„Mikor tizenéves voltam, a bandámmal meg akartuk változtatni a világot. Most már csak abban reménykedem, hogy sikerül nyom nélkül eltűnnöm belőle.”

Amikor először elém került a könyv beharangozója, az a halványkék (tudom, a hölgyek erre pontosan megmondanák, hogy ez bizony duck egg blue vagy más, férfiak számára értelmezhetetlen árnyalat…) háttéren különleges betűtípusú cím és egy corpsepaintes fej már tudtam, ezt nekem el kell olvasnom. Köszönet a kiadónak, hogy lehetővé tették!

A cseh szerző – Karel Veselý – angol-filozófia szakon végzett szabadúszó zenei publicista, az A2larm kulturális rovatának vezető szerkesztője, több zenei podcast házigazdája. 1991 óta hallgat black metalt, egy Master’s Hammer klip hatására, tehát nem mondhatjuk, hogy random választotta a történet fontos tényezőjének azt a zenei stílust, aminek szeretete összekapcsol bennünket olvasókat, zenehallgatókat a zenészekkel és az írókkal.

Érdekes mű ez. Az egy dolog, hogy az egészet átitatja valami baljós, utópisztikus légkör. Ott van benne az, ami miatt sokan fordulnak a keményzenék felé. Nik, a Senki, a Killing ov Vorld black metal banda basszusgitárosa visszaemlékezése bár naplószerű, de mégis inkább a Tarantino-s történetszövés jellemzi, azaz úgy ugrál az idősíkok között, hogy nem nehéz időnként elveszni az évszámok között. Egyébként metal zenerajongóként elég könnyű kapcsolódni és belehelyezkedni a Csehországban játszódó sztoriba, mert bizonyos fejezetek olyan időszakban játszódnak, amik hasonlóak vagy jelentős párhuzamot mutatnak a hazai korszakkal.

Nagyon jelentős részét adják az Evil, Sátán, Komancs , Tökfej és Nik felállású zenekar életének a drogok, Igaz, nem nagy újdonság az, ahogyan a tizenéves főhős és társai az idősebb kortársak hatására eljutnak az italtól fű használatán át a keményebb tablettákig. Generációs tulajdonság a hasonlítani vágyás. A sátánizmus is elég nagy hangsúlyt kap, említik LaVey és Crowley műveit, de vannak filozofikus gondolatok is, amik inkább az egyetemes igazságok felé mutatnak vagy legalábbis olyan kérdések is felmerülnek, amikre nem lehet egyértelmű válaszokat adni, hiszen szubjektív, kinek mit jelentenek. Ami viszont végig jelen van, az a kívülállás. Az, amit valószínűleg mindenkinek jelent a metal zene, akár csak egy ideig tartotta magát rajongónak, akár évtizedekig vagy élete végéig az maradt. A metalt tovább erősíti a fejezetek elején egy-egy idézet a – főként black – Metal olyan alapbandáitól, mint a Venom, a Darkthrone, Emperor vagy a Slayer… A főhős kapudrogja a South of Heaven volt.

A regényt áthatja az Orwell-i hangulat és az arra emlékeztető társadalmi környezet. Számomra pedig néhol még olyan poszt-apokaliptikus lét is feltűnik, ami mondjuk egy nagy, szinte az egész emberiség pusztulása utáni közösségek létrejöttével alakul ki. De akár még a Mátrix világával is párhuzamot véltem felfedezni. Fura belegondolni egyébként, hogy valahol Metal Párt alakulhat és ráadásul hatalomra is kerül. A társadalmi elvárások és az egyén között húzódó szakadék, a folyamatos egyensúlyozás Nik számára egy véget nem érő huzavona, ami miatt csak ritkán és akkor sem túl hosszú ideig talál megnyugvást. Csak a végén…

Jó olvasást!

„Mindenkinek legbelül ott a legnagyobb ellensége, és ezzel szüntelenül harcolnunk kell. Mindennap meg kell győznünk magunkat arról, hogy van értelme, hogy van esélyünk győzni.”

Megrendelés: https://galaktikabolt.hu/termek/fem-egy-nagyon-metal-tortenet