A volt Obscura tagok ott folytatták, ahol abbahagyták; azaz nagyon jó lemezt készítettek.

Nekem nagyon tetszik, ráadásul elég ismeretlen banda, szóval illik az oldalra. Amúgy sokszor beugrott a Lahannya neve hallgatása közben, csak az még ettől is sokkal jobb zene. (Nem mintha azt hinném, hogy tudjátok kiről van szó.) :(

Akár egy nagyon jó lemez is lehetett volna, de a túl sok "éppen szinte semmi nem történik" részek nem tettek jót neki.

72 percen keresztül ezt a japó zagyvaságot hallgatni felért egy büntetéssel.

Nagyon vérszegény zene, az izmosnak és az átlag felettinek pont az ellenkezője szerintem.

Majdnem kedvem támadt előszedni a mike által említett bandák CD lemezeit, és újrahallgatni őket. :) T. Filippo-nak meg jár az elismerés, hogy egyedül alkotta meg ezt a jó kis nosztalgikus muzsikát.

Amikor doom/death jelleget öltött a zene, azok voltak a legjobb részek. Plusz fél pont az utolsó számban felcsendülő női ének miatt. Összességében nagyon hangulatos muzsika, de kevesebb andalgást kérnék legközelebb.

A csapat zsenialitását nem lehet elvitatni abban amit csinálnak. Elég nehéz kitalálnom a megfelelő pontot, mert ez a zene akár napszakonként is másként működhet, de jelen pillanatban ennyi, és Weide-vel értek leginkább egyet.

Semmi kiemelkedőt nem hallottam sajnos. A női ének feltűnése dicséretes, de sokkal több kellett volna belőle, mert így csak arra volt jó, hogy még jobban rájöjjek mennyire unalmas a produkció nélküle.

A hangszeres tudás minden kétséget kizáróan fölényes, nálam viszont az ének hullámzó teljesítménye picit agyoncsapta a produkciót.

Itt majdnem minden tökéletes... de néha bele lehet unatkozni a szépségbe.

Jellemző, hogy nem mindegyik Blut Aus Nord anyag üt be, de amelyik igen, az nagyon!

Minőségi lemez, jól összerakott produkció, mondhatni profinak hat, bár ez néha inkább már sok esetben pejoratív jelző...

Számomra ez egy hangszeres erődemonstáció de lélektelen. A tiszta ének nekem se tetszett, ezt a fajta basszus hangzást sem szeretem.Színvonalas lemez de nem érintett meg

Nem szoktam ilyesmit hallgatni. Nem rossz, de semmi kiemelkedőt nem hallottam

Ahol működik, ott nagyon hangulatos, de vannak benne üresjáratok

Sokat gondolkodtam a pontszámon. Brutális lendülete van, a hangszeres szekció virtuóz az extrém vokál még virtuózabb, olyan mint egy cunami. Viszont baromi sok minden szempontból, a rengeteg malacvisítás eléggé irritált. Ez a cucc elég lett volna két lemezre is

Nekem kicsit vontatott, a dalok szerkezete annyira egyforma, hogy olyan érzés mintha ugyanazt hallgatnám végig

Elment mellettem, semmilyen nyomot nem hagyott.

Rettenetes hangzás, de vannak jó ötletek, jó témák, okozott néhány kellemes percet.

Eléggé untam, számomra sok mvolt az üresjárat.

Egy zenei amőba kapaszkodók nélkül. Azért van egy hipnotikus hatása.

Korrekt, tisztes iparosmunka. Egyszer elment

Nagyon komoly teljesítmény zeneileg, azonban a végeredménybe belekakkant a lélektelen sterilség és az itt-ott gagyi tiszta ének.

Roppant hangulatos a merengés, ütősek a keményebb részek, csak valahogy a kettő között nem tökéletes a kémia.

A cirkusz megnevezés nagyon találó a zenekar nevében. Jól játszanak hangszereken, egyébként minden ízében szenvedés volt.

Nem mondanám különösebben kiemelkedőnek, de kellően karcos, mocskos anyag, amit most hiánycikknek éreztem a körben.

Kiváló death/doom anyag, akárcsak az előző. Biztosan lesz róla cikk. Update: írás közben még jobban felértékelődött.

Metalba csomagolt jazz fusion és ambient. Ez egy hangulati atombomba.

Nagyon nincs mibe belekötnöm, nem rossz a lemez, de valamiért mégsem fogott meg, pedig az Obscura gyakori vendég a lejátszómban.

Ha már női vokálos bandák, maradhatnánk a Brutus színvonalon. :D

Elég volt meglátnom a borítót és a 20 buck spin nevét ahhoz hogy tudjam, hogy ez a lemez minimum 8 pontról fog indulni. Közel tökéletes anyag, a hossza is pont jó, változatos, és szerencsére nem túl szép (az néha tud idegesíteni).

Az Obscura DNS nagyban ott van ennek a lemeznek a genetikai kódjában. Spagettiujjak és polipcsápok profi produkciója ez a lemez. Csak azt a tiszta vokált hagyták volna a fenébe...teljesen kivett a mesterségesen vezérelt őrületből. A zenei teljesítményhez kétség sem férhet, de ez nálam hazavágta a dolgot, a klinikai hangzás sem éppenséggel az én ízlésem, de ez általában együtt jár evvel a stílussal.

Szellős, mégis kraftos post-metal. A merengős, tiszta vokállal ellátott része nem mindig jöttek be, de az ilyen borongós reggeleken, mint amilyen a mai volt jól tud esni az ilyen szürkén bús muzsika. A The Thinget volt alkalmam megismerni 2 évvel ezelőtt, az is kellemes volt. Nem váltja meg a világot, de nincs is rá szükség.

Nincs semmi bajom a zenei cirkuszokkal addig a pontig, amíg nem a hallgatónak szánják a bohóc szerepét.

Nem ismeretlen egyik Rhapsody sem, egy jól bejáratott névről van szó. A sikongatás és az extrán műanyag hangzás mellőzése már önmagában hatalmas pozitívum. Nem mondom, hogy ez az én zeném lenne, de a maga módján nincs vele semmi gond. A Christopher Lee-vel való kollaboráció miatt, amit anno készítettek plusz fél pont jár. Mindig csíptem az öreget, R.I.P.

Izmos hangzás, enyhe disszonanciával átitatott deathgrind brutalitás, bunkó hörgés és nem utolsó sorban emlékezetes, feszes zenei megvalósítás. Ilyenkor olyan öröm tölti el a kis szívemet, mint egy pedofilét az óvodában, akit épp magára hagytak a kiscsoportosok uzsonnáztatása közben.

Nagyon próbál kitűnni a többi black metal album közül,:nem odaillő riffekkel, hangulati elemekkel, suttogással, melodikus témákkal, tiszta vokállal, lelassulással...és mégis szürke marad végig az egész. A számok hossza hatalmas ambícióról árulkodnak, de ez bőven meghaladja a művész úr képességeit. Maguk az ötletek se tűnnek természetesnek, sőt kifejezetten erőltetett és izzadságszagúra sikerült az album. Nem borzalmas, de nem hiszem, hogy újra találkozunk.

Bőven az egyik legjobb death/doom anyag, amit az idei évben hallottam. Mesterien keveredik benne a szépség, a morbiditás, a spiritualitás...sorolhatnám még, de ezt inkább hallani kell.

Egyik kedvenc bandámról van szó és egyáltalán nem csalódtam, sőt véleményem szerint ez az egyik legjobb albuma Vindsvaléknak. Kiismerhetetlen, disszonáns pokoljárás, a Hallucinogen ambientre hajazó hangulata után ez egy 180 fokos fordulat, de az ő esetükben az állandóan változó hangzás a jellemző, nincs két egyforma albumuk. Nem veti meg a klasszikus paneleket sem, de az egészre jellemző egy modern, rideg, gyűlölettel teli zenei megközelítés. Tudnak ők is hibázni, vannak gyengébb albumok, de ez nem az.

A Relentless Doppelganger több lélekkel rendelkezik, mint ez a lemez...pedig az nagy szó. Minden nagyon patika, ezzel el is veszít minden egyéniséget és egyediséget, amit még talán lehetne is meríteni a választott témakörből. A klónmelódiák se segítenek sokat az összképen. Elvan a háttérben, de egyáltalán nem mozdított meg bennem semmit.

Elképesztően erős lemez! Nem gondoltam, hogy idén már elém kerül egy ilyen színvonalú anyag. Első lemez ugyan, de a tagok nem pályakezdők! Minden szám tetszett, ezt a lemezt megvenném fizikai formátumban is, ami nagy ritkaság, ezért jár a 10 pont. Köszönöm az ajánlónak, ezt nagyon jól kiválasztotta.

Árva Lávinyhoz képest jóval keményebb és minőségibb anyag. Bár az USA rockrádióiban biztos elő-előfordul[hat(na)], de ott alapból is keményebb zenék mennek, bár most látom, hogy finnek, úgyhogy nem biztos. Én nem látok problémát, minden szépen szól, jók a számok, a vokál tetszik.

Érdemei elismerése mellett nem tetszett.

Egy szó ugrott be már az első szám hallgatása közben, a virtuóz. Én nem tudom mi folyik itt, de nem bírom megállni, hogy ne osszak ki még egy magas pontszámot. Ilyen zenei tudást sem hallok minden nap! Hihetetlen, ami ezen a lemezen történik és ezt emberek viszik véghez. Nem kispályás a csapat az biztos.

Érdemei elismerése mellett tetszett! :) Jó volt hallgatni, izgalmas, magas hozzáadott értékkel bíró zene ez. Nem tudok belekötni semmibe akárhogy is szeretnék. Már várom az új Within Temptation és Kamelot lemezeket is! Ennél kevesebbet nem érdemel.

Egy jól megszólaló és jó kiállású az átlagostól valamivel jobb death metal anyag. Nincs vele különösebb gond, de az álló vizet sem különösebben kavarja fel.

Nem volna ez rossz, ha lenne mögötte egy erős zenei tartalom (ez egyszemélyes bandáknál csak rendkívül ritkán fordul(hat) elő, mivel az illető nem kellően felkészült minden hangszer és/vagy az ének terén) és hangmérnöki segítség. Ez így elég vérszegény, az ének meg különösen nem megy neki, de mivel a hiányosságai ellenére nem volt kellemetlen a hallgatása és látok benne fantáziát, így az átlagos fiók felső részébe helyezem.

Hát ez számomra nagyon kellemetlen volt, az ezt megelőző rendkívül ingergazdag lemezek után. Annyira ingerszegény lemez ez, hogy ezt maximum alváshoz tudnám elképzelni. Az az időnként megjelenő iszonyat mély bugyborékoló hörgés meg szerintem nem illik már ehhez a meditatív jellegű zenéhez.

Érdemei elismerése mellett nem tetszett.

Nekem elég természetesnek tűnt, nem éreztem kimérve a dolgokat, azért sem, mert ahhoz jóval magasabb tudásszinten kell állni, ami még a zenekar jelenlegi szintjén nem áll fenn. Az Obsidious, az Imperial Circus, vagy a Rhapsody természetesen megeszi őket reggelire, de egy új bandáról beszélünk és ezt figyelembe kell vennem. A lemez mindenesetre bizalomgerjesztő, a negyedik számban megjelenő női vokál elég kreatív és kellemes volt. Ja és majd elfelejtettem, hogy melodikus death metal, ami miatt +1 pont! :)

Kb. ugyanazokat tudom leírni, mint az Obscuránál + még annyit, hogy az utolsó 3 szám hozott valami változatosságot a zenébe és a lemezre. Számomra egyértelműen a Devotion tetszett a legjobban, az utána következő Nowhere-ben pedig a basszus játék remek.

Meglepően tetszetős, kellemes női vokállal rendelkező hard rock/heavy metal lemez. Tetszettek a dalok, többet is ki tudok emelni: Demons, Manflake, Elude, a nagyon szép Long Way till Monday, Always There, Limits of Life, Back to Life.

Ez számomra borzasztó volt. Borzalmasan egysíkú, monoton, unalmas, a merengős részek lehozzák az embert az életről, a károgós részekkel meg egyáltalán nem illenek össze - utóbbiak elmentek.

Hihetetlen, hogy mennyi tehetséges japán bandát is lehet találni, ha kicsit keresgél az ember. Ez a stílusegyveleg - aminek az alapja a szimfonikus power/black/death metal - nekem nagyon tetszett, de rengeteg minden történik ezen az albumon, mind zeneileg, mind vokál tekintetében. Extravagáns, extrém, brutális zenei és énekesi teljesítmény, egyedül talán a hosszába tudnék belekötni, mert a több mint egy órás játékidő olykor valóban sok. A klipet is jó volt megnézni, látni a zenészeket, ám nagyon belemélyedni a japán zenevilágba nem áll szándékomban.

Már a klasszikus felállás utolsó 1-2 albumát sem hallgattam annyit, mint a korai lemezeiket, az utóbbi időben pedig egyre kevesebb újkori Rhapsody-t hallgattam. Érdekes, hogy nekem a Legendary Tales lemez is tetszett, amin az akkori új felállás vette újra a legnagyobb slágereket, szerintem teljesen jól teljesítve a feladatot. Az előző, The Eighth Mountain album eléggé elment mellettem, de ez után meg kell hallgatni azt is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz ez a lemez, nem egy dalban idézi meg a klasszikus érát, például a Chains of Destiny tiszta Dawn of Victory, zseniális szám. Vagy az olasz ballada, ami gyönyörű, de említhetném az Abyss of Pain Part II-t is a maga grandiózusságával és majdnem 11 percével. A zene, dalszövegek tipikus Rhapsody, aki szereti a korábbi lemezeket, annak ez sem fog egy pillanatig sem csalódást okozni. Többnyire úgy voltam/vagyok vele, hogy Giacomo Voli énekes jó, meg minden, de Fabio Lione-hez nem ér fel és az új Rhapsody-lemezek sem. Erre itt azért több dalban is rácáfolt Voli, nem egyszer mintha Lione-t hallanám, annyira hasonlóan énekel. Aztán hogy ezt tudja-e hozni élőben is, az érdekelne, mert ha igen, akkor nagyon jó választás volt Staropolitól.

Nem bírom az ilyen death/grind-ot, valószínűleg az utóbbi hatások miatt. A hörgés borzalmas, a hangzás egész jó, a dalok pedig szinte mind ugyanolyanok, a zenei rész meg a szokásos.

Nekem valahogy most ennek a hangulata bejött. Jobban tetszett, mint a két 5 pontosra értékelt lemez. Mind a tiszta, mind a károgós vokál rendben van, a hangzást én nem mondanám szarnak.

Számomra továbbra is felér egy örökkévalósággal ilyen lemezeket hallgatni. Kínzásnak nem mondanám, mert azért vannak benne értékelhető dolgok (a zenei részek tényleg sokszor nagyon szépek), de rettenetesen unalmasak az indokolatlanul hosszú számok. Nyilván, ez a stílusok miatt is van, aztán hogy ez tetszik-e valakinek, vagy sem, az már egyéni ízlés kérdése.

Maradok a semleges értékelésnél, mert nem tetszik ez a tompa hangzás (ettől nem lesz valami hangulatilag komolyabb, ijesztőbb hangulatot, atmoszférát árasztó). Illetve, most is el tudom mondani, hogy az eddig általam játszott, Lovecraft-ihletésű komolyabb társasjátékok (Mansions of Madness, Arkham Horror, Eldritch Horror) instrumentális zenéje keményebb hangulatot, atmoszférát varázsolt, mint bármelyik hasonló témával foglalkozó beajánlott lemez.

Teljesen jó, holland melodeath, görög mitológiai szöveg- és hangulatvilággal. Nincs túlnyújtva, a számok többsége pörgős, menetelős, tetszett.

Korrekt album, de se kedvenc nem lesz, se nem fogom sűrűn hallgatni - ha egyáltalán. Az emészthetőség határán túltekernek, túl "komplexálnak", erőltetett témahalmozás, túlbonyolítás, dalokká össze nem állás...

Zeneileg nagy átlag, ének elég gyengécske. Dalok több mint a fele meg olyan, amin azt érzem, azért lett, hogy "kilegyen" az album hossz.

Nem egy könnyű, befelé fordulós, depresszív egy album ez, viszont nekem tetszett, totál méltatlan lenne, ha a HP aljára kerülne.

Zeneileg még úgy ahogy értelmezhető, de amit vokál terén összeszenvednek, az nekem borzalmas. Ahányszor meghallgattam, annyiszor ment lejjebb a pont, háromnál megálltam, hogy rendes legyek.

Semmi extra megint, átlag, alulról.

Néha-néha hallok ki jó témákat (de összességében nagyon-nagyon sokszor szétcsúsznak), és maga a stílus is egyébként nekem nagyon bejön, de: ez nem csak hogy nem "lemez-érett" produkció, de még demónak is gyenge. Szerintem vissza "újraírni" és kezdeni előlről (márha tőlem kérdeznék, de úgysem fogják, és végülis tök mindegy, hogy én hogy hallom-gondolom.)

Mondjuk úgy, hogy az albumborító az egyetlen amit megmutatnék, a zene minden percében "bealvós".

De inkább 100 pont. Megeszi a többi hp-s albumot könnyedén. Év végi listás, lehet, dobogós...

Jöjj kedves, megkaptuk az íbéjről a "mindentől-védő" űrruháinkat. Egy séta a Vénuszon? Vagy repülés a Jupiter gázviharaiban? Kísérőzenének meg visszük az új BAN-t... Remek.

Semmi olyan, ami rossz, és amiatt lehúznám, és semmi olyan, amit meg dícsérni tudnék.

Olyan szürke mint a borítója.

Elsöprő lendület és mesteri zenészek elegye. Egy jó fülessel már majdnem agyvérzést lehet kapni annyi minden szól és jól.

Nagyon jó lemez lett!

Ugyanolyan mint a többi középszerű társa.

Roppant gyenge lemez. Lement és bealudtam rajta. Itt is minden szám olyan egyforma.

Nem nekem szól. Így maradok semleges.

Úgy tűnik beakadt a lemez mert ugyanaz ment végig. Túl monoton és unalmas.

Szeretem a történelmet és nagyon jó a zenei aláfestés is.

Ez most nekem nem jött át.

Én nem hallottam annyira rossznak.

Ez elveszett valahol a bermuda háromszögnél. :)

Nagyon tudnak. A szólók már önmagukban megérdemlik a 9 pontyot.

Csillagos ötös lemez! Nagyon profi és kiforrott alkotás.

Diszkont death metál, van belőle minden sarkon.

Akárcsak a Psionic Madness csak black metálban.

A funeral doomos részek roppant mód taszítottak.

Már a filmet is kedveltem.

Profi, de tényleg. De csak semlegest tudok adni, egyszerűen nem a világom.

Egyszerű, mint a faék, háttérben elment, de nem igazán váltott ki belőlem érzéseket...

elméletben én szeretem az ilyet, de ez valahogy nem áll össze nekem.

Kövi körre szeretnék egy kazah lakodalmas deathcoreba oltott funeral djentet is, mert az nagyon különleges és újító lehet...

A mostani volt az utolsó lehetőség beajánlani ezt a lemezt és nekem állt szándékomban, de valaki megtette helyettem :) Amikor először hallgattam séta közben az anyagot, azt gondoltam, na ők is öregszenek. Aztán ahogy pörgettem a lemezt, rájöttem, hogy az utóbbi évek legérettebb fantasy metál alkotását hallgatom. Iszonyat sok réteg van a dalokban, mindig nyújt valami újat, mikor beteszem és eközben meg olyan szinten árasztja a heroikus hangulatot, hogy azonnal dnd-ézni támad kedvem.

Imádom a hangzást, organikus. A zene sajnos pár szám után nem volt annyira érdekes, de nem is volt rossz.

Én imádtam a régi Ancientet a vámpíros lemezzel, Hecate Enthronedot meg a Mystic Circle-t :) Senkivel nem találkoztam élőben, aki szintén. Itt is valami ilyen a helyzet. Hetek óta majd mindennap lemegy a lemez, az én agyammal nagyon tud kapcsolódni :) A zene erősen gyökeredzik a 90-es évek dallamos black metaljában, a nem odaillő részek pedig erősen színesítik az amúgy is hangulatos cuccot.

Az underground egyik csodálatos mellékterméke, hogy a zenét nem ismerve meglátod a kiadó logóját (20 buck spin) és már dörzsölöd a kezed, hogy itt valami kurva jó dolog lesz. És az is lett. Fél pont levonás az időkénti túlzott pszichedelikus légiességért. De csodálatos. UPDATE: tökéletes.

Szóval a Blut aus Nord is felfedezte Lovecraftet. Ami nem baj, mert szerintem ez mindekinek csak is jót tesz :) Ilyenkor mindig próbálom elképzelni , hogy reagált volna az 'öreg' (igazából soha nem öregedett meg), ha akkoriban belehallgathat az általa inspirált, 100 évvel későbbi muzsikákba, mint ez... Engem megvett kilóra.

Alkoholmentes Arch Enemy, panelhegyekkel. Nem nekem zenélnek.

Írtam pontkommentet, de kitörlődött. :(

Tetszett az album. Kedvenc tételeim az albumról a címadó Iconicon kívül az Iron & Dust és a Devotion voltak.

Tetszett az album. Kedvenc tételeim az albumról a Demons, a Dead tree és a Limits of life voltak.

Nekem ez a zene nem jött be, sajnálom.

Eddig nem ismertem a zenekart. Egy kicsit tömény, de lenyűgöző album. Az első három és a hatodik tétel tetszett a legjobban az albumról.

Kedvencem a zenekar. Nagyon örültem, hogy viszont láthatom őket itt. A Glory for Salvation című album nagyon betalált. A címadó tételen kívül a The Kingdom of Ice, a Maid of the Secret Sand és a Chains of Destiny című tételek tetszettek a legjobban.

Nem az én zeném, így ezt inkább passzolom.

Ez eléggé középszerű, vagy átlagos album volt.

Nagyon nem az én zeném, így ezt inkább passzolom.

A Dream Unendingnél jobb volt valamivel.

A hollandok melodikus zenéje nagyon tetszett. Az albumról legjobban a Birth of a God, A Siren Song és a King of the Pantheon című tételek tetszettek.

A végére elfáradt az album, amúgy 100% jelenkori japán. Nem nekem szól, de amúgy minőség, tehát nem kaphat kevesebbet.

Hozta amit elvársz, de se többet se kevesebbet.Nekem tetszett, bár nem lesz kedvenc.

Rövid volt de élmény, nem volt ez se rossz se unalmas, kifejezetten kellemes volt.Viszont ha Black Metalt hallgatok nem kellemes zenét akarok.

Két kisebb-nagyobb bajom van a lemezzel; egyrészt a szövegek néhol sete-sutának tűnnek, reméltem valami emelkedett témájú, koncepcióra felhúzott albumot, másrészt -bár szerintem nagyon profi mind a tiszta-, mind a hörgő vokál- sokszor az ének túlságosan elnyomja a háttérben zajló virtuózkodást, ami amúgy számomra izgalmasabb lenne, mint a vokál maga. Az album második fele érezhetően erősebb, tömve van jobbnál jobb témákkal. Lanser játékát külön kiemelném, a dob valami elképesztően zseniális. Persze azt már megszokhattuk az Obscurában nyújtott teljesítménye alapján is. Összességében egy bitang erős és fogós lemez, apróbb hibákkal.

Ajj bazz, mennyire hiányzik a Luca Turillis Rhapsody-éra. Anno akkora fan voltam, hogy csináltam nekik külön weblapot, ahol a dalszövegeiket fordítgattam magyarra. Na de mindegy is, a lényeg, hogy a Rhapsody még mindig az egyik leghitelesebb (a maga cheesy módján) élharcosa a generikus fantasy power metalnak a Twilight Force mellett. Hiába nem nagyon hallgatom már őket, objektívan megítélve is; ez az album jó. De a Legendary Tales-Triumph of Agony korszakot szerintem sosem fogják tudni már felülmúlni a szememben. Az Abyss of Pain-nel amúgy sikerült meglepniük, azért kapnak még egy fél pontot.

Vindsval mester tovább masíroz a kaotikus, disszonáns fekete örvénybe, most éppen külső birodalmak Lovecraft által ihletett szegletébe. Ami nem baj, mert az atmoszférát páratlanul képes megragadni az albummal, viszont -ahogy a Lovecraftian Echoes sok dala esetében is- a legtöbb szám inkább a hangulat átadására fekszik rá, mintsem hogy önálló metal track-ként próbáljon érvényesülni. Inkább tudnám egy nagyon-nagyon beteg filmzenéhez hasonlítani a lemezt, mintsem egy teljes értékű metal albumhoz. Abszolút nem rossz, de nagyon rá kell hangolódni és megfelelő passzban hallgatni, mert nem mindig tud működni.

Patikamérlegen kreált, innováció- és kreativitásmentes zene. Nem akarom nagyon lepontozni, mert amúgy a maga műfajában profinak érződő cucc, de engem nem késztet további ismerkedésre és újrahallgatásra, az biztos.