg hazai is akad bőven! Elkellenek a rutinos szakemberek! Próbáljátok ki és kíméljétek meg a lelki világotokat az itteni szörnyűségektől (durci ének, lo-fi, raw, noise…, szex meg csúnya beszéd).
https://hammerworld.hu/HP/?/honap/HW347/
Fura, pár napja pont az ugrott be, hogy Hammeren is indulhatna ilyen, és akkor ez meg is lenne oldva, erre tessék. 😀 Remélhetőleg a gyakorlatban is beválik.
NOS! Ahogy néztem ott csak pontozni lehet?!? Én pedig szeretem leírni a véleményemet is, mégha ez egyeseknek nem is tetszik. Meg ahogy elnézem a pontszámokat maradnátok öten (öt ajánlás?) Annak meg mi értelme lenne? Úgyhogy szerény véleményem szerint jól van ez így ahogy most van, több stílust kedvelő pontozókkal és ajánlásokkal. Peace!
Szerintem ezt mindenki el tudja dönteni helyetted is:) Akinek itt minden lemez kínszenvedés, annak nem árt a változatosság. Itt semmivel sem lesz kevesebb az extrém és különc cucc, amiért el is követünk mindent. Ha mennek bizonyos elemek, jönnek mások… Egyszer kértél tőlem statisztikát, egyet tudok mutatni. Én a HP résztvevők számát külön adatként nem látom, de az olvasottság, HP-re való kattintásét igen. Nem olyan rózsás a dolog, mint azt néhányan gondolják, kb. lehet látni azt is, hogy honnan indul a lejtmenet…
https://drive.google.com/file/d/11QGTYmCIvrTd-uAXz6aeWLwP4k-zPacF/view
Érdekes náluk is ott van az Oceans of Slumber, itt meg páran kitalálták, hogy az nem való metal oldalra. 🙂
Így van, mindenki el tudja magától dönteni, hogy itt marad-e vagy átmegy oda is, esetleg mindkettőnél pontoz, ha akar – mert ez is miért ne lehetne opció. Bár azért azt megnézném, hogy néhány kör erejéig ide jönnének pontozni a Hammer-es arcok (mármint az ottani szerkesztők), nem kell szerintem agysebésznek lenni, hogy megállapítsam, az ilyen Pikolover-féle lemezek akkor is sereghajtók lennének…
És bizony ahhoz sem kell agysebésznek lenni, hogy ez nagyon rétegzene, nem a tömegeknek készült, több ezerből lesz 1 ember akinek tetszik, a többi pedig utálni fogja, de az ilyen lemezeknél ez a normális…
Rögtön tetten érhető a különbség, túl a technikai megoldásokon: a hammer egy piaci alapokon működő vállalkozás, gyakorlatilag nem található a hp-jükben nem piacképes lemez. Mindegyik banda biztonságosan meghívható bármelyik túlárazott metál fesztiválra, semmi váratlan meglepetés, semmi túlzott lealjasodás, minden album szépen kimért és befogadható, még az Itunes metál ajánlója is merészebb ennél. A hozzászólások is olyan modorosak, hogy lehetne belőlük jópofa szomszédok outro…
Persze nem azt jelenti, hogy nagy általánosságban ezek rossz lemezek (pl Belphegor meglepően jó lett, meg az a cseh Marco Polós „Rhapsody” is tetszik), csak egy tőlünk eltérő megközelítésben és kissé izgalommentesebben közelítenek a zenéhez. Én jobb szeretek a bandcamp zavarosában halászni, mint kizárólag a stremerszolgáltatók headlinerein élni.
A Pikolover féle lemezek pedig fontosak, helyezéstől függetlenül. Ha már egy embernek is tetszik, megérte megmutatni, hogy ilyen is van, kötetlenül megtehetjük és ez nagy hozzáadott értéke a fémforgácsos hp-nak. Egyébként sincs jelentősége a helyezésnek, itt csak ismételni tudom, hogy egy zene nem attól lesz jó, hogy minél többen szeretik.
Samūhaya konkrétan nekem sem lesz kedvenc, de bátor ajánlás, ami tökéletesen passzol ide. Ha már pár ember megismeri és bejön neki, akkor már volt értelme ajánlani. Máshol nem fogtok összefutni vele és az állandó olvasórétegünk bizony ezt a felfogást keresi (nem a lemezt, hanem a hozzáállást). Persze az sem kizárt, hogy valaki mindkét lehetőséget kihasználja, de továbbra sem kell erőltetni azt, ami nem megy, mert komolytalanná tesz mindent. Továbbra is tartom, hogy aki cipőt akar venni, az ne a sarki ABC-ben keressen először, menjen a cipészhez. Ha meg egy csoki kell, akkor ne a bakancsok között kutakodjatok… Remélhetőleg mindenki tudja, mire van szüksége és mire nincs. Én továbbra is a felfedezés lehetőségét, a látószög szélesítését tartom a legfontosabbnak és igen, ez sok embernél hiánycikk. A helyezés sokadlagos kérdés.
Husky, az Ahriman esetében hogy jött képbe a Tribulation? Én mindkét bandát nagyon szeretem, de nem érzem a párhuzamot köztük, hiszen stílusilag is különböznek, meg szerintem atmoszférában is. Vagy esetleg másik bandára gondoltál? Korábban is hasonlított itt már másik pontozó (raw) black metált a Tribulationhöz és akkor sem értettem, hogy miért, meg sajnos választ se kaptam, pedig akkor is rákérdeztem. 😀
A Tribulation csak azért került szóba, mert annak a legutóbbi albumától elélveztem, természetesen szigorúan csak szónikus értelemben. De miként a pontkommentemből is kitűnik a zenei világot tekintve alapvetően a Borknagarral vontam párhuzamot és a Borknagarhoz képest lett 6 pont az Ahriman.
Az a Pikolover lemez merész 😏 , az együttes nevét nem tudtam megállapítani. 😭
Samūhaya