Kicsit késve indultam, plusz a parkolással is sikerült értékes perceket elvesztegetnem, így éppen odaértem a meghirdetett kezdési időpontra.
Szóval éppen csak elfoglaltam a helyem odafönt a „páholyban”, már szinte kezdődött is ez a koncert/istentisztelet/összejövetel. (Számomra leginkább koncert, a többi részét inkább nem értékelném.)

Szóval úgy egy órán keresztül játszott Neal Morse, amennyire sikerült a dalokat könyvelnem egy része az idei Worship Sessions Volume III: Secret Place CD-ről szólt, mint például az Alleluia, az It’s My Desire, a Room at the Cross vagy a Secret Place (Your Way). Ezen kívül a korábbi szólómunkáiról volt Cloudburst (a közönség kérésére). Aztán énekelt az életéről, hogyan is tért meg, hasonlók. Ha jól emlékszem ez a nóta volt az, amiben ilyen country-s betét volt, és igencsak jó hangulatot teremtett. Ez egyébként az egész műsorra igaz volt.

Némely dalban egy billntyűs leányzó/hölgy is segítségére volt, aki ráadásul igen szépen vokálozott is, sőt itt-ott szólót is énekelt. Plusz volt egy, leginkább perkásnak nevezhető fiatalember, aki a ritmusban segítette Neal-t.

Ezután jött az est számomra legkevésbé élvezetes és értékelhető része, amikor Neal amerikai barátja/lelki vezetője vagy vmi ilyesmi beszélt kicsit hosszan a vallásáról, illetve hasonlókról, majd (talán) a helyi gyülekezet vezetője tartott „szeánszot” hasonló megfontolásból. Ami még negatívum volt, az a tolmácsolással megbízott figura, akinek magyartalan mondatait elrettentő példaként lehetne tanítani.

Aztán még néhány nóta erejéig vissztért Neal, előbb a fiával énekelt, majd a koncert záróakkordjaként a két kislánya is csatlakozott. Igazi családi örömzenélést mutattak be. (A gyerekek is örökölték apjuk zenei tehetségét, a hangjuk szerintem legalábbis nagyon is rendben volt)

Összességében tehát mégiscsak pozitív élmény volt.
Ráadásul a szervezők ígérete szerint legközelebb is igyekeznek, hogy Neal következő szólóturnéján is találkozhassunk Vele.