Ørdøg interjú

Győr Sándor

2017. április 19.

0

– Miki, elsőként arról kérdeznélek, hogyan kerültél képbe az Ørdøg-nél és az is érdekel, hogy mi volt az, ami miatt elfogadtad a felkérést, hogy csatlakozz?

– Egy karton Puffin lekvár minden koncert után. Kizárólag azért csinálom. Meg a csajok miatt. Csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot. A csajokhoz meg kellenek ezek az attribútumok. Azon gondolkodom közben, hogy csajok nélkül vajon kellene nekem erő és mindent lebíró akarat? Na, de mindegy.
A kérdésedre válaszolva, amikor kezdett összeállni az Ørdøg akkor Andris, akivel még a BPRNR időszak óta jóban vagyunk megkeresett ez ügyben. Nem voltam a legjobb formában egészségügyileg akkoriban, mondtam, hogy előbb össze kell szednem magam, aztán beszéljünk. Összeszedtem. Aztán beszéltünk.

– Milyen várakozásokkal tekintettél a közös munka elé?

– A kérdésedre válaszolva, nem nagyon gondolkoztam én ezen, nem volt terv részemről. Felkértek egy posztra egy olyan produkcióban ami tetszett, olyan emberekkel, akikkel jól kijövök.
Elvállaltam, azóta teszem a dolgom. Lehetne cifrázni tovább, de ha tényleg arra vagy kíváncsi, hogy mire gondolok erről én a fejemben, igazából és őszintén, de hogy akkor most tényleg mi van benne ott a sötétben, ahol nincsenek neonok, csak neuronok, és azok is ki tudja már hogyan, hát tényleg csak ennyi van benne. Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok.

– Mondhatjuk, hogy egy működő csapatba szálltál be. Hogyan fogadtak a rajongók?

– Mivel az első “Tíz fekete dal” koncertet is már a mostani felállásban játszottunk 2015 februárjában amikor még nem voltak rajongók, nem tudom felmérni ezt hirtelen. A kérdésedre válaszolva, ha viszont azokra a rajongókra gondolsz akik a zenekar megalakulása előtt már a
zenekar rajongói voltak, velük töretlen a viszonyom. Szerintem.

– A Wackor révén nem vagy ismeretlen. Miben más a két csapat működése?

– Hogy a működés más vagy nem, hát, persze, hogy más. Abszolúte. Teljesen más. Most mit mondjak. Hát, annyira, azért nem más. Végül, is. Nem. Nem más. Teljesen ugyanaz. Igen. Tökugyanaz.
A kérdésedre válaszolva, például a Wackorban Drop-D hangolásban vagyok, az
Ørdøg-ben Drop-C# hangolásban, ami ugye majdnem ugyanaz, csak teljesen máshol kell fogni mindent. Mindkét bandában egy ‘snail nevű erősítőn játszom, ami időnként elromlik. Amikor a ‘snail: dead, akkor egy lábtörlőn játszom, ami annak ellenére, hogy lábtörlő, teszi a dolgát. De hogy minek erőlködök egy csöves ‘snail erősítővel, amikor a lábtörlő sosem romlik el, azt nem tudom.
Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok.

– Lassan két hónapja megjelent a Sötétanyag. Milyen visszajelzéseket kaptatok? Mit vártatok ti a Sötétanyagtól?

– Gravitációs hatást.

– Tényleg, miért pont ez lett a cím?

– Miért ne ez lett volna? Múlt héten még egy tagsági igazolványt is kaptam a Csillagászok Országos Szövetségétől.
A kérdésedre válaszolva, úgy emlékszem egy szekszárdi koncertről jöttünk hazafelé tavaly ősszel 40 perc alatt Pestre, szegény Szentpéteri középen ült a négyszemélyes szedán ötödik ülésén, amikor is feldobtam ezt az ötletet, aztán ennyiben is maradtunk. Salim mondta, hogy jóféle borítót csinál neki. És hát, tényleg jóféle lett, Salim érti a módját, remek szakember. Egyből tetszett a borító nekem, mert voltam én még a múlt században hasonló fóliasátor alatt egy hasonlóan hiányos ruházatú kislánnyal, akit történetesen pont Ördög Marinak hívtak. Kerek volt még mindenhol, ahol kell és nem volt még kerek sehol sem, ahol nem kell, szóval az emlékek miatt tényleg csak jókat tudnék róla mondani, de további bonyolult részleteket nem vagyok hajlandó.
Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok.

– Érdekelne, hogy érzitek-e, hogyan változott a rajongótábor, mennyire jönnek új arcok a koncertekre?

– Ez egy jó kérdés. Tudomásom szerint mindenki a régi arcával érkezik a koncertjeinkre. Aki cserélgeti az vagy Aria Stark, vagy megtartja magának az információt és nem árulja el nekem.
A kérdésedre válaszolva, a rajongótábor változik folyamatosan. Régebben ilyen szivacsos érzetű és kékes árnyalatú volt a rajongótábor, olyan gumírozott, magas, kis hézagokkal. Mostanában inkább zöldbe hajlik, csíkokkal az oldalán és nagyobb-féle, szilárdabb, csalitosabb, árnyékosabb a rajongótábor. Érzetre.

– Az első lemez mondhatjuk, hogy elég sikeres lett. Mit érzel a legnagyobb fegyverténynek ezzel kapcsolatban?

– Sötét oldal. Az eléggé komoly fegyvertény, bármilyen kontextusban, tehát itt is. Párhuzamosítással belátható.
Pélául: Mike Tyson < sötét oldal, gumibot < sötét oldal, 44Magnum < sötét oldal, kulináris dezintegrátor < sötét oldal, Darth Vader < sötét oldal. Egyedül a Chuck Norris – sötét oldal párhuzam közé nem tudok relációs jelet írni, egy láthatatlan erő mindig arrébb rújga a tollamat onnan, pörgőből. A matematika amúgy sem a világom.
Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok. A kérdésedre válaszolva.

– Már az előzetesen bemutatott két dal alapján is lehetett arra számítani, hogy jó lesz az új lemez, és szerencsére nem is ért csalódás. Miben látod te másnak a Sötétanyag dalait a 10 fekete dalhoz képest?

– Hát, 10 fekete dalon kívül lett 9 sötét dal a koncertprogramhoz. De azért hogy ne legyen megint rövidebb a válasz, mint a kérdés, átérzem hogy nehéz lehet újságíróként egyszerű vidéki emberektől, mint én, hosszú választ kapni összetett kérdésekre.

– Ha jól tudom az előző lemez készítésében még nem vettél részt, most viszont már igen. Volt esetleg valami említésre méltó különleges élmény a lemez megírásával és felvételével? Mennyire tudtad a témáidat beletenni a dalokba?

– Értelek. Beugratós kérdés ez megint, de mondta egy sokat tanult barátom, hogy amikor sokat kérdeznek az embertől egyszerre, amit nem ért, akkor az összesre egyszerre kell válaszolni, valami általános bölcsességet, röviden, és így dedukcióval indukáljuk a kérdezőben a választ,
mintegy Szókrátészi (-i képzős forma, tudom, kis betű, de nálunk a faluban nem és próbálok önazonos maradni) módon vajúdtassunk, implikáltassunk.
A kérdésedre válaszolva, annyit mondok: Ki korán kel, keveset fog. Én nem kelek korán, tehát…

– A dalszerzés folyamatos nálatok vagy kitűztetek egy időpontot, hogy akkor most összecuccolunk és megírjuk az új lemezt? Másképp dolgoztatok, mint mondjuk a Wackorral?

– Teljesen másképpen. Annyira, de annyira másképpen dolgoztunk! Hihetetlenül, irdatlanul másképpen. Nem is hinnéd. Jómagamnak is csak nehezen megy az elképzelése! Meg sem próbálom, inkább.
A kérdésedre válaszolva, meg kell mondjam, cuccolás az nem volt sosem egyik bandánál sem, mert akkor minden lenne csak az nem, ami éppen van, és elég nekünk a magunk baja, nem kell még a másé is.
Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok.

– Mi a nehezebb része a dalszerzési folyamatnak a zeneszerzés vagy a zene és szöveg összepasszintása?

– Hát, ha ez probléma, akkor úgy kell a szöveget tekinteni, mintha zene lenne, a zenét meg mintha szöveg és akkor már egyik sem könnyebb vagy nehezebb mint a másik. Mint egy kiló toll és egy kiló vas. Ha bármelyik nincsen, amikor szükség van rá, az pontosan ugyanúgy hiányzik. A kérdésedre válaszolva, ha két, mostmár empirikusan bizonyítottan egyenlő dolgot akarsz összerakni, akkor az mindegy, hogy melyiket melyikkel rakod össze mert úgysem leszel kész vele az album leadási határidőre.

· Az Államtitkár-ról már a Grungery-s klippremierben mesélt András. Mennyire tükrözi az előzetes elképzeléseiteket a klip?

– Tökéletesen tükrözi az elképzeléseket a klip. Nem volt terv.

– Ahogy az előző lemezt, úgy a frisset is a HammerWorld mellékleteként (is) hozzátok ki. Ennyire bevált ez a terjesztési forma?

– Be kell, hogy váljon, mert újság + CD, meg CD + újság, az akkor is működni fog majd, ha már senkinek sem lesz CD játszója és senki sem tud olvasni. A képeket mindenki szereti nézegetni, a CD pedig kiváló poháralátét.
A kérdésedre válaszolva, figyeld majd meg, a poháralátétek túl fogják élni az emberiséget. Amúgy, nem tudok számadatokat, mindenkinek jobb, ha nem foglalkozom számokkal.
Nem kedvelem én a bonyolult dolgokat. Én csak egy gitáros vagyok.

– A digitális zeneáruházakon kívül azért a gyűjtőknek/die-hard rajongóknak is kedveztek. Mesélnél erről?

– Rendben. Bruce Willis 2020-ban megint Pesten forgat. Az új film címe az lesz hogy Hie Dard #25: HØgl Ølgen és azt hiszem dán a rendező. Ő látta neten az ØrdØg logónkat és felkérték a zenekart a film egyik betétdalára, mert jól néz ki az óriásplakáton az hogy ØrdØg – HØgl Ølgen.
Vagy nem.
Nem értem én ezt. Én csak egy gitáros vagyok.
(A Sötétanyag bakelit LP-verzióban limitált darabszámban a zenekar webshopjában (popshop.hu/ordog) szerezhető be – a szerk.)

– Mesélj kérlek a Düreres lemezbemutatóról és a vidéki koncertekről!

– Hát, jól van. Mesélhetek róla, éppen.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Düreres lemezbemutató. Ez egy olyan kedves-féle Düreres lemezbemutató volt. Nem ám olyan, ami kiugrik a bokorból és ijesztgeti az embereket, meg eleszi a gyerekek elől az uzsonnát, ameddig a gyerekek megeszik a fogkrémet,
hogy kék-fehér-piros csíkosat tudjanak tojni, de nem ám. Békés természetű volt, inkább.
Szerette az állatokat, például. Ezért egyszer elment az erdőbe vadászni és állatokat ölni. Ahogyan ölte-öldögélte békésen az állatokat az erdőben, az állatok meg boldogan haldogáltak, ameddig meg nem éldegéltek, egyszerre csak találkozott a fékezett habzású mosóporral, aki gyorsan közeledett.
– Fékezzél – röfögte halkan a Düreres lemezbemutató, mert csak 110 decibel lehetett szegény maximum, multiband limiterrel, azzal meg nehéz jól megállni.
– Takarodjál – tért a lényegre a mosópor, mert látta előre, hogy ha az összetalálkozás 50 km/h fölött lakott területen belül még valami jó dolognak a vége is lenne, akkor biztosan egyből az lenne valami új és nagyon rossz dolognak a kezdete.
Látta a Düreres lemezbemutató, hogy itt bizony nincs mit tenni, ezért gyorsan felhívta iFonon a barátját, a vidéki koncertet. Vidéki koncertnél éppen ott voltak a rokonok, és képzeljétek, mindegyiknek a neve ugyanaz volt, és annyira sok volt belőlük hogy még a NAV-nak is
flottakedvezményt adott a posta, amikor adóbevallást kézbesített vidéki koncertek-éknek.

Vidéki koncert nagyon megörült, amikor csörgött az iFonja, mert látta hogy Düreres lemezbemutató barátja hívja, aki felől rég nem hallott és aki a tartozását sem adta meg még. Ez nem egy olyan túl nagy tartozás volt, hogy ne legyen jó gondolni rá, amikor el akarja költeni az ember, de ahhoz viszont eléggé nagy, hogyha vissza kell adni, akkor meg ne legyen jó rá gondolni.
– Halló – mondta vidéki koncert meglepődve.
– Halló – mondta Düreres lemezbemutató meglepetést mímelve.
– Én vagyok? – kérdezte vidéki koncert.
– Te vagy? – kérdezte Düreres lemezbemutató.
– Takarodjál – szöttyentette közben oda a fékezett habzású mosópor, aki már majdnem odaért Düreres lemezbemutatóhoz és ettől annyira ideges lett, hogy elkezdett habzani, mert hát magasabb volt neki az igazságérzete, mint a foszfortartalma, és a kötelező biztosítását sem adta
még fel.
– Mivan? – vágta rá a Düreres lemezbemutató, mert közben elfogyott az erdőben a hely, de azért uccu neki apád nem anyád, újratervezés – háromszáz – métermúlva – kanyarodjonjobbra.
A fékezett habzású mosópor pedig utána iramodott, mert nem szerette a félbehagyott dolgokat, de ekkor már annyira közel voltak, annyira nagyon közel, hogy az még vidéki koncert iFonján is kihabzott rendesen, bele szegénynek a fülébe. Na, ezt a rokonok már nem hagyhatták annyiban, mert ki volt hangosítva az iFon:
– Mivan mivan mivan? – kérdezgették.

Mondta erre vidéki koncert (már az az egy amelyik a másodlagos főhős, fele gázsiért), hogy hát ez a Düreres lemezbemutató barátja, akit nem elég, hogy le kell időben kötni és tartozik, hanem még keresztül is habzik az iFonon. Na, a vidéki koncerteknek több se kellett, elindultak
megkeresni a Düreres lemezbemutatót, hogy vagy magyarázatot adjon, vagy a tartozást vissza.
És mert ezek ilyen mérges formák lettek hirtelen, mert kaptár tudatot örököltek mind, anyai ágon, hát olyan gyors-félén elkezdtek szaladgálni pontosan ugyanabban a pillanatban.
De mivel sokan voltak ezek, de nagyon-nagyon sokan, ezért véletlenül a környék összes pontján egyszerre sikerült átszaladniuk. Ott rohangáltak fel-alá a vidéki koncertek, a tér-idő kontinuum minden pontján egyszerre, amiről már Einstein is megmondta, hogy hülyeség, mert
nem tudom. Bizony, így tettek ezek. Hirtelen mindenhol vidéki koncertek lettek, el tudjátok képzelni ezt, gyerekek?
De egyszer csak, szembe jött velük a légkör. De hogyan jött az szembe, valósággal ott termett! Látták a vidéki koncertek, hogy ez nem lesz jó, nagyon nem lesz jó, de mit volt mit tenni, hát egyszerre belecsapódtak a légkörbe mind, és hát jaj, ahogy futottak-fuddogáltak gyorsan,
mert hát a Hosszú Katinka is gyors, meg a gepárd is foltos, de még a fény is gyors, és hát beszarni is gyorsan lehet, na de azt képzeljétek el, hogy ezekhez képest mégis mennyivel gyorsabb, ha valaki egyszerre mindenhol ott van, jajjj de nagyon gyors az!!! Azért már nagyon
büntet a rendőr!

Na, hát ahogyan így belefutottak-fuddogáltak ezek a vidéki koncertek a légkörbe, hát belépéskor a létező összes bokorba kitelepített traffipax bevillant egyszerre az erdő értelmezési tartományában és jajj, a fény szétfotonozta a vidéki koncerteket teljesen!! Elenyésző időintervallum alatt el is hamvadt, mind!!!! Az összes vidéki koncert a másodperc törtésze alatt, elmaradt, jajj, gyerekek, mindegyik elmaradt!!!

Képzeljétek el, hogy ott áll, mondjuk, a Dév Mászten a színpad szélén, és már kezdené is a koncertet, meg még nem is, morfondírozik hogy akkor most kezdjem a koncertet vagy még ne kezdjem, hogy ha most lelépnék akkor az nagy seggfejség lenne vagy nem kicsi, és egyszer csak – huss – megszűnik a koncert! Kipottyan a létezésből! De nem jó az gyerekek, de nagyon nem jó, bele is sajdult a hasnyálmirigyem, ahogyan belegondoltam, jaj de fáj gyerekek, de rossz gondolat ez!

A Düreres lemezbemutató erre a gondolatra szintén nagyon megijedt ám, mert az elmaradt vidéki koncertektől meg nagyon, nagyon, irdatlanul kolosszlális mértékben rossz lett a légkör. Na, meg az is eszébe jutott, hogy akkor rá vár az összes elmaradt Dév Mászten koncert
megtartása, és az sok meló, jajj, nagyok sok, eredménye meg nem sok!

– Peace sells, but who the fuck is Alice? – mondta a Düreres lemezbemutató a rossz légkörnek, aki eleve nem is akart ott lenni aznap és szabadnapon ugrott be ebbe a történetbe, muszájból.

A légkör ezt hallva magára is vállalta a felelősséget, mert nem tudott ő sem a fékezett habzású mosóporról, sem a Düreres lemezbemutatóról, sem Dév Másztenről, a bokorban búvó traffipaxokról meg végképp nem. Bár tudott volna! De annyira romlani kezdett ott szégyenében,
de annyira nem lett már megfelelő légkör, de most akkor tényleg, ahonnan már nem tudott tovább romalni a légkör, és így – putty – elenyészett entrópiában. Ekkor – putty – vákuum keletkezett a valóság szövetében, a vákuum meg majdnem semmi. A semmibe meg mindig betülemkedik
valami.

Így is történt. A vákuum így visszaszürcsölte, visszaszipákolta az öszes elmaradt vidéki koncertet a valóságba és utána mindenki élt boldogan, ameddig meg nem haltam.”

– Kicsit beszéljünk a Wackorról is. 2013-ban jött ki a Dramatically Different lemez, tavaly volt 20 éves a csapat, amit néhány koncerten meg is ünnepeltetek. Hogyan tovább? Lesz új lemez? Várhatók koncertek?

– 5 percen belül biztosan nem, mert hát én most eléggé elfáradtam az előző kérdés megválaszolása végett. De utána, lesz minden: várható koncertek, új lemez és még a tovább is hogyan lesz.

– A zenekari Bandcampen elérhető az összes Wackor kiadvány, fizikai formában is be lehet még ezeket szerezni?

– Az összes kiadvány? Kizárólag hölgyeknek.

– Milyen visszhangja volt a legutóbbi anyagnak?

– Lexicon 480L ha jól emlékszem. Szerintem csak a dobon volt rajta, az éneken nem.

– Zárásul, ha valamit még elmondanál, itt a lehetőség!

– Egyebet nem tudok mondani. Kérem, kapcsolja ki!