Bevallom, Kalapács Józsit eddig csak rockszínpadon volt szerencsém látni különböző formációk élén. Május elején pedig alkalmam nyílt élőben, közönség előtt beszélgetni vele a Ferencvárosi Művelődési Központban, ami után az akusztikus bulija igen emlékezetes lett.

Már ezen a beszélgetésen is kihagyhatatlan volt a színház és természetesen a jubilumi éve kapcsán szóba kerültek az ünnepi koncertek is. Ennek kapcsán említette is, hogy az 50 éves születésnapjára szervezetthez képest az mindenképp változás lesz, hogy előbb az Erkel Színházban egy a színészi karrierjére kihegyezett esttel ünnepel, majd augusztusban a Budapest Parkban a keményzenéé lesz a főszerep. De ez utóbbiról majd idejében megemlékezünk. 

Az az igazság, hogy idejét sem tudom mikor voltam színházban, viszont itt volt az alkalom és mivel már a vakáció is kitört, a gyerkőcök már nyaralnak, a feleségemmel  keresve sem találhattunk volna jobb vasárnap esti programot. Nem is bántuk meg. Öröm volt látni, ahogy szépen teltek meg az Erkel Színház nézőterének sorai. Egész családok érkeztek nagymamástól, unokástól. Láthatóan sok ősrajongó gondolta úgy, hogy Józsi hatvanadik születésnapját így is meg kell ünnepelni. Mert ünnep volt ez a javából.

Azt előzetesen tudni lehetett, hogy sok vendégre számíthatunk, sejtettem azt is, hogy nem lesz rövid a műsor, de minden előzetes várakozásom túlszárnyalta az a profi műsor, amit összeraktak. A tematika ugye a színészi karrierjére koncentrált, de azért a vendégek – mert ők aztán jó sokan fogadták el Józsi meghívását – egy-egy dala azért kilógott ebből. Mondhatni igazi sztárparádét láthattunk a színpadon. Megelevenedett a hazai hard rock és heavy metal arcképcsarnoka az Erkel Színház patinás falai között és ezt egy igazi értő közönség fogadta kitörő lelkesedéssel.

De mi mással is indulhatott volna a műsor, mint amivel hősünk színházi karrierje. A múltkori pódiumbeszélgetésen is felidéztük, hogyan kapta meg a Macskákban Mr. Mefisztulész szerepét, hát itt is ezzel indult a műsor. Majd egymás után sorjáztak az olyan ikonikus darabok, mint az Éjfél, amit Sári Évi adott elő, aki egyébként az Attila Fiai Társulat tagja is, ami azért is fontos, hiszen a zenei aláfestést a Társulat hangszeresei (nevesül Závoti Zoli és Szűcs Antal Gábor – gitár, Talabér László – basszusgitár, Borbély Zsolt – dob, Gál Péter – hegedű, Tempfli Erik – billentyű)  biztosították. Nem csoda, hogy remekül szólt az előadás.

Az első nagy ováció Vikidál Gyula színrelépését övezte, aki az Egri csillagokból Dobó esküjét adta elő. A felkonferáláskor megtudhattuk, hogy mekkora szerepe volt abban, hogy Józsink a színház világa felé is elkalandozott. Ezek a rövid sztorizgatások egyébként az egész estét átszőtték.

Kicsit kilógva a tematikából kaptunk egy ősbemutatót is, hiszen az Akusztika készülő és várhatóan hamarosan megjelenő lemezéről hangzott fel A haza nem eladó című szerzemény. Simán illett erre a színpadra, nem lógott ki a színház világából. Folytatódott a vendégek sora, hisz jött Varga Miklós és az örökbecsű Európa, Mr. Basary a Fehérló fia c. dallal. 

Nagy sikere volt a klasszikus József Attila vers, a Betlehemi királyok megzenésített előadásának is, ahol Józsi lánya, a vokálszekcióból előlépő Cintia is szerepet kapott. Ő később még többször szerepelt, szólóban és duettezett is apjával. Józsi és Rudán Joe barátsága legendás és azért a Pokolgép korszak is csak előkerült a  Hol van a szó erejéig. Az első felvonást egy emlékezéssel zártuk, Koós Réka előadásában is fantasztikus volt az Omega musical-ből megidézett Gyöngyhajú lány.

A második felvonás a mára nagyon elcsépelt és a politika miatt közhellyé silányított nemzeti érzést volt hivatott előtérbe helyezni és nagy örömömre ez sikerült is, mégpedig úgy, hogy nem hagyott rossz szájízt. Persze az István a király klasszikus dalaival nem lehet nagyot tévedni és itt sem történt ilyen, de erről később.

A második részt a Kormorán Magyar golgotájával indították, majd Cintia – Kalapács – Rudán – Basary “felállásban” jött a Sacra Corona egyik ikonikus dala, a Kormorán zenekar által jegyzett Ki szívét osztja szét. Persze, ha már Sacra Corona, akkor Honfoglalás és a Demjén-féle Kell még egy szó. 

Ha ez nem lett volna elég, kaptunk egy újabb megzenésített József Attila verset, a Tiszta szívvel már az FMK-ban akusztikusan is nagyszerű volt, itt meg végképp, nem is beszélve a Kormorán-féle Wass Albert költeményről (Záróvers). Hidegrázós, felemelő pillanatok voltak.

A végére maradt a legnagyobb dobás, ahol az este valamennyi szereplője újra színpadra lépett. Jött az István a király és nyolván hatalmas siker volt.  Bevallom, nagyon rég hallottam és nem is ismerem töviről hegyire, így nekem azért voltak ebben meglepetések.  Ha akarnék sem nagyon lehetne fogást találni a produkción, beszéljenek hát a rajongói videók.

Nagy sikere volt a könnyedebb Hízelgő, csábító asszonyaim előadásának. Igazi színházi produkció volt, méltó a helyszínhez.

Az est talán legnagyobb ovációját Nagy Feró színrelépése zsebelte be, de mondhatom, hogy mindenki zseniális volt a szerepében. Cintia kiválóan idézte meg az egykor Sebestyén Márta által alakított Rékát, az anno Istvánt alakító Varga Miklós most is briliáns volt a szerepben, az ünnepelt pedig kiváló Koppány volt.

Persze mindennek vége lesz egyszer, de azért a végére is maradt még meglepetés. Ez Józsit érte, amikor betolták a hatalmas tortát. 

A közönség elégedetten távozott és jó hír, hogy az előadást rögzítették, így várhatóan valamikor emlékezhetünk majd.