2026. február
∑
8.4
8.4
8.1
7.4
7.1
7.1
7
6.9
6.9
6.9
6.7
6.7
6.6
6
4.7
6.9
Érdektelenségbe fulladó stílusgyakorlat. Annyira ugyanaz történik végig és annyira fűszermentes... Igen azok a szólok erőltetettek számomra is: kiszámítható és kényszeres. A húrok bűvölése helyett lehetett volna írni néhány fogósabb, emlékezetesebb témát.
Ez egy bátorító pontszám. Nagaarum véleményét osztom azzal a megerősítéssel, hogy el kell engedni ezt a hangzást, mert sokat elvesz. Nekem a Selbst ugrott be hallgatás közben amúgy, hogy pár lemez után azt a szintet ezzel a gondolatisággal amúgy tudnák is hozni.
Mivel nem a klasszikus thrash, hanem okosabb, összetettebb, jó értelemben vett cicomázottabb, ezért nem szenvedtem annyira, mint egy klasszikus zsáner lemezen. Magamtól nem hallgatnám, de elismerően biccentek.
Dallamos thrash - borzalmas, de biztos az én ízlésemmel van a baj, ezért nem megbántva se az alkotókat se az ajánlót egy középértékkel megkínálom.
Nem rémlett, hogy honnan ismerősek, aztán fel kellett fedeznem, hogy korábban az Exuvia mennyire bejött, így összehallgattam a kettőt és hát az egy combosabb talán kalandosabb, szerteágazóbb alkotás volt, mint ez, de a lényeg, hogy az én szívemhez mindenképpen közelebb állt. Időnként itt is megvillannak korábbi hangulatok, de eltolódtak az arányok. Ez sem rossz, csak már más.
boymester kolléga kb leírta mindazt, ami miatt nem szeretem a lemezt. Ebben a körben nincs igazi aljadék mocsok, valami zsigerien életidegen entitás, ami minden jóérzést kiölne az emberből és üres hüvelyként köpné ki a maradványainkat. Szomorú vagyok és egyben elhivatott, hogy talán a következő körben be kell tolnom ide valamit a tavasz tiszteletére.
REDIVIDER jobban tolja.
Stabil 7. Nem is nagyon tudok róla többet leírni.
Amennyire mókás a lemezborító, annyira nem komolytalan a lemez maga. Nem azt mondom, hogy magamtól nagyon hallgatnék ilyet, de a nosztalgiafaktort ügyesen be tudta nálam kapcsolni. Vannak rajta egészen kellemes pillanatok is: az időnként meg tudott lepni a kiteljesedős részeknél.
Bemutatkozásnak jó, de semmi kiemelkedő. Kedélyesen elketyeg, de idővel lehet még az autóban is váltanék izgibbre.
Hol jobban, hol kevésbbé érzem azt, amit éppen csinálnak. Most éppen talán kicsit jobban. Az elvontság van, hogy az élvezhetőség rovására megy, de most szerintem jók az arányok. Továbbra is nagyon francia az egész, ami itt most inkább erény, mint hátrány.
Még a hossza sem mentette meg attól, hogy ne unjam. Sajnos annyira semmit nem tud felmutatni, hogy alig vártam a végét.
Köszi, de nem.
Szerintem 20 éve engedtem el a kezüket. Elismerem, hogy méltán népszerűek, de engem untat és fáraszt is, amit csinálnak, amit közvetítenek. Felszínes, kiszámítható, mesterkélt. Túl szépen csillog a fekete latexen a művér és a gonosz szavak köpködése által a vérben habzó nyál.
Nem olyan stabil 7-es, mi több, nincs is meg. Craft szint ettől szerintem nagyon messze van. Mennyivel szikárabb és jó értelemben vett lelketlenség szintjén is mennyivel maróbbak azok a lemezek.
Egészen remek death metal dalcsokor a magyar bandától! Bár, többször meg kell hallgatni, hogy igazán emlékezetes legyen, de soha rosszabb hazai lemezt!
Nagyon ígéretes black metal anyag a magyar formációtól! Számomra egyelőre nem tud kiteljesedni, ehhez kevés a három dal, de éreztem, ahogy kezd magával ragadni, és beszippantani! Sok sikert, csak így tovább!
Ez egy remekül sikerült album, sokat pörög, mióta kijött! Igényes, és profi az egész úgy, ahogy van! Az év végi listámon is szerepelt, de most már bánom, hogy nem tettem előkelőbb helyre! Sima 10-es!
Zseniális album a legendás német thrash alapbandától! A '90-es évek óta hallgatom a zenéjüket, minden egyes lemezüket szeretem, ez a jelenlegi album pedig simán a dobogóra kívánkozik a rendkívül színes diszkográfiájukban! Nem lehet nem szeretni! Nálam ebben a körben a Coroner mellett ez is egy hatalmas tízes!
Érdekes! Többekkel ellentétben nekem valamiért bejön a nyitódal, és talán az a baj, hogy a folytatásban nem jönnek hasonló tételek! Hiába, na! Ízlések és pofonok! Szeretem a stílust, de ez az album jelen pillanatban nálam "csak" egy jó erős 7 pontot ér!
Remek album, üresjárat nélkül! Elkapott, és vitt is magával! Pedig ez doom stílusú lemezek esetében nagyon ritka! Az epikus/power színezet jót tesz a zenének, teljesen elviselhető formában - értem ezalatt, hogy semmi nyálas ömlengés, semmi giccs! Így is lehet! Nagyon erős nyolcas!
Finomságos amcsi death metal! Semmi cicoma, csak nyers erő, brutáis megszólalás, döngölő riffek! Kell ennél több?
Kellemes olasz death metal alapokon nyugvó, HC beütésekkel megspékelt muzsika! Nincs benne semmi emlékezetes, de jól szórakoztam a hallgatása közben!
Kétség kívül visszaadott egy kis Woodstock-féle hangulatot! A dalokat hallgatva Black Sabbath ízű, koszos, marihuána füsttel átitatott képek és hangok villannak fel az ember agyában. Nem rossz zene, de nem én vagyok a célközönség.
Hogy milyen a Redivider zenéje? A BC oldalukon megfogalmazottak alapján: "A REDIVIDER egyetlen céllal jött létre: olyan zúzós death metalt írni, amely a 1990-es évek floridai színtérének hangulatában gyökerezik, miközben ezeket az alapokat kortárs precizitással és súlyossággal bővíti." Ezt a célt tökéletesen sikerült elérni! Imádom az effajta deth metal muzsikát, a jövőben is érdemes lesz követni a banda pályafutását! Nagyon erős bemutatkozó album, aki komálja a stílust, díjazni fogja a lemezen hallott tételeket!
Simán megértem azt, aki nyomasztónak érzi ezt a zseniálisan megkomponált, disszonáns elemek tömkelegét tartalmazó zenei kinyilatkoztatást! A francia banda black metal zenéjével kapcsolatban rengeteg egyéb kiegészítő, stílusfestő jelzőt meglehet említeni, mert a dalaik hemzsegnek az atmoszferikus, avantgárd, illetve dark elemek tömkelegétől. Ettől is válnak annyira egyedivé. Léleknyomorító hatása van az albumnak, nehéz befogadni, de művészi értékei elvitathatatlanok!
Brutal death/grindcore Szerbiából! Meglepően jól szól! Ügyesen követi a stílus által megkövetelt kliséket, és a különböző elemekből szépen építkeznek az egyes tételek. Ehhez a zenéhez abszolút illik ez a fajta röfögő/böfögő hörgés, nincs itt ezzel semmi gond! Van olyan zenekar, ami sokkal durvábban tolja az efféle hangokat (pl. a ruszki Katalepsy).
Ez a fajta power metal olyan, mint a Dankó Pista vörös bor. Tele van sziruppal, és túlzott fogyasztás esetén garantált az émelygés, a hányinger, és a taccsparti! Attól függetlenül, hogy valóban tartalmaz érdekes momentumokat, biztos vagyok benne, hogy a büdös életben nem fogom újra meghallgatni! Semleges maradok...
Sokakat zavar, hogy a Behemoth ezzel az extrém, black/death stílusú zenéjével ki tudott törni az underground világából, és a szcénán belül egyértelmű vezető szerepet tölt be. Rengetegen vevők a dalaikra, és az azok által tolmácsolt üzenetekre, és az ideológiára. Nyilván teátrálisak, néha már-már megmosolyogtató a megjelenésük, ám ha volt már valaki Behemoth koncerten, az nem csupán egy zenei élményben részesül, hanem gyakorlatilag egy komplett színházi előadást kap! Ezen figyelem és népszerűség fenntartásához pedig igényes, jól megírt albumok kellenek - és a The Shit ov God pontosan ilyen!
Szerintem ez egy nagyon pöpec amcsi black/thrash kombináció, tele fantáziadús ötletekkel! Jó volt hallgatni, visszatérő vendég lesz!
Majdnem mindent megkaptam a zenekartól, amit egy death metal albumtól elvárok, csak egy dolgot nem, az pedig az egyből ható, csettintésre méltó fogós riffek. Profin szól, erős és zúzós, brutál meg minden, de van hiányérzetem. Az utóbbi időben death-re vagyok csavarva, talán ezért írom ezt.
Örülök, hogy a környékünkről, a hányatott sorsú Trollna megyéből is felbukkan végre egy minőségi banda! Ígéretes demó, nagyon jó bemutatkozás, csak így tovább! Nem találták fel a spanyol viaszt, de kellően változatos, ötletes és hangulatos minden nóta. El tudnám képzelni az NGC repertoárjában, fizikai formátumban pedig a gyűjteményemben, előkelő helyen.
Imádom!
Én azt várom el a Kreator-től, hogy az elejétől a végéig a sebesség és agresszió illetve Mille fröcsögése legyen az uralkodó, hogy rúgja ki a fogsorom. Ez itt nincs meg, több a dallam a kelleténél. Coroner és Testament fényében ez ennyi, árnyékban maradt.
A Nagelfar a kedvenc black csapatom, 3 zseni lemezzel amikben Meilenwald szintén agy volt. A Ruins nem azt a vonalat viszi tovább, de ez is teljesen egyedi cucc! Meilenwald itt maga az AGY, rituális törzsi jellegű fekete misét celebrál lemezről lemezre, viszont én képtelen vagyok ezt hosszútávon befogadni.
Kötelező jelleggel meghallgattam többszőr, magamtól nem tettem volna. Fel van polírozva, talán maradhatott volna kissé rozsdás.
Minden pillanatát nagyon élem, nekem való death metal, az elejétől jó húzása van, kiváló témákkal és nem érdekel, hogy semmi újítás meg hasonlók.
Micsoda energia bomba ez, dühös, sodró, frankó riffek végig, de kérem Pamela, azonnal hagyja abba, amit csinál.
Nem az én világom, ettől a színkavalkádtól feláll a szőr a hátamon, de rossznak semmiképp sem nevezném. A döngölősebb részek jobban tetszettek, ott volt erő és lendület. A csajszi hangja is jó, illik ebbe a retró világba.
Erősen rányomja bélyegét a műre a CC szeretete. Nekem az Ectoviod jobban tetszik, mert itt kevésbé húzósak a dalok és kevésbé egységes az összkép. Soha rosszabb bemutatkozást!
Érdekes, én még a kazetta cserélős időkből ismerem a BAN-ot, 95-96 tájékáról, egyedi és sokrétű zenét írnak a kezdetektől fogva, tipikus franciás megközelítésben és mindig azt éreztem, hogy én vérszegény vagyok ennek a sok mindennek a feldolgozására. Szép is, csúnya is, mogorva, depis, aztán fényes ami egyszer csak szürke lesz.
Gutalax után szabadon.... Ebben a stílusban ez a játékhossz pont ideális. A magas fekvésű ritmusos nyüszítés helyett én valami mélyebbel próbálkoznék, lehet élhetőbb lenne az egész produkció, vagy a Brutal Truth-tól esetleg Cattle Decapitation-től kellene egy két praktikát elcsenni. Legfőbb gondom mégis az, hogy nincsenek igazi riffek, fogós témák amikbe kapaszkodni tudnék, talán a Persecution of Khakhua-Kumu-t említhetném 1:23-tól, hogy na ez fasza! A Walking Corpse-ban több fogós téma van, mint itt az egész EP-n. A minőséggel nincs gond, profi minden. Egyáltalán nem sz@r kezdet.
Harcolni fogok a csillagok között, az egész Univerzumon át, lecsapok az égből mint egy villám, amitől a felhők foszlanak szét és a királylányok a lábukat dobják szét....
Mindenféle előítélettel közelítettem felé, túl nagy a felhajtás a banda körül, nem tudtam mire számítsak, féltem, hogy egy agyanpolírotottkihipózott albumot kapok. Nekem a Behemoth alfája és omegája a Pandemonic Incantations, azóta nem igazán figyeltem őket, de ez a lemez oda tehető mellé, hasonlóságok is vannak, olyan jó viszont nincs.
Rutinos, sokat megélt zenészek kötelező házi feladatnak tűnő black metal alkotása. Erősen és érdekesen indult, a figyelmemet nem tudta végig fenntartani. Ez is profi munka amúgy, csak kicsit lelketelen.
Jóféle középtempós death metal Dunaújvárosból. Nagyon egyben van az egész. Számomra többször hallgatós
Ez a kislemez betalált nálam. Szép dallamokat, és ezek mellé elég sötét hangulatot sikerült teremteniük a srácoknak. Csak így tovább! Jóféle black metal ez.
Egy biztos, a srácok nem kapkodták el az új lemezt a visszatérésük óta. Zene és a hangzás nagyon pöpec, nekem az ének kicsit monoton volt, főleg a gyorsabb részeknél hiányoltam belőle az erőt. De bárcsak minden visszatérő zenekar ilyen minőségű albumot tudna lerakni az asztalra.
Én bírom a Kreator mostani, dallamosabb éráját is. Legutóbbi Hate Über Alles se volt egy rossz album szerintem, de ez azért jobban karcol, kevésbé akar dallamos, monumentális lenni. Mille Petrozzáék ritkán tudnak hibázni nálam, szóval igazából elfogult is vagyok velük :)
Őszintén bevallom, ezelőtt még sosem hallottam erről a projectről. Az első számnál meg is ijedtem, hogy ez bizony nem az én zeném lesz. Aztán szép lassan beszippantott, és csak úgy elrepült az az 59 perc. Nagyon jóféle doomos blackes zene ez, egyedi atmoszférával. Rá is nézek majd a korábbi lemezekre is.
“Epikus doom és power metal keveréke?” Hát először azt gondoltam, hogy ez se az én zeném lesz. De aztán szerencsére most se lett igazam. Nagyon szépen odarakták a srácok a bemutatkozó anyagukat. A Draconian tétel nagy kedvenc lett az albumról, de nekem így egyben kicsit sok volt (az amúgy teljesen kiváló) tiszta ének.
Na ez viszont nagyon nem talált be nálam. Zeneileg voltak jó pillanatai, de az énektől a hideg kirázott.
Az amcsi srácok meg se próbálnak túllépni a death metal határain. Bemutatkozó anyagnak teljesen korrekt. Baromi jól szól. Viszont semmi egyéniséget nem találtam a zenéjükben. Egyszer teljesen jól esett meghallgatni, de egy hét múlva nem is fogok emlékezni rájuk sajnos.
Nem vagyok nagy barátja az avantgárd fekete fémnek, és sajnos ezzel az albummal se sikerült megbarátkoznom vele. Számomra túlságosan hosszú, és túlságosan elvont tételek szerepelnek ezen az albumon.
Egészen hallgatható brutal slamming death hallható ezen az albumon. A szerb srácok nem akarják újradefiniálni a műfajt, viszont ebben az alig 12 percben ránk zúdítják a műfaj minden sajátosságát. Megértem, ha ez már valakinek sok, de én nagyon éltem ezt az EP-t.
Általában kerülöm az ilyen kardozós, sárkányos power metalt, de ez most egész jól esett. Semmi extra, de nagyon tisztességes iparosmunka.
Minden egyes új Behemoth korongnál bajban vagyok. Idő kell, hogy át tudjak lendülni Nergálék majomkodásán, és csak a zenére komcentráljak, mert az viszont mindig tetszik. Ez az album nem lesz az új The Satanist, de hozza az egyébként magas Behemoth színvonalat.
Na ez kellemes meglepetés volt. Semmit nem tudtam a bandáról, de egy kicsi utánajárással kiderült, hogy itt bizony nem nyeretlen kétévesekről van szó. Vannak itt Iron Reagan, Municipal Waste, UADA tagok is. Kellemes black metalt nyomatnak a srácok, éppen számomra elegendő dallammal. Biztos, hogy ezután követni fogom őket.
A dunaújvárosi zenekar második albumán klasszikus amerikai death metált hallhatunk. Közép tempóban hömpölyög végig az album. Technikás, megoldások vannak. Bernát szolói,a Kerry King féle iskolát tükrözik. A dobok a Cannibal Corpse típusú játékot hozzák. A basszus jó aljat ad a zenének. A hörgés nagyon jó kellemes, nem túl extrém. Kiemelkedő számok, a 4. 6. 8.és az utolsó is nagyot üt, bár ez a szám eléggé Malevolent Creaton izű!
Ez nagyon nem az én világon, bár a név meg a címek alapján ilyenre számítottam. Egyedi, meg érdekes,de távol áll tőlem! Sok sikert hozzá! Minden hazai zenekar öröm, aki próbálja életbe tartani a műfajt!
Borzasztóan nyomasztó hangulatú az album, engem teljesen lehangol!
Nagyon jól szól, kidolgozott számok, szólók, zeneileg nem lehet belekötni.Nekem viszont túl modern, hiányolom az igazi thrash elemeket! Egyedül a Renewal szám adja vissza az elvárásaimat.Az utolsó dalban a Hammond orgona nagyon jó húzás, és váratlan!
Vigyázat nyomokban germán thrasht tartalmaz! Egykori kedvenc zenekaromat jelenleg mindig trauma hallgatni. Először a második számig bírtam, majd következő alkalomnál a 4. feléig. Azért végig kínlódtam valahogy. A power , kalóz metál, és a dallamos skandináv zenék keverékét kapjuk. Néha az volt az érzésem, hogy Rolf Kasparek énekel az albumon, csak nem olyan jók a dalok mint a Running Wildnál. Carcass Heartwork riffje is visszaköszön az egyik számban. Az 5. 6. szám hasonlít a régi önmagukra, illetve még a 8.dal jó a szimfónikus részek megdobják a számot. A 2. 4. 10. számnak semmi köze ehhez a névhez! Végtelenül szomorú vagyok! Bár sikeresek, valószínű én vagyok csak ilyen vaskalapos!
Egy gyönyörű festmény, egy nagyon ronda keretben. A nyitó, és a záró szám valami borzalom alig bírtam végig hallgatni, a közte lévő anyag viszont mestermű! Ritka jó hangzás, és a keverés! Nagyon jó megkomponált egyedi muzsika!
Doom/Power metál kellemes egyvelegét hallhatjuk. Élvezetes ének, nincsenek visító magas hangok. Jó hangzás, a zene nem túl bonyolult, de ötletes. A harmadik szám kezdése death metál zenébe is megfelelne. A második, és az utolsó szám a kedvencem.
Érdekes hetvenes évekbeli hard rock zenét kapunk! Nekem tetszett a 8. számig, 13 dal van. Onnantól viszont nem, két szám is csak éneklős szinte zene nélkül, az utolsó elötti dal bedig káoszba fulladt! A 3. 4. 7. szám viszont kiemelkedő, kár hogy a többi nem olyan!
Tipikus amerikai death metal, legjobban a mostani Suffocation dalaira emlékeztető stílussal. Nem igazán feszegetik a műfaj határait, de nem is mindig kell, mivel 80 százalékban ilyen zenét hallgatok, nekem ez hazai pálya!
Kiemelkedő számok a 2.3.4.7. ezekben van egyedi íz!
Avantgárd zenét vártam, de ez egy atmoszférikus black metál. Lassabb, közepes tempójú dalokat hallhatunk. Kicsit hosszúak a számok. A 3.4. szám a legjobb albumon, az utolsó dal is jó lenne, ha nem lenne extrém hosszú! Hallgatható anyag, csak lehene pörgősebb rész is benne!
Slamming death műfajt hallhatunk a Lividity nyomdokain. Sok középtempós, tompított gitáros, szaggatott résszel, két féle éneklési stílussal, amitől változatosabb lett az egész! A 3. dal elüt a többítől, de sajnos lefelé, elég unalmas szám lett. Koncerten szívesen megnézném a zenekart!
Most már nem hiszi el senki,hogy nem power metálos vagyok, mindig magas pontszámot adok, de szerintem csak ide kerülnek be az igényesebb darabok!
Power, heavy, folk metál jó elegyét hallhatjuk! Tele olyan slágerekkel, amelyet más zenekar jó ha egyet tud írni a lemezenként! Ének alá van rendelve a zenekar, de nagyon jó ének témákat találnak ki! A keverős az 10 pontot érdemel, olyan jók az arányok, a szinti háttérben, alig lehet észrevenni, de kitölti mindenhol az űrt!
A 2. 6.8. 9.10 dal igazi power himnusz. Köszönöm az ajánlónak, mert sohasem hallgattam volna meg!
Szerintem pályafutásuk legjobb albuma! Gyors, pörgős mincsen tele lassú szenvedős részekkel! Egyedül az utolsó elötti dalban, van olyan rész, de most jól van megoldva! Néhol felfedezhető önismétlés, de nagyon jók a dalok! A 3. és a 6. szám csúcspont, ilyen jó számokat még nem írtak!
Régebbi számoknál az volt a gondolatom, hogy nem önálló dal, hanem aláfestő zene a kliphez, magában hallgatva nem jó a dal. Most ilyen nincsen! Sokat hallgatom!
Én ezt a technikás death vonalat már elengedtem. Az ének/hörgés tetszett, a Bolt Throwert juttatta eszembe.
Túl sok melódia, túl sok dallam, túl sok refrén, túl sok kórus. Ezekkel pont a dalok élét tompították. A szólók viszont csuklóból jönnek. Azért érződik a zeneiparban eltöltött évtizedek.
Epikus zenék nálam akkor érnek célt, ha hihetetlen magasságokba törnek, vagy mélységekbe zuhannak. Itt ilyen pillanatok nem fordultak elő. Ez így hat pontra elég.
Nekem most leginkább a finom harmóniák és dallamok tetszettek a lemezen. Persze azért jelen van a Blut aus Nordra jellemző misztikus köd is. Legalább féltucatszor meghallgattam az albumot, de még mindig azt érzem, hogy kevés ahhoz, hogy teljesen kiismerjem. Visszatérő anyag lesz.
Ha levennénk a „tikcsalogató” vokált, ez akkor is csak egy átlagos brutal death metal lemez lenne.
’17-ben, itt a Forgácson, volt hozzájuk balszerencsém. Jottányit sem változtak, jár a 4 pont.
Számomra a kórusok, refrének és Nergal agonizálása teljesen kommersz mederbe terelik a produktumot, pedig sokkal jobb lenne, ha a zenén lenne a hangsúly. Erre minden lehetőségük meglenne, de úgy tűnik, nekik nem ez a lényeg. A Behemoth olyan, mint a zongoralakk, feketének fekete, de ragyogjon is, csillogjon is! A lemez második felét mindenképpen jobbnak tartom.
Rengeteg ötletet dobálnak egymás után, különösebb rendező elv nélkül. Nincs újrahallgatási faktor.
Nem volt vele semmi gondom, kellemes muzsika, noha nem kiemelkedő. Erre sajnos ma már nem sokan fogják felkapni a fejüket, de ez nem a csapat hibája, hanem a természetellenes mennyiségű lemezmegjelenésé.
Magamtól sosem hallgatok EP-ket, ide sem lehetett hozni régen, nagyon helyesen. A szövegvilága tetszik, a zene meg még bármi lehet, ha egyszer lesz nagylemez. A potenciál megvan bennük szerintem.
Kétségtelenül a tavalyi év egyik nagy dobása volt; pl. Metal Stormon az év lemeze lett, de mindenfelől csak a dicséretet hallottam róla. Nekem már egy kicsit túl agyas zene, amihez nem mindig van kedvem, de amikor igen, akkor sok finomságot lehet benne találni.
A szokásos magas Kreator minőség. Kedvenc szám a Tränenpalast; Britta Görtz-nek a Hiares énekesnőjének nagyon jó hangja van itt is, szívesebben hallgattam volna Mille helyett végig. :D Alig várom már az áprilisban megjelenő Nervosa lemezt, az lesz az igazán nekem való thrash anyag!
Egyre nehezebb már valami értelmeset írni ezekről a teljesen átlagos lemezekről. Szeretem a death metalt, szóval nem volt gond a meghallgatása, de hogy semmi érdekes vagy izgalmas nem volt benne az is biztos.
Ez papíron az álomalbum számomra, szóval már megjelenésekor is meghallgattam párszor. Meg aztán hájpolták is rendesen a külföldi kollégák, hogy ezzel a szép magyar szóval éljek. Már akkor is csalódás volt számomra, és most 5 hónappal később hallgatva sem változott a véleményem. Kivételesen az énekesnő hangjától sem ájultam el, és a zene is unalmaska volt sokszor.
Ez a monoton bömbölés fárasztóvá válik nagyon gyorsan. Az amcsiknál meg már akkora tömegtermelés folyik death metalból, ami ehhez a sok tucatbandához vezet.
Visszavonok mindent, ilyenekből jöhetnek az EP-k, sőt inkább csak Single-t hozzatok legközelebb! Az ilyen zenéknek amúgy minek vannak szövegei? Mert én próbáltam követni őket, de rőfi az csak tette a dolgát, azaz röfögött meg sivalkodott mintha a torkát metszené el éppen a böllér.
Magamtól már viszonylag kevés power metalt hallgatok, ha mégis kedvem támadna hozzájuk, akkor természetesen egy női énekes verziót veszek elő pl. a Battle Beast-et. A mostani hallgatás alanya is teljesen rendben van, az énekes hangja nagyon illik a stílushoz, és a zene is színvonalas.
Standard death metal - se több, se kevesebb. Jó a hangzása és annak is örülök, hogy magyar. Ezért, illetve, mert egyáltalán nem érződik, hogy ne nemzetközi lenne, kap + fél pontot.
Érdekes EP, nekem az első szám jött be legjobban - jó lenne tudni, hogy ott miből vannak az egyéb dalrészletek, zenei részek; az azonos című operából? A második-harmadik sem rossz, bár elég káoszos. Nem egy szokványos, tucat EP, azt én is aláírom.
Lásd Lycanthropia és Redivider kommentek egyvelege. Ez azért valamivel változatosabb, még ha unalmaska is egy idő után. Legjobban az instrumentális It Is Without Shape... tétel tetszett.
Tegnap elsőre annyira nem jött be, de most második hallgatás után jobban bejött - annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a stílust. A hölgy hangja olykor kicsit idegesítő, de nem vészes, a zenei részbe meg nem igazán tudok belekötni.
Hát nem tudom. A lemez első fele nem rossz, vannak nagyon jó pillanatai, mint például a Siren dal - vagy méginkább a második fele -, sokkal több olyan kellett volna. A második fele, kb. a Wolf II-től kezdődően már nagyon untatott. Riley Pinkerton hangja nálam csak az elmegy kategória - hasonló stílusban sokkalta jobb például a Lucifer, Johanna jóval jobb, karakteresebb énekesnő. Élőben viszont mindenképpen érdekes lenne látni őket, szívesen megnézném őket koncerten.
Tucat death metal lemez, ami olyan, mint a többi. Én értem, hogy bandákból sosem elég, de azért legalább valamiféle változatosságot vinnének a death metaljukba. Lehet, hogy ha most újrahallgatnám a Lycanthropia lemezt, az sem kapna többet ennél.
Ha szinte az összes szám - vagy legalábbis a többsége - olyan lenne, mint az ötödik What Burns Now Listens, akkor 8-9 pontot is adnék rá. Az egy remek dallamokkal operáló dal, mely szerencsére eltér, kitűnik az egyébként katyvaszos muzsikából.
Egy fokkal hallgathatóbb, mint az eddigi lemezek ebből a stílusból, amiket hallottam a HP-n - de csak egy fokkal.
Jó kis melodikus black metal lemez a bandától, akiknek a nevével már találkoztam, de eddig még nem hallottam őket. Az előző lemezüket is meghallgatom majd, mert ez elég jó volt - kellően dallamos, mondjuk annyira nagyon nem változatos, de ettől függetlenül tetszett.
Bár megfogadtam, hogy objektíven fogok pontozni, viszont ez a reszelde-zakatolda-mormolda teljesen kiakaszt. Mintha háromszor kimostak volna egy mosógépben. A minden dalban kötelező Kerry King stílusú szóló sem sokat segít a befogadhatóságon. Szóval... Továbbra sem szívügyem a death metal (hacsak nem a lengyelek csinálják vagy a Nile). A Mors Triumphalis vége bejött. Ott volt egy rövid statikus téma, ami fogódzkodóként szolgált.
A második dal akkordbontásai nagyon megleptek, formabontó és váratlan húzásokkal lép ki a komfortzónából. Ugyanígy a Szürkület. A szövegek is agyasak, érezni, hogy mondani is akarnak vele valamit, nem csak azért vannak, hogy legyen mit üvölteni. Viszont Az ördög útjáé hol van? Az a dal amúgy az egyetlen, ami annyira nem hatott meg. Kicsit összébb kéne rántani a hangzást, a túl gépi dobokat illetően meg az éneket beágyazni rendesen. Bemutatkozásnak kiváló, szurkolok nekik! A második és harmadik dal szerkezetileg már lemezképes szerintem... Csak a hangzással kellene szöszölni kicsit.
Nem tudok összebarátkozni a nyolc húros gitárok hangfekvésével. Irtó módon zavar, hogy belelóg a basszusgitár hangtartományába, nincs meg az oktávkülönbség a két hangszer között. Pedig itt egész jól szólna a mackó is. A dob az viszont mocsosul pengére van keverve. Nem véletlen: V. Santura - Mastering, Michael Zech - Producer. Ezek okos srácok. :-)
Néhol tud érdekes lenni (második dal), de összességében a megszokott hangjegytilitolis death metal abszolút érzelemmentes hörgéssel. Schuster Lóri is tagja a bandának?
Mondom én, hogy ki akartok csinálni a death metallal... Ösztönösen a Deathre gondolok, és az jut eszembe, hogy de jó is tud lenni a death metal. Tudott lenni... A Human lemez, na az igen! Az olyan dalok, mint a Together as One...
Ez közelebb áll az általan imádott 777 trilógiához, de korántsem olyan jó. Két dalra kaptam fel a fejemet. A másodikra és a negyedikre. Ott aztán ki is akadtam. Kurva jó kezdés, nagyszerű harmóniamenet, és szétboncolom kicsit, jó? Állati jó magas dallammenet a jó alapozáshoz, aztán refrén: 2:13-nál óriási kezdet, 2:21-nél brilliáns hangnemváltás, mondom húzzátok, húzzátok, mert nagyon jó, tartsátok ki azt a kurva akkordot még ütemeken át, erre elbasszák az egészet 3 másodpercen belül egy halál klisés fordulattal. Én nagyon igénylem az időhúzást, szeretem, ha az akkord sokáig tartva van, az ilyen elhamarkodott, összecsapott, jó lesz az ott gondolkodás viszont összetör. Ők pont nem ezek voltak, hanem azok, amiket mostanában nem kapok meg tőlük.
Most komolyan kitaláltátok, hogy kicsináltok a death metallal ebben a körben? Mondjuk a háromból eddig ez a leggázabb. Belet enni jó! Oi!
Mindig ambivalens voltam a Behemoth-tal, és most, hogy (sajnos) már kezdem érteni a hörögve előadott angol szövegeket is, egyre jobban fáraszt ennek az embernek a kétbites becsípődése ezzel az Isten - sátán témával. Vannak, akik egész életüket leélik azzal a gyermetegen egyszerű következtetéssel, hogy ha a földön van szenvedés, akkor Isten vagy nincs, vagy rossz. Az persze nem esik le a sok fekete denevérnek, hogy ezt a szenvedést mi csináljuk saját magunknak. Ha nekem szar, akkor Isten szemét... És majd biztos a sátán bácsi lesz az, aki megsegít, és akkor a pokolban rock and roll-t hallgatva isszuk a sört, és keféljük a vérvörös körmű csajokat. Hát Nergal, kívánom neked, hogy úszd meg a sátánnal való találkozást. Ha ez nem jön össze, majd belátod, mekkorát tévedtél... A zene tetszik, mint mindig.
Tök jól kezdődött, aztán egy unalmas kása maradt belőle. Ez a black and roll műfaj a Craftnak áll jól, idehaza meg a Veérnek, és ők sokkal jobban is csinálják. A Masters of Eternal Night befejezése remek. Ez nem AI borító????? :-o
Sosem voltam az EP-k barátja, olyan, mintha csak egy falat jutna valamiből, ami még jobban idegesít, ha finom. Jó ötletek, remek hangulat van ebben a kevéske bemutatkozásban és egy dologra mindenképp jó: várom, hogy egyszer kiteljesedjen. A szövegek kifejezetten bejöttek. Hajrá!
Az egykori technikás thrash titánok visszatérése. A legnagyobb okosság nem a zenéjében rejlik, hanem a hozzáállásukban, amit a lemez képvisel. Lásd: kritika.
Sokat változott a projekt a kedvenc lemezeimhez képest, de ezt nem tudom felróni, mert az is bejön, amivé vált. Néhány zenekarnál nem tudom elfogadni a változást, mert az a saját egyéniségük elvesztésével jár, de itt nem ez a helyzet. Lásd: kritika.
Epikus és power, heavy és doom ízléses, nem pedig giccses pátosszal. Nálam ez a bemutatkozás az újkori Sorcerer mellé repítette a bandát. Lásd: kritika.
Rövid történet: kiment róla egy hír és néha ránézek a közösségin, hogy milyen nézettséggel rendelkeznek ezek. Az Ectovoid hírt kifejezetten sokan megnézték, ezért úgy gondoltam, hogy ez valami olyan banda lehet, amiről én eddig nem hallottam és fasza death metalt tol. Nemsokkal ezután be is esett a promós fiókba, úgyhogy bekészítettem, elindítottam és...a harmadik dal után visszatértem a telómon található, állandónak tekinthető doom metal válogatásomhoz. Erőteljes, de teljesen egysíkú dömdödöm death metal, különösebb identitás nélkül.
Na, erre nem számítottam itt a forgácson. Megjelenése óta elő szokott kerülni a bemutatkozó lemezzel együtt. Írnak itt róla mindent, stoner rock, medieval heavy metal, doom metal...Pedig ez fasza hard rock jó sok heavy psych örökséggel a 70-es évekből. Ez az a fajta női ének, amit kedvelek, ergo sokaknak nem fog itt tetszeni:)
Egyszerűen hiányzik az a szikra, ami miatt újra akarnám hallgatni. Ok a hangzás, de rém unalmasak a dalok. Nem zavaró de nagyon sok érdekesebb zene van a stílusban. Szerintem az újkori CC is ebben a szindrómában szenved, de még így is sokkal izgalmasabbak. Most azért, mert magyar, nem fogom felpontozni.
A (gép)dob hangzáson nagyon kellett volna még csiszolni. Őszinte leszek, örülök, drukkolok meg hajrá, de nekem nem jött át az egész.
Ezt nem láttam jönni így 30+ év után.
Ez most egy olyan 6-os, hogy nagyon szeretem a műfajt. De nem volt itt nagy dalírás. Nem az újítást hiányolom, értelmetlen is lenne egy osdm album esetében. Hanem az izgalmas dalokat, riffeket, tudnék rá jó pár példát, pl új Invictus.
Na igen, itt hallani, hogy mi hiányzik a Lycanthropia lemezről. Itt van húzás, változatosság és mégis nagyon hasonló közegben mozognak. Ezt egy percig nem untam.
Én amúgy vevő vagyok az extrém metálra és a brutal death műfajban is van sok minőségi banda, de szerintem ez nem tartozik közésjük. Dalírás: játszd az e-t és az f-et én meg nyomom: jipipi jipipi jipipi jipipi. Egyébiránt benyomva simán nyomulok koncerten erre, de mint érdekesség a fogácson szerintem nem állja meg a helyét.
Alapvetően nem mondanám rossznak, de végig volt valami hiányérzetem, amit nem tudok megfogalmazni. Talán a rendezőelv hiánya tényleg jó megfogalmazás lehet.
Lehet a hangzás a koncepció része, de ha már ilyen kirobbanó érzelmeket szertnénk reprezentálni, akkor nem ártana valami dinamikusabb, jóval mellbevágóbb megközelítés. Zeneileg és hangulatilag is válozatos (de nem vegyes!) az EP, a rövidsége ellenére is érzem, mennyi tartalommal van töltve. Kislemezként megállja a helyét, üde színfolt a hazai felhozatalban. Remélem, LP-ként, hosszabb terjedelemben is tud működni. Hajrá, hajrá... is A borítóról egyébként a Tüskevár ugrik be minden egyes alkalommal, mikor ránézek.
A kidolgozott koncepció és elhivatottság a projekt és téma iránt megkérdőjelezhetetlen, de én úgy érzem, nem sikerült elég tartalommal megtölteni a lemezt. Főleg így, hogy azért bőven belenyúltak több zsánerbe is, lett volna még itt lehetőség messzebbre nyúlni és merészebben meríteni. Nem mondom, hogy nem profi, és érződik mögötte a szív és lélek, de engem valahogy nem tudott lenyűgözni. Mintha nagyon patikán akartak volna mindent az arany középútra belőni. Annak azért örültem, hogy kamaszkorom egyik kedvenc fantasy karaktere, Raistlin kapott egy dedikált számot az album végén. :)
Nagyon szeretem az Everlasting Spew kiadót, fixen szállítja a minőségi lemezeket hónapról hónapra a death metal zsánerén belül (meg néha kívül is). Tavaly az Imperishable debütje például az év egyik legnagyobb megeleptése volt számomra. Az Ectovoid is színvonalas koronggal jelentkezett, elég sokat is pörgött januárban, de megmondom őszintén, a soron következő Fossilization és Foetorem albumok jelenleg jobban izgatják a fantáziámat. Nem akarom már most temetni az In Unreality's Coffint, de nem hiszem, hogy egész éven át kitartana a lendülete. Amúgy a kiadó bandcampjén lehet Death Inhalers Club tagságot vásárolni, 45 EUR-ért egy évig megkapod ingyen a jövőben megjelenő kiadványaikat digitálisan, illetve 20+ back catalogue albumot, ami elég fasza deal!
Rengeteg említésre méltó anyag jelent meg januárban, és még csak nem is mondanám, hogy a Skulld a legkiemelkedőbb közülük, de annyira elkapott a sodró lendülete, hogy nem volt szívem nem megosztani ezt az underground gyöngyszemet -főleg úgy, hogy recenziókat is alig véltem felfedezni róla a neten. Egy kompromisszummentes, nem túlgondolt, eszméletlen jó riffekkel opreáló death metal ez, amelyben érzek nem kevés crust/hardcore hatást is, mindezt értelmesen összekombinálva, kellemes hosszban prezentálva. A világot nem váltja meg, talán év végén már emlékezni sem fogunk rá, de az év eleji dömpingben dőreség lenne szemet hunyni felette.
Meglepett, hogy jó pár helyen mennyire felmagasztalták a lemezt. Debütként persze nem rossz, sőt, kifejezetten minőségi és érezhetően átgondolt anyag, viszont nem volt olyan sodrása, hogy a meglepően rövid játékidő ellenére néha ne érezzem túlnyújtottnak. Egy fél óra alatti korong esetén, főleg ebben a műfajban csak úgy repülnie kéne a perceknek! Az artwork nagyon tetszik, Castellano művészi stílusa remekül illeszkedik a Sounds of Malice hangulatához.
Ennyi idő távlatából azt kell mondjam, a BaN Disharmonium duológiája sokkal jobban fekszik nekem, mint a jelen lemez. Itt egy erős visszakanyarodást érzek a Hallucinogen felé. Persze a maga módján ez is összetett és érdekes album (csak máshogy), illetve erős hangulatbomba, de a két Disharmonium számomra mérföldekkel izgalmasabb. 8 pont fölé nincs szívem menni, még úgy se, hogy '25 decemberében valszeg ez volt a leggyakrabban hallgatott albumom. Az viszont semmiképpen sem elvitatható, hogy minden BaN megjelenés egy szilárd koncepció mentén, célirányosan megalkotott és karakteres művet takar. Kíváncsi lennék, pontosan mi és hogyan is zajlik V. fejében. A borító és a bookletben szereplő grafikák csodálatosak.
Nagyjából ismeritek a zenei ízlésem, tudjátok, hogy manapság leginkább a kozmikus, megfoghatatlan disszonanciában tobzódok, a fekete epe és vérhányás fojtogató tengerében érzem otthon magam igazán... De sosem felejtem el azokat az időket, amikor még a szaros kis mp3 lejtászómon hallgattam oda-vissza az éppen aktuális Rhapsody diszkográfiát, mikor szabadidőmben a dalszövegeiket fordítgattam valami fan oldalra! Egy jó kis power metal a mai napig meg tudja dobogtatni a szívem és a nosztalgia patinás melegségével keretezni. A Bloodboundot anno mike666 ajánlásának köszönhetően ismertem meg 2017-ben. A két sárkányos albumot aztán annyira megkedveltem, hogy azóta fizikai formában is ott csücsülnek a polcon. A Creatures... és Tales... korongokat nem ismerem, de a Field of Swordsból kiindulva nem igazán váltzotott itt semmi. Ez még mindig ugyanaz a töltelékmentes, szerethető és műfaji kereteit tiszteletben tartó zene, amit anno is szállítottak. Johansson hangját nagyon bírom, könnyen felismerhető és tökéletes ehhez a zsánerhez. Erős a gyanúm, hogy a tabella alján fog végezni, de szarni rá, Raise your swords up high & fight among the stars és egyéb közhelyek.
Annyira nem szeretem a thrash-t de ez az ilyen melodikusabb thrash vonal nekem bejött
Nekem semmi újat nem mutatott ez az album és nem is mondanám, hogy tetszett
Érdekes volt a női vokál, de számomra ezen kívül nem tudott újat mutatni
Nálam ezek a fajta lemezek mindig nagyon mélyről indulnak, nem tetszenek sőt bosszantanak, de már megtanultam , hogy ilyen számokat egyszerűen nem kell hallgatni,se egyszer se kétszer. Albumokat kell hallgatni fülessel hosszúórákonát és akkor beszippant és értelmet nyer.Ehhez kell hangulat és idő, teljesen megértem azokat akiknek ehhez nincs türelme, régebben nekem sem volt, mostmeg megkell erőszakolnom magamat hogy hallgassak mást is :)
Haragszom erre a zenekarra mert borzalmasan kileng az albumok minősége, néha olyn mintha muszájból zenélnének csak, de itt ott meg hatalmas hangulat árad abbból amit csinálnak és ez igaz a számokra az albumokra de a teljes élletművükre. Ez nekem most bejött ,de a hullámzó teljesítmény miatt így is csak egy erős közepes a lemez.
Borzasztó hosszúnak tünt ez a 12 perc, kíváncsi lennék az urak Múzsáira.
Egyben van, arra nem lehet panasz, ahol konkrét, szókimondó az ének, ott jól átadja a hatást a zenei kíséret. A szövegelés monoton, ez tény, viszont szerintem ez ízlés kérdése, és az enyémbe belefér. Egy kicsivel több energia, még egy kis odaszúrás még odaférne a szöveghez.
Nem vagyok a tiszta női ének híve, de egy kellemesen borzongató jeges atmoszférát érzek a hallgatása közben. Azonban sok különbséget nem hallok a régi albumához képest, valami újjal, valami érdekessel feldobhatnák a következő albumukat, hogy olyan kristályos és izzó legyen, mint a varázsló bölcsessége.
Ajánlott lemezek
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Sziasztok!
Pár Bandcamp kód az új albumhoz!
erhx-ggy7
8xch-uunv
24ps-5qq9
apfc-b8gt
uu25-xasb
v5m9-j2cw
lnnu-7h5d
45av-vv2c
c768-6ywx
cl33-gfhp
csv5-umq2
https://gormoth1219.bandcamp.com/yum
Köszi!
Ne feledjétek, rövid a hónap és sok a lemez:)
Ne stresszelj faszikám! 😆
Az általam favorizált BAN korszak:
Semmi nincs elsietve, mindent van idő kiélvezni, igazából ambient zene. A vastag csokoládé elég hosszú is, hogy sokáig szopogathassam.
(Nascence mindjárt megint benyögi, hogy csak a szar/fing/fos témán jár az agyam megint, vagy valami egyéb bizarr izén…)
Ez még jó death metal volt. A kedvenc metal dobosommal:
Nagyszerű zenészek, de az egyik leggyengébb Death felállás. Chuck hangja? Nem is tudom, nincs rá jó szó. Annyira nem volt már természetes az utolsó 2 lemezen, hogy az Individual után elengedtem a zenéjét, csak évek, tizenévek után bírtam végighallgatni a Symbolic – Sound duót. A legjobb Death felállás a Human-en volt, sőt death metal-on belül is az a legerősebb felállás.
Igen ez így van szóról-szóra. Mondjuk Chuck mindig kiemelte, hogy csak kényszerűségből énekel.
… a dobot leszámítva. Sean volt a legművészibb, a legképzettebb dobos. Hoglan a legvadállatabb és leglazább. Viszont Christy a született tehetség, a parasztgyerek, aki virgáccsal tanult dobolni, és hallani, hogy a legtöbb témája puszta impróból szökkent szárba. A Spirit Crusher megírásakor pl. röhögőgörcsöt kaptak a stúdióba a felvételkor, hogy hogy lehetett ennyire szétbonyolítani azt a rész ott 2:01-től:
Nem szeretem a zsonglőrködést, de a dal többi része olyan erős, hogy ez színfoltként még passzol is bele. De Christy számos már projectjében is bizonyított. Még dalszerzőként is, bár a Charred Wall of The Damned nem nekem zenél. Viszont minőségi az is.
Csak megjegyzésként Nagának, a Morbikon borítója Par Olofsson munkája (elég felismerhető stílusban alkot), és meg is osztotta a hivatalos FB oldalán tavaly októberben, szóval itt nincs semmi AI.
Akkor most már nem a művészeket utánzó AI, hanem az AI-t utánzó művészek ideje jön el???
Dehogy, szerintem szimplán csak eljött annak az általános angst-nak az ideje, hogy már nem tudjuk magabiztosan megkülönböztetni az AI és ember alkotta műveket, ezért az utóbbiba belelátjuk az előbbit.
Mi az az angst?
Anxiety 🙂
Kár, hogy erre nincs magyar szavunk. Ja, de van, több is.
Igen, és? Menj grind-olj valami jó loot-ot a kedvenc ARPG-dben, hátha attól jobb lesz.
😵💫
Rendben, megyek, de ez nem fogja megoldani a problémádat, hogy ne használj indokolatlanul angol szavakat magyar mondatokban. 🙁
Ez nem az én problémám. Ráadásul nem véletlenül használtam, úgy gondoltam, jobban lefedi azt a terjedő jelenséget, amit ki akartam fejezni. Na mindegy, have fun! Ja, bocs, jó szórakozást az akció szerepjátékodhoz! 🙂
Srácok, most tényleg a semmin vesztetek össze 😀 több lazaságot!
Ez mondjuk nekem is egy vesszőparipám. Sokan dúsítják idegen kifejezésekkel a beszédet, hogy ettől okosabbnak látszódjanak az átlagnál, és rendre én is szembesítem a beszélőt az észrevételemmel. Máskülönben Weidére ez annyira nem jellemző, ezért nem is szóltam be, szimplán csak rákérdeztem, hogy mi az az angst. Viszont van egy másik jelenség is, ami hasonlóan fárasztó: magyar kifejezéseket használ az illető, de angolosan, vagyis egy angol szót fordít magyarra, és behelyettesíti a már erre kiforrt szerkezetbe
Egy példa: „magas nyomás, „magas nyomású” – ez nettó hülyeség. Magasban kicsi a nyomás (már ha gáznyomásra gondolunk). Az angol high pressure-ből jön, és feltűnősködni vágyó tudományos körökben született a jó magyaros „nagy nyomás” helyett.
Magas hőfokon – nagy hőmérsékleten. Klíma – éghajlat… stb…
Szerintem egy kiegyensúlyozott embernek nincs szüksége importált (na tessék!) szavakra ahhoz, hogy legalább átlagosnak tűnjön. Aki telenyomja a mondatait idegen kifejezésekkel, az viszont többnek akar látszani, mint ami, vagy megfordíttva önmagát kevesebbnek érzi, mint ami. Jó példa rá a Farrrkas, akinél enyhe kifejezés az, hogy tud angolul, mégis élvezet hallgatni, ahogy beszél magyarul.
Összegezve egyetértek Sheollal, de szerintem nincs gond Weidével sem.
Izé… Farrrkas pont ellenpélda a tudálékosságra. Bár mesteri szinten beszél angolul, ha magyarul beszél akkor meg az beszéli mesteri szinten, nem keveri a kettőt. Az agyamra ment már a hülyeség…
Hát, én ehhez csak ennyit szeretnék fűzni (már száz évvel ezelőtt volt ehhez hasonló beszélgetés itt, akkor is ezt a Mézga Aladár részletet osztottam meg veletek):
Oh, elfelejtettem, hogy Dávid mellé még egy Ways Of Doom tag is beszállt a buliba, BerserkerBanan a banda dalnoka:) Jó szórakozást neki is! Örülök, hogy bejött az Anyegin, mert Szekszárd közel áll a szívemhez…Gyakorlatilag 14 éves koromtól 24 éves koromig ott éltem:) A Húsvasaló nevű rockkocsmában értem férfivá:)
Én 92-96 között jártam az 505-ös Patakparti Egyetemre, de rühellem Szekszárdot. Viszont az a korszak csak a metalról szólt nekem, nem érdekelt igazán semmi más! Minden pénzemet a Patkányban vertem el a Gyulánál, tágítottam a látáskörömet :D, minél zajosabb legyen, vagy minél extrémebb!
Remélem a nagy pontozásban nem felejtettétek el meghallgatni, hogy Attila és az ördögfiókák mit alkottak!
https://centurymedia.bandcamp.com/album/liturgy-of-death-24-bit-hd-audio
Kell mára valami meditációs zene elalváshoz, úgyhogy bekészítettem már.
Kétszer ugrottam már neki, de nekem unalmas. Mondjuk nekem a dom sathanas óta mindegyik az. Viszont az egy tökéletes lemez.
Szerintem nem unalmas, csak nagyon nehéz hallgatni való és könnyen ráül az emberre. Attila egyszerűen hihetetlen, a megmaradt motor (Hellhammer és Necrobutcher) ugyanúgy dübörög, az utángyártott alkatrészekre sem lehet panasz. Hosszú ideje ez a lemez köthető leginkább a kezdetekhez. Rideg és okkult hangulat is akad bőven, csak ugye az újdonság hatásával nem tudja felvenni már a versenyt egy sokadik album…
Hát nekem vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Az első két dal után azt mondtam magamban, hogy hű, ez hatalmas lett. Aztán ahogy mentünk előre, egyre inkább azt éreztem, amit Mike. Unalmassá válik, és elsősorban a szélvész tempó miatt. Ezen kívül szerintem egyáltalán nem mayhemes. A debüt lemez beleszarósságából, a Grand Declaration indusztjából, és az Ordo sötétségéből semmi nincs benne. Még talán a Chimerára hajaz kicsit, de nagyon kicsit. Egy felgyorsult Enslaved és Shade Empire keveréke ez persze gonoszabb köntösben. A gitárok meg már annyira nem direktben Rune Ericsen kópiák, csak egy kicsit.
Nekem amúgy az Ordo a kedvenc Mayhem lemezem.
McFrost a fedélzeten!!! 🍺🍻🥂🍾🍕🥙
Majd meglássuk…..erőlködni nem akarok.
Anyaginhez mindenképpen akartam szólni.
Beállítottuk 15-re a limitet, amúgy is ritkán jön össze ennyi lemez, szerintem nem lesz gond. Viszont befutott közben még egy ajánlat és a beállítások mentésekor el is indult a kör. Így random kiszórt egyet a rendszer. 15 főlé azért már tényleg nem mennénk, figyelembe véve, hogy sokan még így sem fejezik be. Sajnálom, hogy pont ez maradt ki.
Hé! Miért pont az én ajánlásomat hagytátok ki, csibészek? Nem úgy volt, hogy bemegy minden? 😀
Most elképzelem az arcokat, milyen szomorúak, hogy kimaradt az ajánlatod. 🙁
Na, de viccet félretéve, szerintem valami beállításbeli dolog miatt lehetett (15-ös limit?), és tegyük hozzá, hogy még váratlanul befutott egy újabb ajánlat a végén.
Szerintem mehetett volna mind (főleg, hogy csak egy maradt ki és ennyien kommenteltük, hogy mehet mind), de igen, valószínű, hogy a decemberi retró körről felemelt 15-ös limit lehet beállítva, amit én szintén nem tudok módosítani.
Na mindegy, még egy hónap múlva is bent van az egyéves határon. Ne kezdjetek berhelni, jó lesz márciusban.
Meg amúgy szerintem maradhat a 15 fixre a jövőben is.
Igen, marad a 15, ez a terv. Ritkán megyünk fölé, de az meg frusztráló, ha pont egy marad ki.
Na, zsír!
Még mindig érkeztek ajánlatok… Sok lenne nektek, ha mind bejutna? Írjátok meg itt válaszban!
Szerintem mehet mind, két kb.10 perces EP is van közte. Illetve indulhatna akár már most is, mint ahogy azt többen is jeleztük már.
+1
Mehetnek! 😉
Mehet mind!!!
Felőlem is mehet mind
Mehet mind, mert ezek általánosságban „ismert” lemezek; én pl. már 9-et végighallgattam mielőtt itt felbukkantak volna.
Szerintem is jöhet mind! 🙂
A februári kör mikor indul?
Valamikor 6-án. A pontos indítást még ők sem tudják, ahogy láttam eddig a dolgokat.
A rendszer automatikusan indul minden hónap 5-én éjfélkor.
Jönnél már marni, kedves homolitikusan felszakadó atomos kollégám, mi? XD
Szerintem simán indulhatna már most is a kör – megvannak az ajánlatok, felesleges még másfél napot várni. Csak hát én nem tudom elindítani manuálisan.
Ja, mehetne.
Bazzki, a Castle Rat ajánlást véletlenül töröltem, ezer bocsánat. Kérném az ajánlót, hogy tolja be újra.
Na, ha már a múlt körben bebizonyítottátok, hogy mekkora nagy nerd kockák vagytok, akkor itt van nektek a Behölder. Ezzel meg is menekültetek egy női énekes lemeztől, de szerencsére itt a Castle Rat, ami nem kevésbé nerdy amúgy. 😉
Ez legalább jó:) Ha már power (meg doom), akkor innen indulunk. Év végi listán is ott volt.
És milyen jó is ez a Beholder. Itt headbangelek rá vasárnap ebéd után. A gyerekeknek is bejön 🙂
És van olyan számuk, hogy Dungeon Crawl 🙂 óriási 🙂 szerintem én vagyok itt az egyik legultrább nerd 🙂
Amúgy nekem ez ős kedvenc játékom:
Meg azt mondja:
„Come now and join in the grind
Beware of loot you may find”
Nekem, mint ARPG fanatikusnak elég ismerős a grind is meg a loot is. 😀
Mondjuk én pont a grind miatt nem vagyok nagy arpg fan, a skyrim jellegű cuccokat szeretem igazán. Viszont pár hete felraktam a Diablo 2 resurrectedet belenézni és a 9 éves lányom teljesen rákattant. A bossoknál persze segítenem kell, de már a 3. actnál járunk. Hangulatos cucc, de egyedul játszva már meguntam volna.
Helló! Akad pár vendég…Remélem bírják a strapát. Dave (Dávid) a Ways Of Doom nevű formációból érkezett, akik egyelőre élő fellépések során csalnak elégedett könnycseppeket a death/grind rajongók szemébe a klubok mélyén, valamint a rendkívül friss Anyegin zenekar, akik első saját munkájukat kívánják próbára tenni (bátorság az már akad) 🙂 Fogadjátok őket szeretettel és hozzatok sok jó lemezt a körbe!