Helyszín: Új Vígadó, Debrecen
Időpont: 2007.10.05-06 Péntek-Szombat 19:00
Koncert: Szól A Rádió IX. Kelet Underground Fesztivál
Szervező: www.szolaradio.hu

Az ország keleti régiója eléggé el van maradva jó fesztiválok terén, főként underground zenéket illetően. Így aztán minden buli kincsnek számít.

Pontosabban csak számítana, ha az igazi „metalarcok” vennék a fáradtságot, hogy ellátogassanak ezekre a bulikra. De úgy tűnik, hogy erre lusták, és csak a kommersz dolgokra tudnak elmenni.

Többnyire mindig az utolsó pillanatban üt be valami, és mindig az utazással kell balfaszkodni valamit. Ennek megfelelően ki más is mehetne mindig külön, mint én. De lassan már kezdem ezt megszokni. Így tehát pénteken nem lehetettem ott a kezdésnél, amint a Bloodlust, és a Hatred Solution játszott. Nevük alapján metalcore szerű dologra tippelnék, mivel általában nem jönnek be a tippjeim, ezért inkább csendben maradok. 🙂

Este fél 10-kor sikerült leszállnom villamosról a Vígadónál, ahol eddig még nem voltam. A bejáratnám meglepődtem az UV-s pecsét gondolatán, de egyálatlán nem tartom rossz ötletnek. Amikor megérkeztem, épp átszerelés volt, és az Archaic várt kezdésre. Többnyire az emberek szórakoztatása volt a céljuk, mint szinte minden zenekarnak.

A saját thrash/death vonalon bemutatott számaikon kívül eljátszottak egymás után 5 Slayer nótát is, így aki szereti a thrash kalsszikusait, az könnyen a fellegekben szárnyalhatott.

A programban csúszás volt, ezért este 10 után kezdett a Tesstimony, amely a Gospel Of Judas bemutatóját szolgáltatta. Az őszi turnéjuk első állomása volt ez. Embers nélül érkeztek ide, ami talán nem is baj, mivel egy mail értelmező-olvasása is gondot okoz nekik.

A Gospel of Judas egy jó anyag. Tesstimony-t eddig csak koncerteken láttam, de ezt az albumot meg is hallgattam. Pár számot, mint például a Kingdom Underground-ot, a Gospel Of Judas-t, a When Budapest Burns „népkedvencet” be is lehetne nyugodt szívvel pakolni a kedvencek közé. Ezeket játszották is. A többi számra nem emlékszem, mivel nem fog meg a teljes lemez. De a Heretic mintha lett volna.

Jól szólt minden, csak a mikrofon recsegett néha. Lehet, hogy Balázs kezelte rosszul a dolgot, pedig most nem is volt részeg. 🙂
Gondolom, a turnéjuk sikeres lesz, mert a rengeteg dallammal, és eszeveszett tempóval bárkit el lehet varázsolni.

De a varázslat itt is csak éjfélig tartott. Kezdett ugyanis a karcagi Vale Of Tears. A kb 60 fős közönségből – akiknek ugye a fele kint sörözött – eleinte csak 20 körül voltak a koncerten. Nem tudom, hogy mi értelme van elmenni egy fesztiválra, és ott inkább csak sörözni, mint élvezni…mármint a zenét. De ők tudják. Egy kis alaphangulat volt a koncertjükön. Főként a Destined For Desolation lemezről játszottak dalokat, de volt egy From Birt-ös Doomsday is, és a leendő új albumról egy már most is klasszikus Wired-Up Minds. Még annak is tetszeni fog ez a szám, akik nem is szeretik az underground zenéket. Itt is beindultak az emberek, igaz a Surrounded By Walls-hoz képest ez már csak pihenés volt.

Koncert közben Oli sokszor eltűnt a színpad közepén virító oszlop mögé, mivel a gitárpánt mindig megadta magát. Ilyen ez, ha nem saját pánttal játszik az ember. 🙂 Valamit valamiért.

A végére Ferinek nem sikerült begyújtania a „tömeget”. Sajnos ez manapság már nagyon megszokott, hogy a magyar bulikon szinte senki nincs.

Az este utolsó zenekara a Korog volt. Őket már csak pár számig hallottam, mivel indultunk hazafele, ugyanis ekkorra már volt helyem kocsiban. A Korogra nem nagyon emlékszem, nem alkottak olyat, amire érdemes lett volna felfigyelnem.

A szombati naptól többet vártam, mint a péntekitől, ilyenkor ugyanis már mindenki kész az önfeledt bulizásra, és sokan haza is mennek Debrecenbe, vagy épp a környékre. Ennek ellenére csak annyi volt este fél 9-kor a változás, hogy kint nem sörözött senki se, bent pedig talán kicsit többen voltak, mint pénteken. Mint utólag kiderült, rosszul láttam.

Ennek megfelelően lekéstem a Közel 10-et, akikről semmit nem tudok. De a név alapján valami kis tingli-tangli zenét játszhatnak.

Az Alien már játszott, amikor megérkeztem. Instrumentális zenéjük tetszett. Pontosan nem lehet sehová se besorolni. Mivel ez már nem a metal-os nap volt, ennek megfelelően ők is lágy zenét játszottak. Nem volt benne sok különös, ami miatt rajongani lehet értük, de ha fesztiváloznak, akkor ha nincs jobb, nem hagyom ki őket. Nagy dózisban már fáj ez a zene, ami 5-6 számot takar. Erre mondják, hogy a jóból is megárt a sok.

Nemhogy a leírhatatlanul rosszból. Igen, ők a Benzin „zenekar”. Ez volt a 4 éves szülinapi bulijuk. Ennek ellenére a kutya se volt rájuk kíváncsi. A debreceni alakulat „frontembere” anno megfordult a Tankcsapdában is. Nem vitte valami sokra. A basszusgitárosnak nagyon Replikás kinézete volt. Persze nem a külső a lényeg – mondják a csúnya emberek. Az énekes/frontember srác (mivel ez már a No, Thanx óta elterjedt megnevezés) próbált arcoskodni, hogy valamivel feldobja a hangulatot, de ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Alapból rossz, ha a közönség nem társ semmire se, nemhogy még egy ilyen ormótlanul szar zenével bombázzák őket. A számok szövegileg értelmetlenek voltak, olyan közhelyeket dolgoztak fel, mint hogy mi történik akkor, ha egyedül maradsz. Szerintem ez a 70-es években még jó volt. Persze manapság is sokan írnak hasonló sablonokat. Zeneileg Depresszió/Csapda-szerű vonalon mozoghatnak. Ha az énekes más lenne, és már szöveget írnának rá, akkor azt mondom, hogy egy osztálytalálkozón még el is menne némi szódával ez a zene.

Jött az elmaradhatatlan félmeztelenre vetkőzés, ami szintén nem hozta a hozzáfűzött reményeket, így martadt a koncert vége. Megköszönték a nézőknek, hogy eljöttek, és azt mondták, hogy találkozzunk 4 év múlva is. Remélem, addig nem is fogunk találkozni, és nem is akarják az embereket leamortizálni ezzel a bohóckodással.

A Benzint mindenképpen rossz húzás volt elhívni erre a fesztiválra, nem úgy, mint a püspökladányi Dying Wish-t, akiknek szintén szükségük lett volna némi gázolajra, hogy az embereket felturbózzák. Az unalmas közönség legalább őket megtapsolta.

Borzalmas volt a hangulat a koncert alatt. Egyetlen srác tombolt teljes erőbedobással.
A DW-nek ez volt az utolsó koncertje ezzel a felállással, ugyanis Dömötör Balázs énekes kiszáll a Reményből családi okokra hivatkozva.

A produkciójuk jó volt, hozták a szokásos formát. Csak a közönséget kellett volna kicserélni. Nem tudom, hogy miért van az, hogy az emberek egyszer annyira pörögnek, hogy megállítani se lehetne őket, máskor pedig a nagy csend van, és csak testileg vannak jelen, de semmi nem irányítja őket. Az a legszomorúbb, hogy mindez tömegesen és egyszerre jelentkezik. Azért az Enjoy The silence-en volt némi mozgás, amivel a srácok az egész koncert alatt megelégedtek volna.

Időhiányban nem tudtam ráadás-számot eljátszani.
A fellépők prgramjában történt némi változás, vagy csak én nem emlékszem jól a dolgokra: mindenesetre az Underestimated és a Cavedraw koncertjét már nem láttam, mert indultam haza. Nagyon fáradt voltam a pénteket megelőző 42 óra nem alvás után. De ez a saját problémám. 🙂

Mindent helyretéve szimpatikus dolognak tartom ezt az Undergorund Fesztet, ahol elvileg kifejetezzen az Underground zenekarokra helyeződne a hangsúly, főleg azokra, akik a Tiszántúlon űzik a zenélést. Remélem, hogy a X. Underground már sokkal ütősebbet fog szólni, és az emberek is kimásznak ebből a hatalmas letargiából. Talán a belépők árával lehetne még játszadozni, de a 2 napra 1800 forint egyáltalán nem sok.

Majd jövőre.
Sok sikert hozzá!

METAL

Köszönet a lehetőségért a Szóla Rádiónak: www.szolaradio.hu