Az Epica-s jányzó szerepeltetése jó ötlet volt, és a "Fighting the darkness" szám is pöpec, de a többitől nem estem hasra.

Végig élvezetes, változatos album. Sajnos egyre ritkábban találok ilyen jó zenét. :(

Zeneileg rendben van, de az ének nem tetszik.

Jó dalok kellenének ide, mert ez így édeskevés.

Olyan ez a lemez mintha a pincéből szólna. A zenéről annyit, hogy hótt unalmas, egykaptafa számok sorjáznak rajta az elejétől a végéig.

Noha nem az én stílusom ez a zene, azt kell mondjam, hogy jó kis anyag található a korongon.

A hangzás szerintem elég gyengusz, na meg a HC zenével sem tudok sokat kezdeni.

Jó lemez, néhány kiugró dallal (pl. Everytime It Rains).

Vannak értékelhető részek, de 53 perc nekem nagyon hosszú...

Jó ez, nagyon jó. De remélhetőleg lesz ez még ennél is jobb.

Ütős egyveleg vagy stíluskavalkád. Az idő majd eldönti mi lesz vele. Egyelőre szívesen hallgatom.

Jó ez, de mintha egy szobából szólna.

Nagyon az "Álomszínházban" élnek... túlságosan is.

Szeretem az ilyen hc lemezeket, bár a SOIA jobban bejön.

Korrekt de ez az új irány nekem nem annyira tetszik.

Huh Pokolbácsi kincset talált. Változatosra sikerült mind a zene mind a vokál és külön jó pont az anyanyelvük használata is.

Ennek egyetlen hangjára sem emlékszem.

Lásd. Dystopia

Lásd. Dystopia

Vannak jobb pillanatok (Pl.: Zero) is az albumon de összességben ez is elég unalmas.

Bárcsak takarítani jártak volna be a stúdióba

Én is az Everytime/Fighting kettőst kedvelem a legjobban, a többit nem igazán érzem erősnek. Hibái ellenére is az első két PF marad nekem.

Jól sikerült album egy, eddig általam nem ismert bandától. Szokás szerint felkutatom a régebbi lemezeiket is.

Több, mint korrekt album, pár helyen nem tetsző énekkel.

Az éneket két fokkal, a zenét egy fokkal "durvábbra" kéne venni, és akkor lenne igazán jó. Szóval zúzósabban, mert a dalok szerintem jók.

Pedig egyik kedvenc stílusom, de ezek átlag alatti dalok, átlag alatti hangzással.

Jó, de jobban örülnék ha evvel a zenei tudással valami egyedit, újat, önállóat alkotnának.

Soha rosszabbat, fincsi.

Ralf hangját az első Gamma Ray albumon kedveltem meg. Bár azóta rengeteget fejlődött, hosszútávon unalmas. Talán kéne egy "kaihansen" szerzőtárs zenéhez.

Végülis jó hallgatni, meg minden, de a későbbiekben tuti elfelejtem őket.

Persze megintcsak egy saját kiadásban megjelent album fog elkallódni, hacsak nem találnak a fiúk maguknak normális kiadót. Pedig akkora potenciál van bennük! Az intróban egy hatalmas Black Sabbath utánérzés van, ami nálam egyértelműen jó pont. Nem akarnak ezerrel tépni, sokszor belassul a zene és ez jót tesz a dallamoknak. A szólókon van mit dolgozni, de később biztos jobb lesz az is. Kitartás Nekik! Ez űberfasza lett!

Sokadik anyaguk, sokadszorra sem győztek meg. Bocsika, nem nekem szólnak a dalok.

Jóféle stoner/doom. Szeressem!

Évente egyszer elő fogom venni az albumot és rácsodálkozom majd. Aztán vissza a helyére.

Hűha! Nem lenne ez rossz, csak a műfaj az, ami idegen egy kicsit tőlem. Vannak jó részek pedig.

Ez az énekes csávó megöli a zenét. Most már nem vagyok biztos benne, hogy ők a legjobb Judas Priest tribute zenekar.

Varázslatos lemez az egyik legjobb finn folk/black hordától. Lemezről lemezre ámulatba ejtenek. Nagyszerű!

Újabb drágakő a tiszai iszapból. Ne légy rest, hajolj le érte!

Kellemes hallgatnivaló a jó-jó, de minek kategóriából.

Ahogy az izzadó harasztokat és nyitvatermőket a dagály, úgy ez is betakar. Egy másik életben még gyémánt is lehet belőle

Nagyon jók ezek a kiadatlan Dream Theater dalok. Szerintem bármelyik korai lemezükre felkerülhettek volna.

10 évenként egyszer születik ekkora hc anyag. Legtöbb munkájukat simán veri, pedig azok sem gyengék. Állat! Képzeljétek el élőben....

Önmagukhoz képest gyenge az "Új vallás". Szomorú, hogy az énekesnős számok a legjobbak. A hangzás is veszettül cudar.

Vékony - gondolom tradicionális - hangzással megáldott lemez, a tőlem abszolut messze álló stílusból.

Jó, tetszik.

A kegyetlen szar hangzás tulajdonképpen minden élvezhetőt kiöl a zenéből.

Frankó prog.metal. Legnagyobb példaképük vitathatatlanul a DT, annak is az Images korszaka. Az énekes csóka is olyan, mint LaBrie a Winter Rose lemezen. Kevés egyéniség, de profi munka.

Hihetetlen húzása van a lemeznek. Kellemes meglepetés.