Lemezfelvételük közben még egy koncertre is futotta a biatorbágyi Flúg zenekarnak. Természetesen ott volt a helyem.
Kis késéssel érkeztünk, épp az első nóta (Iker) végére, így szerencsére nem maradtunk le sok mindenről. A biatorbágyi Közösségi Házban rendezett buli úgy 30-40 főnyi közönség előtt két részletben mutatták be programjukat a srácok.

A legutóbbi (általam látott) koncerthez képest most a feldolgozások közé belefért Ákos Indiántánca is. Természetesen az elmaradhatatlan Black-Out nótákat megkaptuk. Volt Szabadlábon, Levél és kereszt, Még egyszer és az első set zárásaként a Ma…
A program első felénél valahogy kevésbé jól szóltak. Bár az ismerős dalokkal így sem volt nehéz dolguk, hogy meggyőzzenek minket. Persze az olyan bejáratott és „ezeréves” nótákkal nem is volt nehéz dolguk, mint az Ep-ről az Anno-name, A földet vonzza el vagy a Kacagó nap, de az újabb keletű Súlytalan vagy a Szökevény is ütött. Nem beszélve a Stone Temle Pilots Plush-járól. Az is nagyon illik hozzájuk.

A rövid(?) szünet után is mét felváltva kaptuk a saját dalokat és feldolgozásokat. Az előbbiek között felcsendült a Joggal és örömmel (király a refrén!), a Déja-vu, a Közhely, volt Társas magány és Füst is. A feldolgozások között megkaptuk a Faith No More Diggin’ the Grave-jét meg a Therapy-ék Screamager dalát, amit a srácok külön nekem ajánlottak, amiért hatalmas köszi! A buli végére pörgött fel igazán, bár korábban sem volt lagymatag. Érdekes, hogy a szünet egyáltalán nem törte meg a hangulatot, szerencsére, teszem is hozzá gyorsan.
Szóval a koncert lezárásaként elzúzták a Rage Against The Machine örökbecsű Killing in the name of-ját. Erre aztán egyként tombolt a csapat és a közönség egyaránt. Zárásként pedig a Kiszakadt belőlem záródalát játszották, a Láttalak valahol-t.

Azt hiszem meg kell állapítsam, hogy buliról bulira érzem a fejlődést, az pedig, ahogy az áthangszerelt korábbi dalok megdörrennek reményt keltő a közelgő lemez kapcsán. Így már kevésbé érződik a korábbi nóták kissé Black-Out íze, de kidomborodik az egyéniség, a dalszerzői tehetség.

Az meg, ahogy a csapat együtt van tanítanivaló. Kérem szépen vokálozik itt mindenki, a hangszeresek profin nyomják, Matyi pl. olyan dobszólót mutatott be, hogy le a kalappal. Pláne, amikor Ádám is beszállt egy kis jam-re. természetesen Robi játékát sem lehet nem méltatni, Zoli pedig egyre jobb frontember amellett, hogy énekelni is nagyon tud.
Mikor lesz már kész a lemez?!