Kicsit későn értesültem ugyan a buliról és mivel a múlt szombat munkanap volt, délután még vacilláltam, hogy átugorjak-e Budaörsre, ahol a Glasgow Kiss ünnepelte 3. szülinapját egy koncerttel. Végül is győzött a kíváncsiságom, mivel a Messze, messze demo alapján már régóta szerettem volna élőben is látni Őket. Nem is bántam meg!

A Városi Klubról eddig csak hallottam, de nagyon pipec kis hely (ha eltekintek a bejáratnál elhangzott közjátéktól, mikor a jegyárusító 18 éves forma srácok megkérdezték tőlem, hogy „szülőnek tetszik lenni?”…)

Az első bandáról sokat nem tudok írni, mivel amikor Ők nyomták még a kapcsolatokat ápoltuk  az ismerősökkal az előtérben. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy Plush Animals a nevük és a GK énekes a frontember itt. Ha minden igaz, feldolgozásokkal szórakoztatták a közönséget, egy RHCP nótára konkrétan emlékszem, hogy játszottak valamint zárásként a Hot Action Cop nevű amerikai (?) zenekar Fever For The Flava című dalát (ezt az Amerikai Pite 3 betétdalaként ismerheti a nagyérdemű). Mit mondjak, bemelegítésnek megtette.

Ezután jöttek a szülinaposok, mint főattrakció. A demo alapján valami hasonló produkcióra számítottam, de még így is meglepett a fejlődés. Itt egy összeszedett, laza, de zeneileg kiművelt csapat muzsikált a szép számú közönségnek. Meglepődtem, mert saccra legalább 150 fő biztos megjelent. A srácok eljátszoták a Messze, messze majd’ minden dalát (talán csak a Trexix maradt ki), de ezen kívül az új nóták is mind jól sikerültek. Tetszik, hogy nem valami sablonzenét tolnak (és csodálatos módon mégis van közönsége).

Jó ötlet volt Lili bevétele, így ének fronton is erősebb a banda (ezzel persze nem akarnám Géza érdemeit kisebbíteni).
A koncert egyik csúcspontja számomra a Miles Davis (?) címre keresztelt dal előadása volt a zenekar 3/5-ének előadásában. Na abban az instrumentális nótában benne van minden (és nem hiányzik belőle az ének). Itt aztán megmutatják, hogy zenélni tudnak, nem is kicsit.
Mivel különleges, ünnepi buli volt, vendég is jött, a hölgy nevére sajna nem emléxem és vele a Vízesés c. dalt tolták el, amihez egy egzotikus hangszert (esőcsináló) is csatasorba állítottak.

Na és ez a másik dolog, amit becsülök bennük, hogy bátran nyúlnak nem nyilvánvaló eszközökhöz, így (is) téve egyénivé a számokat. Mert ugye ott a szitár, a sámándob, didgeridoo, amik nem épp hagyományos kellékei egy rockzenekarnak és mégis beleillik a képbe.
Szóval a srácok felkészülten jöttek, volt pengetőosztás/szórás (mint a nagyok). Aztán természetesen a buli végén torta, ünneplés, nyakkendő dobás. Na és (ilyet sem hallottam/tapasztaltam még, pedig nem ma kezdtem a koncertre járást) itt a csapat kért autogrammot a közönségtől, ezt aztán annyira komolyan is vették, hogy a buli után míg a következő csapat átszerelése tartott körüljártak és szó szerint leellenőrízték, mindenki aláírta-e.

Az biztos, hogy igyexem a bandát ezután még inkább figyelemmel kísérni és koncertjein megjelenni. Javaslom minndenkinek, aki nyitott a rockzene szélesebb spektrumára is.

Az est lezárásaként a Haragosi Group játszotta programját, akik kicsit küzdöttek ugyan a beállással, de aztán olyan bulit adtak, hogy tátva maradt a szám. A szerintem még a 20-on innen lévő tagok nem a mai zenei világot hozták el feldolgozásaikkal, hanem inkább a 70-es évekbe kalauzoltak. Olyan előadóktól játszottak, mint Eric Clapton, Janis Joplin, a Beatles (Come Together), a Police (Mesage in the Bottle) vagy James Brown Play that Funky Music-ja.

Amellett, hogy igen jó hangulatot csináltak, le a kalappal a zenei tudásuk előtt, a hangszeresek feelingesen nyomták, ráadásul énekesnőjük olyan hanggal van megáldva, hogy csak lestem (ugye egy Janis Joplin nótát már bevállalni sem kis bátorság, de jól előadni pedig igazi fegyvertény).

Őket sem hagyom ki, ha csak tehetem, sőt, ajánlom a figyelmetekbe is!