Másodszor rendezték meg Biatorbágyon az ifjúsági napot, ami ebben az évben (hasonlóan a tavalyihoz) Ez a Te napod 2.0 néven futott.
Ennek keretén belül került sor a Flúg zenekar koncertjére. Szívesen néztem meg őket, ugyanis a tavalyi ETNA-s bulijukról lemaradtam viszont a tavaszi Vörös Pincés mutatvány meggyőzött.
Nem beszélve a Kiszakadt belőlem EP-jükről, ami szintén a kedvenceimmé illetve a jövő reménységcsapatává tette a bandát.

Nos, ez a buli a srácok véleménye szerint több okból sem volt pályájuk csúcspontja. Elsősorban a színpadi hangosítás (kontrollok) hiányát és a megrövidített műsoridőt okolják a fiúk, de a tavalyi bulin a közönség is aktívabb és nagyobb számú volt emlékeik szerint.
No, ettől függetlenül szerintem nem volt rossz ez a buli, sőt nekem nagyon is tetszett és ráadásul kifelé a hangzással sem voltak komolyabb gondok. Bár nagy színpadon nyomultak, mégsem tűnt elveszettnek a négyes, függetlenül a fentebb leírt okok hangulatromboló hatásától.
Lőrincz Zoli igazi frontemberként vezényelte a bulit, ráadásul a torkával sincs gond a srácnak. A Flúg-féle modern rock nótákba könnyű belekapaszkodni, s mivel a dalok kivétel nélkül erős refrénekkel rendelkeznek így a közönség is könnyen rájuk tud hangolódni.
Nagy erőssége a csapatnak, hogy Zoli mellett mindannyian kiveszik a részüket a vokálokból, így téve egyedivé és erősebbé a szerzeményeket.

Elsőre a csapat zenéje mutat némi hasonlóságot a Black-Out
zenekarral, amit erősíthet, hogy a koncertprogramjukba nem egy nótájukat hallhattuk is a Flúg előadásában.
Volt Levél és kereszt az Ezüstkötetről, Ma az Esőnapról meg a Szabadlábon. Persze nem kizárólag B-O feldolgozások kerültek programra, hanem a Therapy? Screamager-e is, amit igencsak jónéven vettem, mivel az egyik kedvenc nótám.

A saját nótákkal sem vallottak szégyent az ismert feldolgozásnótákkal összevetve. Az olyan slágeres tételek, mint a koncertnyitó Deja Vu-Iker-A földet vonzza el trió már az EP-n is meggyőztek, élőben is nagyon jól működnek. Az új nóták közül (hármat játszotak) nekem így elsőre a Közhely jött be legjobban, de a Társas magány és a Füst is jóféle Flúg-dalok.
Tetszett, hogy a már említett kollektív vokálozás mellett a csapat kevésbé helyhez kötött tagjai – a gitáros Robi és a basszer Ádám – is mozgott, bár korántsem annyit természetesen, mint Zoli. Matyi meg ugye a dobok mögül kevésbé tudott „látványelemként” szolgálni, de becsületesen tette a dolgát.

A bő egy órás programban elhangzott még az EP-ről a Kacagó nap meg az Anno-name, illetve volt Joggal és örömmel, meg Szökevény.
A buli végét pedig az Indiántánc jelentette Ákostól, ami engem ugyan kicsit meglepett, de jól állt a fiúknak ez a nóta is.

A rövidített buli miatt lemaradtunk pár ütős feldolgozásról (RATM – Killing in the name of ill. FNM-Diggin’ the Grave) meg két saját nótáról. Sajnálom! De mindazok sajnálhatják, akik kihagyták a koncertet, élőben az igazi a Flúg. Szeptember 22-én találkozunk a Vörös Pincében.

Koncertképek: