Eljött a nap, amire a Decadence háza táján – ideértve a karcagi és környékbeli rajongókat is – sokan vártak. A nemrég megjelent Bitter Rain lemez bemutatójára nagy várakozásokkal érkeztem. A csapat első albuma, amiről itt olvashattok néhány gondolatot igencsak jól sikerült, így, mivel egyébként is hazalátogattunk a városba, ki sem hagyhattam a koncertet. (A Rocktogon-os fellépésről úgyis lemaradtam.)
Szóval már a koncert előtt jelezték a srácok, hogy a lemezen vendégeskedő énekesek/vokalisták is tiszteletüket teszik, s így az album bemutatója még inkább érdekes lesz. Emellé a debreceni Replikát sikerült még erre az estére beszervezni.
Szóval a csapat, túllépve a beállás során tapasztalható hangzásbeli problémákon az Ifiház csapatának segítségével egy igencsak korrekt bulit nyomott. A legutolsó általam látott fellépés óta is érezhető volt a javulás, bár ez a lemezanyag ismeretében nem volt nagy meglepetés. Viszont a lemezismertetőben kifogásolt Dying Wish-es billentyűs témák itt nem voltak zavaróak.

A csapat az EP-s Nightqueen-nel nyitott majd jöttek az új lemez dalai (Between Two Worlds, a címadó Bitter Rain, Believe In Me), ahol a lemezen is szereplő vendégek sorra színpadra is léptek. Balajthy Betti hangja itt is rendben volt, csakúgy Papp „Dying Maci” Lajosé, de az ex-Vissza énekes Lanyi sem vallott szégyent.

A zenekar tagjait is dícséret illeti, Ráci jól vezényelte le a bulit, a gitárosok Huri és Gaál „Jocó” riffeltek, szólóztak, ahogy kell, a ritmusszekcióba sem hiszem, hogy bele lehetett volna kötni.

Érdekesség volt számomra a műsor közepén a Roxette Sleeping in my Car-ja, ahol szintén vendégként üdvözölhettük Bettit és Lanyit.
A műsor hátralévő felében hallhattuk még a klipesített Dream Again-t a When Angel Falls… EP-ről, meg a további Bitter Rain-es nótákat – Something Is Gone, Inhale The Sadeness, Dawn Of A New Age, Banished By Lies, Drowning In Despair – aztán vége is lett. Persze, mivel a banda szinte napra pontosan egy éve nem játszott hazai pályán a közönség éhes volt, így az elmaradhatatlan Bonnie Tyler feldolgozást még
megkaptuk.
Azt hiszem a buli jól mutatja, hol tart most a zenekar, egy ilyen lemezzel véleményem szerint van mit kezdeni a mai magyar mezőnyben, de nyilvánvalóan lesz még hová továbblépni is.
Mindenesetre köszi srácok, remek hangulatú koncert volt!

Az este második felén a Replika vette birtokba az Ifiház színpadát. A trió műsorába vegyesen válogatott a lemezeiről. Az utolsó Nem hiszek-ről hallhattuk az Érezhessem – Aki megmondja mit csinálj – Melyik a nekem való daltriót, de a Replika történelemben egészen a ’98-as Ima lemezig mentünk vissza, előadták a Keress valaki mást, meg az Ez a sorsom c. nótákat.

 

Számomra az Igazi kép nyújtott a legtöbbet ezen az estén a banda műsorából.
Erőteljes megszólalása volt a zenekarnak. A lendületes, úgy egy óra körüli műsorukkal talán új híveket is szereztek.
Csató szuggestív frontember, bár azt nem lehet mondani, hogy felszántotta volna a színpadot. Falat kiállásával vonzza a szemet, Gergő pedig a háttérből képezte fontos részét a csapatnak.

Ezen az estén számomra – és valószínűleg a közönség nagy részének is – a hazai csapat fellépése jelentett többet, így a Replikától már a ráadást sem követelték nagy meggyőződéssel senki.