Egy új korszak hajnalán, amikor ősi istenek haltak meg a keletről származó napfénnyel együtt, az emberi világ várt annak az eljövetelére, hogy egy új hatalom elhozza az üdvözülést.
„Ex Oriente Lux„

Harangok, ünnepi hangulat, csilingelő világvége… szónikus kabócák. Ennek fényében érkezett meg EP sorozatunk aktuális „ünnepi” száma.

A post-black metal vonalán mozgó belga Mother trió 2017-ben indult. 2020-ban kiadták I című debüt-albumukat, novemberben pedig Interlude I címmel megjelent egy tételes The Loving Care Of A Mother For A Child single EP-jükkel jelentkeztek. A bő 13 perces dal egyből vad vehemenciával nyit, amiből szép sorban bontakoznak ki a melankólia, az őrjöngő magány és a dühös kétségbeesés dallamai. Sötét tónusú, baljós hangulatú poszt, shoegaze atmoszféráikat csendes zongoraszekciókkal és a reménytelenségbe fulladó, sikoltozó énekhanggal előadott témákkal törik meg, melyek által a hidegség és a melegség érzésének váltakozó hullámait váltják ki. Mintha egy bizarr univerzumban barangolnánk, amelyben idegen kozmonautaként az emberi szív és a lélek határait fedeznénk fel.

A Chromolith egy Új-Mexikó-i ndustrial „synth” doom metal duó. Négy tételes demójuk szónikus töltései erősen hajaznak a G.G.F.H. és a Liebach lassabb rezonanciájú, mazochista lüktetéseihez, melyekhez egy adagnyi horrorisztikus atmoszféra is társul torzított szöveg monológjaiknak köszönhetően. Erően nonkonformista, nyugtalanító zajszerű zenéjükben mégis van egyfajta egyedi szépség. Ez nem más, mint a filmzenei ihletésű lebegéseik, hangfoszlányaik, amikből alkalmanként egy zúzdaprés erejével csapnak le gépies ütemeik. Természetesen korszakalkotót nem alkottak, de a lényeg az egyediség. És ez a zenéjükben meg van.

Új EP-jével tért vissza a  ’70-es, ’80-as és ’90-es évek rock és heavy metal hatásaitól ihletett finn doom metalista Wizards Of Hazards. Azoknak, akik nem ismernék a bandát, röviden elmondom a sztorijukat. A zenekar eredetileg 1989-ben alakult Black Wizard néven, de 2014 környékén a nevüket Wizards of Hazards-ra változtatták… igaz a korai éveikből még egy demós dalt sem találni, egészen 2020-as Blind Leads the Blind EP-jükig, amit az évben még egy nagylemez is követett End of Time címmel. Az erősen szabbatista vonalú banda új EP-je meglepő mód a Black Wizard címet viseli, amire három az Iommi riff iskola alaptételei szerint megírt, lassan hömpölygő középtempós dallamszerkezetű, kellően monolitikus, zakatoló témaváltásokkal és dallamokkal teli nóta került fel. Ville Willman énekes témáiba, és énekdallamiban az ikonikus banda DIO-s korszakának világát hozza, amiben egy csipetnyi Pepper Keenan (C.O.C.) kozmás rekedtséget is belevisz. Kitérésnek megjegyezném, hogy érdekes mód a kompozíciójukban most érezhető egy erősebb korai Type O Negative hatás is, amire námileg utal a borító kép és a tipográfiai elrendezés is. Azonban azt hiszem az EP további boncolgatása teljesen fölesleges… Most is csak azt tudom mondani, amit már korábban is: Minden Black Sabbath, Reverend Bizarre,  Minotauri és Spiritus Mortis rajongóknak és igazi fekete öves doom metalosnak kötelező darab.

Amikor az amerikai Ootheca duó bemutatkozó demójának az Excretions of Lore intro-ját meghallottam egyből a Twin Peaks című film betétdalának atmoszférája ugrott be. Igaz ez a kis emlék csak bő másfél percig tartott, mert utána már jöttek a klasszikus death metal elemeivel tarkított középtempósan doomos, valamint extrém vonalasabb (grind) gyorsabb témaváltásokkal kombinált dalaik. Amiknek az öttételes demón a valós száma csak 2, mert intro / outro és egy sejtelmes hangulatú hangjáték teszi ki a játékidő nagy részét. A death / doom/ grind duó nem sokat polírozgatta az Autopsy, Anatomia és Coffins hatásokat mutató bemutatkozó anyagát. De nem is kellet, hiszen az ilyen jellegű zene épp ettől életszerű.

Az Insanis egy közel 10 éve működő orosz black’n’roll, thrash-punk banda. Eddig egy demót, néhány single-dalt és két nagylemezt tudhatnak maguk mögött, melyeknek sorát a napikban megjelent Kvlt Ov Fire EP-jükkel folytatták. Az EP-re 5 saját és egy Dissection feldolgozás került fel, melyek leginkább a ’80-as, ’90-es évek koszos thrash, punk, a black és heavy metal egyedi keverékéből állnak össze. Hatáskánt párhuzamot húzhatunk a Venom, Motörhead, Midnight, Kvelertak, Darktrone vonalat, amelyek dalaik tüzes dühét és agresszióját életre keltik. A Dissection „Thorns Of Crimson Death” feldolgozása sem a véletlen műve lehet. A dal eredetijében is esszenciálisan hozza a raw hatást, de itt még némi koszos csillogást, mondhatni slágerességet kapott.