Az új Jex Thoth lemezről már elmondtam a véleményem, amire a koncert csak ráerősített. De erről később.
A hosszú hétvége miatti családlátogatásról hazaesve szinte indulhattam is a Trafik klubba. Sietés, parkolóhely keresgélés, ami persze nem volt egyszerű, majd kiadós séta után megnyugvás, mert még így is korán érkeztem.

A jó órás csúszásnak köszönhetően a miskolci fiatalok alkotta Karst [Orchestra Miskolc] műsoráról sem maradtam le. Előzetesen meghallgattam a Cleaning a Cave c. anyagukat, de elsőre úgy tűnt, nem az én zeném. Élőben viszont már finomodott a kép, amit a kvázi jó hangzás is támogatott.

Nos, a Karstot alkotó négyes egyfajta black metalban gyökerező zenét játszik. Ez jön át a Bandcamp oldalukon közzétett új anyagukon is, élőben viszont már hallhatóak voltak olyan finomságok is, amik alapján inkább egy – ha nem is experimentális vagy avantgárd, de mindenesetre elég széles spektrumú -, a jövőben akár jelentőssé is válható csapat benyomását keltették. Olyan dalcímeik vannak, mint az Etlen, az Oltalmazó vagy a Kettős, emlékeim szerint ezeket talán játszották is, de pontos szetlistát ne várjatok tőlem.
Egyik nótában az énekesi posztot birtokló Váradi-Orosz Kristóf furulyán is játszott, persze nem épp hagyományos felfogásban. De voltak totál oda nem illőnek tűnő témáik, amelyekkel oldották a nagy zúzást, de nehéz ezt elmesélni. Van bennük egy adag punk hozzáállás, némi intellektuális beállítottság. A dobos gyerek egy állat és még vokálozik is. A zakós imidzs meg adott némi pluszt, bár olyan érzés volt, mint amikor szalagavatón játszik a végzősökből álló banda, akik polgárt is akarnak pukkasztani. Elvileg magyarul tolják, de a vokalizálás az érthetőség rovására ment. Bár ahogy láttam voltak, akik ismerték a szövegeket is.
Ami még fura, hogy stílusilag totál nem passzoltak ide előzenekarnak, a teljesítményük miatt megérdemelték a lehetőséget és helyt is álltak. Ráadásul tetszett is a közönségnek, úgy vettem észre, a záró War Pigs (naná, hogy Black Sabbath, kell ezt egyáltalán jelezni?) Karst-féle változata pedig teljesen helyre tette a dolgot.

Némi várakozás után úgy 22:30 magasságában vette kezdetét a friss – hivatalosan még meg sem jelent, de a turnén már kapható – lemezét bemutató és sokak által várt Jex Thoth műsora. Félve merem koncertnek titulálni, mert az csak részben fedi a valóságot. Inkább performance, vagy még inkább szeánsz volt ez. Szellemidézés, amit a szinte az első pillanattól transzban lévőnek tűnő Jessica és a mögé felsorakozott banda bemutatott.

A szetlista szerint tíz (8+2 ráadás) számot toltak el. Jobbára az új albumra helyezték a hangsúlyt, de a debüt lemezüket is megidézték néhány nóta erejéig, sőt, a Totem EP Tauti-ja is terítékre került. Ahogy az új lemez is indul, úgy kezdték a koncertet is a To Bury, The Places You Walk kettőssel. S ez a két remek – és a katalógusukban akár még slágeresnek is nevezhető két nóta – számomra meg is adta az alaphangulatot. Innen már nem lehetett elrontani. Szerencsére a hangzás is mellettük állt.

Nehéz itt bármit is írni, mert nem nagyon lehet visszaadni hitelesen azt a hangulatot, amit a magába fordult (talán a szellemekkel is társalgó) Jex mozgása, kisugárzása és csapatának ugyancsak introvertált tagsága előadott kb. egy órában.

Nem volt nagy megfejtés a színpadkép, egy gyertyatartó, némi függöny, a srácok is sima metalos szerelésben tolták. Jessica volt kicsit „színpadhoz öltözve”, de ő meg inkább a mozgásával, színpadiasságával tűnt ki. Van benne némi hippi hozzáállás.
Konferálás nem volt. Még egy thank you sem a számok között, csak testbeszéd.
Az is érdekes volt, amikor sk. „pirózott” a színpadon, majd a meggyújtott fura illatú füstölővel(?) körüljárt a közönség soraiban.
Nem mindennapi előadás volt, na! Sajnálatos, hogy nem jöttek többen!
A virágcsokor meg nagy ötlet volt, ahogy azt a Jessica arcán felvillanó öröm is mutatta.