Hanoi
Vizek és Hegyek

(Szerzői kiadás • 2020)

Professor Shub Niggurath

2020. március 18.

2

Pontszám

8

Elég jól húz a hazai underground mostanában. Még ki sem hűlt a lejátszómban a Touch, Wasted Struggle vagy éppen a Havária legutóbbi anyaga csak, hogy a jelenlegi kedvenceimet említsem, máris itt a következő kiváló lemez a debreceni Hanoi tolmácsolásában.

A zenekar most Januárban volt tíz éves, ez idő alatt a Vizek és Hegyek már az ötödik hangzóanyaguk. Szóval kijelenthetjük, hogy ezzel a körülbelüli háromévenkénti lemez kiadással aktív és lelkes tagjai a hazai hardcore/punk underground-nak. Nem főprofilom a dallamos, „hisztizős” hardcore, de szerencsére a debreceni úriemberek tudják minden túlzás nélkül, anyanyelvünkön prezentálni a dalokat. Hasonló stílusú zenekarok sokszor átesnek a ló túloldalára a költői dalszövegeikkel, amik engem személy szerint általában nem zavarnak, de a Hanoi-nál tűnik fel igazán, hogy miként lehet ezt ízlésesen és mégis intelligensen csinálni. A szövegek témában maradtak ahol az utóbbi tíz évben jártak. Dühös kiáltások, személyes problémák és fontosabb dolgok is amik az én korosztályom nagy részét valószínűleg foglalkoztatják, hogy mi lesz velünk a jövőben milyen hatással vannak a jelenlegi politikai helyzetek az életünkre, meg úgy egyáltalán milyen lehetőségeink vannak.

Zeneileg maradtak a gyors, pattogós hardcore témák, boogie a lábban, harag a torokban, többnyire ez a recept. Viszont a dallamvezetést mindenképpen szeretném kiemelni, sikerült olyan virtuóz szinten a dalszövegre, a refrénekre igazítani a váltásokat és a megfelelő elszállásokat, hogy az parádés. Szóval a dalszerzés ilyen szempontból jól látható fejlődésen esett át, még ha számomra kicsit hiányoznak is az Átoksúly-hoz vagy a Tánc-hoz hasonló slágerek. A lemez Dexter-nél készült a Supersize-ban, az ő hozzáértése vitathatatlan, így nem is meglepő, hogy minden úgy szól ahogy kell, minden a helyén van és a szövegek is szépen érthetőek. Kettő vendég is szerepel a lemezen Kiss Ádám és Knoll Gabi. A kettő közül a Kontúrok volt az érdekesebb a számomra, noha nem ismertem a kisasszony munkásságát, ami az én tudatlanságom hibája, mégis szeretem és támogatom az ilyen stílusokon átívelő kollaborációkat. Bár úgy érzem többet is kilehetett volna hozni a dalból.

Ez hardcore nem elemezgetni kell hanem hallgatni. Lehet van érdekesebb, izgalmasabb, ilyen-olyan menő lemezszerződésekkel rendelkező zenekar, de őszintébb, hitelesebb és lelkesebb nem valószínű, hogy van mint a Hanoi. Továbbra a hazai színtér kidönthetetlen betonoszlopa és remélem még lesz is egy ideig. A Dürer-es lemezbemutató a Touch és a Have No Clue társaságában sajnos elmarad, de reméljük ha vége ennek a mizériának élőben is meglehet majd hallgatni.