Nem is akkora csoda, hogy végül a PeCsa helyett a Sportarénába kellett áttenni Slash koncertjét. Amit anno a GNR tagjaként letett az asztalra, annak még ma is akkora hatása van, hogy ezrek jöttek el megnézni a cilinderéről is híres gitárost. Persze az meg, hogy szólóban is emlékezeteset alkot még ráadás. Köszönet tehát a Concerto-nak, hogy elhozta őket!

Kezdésnek a Leander Rising-ot kaptunk, nekik jutott az a nem túl hálás feladat, hogy bemelegítsék a közönséget. A vélemények megoszlottak a létjogosultságukat illetően. A körülöttem állók beszélgetéséből az jött le, hogy nem tartották őket ideális előbandának, ám megfelelő alternatívát sem tudtak megnevezni. Aztán voltak, akik pedig ismerték, és eléggé ismerték is a Leander-Vörös Attila-Takács Jozzy-Budai Béla felállású zenekart. Én azon a véleményen vagyok, hogy ha nem is illettek tökéletesen ide, azért bőven jól teljesítettek és a magam részéről örülök is a „találkozásnak”, mivel ez eddig elmaradt.

Mindenesetre az látszik, hogy mára jól összeszokott a csapat, s nem is ijedtek meg sem a lehetőségtől, sem a nagy színpadtól. Az olyan dalokkal, mint a Két világ közt, a Szomorú vasárnap, a Viharom, tavaszom nem is nagyon lehet tévedni. Ami nekem a lemezt hallgatva nem tűnt fel, az Jozzy vokálja, ami itt nagy segítség volt. Összességében a kb. háromnegyed órás műsorral engem meggyőztek, s talán néhány új rajongót is sikerült begyűjteniük, hisz ráadásul még jól is szóltak.

Az érdeklődés és főképp az izgalom természetesen az előzetesen 21:00-re meghirdetett kezdési idő közeledtével egyre nőtt. Az azt hiszem természetes, hogy amikor a félhomályos színpadra elkezdtek felszállingózni a zenészek, majd maga Saul Hudson is felsétált elmaradhatatlan cilinderében és a védjegyének is nevezhető Gibson Les Paul-jával. És belekezdtek a ráadással szinte pontosan két órás koncertbe.
A csapat ugyan Slash featuring Myles Kennedy and the Conspirators néven turnézik, de azt hiszem ez csak a könnyebb „eladhatóság” miatt lehet így. Mert ez a csapat nagyon egyben van, jó hangulat, mindenki tudja és teszi a dolgát.
Ami nagyon tetszett, hogy Myles Kennedy (lásd még Alter Bridge) nagyon érti a dolgát. Nem az a szószátyár frontember, de nem hiszem, hogy nagyon hiányzott volna bárkinek is, hogy hosszú konferálásokat hallgasson.

Ehelyett kaptunk rock and rollt, és részemről ennyivel be is értem, hisz igazán teljes volt az élmény. A műsor gerincét természetesen a tavalyi album, az Apocalyptic Love dalai adták, s természetesen a Guns nóták. De megidézték a 2010-es szólólemezt is, ahol Slash még vendégénekesekkel dolgozott, de visszamentünk az időben egy-egy nóta erejéig a kettes Slash’s Snakepit, valamint a első Velvet Revolver albumokig.

A legnagyobb sikert azonban mégis Slash Guns ‘N Roses-beli munkásságának felelevenítése okozta. S, ezen nem is kell csodálkozni, mert a klasszikus felállás szétszéledése, s a sikeralbumok óta eltelt huszoniksz év, ami alatt felnőtt pár generáció, akinek esélye sem volt élőben hallani/látni ezeket a dalokat. Na, Slash és csapata profin játszotta ezeket is és jól is válogatták össze, ahogy teljes műsorba sem tudtam belekötni.
Az igazság az, hogy a bulira készülve a tavalyi szólólemezt jó sokszor meghallgattam, így azt kell mondjam, a legerősebb dalok kerültek a programba, a 2010-es lemezt nem ismerem ennyire tüzetesen, de utólag végighallgatva, onnan is sikerült a javát beválogatni. Külön jól esett az ott Lemmy által énekelt Doctor Alibi, amit a Sin City Sinners-ben is érdekelt Todd Kerns basszer énekelt.

A bandában egyébként ő volt a legaktívabb, de a turnéra szerzett gitáros, Frank Sidoris is kivette a részét a mozgásból, s el ne felejtsem, időnként Myles is gitárt ragadott. Slash némileg visszahúzódó volt, már ahhoz képest, hogy mégiscsak ő volt itt a húzónév. Bár meg kell hagyni, ez azért a szólóknál ez korántsem volt igaz. Nem vagyok azok ellensége, de szerencsére csak egyszer éreztem hosszúnak.
A GNR nóták mellett a legnagyobb sikert a friss lemez olyan dalai aratták, mint a frissen klipesített Anastasia, a Bad Rain meg a No More Heroes, de összességében az egész programmal elégedett vagyok.

A ráadásban pedig még rátettek egy lapáttal. Előbb ismét Todd jutott szerephez, s megkaptuk a Welcome To The Jungle-t, majd a Paradise City-vel végleg elbúcsúztak, de Slash rögtön ígéretet is tett a visszatérésre (ami nem csoda, hisz a Facebookon tudatta a világgal, hogy ez volt a turné első teltházas arénakoncertje).

Mindenesetre öröm volt látni a bandát, mert ezt a fajta hard rockot csak így érdemes tolni. Kijöttek, jól érezték magukat, mi is ugyanúgy. Nem volt felesleges időhúzás, csak jó nóták, jó hangulat, jó hangzás, elégedettség.
Még egyszer köszi Concerto!

Edit this setlist | More Slash setlists