Azt hiszem a Hautajaisyö banda név alapján könnyen kitalálható, hogy egy finn zenekarról van szó. A banda, melynek a neve finnül éjszakai temetést, vagy temetés éjel-t jelent a finn death metal hagyományait ápolja és gyökerei egészen 2004-ig nyúlnak vissza. 2004 és 2014 között még Redeye néven működtek, majd 2014-ben vették fel ezt a nevet, amivel immáron harmadik albumukat adták ki On Vain Pimeys címmel.
A banda dalait saját anya nyelvén, azaz finnül adja elő, Zenéjük alapjai pedig a jól bevált finn, illetve a skandináv death metal receptjét követi, amikhez néhány cseppnyi thrash és black metal esszenciát adtak hozzá. Ez az egész egy lendületes és leginkább egy kompromisszumok nélküli gyilkos darálást eredményez, amikhez meglehetősen extrém hangulatod adnak a finn nyelven megszólaló dalaik. Nyitó tételük a Ympärilläsi Pelkkää Tyhjää old-school hangzásával egy igazi gyilkoló gép. Gitárosuk S. Lustig (polgári nevén: Sami Pirskanen) egy fűrészmalom erejével ontja a tharshes betétekkel megtűzdelt riffeit, J. Partanen (Janne Partenen) nevű énekesük zsigerből szállítja alá „klasszikus” gégemetszett énekdallamait. Ez a brutalitás továbbra is jelen van az ezt követő enyhén Impaled Nazarene szagú punkos betétekkel cizellált Kun Sanat Ei Riita Tähän Suruun dalukban is, melyben énekünk (aki egyébként még a Huoraprinssi és az Infected Angel Flesh soraiból lehet ismerős) mély morogásokat, visításokat és egyéb finomságokat présel ki magából. Ezek szinte átmenet nélkül folytatódnak a rövidke, de annál brutálisabb Uhraus dalukban, ami egy remek kis videót is kapott.
Az ez után érkezős Muistojuhla és Kuolenkantaja dalpárosuk már a modernebb melo-death vonalát képviselve szélesíti a banda eddig sem egysíkúnak mondható zenei palettáját. Az utóbbiban szinte igazi riff-vadászatot tartanak, melyek mellé megfelelően párosulnak dalba rejtett düh és a kétségbeesés törékeny – metalosabb – pillanatai. Ezek a dühöt pillanatok továbbra is megmaradnak az agresszív tharsh / death keverékű Tulenkeskellä, valamint a beteges depresszióba ágyazott címadó daluk, az On Vain Pimeys bő öt perces halálvágtájában. De hasonló élvezetek várnak ránk a záró Lupun Tie atmoszférikus tech-death csapásában is, amiben már egy erősebb hangzású groove metalos szálat is belefűztek.
Ha szereted a lendületes és jól összetett death metalt, mint például a Carcass, az In Flames, vagy az Amorphis erősebb death-es vonala, a Hautajaisyö is telibe talál majd nálad. Szerencsére a bő félórás albumon nem igen találunk semmilyen sallangot, sem üres idő. Helyettük dühös, izomból tolt, gyors és gyilkos riff-centrikus dalok vannak, amik az emberi lét nyomasztó állapotáról és a halál közelségéről szólnak, ahogyan azt (a nem agyonbonyolított képvilágú) borítójukon is ábrázolják.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.