GuilThee (mély)interjú

oldboy

2012. május 26.

0

Május 7-én jelent meg a veszprémi GuilThee harmadik nagylemeze, a Szemantikai Háromszögek. Ennek apropóján tettem föl néhány kérdést a főként az énekért és szövegekért felelős VIII.-nak, aki szerencsére (Varg Vikernessel ellentétben) nem szűkszavúan válaszolt!

– Nem telt még el másfél év sem második albumotok, a Homunculus Paradoxon megjelenése óta és máris itt az új mű. Pedig a két lemez között eltelt időszakban történtek komoly változások is a zenekar háza táján. Gondolok itt többek között Roy távozására, aztán Mr Match érkezésére. De a muzsikátok is más irányt vett, a Szemantikai Háromszögek hallatán ez egyértelmű. Másabb stílus, másabb hangzás és az idegen nyelv (nyelvek) használata helyett szinte 100%-ban magyar szövegekkel találkozhatunk.
Kérlek, mesélj erről az időszakról és a miértekről!

VIII.: Roy bejelentése még friss volt számunkra, amikor elkezdtünk dolgozni az anyagon, és én még szomorúan sajnálkoztam az előzőleg eltervezett koncepció felett – azaz, hogy mindenki ír 2-3 számot, amilyet gondol, és ebből rakjuk össze az új lemezt. -1 emberrel ez már úgy nézett ki, hogy: ha egy max. 50 perces hanganyagban gondolkozunk, akkor mindenkinek elő kellene rukkolni egy minimum 15-17 perces használható anyaggal; ami mondjuk 4 szám. Vagy ha extrém a pali, akár egy is lehet. Ennek a követelésnek csak Naga felelt meg, hisz ő záros időn belül összehozott egy 25-30 perces anyagot – valószínűleg azért, hogy legyen időm szöszölni a szövegekkel –, mi meg Herrel próbáltuk behozni „lemaradásunkat”. Végül oda jutottunk, hogy ezt az elképzelésünket (1 ember 4 szám) hanyagoljuk. Nem is csak azért, mert Roy távozott, hanem azért is, mert így borult az előre „eltervelt” koncepció. (Az előre eltervelt itt azt jelenti, hogy amikor évente 1-2x találkoztunk, a mindenkiben buzogó tettvágy és az ötletek másokkal való megosztása határozta meg az együtt töltött idő kvalitását és az együttlét értelmét; vagyis mindenki elámult a másik jobbnál-jobb ötletein és sajátjait is megosztotta, majd a legjobbnak bizonyulókat egybegyúrva irányt állítottunk, és megelégedve mentünk haza Veszprémből a világ négy tájára, hogy azokat az ötleteket hangokba, szövegekbe, ütemekbe öntsük.) Vagyis négy különböző ízlésű/stílusú/érdeklődésű ember még okozhat meglepetést 50 percben saját stílusaival, de három már nem. Nem úgy, ahogy mi azt elképzeltük.
A legfőbb oka annak, hogy ilyen – valójában mondhatni – gyorsan megjelent a soron következő album, nem más, mint Nagaarum. Egyszerűen nem hagyott békét Herrnek és nekem. Elképzelése szerint, ha hallatni akarunk magunkról, minél sűrűbben kell „piacra” dobnunk egy-egy új albumot.
Meglepő módon a hP (Homunculus Paradoxon, az előző GuilThee nagylemez – a szerk.) promója után pár héttel, már kész számokkal jelentkezett nálam – úgy értem sávokra feljátszott, már-már véglegesen kikevert anyaggal –, hogy ezekre kellene szövegeket ötletezni, barkácsolni. Nekem meg még a fejemben vonaglott a szerencsétlen Hermész hánytatott életútja és könyörtelen szellemi fejlődése, szenvedése, és épp csak most kezdtem a napi több órás munka helyett a hP-n – mintegy elfelejtve az anyagot –, kicsit élvezni és átérezni a szövegkönyvet, és az azt összekötő zenét; vagyis végre nem dolgoztam rajta, hanem próbáltam kívülállóként hallgatni és leszűrni belőle a tanulságokat. Mondanom sem kell, hogy eszem ágában sem volt elkezdeni egy új anyagot, sem szövegileg – hisz lestrapáltnak éreztem magam –, sem zeneileg – hisz hol vagyok én attól. Aztán az idő igazolta magát – mint mindig – és hallva Herr és Naga figyelemre méltó ötleteit én is nekikezdtem.
A stílusváltozás talán éppen annak írható be, hogy Roy távozott, valamint, hogy Varga Betty kiváló, angyalokat megidéző hangjára nem számíthattunk különböző okok miatt. Nem vagyok a stílusok nagy szakértője, de el tudom dönteni mi kellemes a fülnek (az enyémnek főleg) és mi nem, függetlenül attól, hogy el tudom e magamat képzelni benne vagy sem. És a fiúk olyan stílusokkal vonultak fel, amik egyidejűleg pillanatokra távol álltak tőlem, de mégis kísértetiesen megmozgatták a fantáziámat. Ezért gondoltam, hogy az olyan részeket, amiket általában Betty-re bíznék, megéneklem. Hiszen sokkal nyugodtabb dallamok hangzanak el a Háromszögekben, mint a hP-ban vagy a Lustration-ban, és úgy gondoltam nem lenne jó ötlet végighörögni őket. Persze halvány fogalmam sem volt, hogy a dallamos énekléssel megütöm- e a minimum mércét, főleg Varga Betty és Varga Anita vendégszereplése után a hP-n.
Mr. Match nagy segítségünkre volt abban, hogy a Háromszögek úgy szólnak ahogy. És itt nem csak a kiváló szaxofon játékára gondolok, hanem a vokálozására, eszeveszett ötleteire, és a segítségre, amit Nagának nyújtott a keverésben és a maszterelésben. Ugyanis idáig, mindent Naga hallgatott ronggyá, mi meg csak beleszóltunk, hogy: „Nem jó!”, „Kell bele még visszhang!”, „Itt legyen kísérteties a hangom!”, „Kevés a gitár!”, stb. Aztán azt gondoltuk, hogy ha ilyen jó pusztán segítőkészségből, akkor mire lehet képes, ha bevesszük tagnak. Gondolom, majd ezt is eldönti az idő.
Igen, a szövegek majdnem tejesen magyar nyelven íródtak. Különösebb oka nem volt ennek, mint az, hogy mindig is azt gondoltam, hogy egy ilyen stílusú zenében a szöveg nem ér semmit, ha nem tanító jellegű. Vagyis egy rakat hasonszőrű együttesnek a szövegei – persze van sok kivétel is, de azért a zöme – többnyire csak pusztításra, utálatra, vérspriccelésre, halálra, váladékcserére, erőszakra, fajtalankodásokra buzdítanak. Azt persze nem mondom, hogy ezek a szövegek mindig nélkülözik magukból a dramaturgiai céltudatosságot vagy a szociális történelmi üzenetet, de lássuk be, hogy inkább felajzanak mintsem szórakoztatnak, vagy elgondolkodtatnak. Az előző két albumon is olyan szövegekkel próbáltunk operálni, melyek valamilyen történelmi kort ölelnek magukba és azt zenében-szövegben próbáltuk átértelmezni. Pl. a Lilith and the Serpent egy olyan bűnbeesés mítoszra épült, melynek már csak egy bizonyos értelmezése szerepel a Bibliában; a Conomor the Accursed and Tréphine-ről ki gondolná, hogy magában viseli az évszázadok során egybegyúrt – Európa különböző területein tevékenykedő – sorozat/feleséggyilkosok legendáit, melyekből Balázs Béla megírta a Kékszakállú herceg vára szövegkönyvét, amit Bartók Béla egy felvonásos csodálatos operává varázsolt; a Manna di San Nikola pedig egy színtelen, szagtalan, íztelen „biológiai” fegyver volt a középkor bizonyos éveiben. Távol essen tőlem, hogy fontoskodjam, de az a meggyőződésem, hogy az ilyen típusú szövegek egészen más fényt vetnek magára a zenére is. Ugyanis nem feltétlenül az a tanítószándék bennük, hogy egy dallamhoz kapcsolva könnyebben megtanuljuk Pythagoras tételének definícióját, hanem, hogy a forma mögött a tartalom is olyasmit hordozzon magába aminek, mondjuk kultúrtörténeti értéke vagy üzenete van. És nem utolsósorban a hallgatót, vagy a szövegolvasót, arra készteti, hogy a dolgok mélyére ásson. Ezért is gondoltuk úgy, hogy most inkább magyarul szólalunk meg, mint angolul. Angolul bármit elmondhat az ember, az mindenféleképen jól hangzik és mondhatni telitalálat, még akkor is, ha olyan hiányos az az angol, mint az enyém. Így magyarul talán jobban rá tudtam mutatni a sorok között meghúzódó összefüggésekre, mindamellett, hogy a Háromszögek szövegei inkább érzelmi, mint szellemi síkon mozognak.

– Jóval több tiszta/dallamos énektémát tartalmaz az új lemez, mint az előzőek, viszont ahogy Te is említetted, ezúttal nem csodálhatjuk meg a Varga lányok hangját. Ez, ha jól gondolom nem annyira koncepció volt, hanem csupán így jött ki a lépés…

VIII.: Mint arról már szó volt fentebb – de főleg, hogy most mondod –, én is rájövök, hogy tényleg így jött ki a lépés. Igaz a többiek, már egy ideje készülnek, arra hogy csináljunk egy olyan anyagot, amin nem lesz női ének, és most a szükség úgy hozta, hogy így lett.
Én mindig is híve voltam a női éneknek a „zúzós” zenékben, és nagy segítség és megnyugvás volt számomra Betty eddigi munkája. Hiszen én csak hörgicséltem oszt ennyi, ő pedig páratlanul olyan dallamokat csempészett a számokba amelyek jóval emelték a színvonalat, és nemkülönben Anita is a hP-n. Természetesen stílusa válogatja, de meggyőződésem, ha úgy tudtuk volna intézni dolgainkat, hogy Anitával együtt, akár csak egy szám erejéig szerepeljenek, felülmúlták volna a Red-Hand Succubi Theory-t.
Talán azért került bele ilyen sok dallamos ének, az előzőkhöz képest, mert személy szerint sokkal dallamosabbnak és „lassabbnak” éreztem a számokat amiket a srácok írtak, arról nem is beszélve, hogy sok „billentyű” téma is – végre! – át-át szeli dallamaival az összhangzás vizét – hogy képletes legyek.

– Szintén újdonság, hogy ezentúl „arctalan zenekarként” működtök, továbbá a polgári neveitek helyett fedőneveket, álneveket használtok. Ez bennem egy ilyen „csak a zene számít” érzést kelt. Jól érzem?

VIII.: Mindig az a lényeg, amit a befogadó érez és soha nem az, amit az alkotó (sajnos jobb híján ezt a kifejezést kell használnom).
Nem tudnám felidézni, hogy mi volt vele a konkrét célunk, ha volt olyan, de a lényeg az, hogy ez mit vált ki abból, aki ezzel szembesül? Nem kívánunk aliasok mögé bújni (a mai világban nem is lehet), vagy a ködbe burkolódzva sejtelmesen abba reménykedni, hogy hátha otthon valakit esz a fene, hogy kik lehetnek ezek a srácok. Nem. Egyszerűen jött az ötlet és így maradt. Ha valakiben ez olyan érzést kelt, mint benned, hogy „csak a zene számít”, az valószínűleg jobban oda is figyel majd rá, ha pedig más meg másképp értelmezi, az sem lehet baj. Végül is nem vagyunk olyan ismertek, hogy parókával, napszemüveggel kelljen tévútra terelnünk a rajongók seregét, mert nekünk most éppen lakodalmas-jazzt támadt kedvünk játszani a sarki presszóban.
Talán még annyit, hogy saját zavaromat is tisztázzam, az hogy most nem használjuk polgári neveinket és szüleinktől kapott arcainkat – nem üzenet. Csupán egy akció, amit majd egy reakció követ, mely majd egy akció lesz egy másik reakció számára, és így tovább…

– Talán csak én érzem így, de nekem az énektémáid kapcsán olyan előadók/művek ugrottak be, mint Illés, István a király, Ákos. És a dallamaidnak sok helyütt van valamiféle „egyházi ének” jellege. Kedveled az említett előadókat?

VIII.: Valószínűleg most köveznek meg. (he-he!)
Otthon soha nem hallgatnék Illést vagy István a királyt szórakozásból, vagy kedvcsinálónak (nem mintha GuilThee-t igen!). Ákost igen, de, ha már Ákos, akkor is inkább a Bonanzát. Mielőtt bárkit megsértenék, zeneileg semmi gondom velük, sőt! Csak egyszerűen nem az én világom.
Egyértelműen Ákos áll az említet trió közül a legközelebb hozzám. Az Illést és az István a királyt meg csak wurlitzerekből, buliban és falunapi koncerteken hallottam, vagy ismerősöknél hallgattam. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy én – szó szerint – egy másik kultúrában szocializálódtam és tizennégy évesen hallottam először magyar rockot, vagyis egyáltalán magyar nyelvű zenét a 3+2 és barátain kívül. Jóformán 18 évesen kezdtem megismerkedni a „régi nagyokkal” (Szörényi – Bródy, LGT, Omega, Lord, Hobo stb.) – közülük sokan még ma is kivalóan teljesítenek – és hát nem éreztem olyan közel őket hozzám, mint pl. Ákost, vagy az Eddát, Ossiant, Charlie-t, Bikinit. Vagyis azt hiszem, hogy lekéstem róluk.
Mindazonáltal örülök, hogy ilyen hasonlatokat vélsz felfedezni.
Az „egyházi ének” jelleget valószínűleg a „kántálásaim” okozzák. Vagyis azok, amikről én úgy gondolom, hogy kántálások. Betty bátorított, hogy legyenek benne ilyen dolgok és ez is így maradt.

– A dalszövegek sem mondhatók átlagosnak, csakúgy mint a zenétek! Hogyan pattannak ki olyan sorok a fejedből, mint A Nyulak Örökké Élnek „számmisztikus” megfejtései? Mintha arra a nótára reflektálna a lemez címe is…

VIII.: A Nyulak… úgy pattantak ki a fejemből, hogy azon morfondíroztam, mi lenne, ha csak számok és képletek lennének a szövegben minden sallang nélkül. Mint kiderült ez nem volt olyan könnyű, csak kellet néhány szó bele.
Az elképzelést követték a tettek és úgy tűnt, hogy Fibonacci Liber Abaci-ja segít a dolgokban. Benne vált nyugaton közismerté a XIII. században az a sorszám, amit ma Fibonacci-sorozatként ismerünk (számsor melyben minden tag az előző kettő összege), holott már a VI. században használták indiai matematikusok. A könyv amellett, hogy új matematikai távlatokat mutatott be (arab-hindu számrendszer, számjegyek 0-9-ig, egyiptomi törteket, stb.), szól még egy nyúltenyészet növekedés elméleti görbéjéről ideális feltételek között, melynek a megoldása később a fentebb említett számsor volt. Vagyis az elbűvölő és ma már egyre jobban túlmisztifikált Fibonacci számokat használtam itt fel, hogy mintegy a zenét igába fogjam és visszaadjam a szövegben is lüktetését. Arról nem is szólva, hogy a Fibonacci-sorozat szoros kapcsolatban áll az aranymetszéssel, ami még több lehetőséget nyitott meg előttem, hogy a szöveg formájával is eljátszadozzam, de ez talán egy másik beszélgetés tárgya lehetne, hiszen ez esetben inkább a fülünkre hagyatkozunk, mint a szemünkre.

– Megtudhatnánk, hogy a banda tagjainak a zenélésen kívül mik a hobbijai, milyen témák tartoznak az érdeklődési körötökbe? Nagaarumot nyugodtan átugorhatod, mert ő elég közismert ’forgácsos körökben! Bocsi Naga! (he-he!) Persze ha nagyon akarsz, róla is ejthetsz 1-2 szót! (hö-hö-hö!)

VIII.: Ez egy érdekes kérdés, de mondjuk, hogy tőmondatokban talán kielégítő válaszokat adhatok. Herrnek nem tudom; de nem régen született meg a kislánya így gondolom a pelenkázás, meg lehet, hogy a csellózás. Naga legutóbb, amikor nála voltam egy sarokasztalt barkácsolt és nemrég még arabusul is tanult, valamint egy regényt is írt. Mr. Match-t ismerem a legjobban és a legrégebbről, de… Mindjárt fel is hívom, hogy megkérdezzem… Azt mondja, hogy a sori meg a söri; a gyengébbek és az én kedvemért is – a sorozatok és a sörözések. (ha-ha!) Én írok a verstől a kisregényekig mindent, fordítok, olvasok és ámulok a körülöttünk lévő világ összetett egyszerűségén.

– A Szemantikai Háromszögek csakúgy, mint az összes GuilThee kiadvány ingyenesen letölthető a honlapotokról. Viszont úgy tudom, hogy ha találnátok megfelelő kiadót, kézzel fogható formátumban is megjelentetnétek az albumot. Hogy álltok kiadó ügyben?

VIII.: Olyan híreket hallottam (mert én nagyképűen nem foglalkozom ilyenekkel), hogy megkeresett bennünket egy ukrajnai kiadó, de mint kiderült jobban megérné, ha kőtáblákra vésnénk a dolgainkat és ingyen osztogatnánk a siketek és nagyothallók intézete előtt, és aki netalántán elfogadna egyet azt befizetnénk egy ékírásos tanfolyamra, hogy élvezze is a felvésetteket. (ehhh…)
Komolyan szólva, még semmilyen biztos hír nem reppent fel ez ügyben, de szerény véleményem szerint nem is fog, hiszen az a kikötésünk minden kiadóval szemben, hogy az albumok ingyen letölthetőek legyenek a honlapunkról is. Így, legalább olyan zenét kellene csinálnunk, mely mozgatja valamelyik kontinensünk felét ezen a bolygón, hogy a kiadónak megérje, vagy olyan kiadóval kellene szerződnünk, aki fizet a rajongónak, hogy elvigyen egy CD-/DVD-/USB-/SD-t, vagy amin forgalmazzák.

– Végezetül pedig: melyik is a 24. prímszám?

VIII.: 89

És tudja és tudja! Köszönöm az interjút és remélem sok lemezzel lepitek még meg a rendhagyó, kísérletezős muzsikák kedvelőinek táborát!

VIII.: Én köszönöm a lehetőséget!