Áprilisban ünnepli jubileumi kiadását Kati Rán holland multi-instrumentalista énekesnő debüt-albuma, a LYS. A tizedik évforduló alkalmára a Svart Records egy újra kiadással kedveskedett, melyen az eredeti 10 nóta mellett helyet kapott egy bónusz nóta is. Meghallgattuk, és vissza repültünk a pogány Európa őserdeibe.
A kora-középkori, autentikus hangszerekkel operáló zenészek/zenekarok valahol a 2010-es évek elején kezdtek el – újra – sokasodni. Köszönhető ez részben annak, hogy az amerikai filmstúdiók felfedezték maguknak az európai középkor – minden írói hozzáköltést nem igénylő – hadvezérek, történelmi hősök cselekedeteitől színes bár olykor sötét, néha dicső máskor véres történelmét. A bőrkabátban harcoló Vikingeken túl – vagy inkább előbb – viszont zajlik egy európai ébredés is, melynek gyökerei talán egészen az 1990-es évek derekán hatalmas fordulatot leíró, svéd Bathory zenekarig nyúlnak vissza. Az akkor újra-felfedezett nemzeti múlt előkészítette a terepet számos, történelmi múltukat megidézni kívánó zenekarnak. Az egyik ilyen formációban dobolt az az Einar Selvik, aki aztán nagyban hozzájárult a skandináv népek folklórjának újraéledéséhez. Ha Thomas Hobbes Leviatán című művéből indulunk ki, ahol az író egy tengeri szörnyeteg karjaival azonosította az állami struktúrát, akkor a folk színtér óriása mindenképpen két fejjel bír, melynek egyike az Einar Selvik vezette Wardruna, míg másik feje a Heilung. A Faun zenekart – ismertségükből adódva – akár még lehetne harmadik is, de az ő hangszerelésük évszázados ugrást jelentene az előbb említettekhez képest. Ebbe, az elmúlt években új erőre kapó folk, neo-pogány szcénába csatlakozott be az a Kati Rán, aki egyből maga mellé állította a műfaj legnagyobb neveit.
Kati Rán zenei kvalitásai elvitathatatlanok, és ezt valószínűleg az a Christopher Juul (Heilung) is érezhette, aki a kezdetektől fogva pátyolgatta a holland énekesnő karrierjét. A produceri minőségében megjelenő zenész aztán hamar involválta a projekthez két harcostársát is, a Heilungot vezető Kai Uwe Faustot, és a zene világában bárhol helytálló – de leginkább a Heilung sámánnőjeként ismert – Maria Franzot. Kai ősi kántálása már az album első tételén, a Flamme alatt felcsendül, maszkulin kíséretet adva Kati refrénjeinek. De ha már refrének, akkor e tekintetben mindenképp a Suurin viszi a pálmát vissza-vissza térő strófáival. A Napot felfaló farkast itt a már sokat emlegetett Kai idézi meg, aki mellé becsatlakozik a Heilungból már jól ismert Maria Franz is. Ha az eddig említett nevek nem adtak volna kellő visszaigazolást arról, hogy itt nem holmi ócska neo-pogánykodásról van szó, akkor Oliver S. Tyr (Faun) jelenléte legyen ennek legyen ennek záloga. A multi-instrumentalista Faun-vezér a Harpa Toner és a Fylgja alá gurított egy-egy könnyebb zenei aláfestést – utóbbi dal egyébként német nyelven íródott, éreztetve így a nemzeteken átívelő közös ős-történelmi múltat.
Az említett vendégzenészek jelenlététől eltekintve, egy percig sem érezni úgy, hogy Kati Rán produkciója unalmas lenne, vagy hogy az énekesnő nem tudná egyedül elvinni az albumot. A Sol, a Ran vagy a címadó Lys mind-mind olyan nóták, amiket még Eivør megirigyelhetne. És ha már Pálsdóttirt gyakran emlegetik a feröeri Anyjaként, akkor akár Kati is kiérdemelhetné ugyan ezt a jelzőt – holland zászló alatt hajózva persze.
A LYS ugyanakkor egy zeneileg letisztult, mindenféle „dark” jelzőt nélkülöző, kellő mitológiai és történelmi háttérrel rendelkező, tradicionális folk lemez lett. Ha mindenképpen hasonlítani kellene valamihez, akkor úgy sokkal inkább a Songleikr Godtfolk albumával tudnám párhuzamba állítani, mintsem a már előzőekben említett „nagy” nevekkel. Kati Rán zenei hozzáértése megkérdőjelezhetetlen és ügyesen hozza be zenéjébe a germán kultúrkör elemeit. Hallgatásra ajánlom a holland énekesnő időközben megjelent SÁLA albumát is – Wardruna és Heilung rajongóknak különösen! A lemez kiváló belépő lehet azok számára, akiket behatóbban érdekel a pogány germán kultúrkör.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
