E heti válogatásunkon ismét igazi underground csemegék kerültek terítékre. Lesz itt noir pokoljárás, förtelmektől bugyogó dagonya, veszett tempójú grindcore, ős-tharsh és komótos BONG doom riffek, melyektől még az ég is leszakad! Ne feledjétek, az angyalok szeretnek sírni.

Morgellons

Nem vagyok az egyszemélyes, fekete-fehér borítós kiadványok ellensége, de mindig óvatosan közeledek az ilyen kiadványokhoz. Szerencsére a dán Morgellons esetében gyorsan eloszlottak a kétségeim, amikor megtudtam, hogy a projekt mögött álló, multihangszeres A.N.P., aka Andreas Nordgreen, akinek találkoztam már a nevével az egészen jó bemutatkozást kínáló Chaotian nevű death metal formációban. Andreas ezen felül több zenekarban dobol, valamint a hörgésből is előszeretettel veszi ki a részét. Nem meglepő, hogy ezúttal is ezt az orgánumot részesíti előnyben, azonban a különféle death metal gyalu helyett a death/doom piacára kíván betörni saját munkájával. Az általa életre hívott Morgellons is debütáló Delusional Parasitosis EP-jével jelentkezett. A kiadványra összesen két tétel került fel, melyek közül az első egy darálástól sem mentes, félelmetes hangokkal teletűzdelt kripta death darab, míg a másik egy monumentális, nehézlégkörű dark ambient elemekkel megfűszerezett (az őrületig fokozott) pokoljárás. EP-je egy igazi underground csemege. Mindképp tegyetek egy próbát vele.

(Boymester / Armand)

Inerth

A madridi Inerth egy viszonylag frissen alakult zenekar, viszont tagságát olyan veteránok alkotják, akik már vagy 25 éve zenélnek, koncerteznek egymással. Ez úgy lehetséges, hogy előző, hosszú életű projektjük, a grindcore zászlaját lengető Looking For An Answer feloszlott annak okán, hogy a tagok már “öregnek” tartották magukat a műfajhoz, majd létrehozták ezt az új címkét, hogy valamivel “nyugisabb” zenét játszhassanak. Ez a nyugalom kimerül annyiban, hogy elgondolkodtatóbb, hétköznapibb szövegeket írtak egy olyan death/sludge/indusztriális metal keverékhez, amire azért a pihentető jelzőt nem olyan könnyű elsütni. Málházós, dallamos helyenként, de ugyanakkor a súlyról sem mond le egy pillanatra sem. Különösen igaz ez Hybis című második EP-jükre, aminek négy tétele egyértelmű Godflesh befolyásoltság alatt született. Ezt a zenekar tagjai sem tagadják, hiszen az említett, szintén matuzsálemi zenekarral most estek túl egy alapos turnékörúton. Hatások terén nem mehetünk el a Neurosis, Napalm Death, korai Celtic Frost neve mellett, de azért akad az Inerthben annyi szufla, hogy ne váljanak egyszerű kópiává. Az egyszerű, de nagyszerű extrém zenék rajongóinak tudom ajánlani, akiknek hiányzik a ’90-es évek elejének primitívebb, de erőteljesebb világa.

Slugcrust

Az előzőek fényében, azt hiszem jogos a kérdés: Grind-ot bírod? Vagy van kb. 8-10 perced két megálló között? Vagy csak sebtében akarsz lepofozni valakit egy belsőségekkel tarkított vaslapáttal? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, akkor tegyél egy próbát a kaliforniai Slugcrust új EP-jével, amit Discharge(d) címmel hoztak ki. Nevéhez hűen a 2022-ben már nagylemezzel is bemutatkozott csapat a grindcore, a crust és a hardcore punk elemeit vegyíti egy zajos, robbanékony elegybe, hogy üvegszilánkokkal együtt tömködje be a hallójáratunkba. Igen, a megszólalás nyers és ropogós, a dalok dühösek és kiszámíthatatlanok, de legalább az anyag borítója kellően ronda és sokat mondó. Én személy szerint imádom bogarászni az ilyen apró dolgokat tartalmazó agymenéseket. A zajszűrő nélkül a pofánkba csapó agresszió, az elsőre kaotikusnak tűnő, de nagyon is átgondolt riffek, a felpörgő tempók és a torokmetszett üvöltések egyaránt tisztelegnek a Napalm Death öröksége előtt, de egyben igyekeznek is elkülönülni mindenféle összehasonlíthatóságtól. A négy fős banda nem csillámporral dobálózik, az egyszer biztos. Csontropogtató zenékre szakosodott, az idegösszeomlás szélén lebegő punkoknak ez egy igazi csemege lehet.

Mortal Fear

A sör thrash fénykorát hozza vissza első demóján a norvég Mortal Fear. Már a címében is ígéretes Blood, sweat and beer anyagukon dalról-dalra csepegtetik a műfaj ’80-as, ’90-es éveinek (alkohol)mámoros ízeit. Feszes riffelések, vad tempók, amik fiatalságom izzadt, sörös thrash bukijait idézik elém a Metallica, Tankard, Distruction, vagy épp a hazai Exit hangulatával. Thrash fanoknak kötelező!

(Armand)

Burnt Lung

Nagy „BONG” riffekkel teli bemutatkozó EP-jét juttatta el hozzánk a kanadai stoner / doom / sludge metal banda, a Burnt Lung. Debütáló kislemezük négy erős stoner veretekkel megpakolt mocsaras nótát rejt, melyeknek eszméletlen húzása van. Izmos témáikat hallgatva, melyek a fenti műfaj meghatározások mellett a post és az experimental elemeire is építkeznek bennem sokszor a High On Fire és a Mastodon hatásait, nehéz groove-jait dörrentik meg, melyekhez még NOLA-féle mocsárjárás is tartozik. Ez az EP az elejétől a végéig egy tomboló szörny, vagy inkább nehéz riffeket túró varacskos disznó.

(Armand)