E heti EP válogatásunkon ismét a hazai és a nemzetközi underground metal aktuális anyagait hoztuk el nektek. Igaz ez csak egy töredék, de reméljük, hogy találtok benne igazi ínyencségeket. A kínálat most is izgalmas… atmoszférikus death/doom, a modern metal fúziói, filmzenei kísérletek, alter-rock / pszichedelikus és poszt hangulatú merengések várnak rátok.

SolNegre

A spanyol SolNegre zenekar tavalyi bemutatkozó anyagát, a The Spiral Labyrinth-et imádtam. Nagyon sokszor meghallgattam, ami nem kis dolog a manapság tapasztalható death/doom metal dömpingben. Ennek oka a rendkívül precíz, finom játék és az azonnal ható, ránk nehezedő atmoszféra volt. Nem is volt kérdéses, hogy rávetem magam a csapat friss EP-jére, az Annihilation Of The Selfre. Elnézve a dalok listáját, az nem lepett meg, hogy összesen két tétel szerepel a kiadványon, hiszen mernek nagyban gondolkodni a srácok, az viszont igen, hogy az első gyakorlatilag egy másfél perces Intro, a második pedig maga a címadó a maga 21 perc környéki játékid éjével. Találkoztam már bőven ilyen szörnyeteggel, de ettől függetlenül mindig megjelenik bennem egy aprócska kétség, mert az időt bizony ki kell tudni tölteni, ez pedig sokszor a legkiválóbb zenészeknek sem igazán sikerül. Szerencsére a spanyolokat továbbra sem kell félteni, ahogy a debütálásukat egy laza koncepció jellemezte, úgy az Annihilation Of The Self sem csak egymás után pakolt ötletek benyomását kelti. A hangsúly ismét a lélek mélységeire koncentráló zenén van, ezen a területen pedig kiválóan teljesítenek. A dal rendkívül változatos érzelmi skálát jár be minden területen, miközben megmutatja, hogyan emészti fel magát egy névtelen lélek a káosz után maradt örökké tartó csendben. A műfaj rajongóinak csemege lesz!

Divent.

Tavalyi remekül sikerült Minden, ami most kell debütáló EP-je után újabb kislemezét adta ki modern prog-metal vonalán mozgó budapesti Divent. zenekar. Másvilág című második EP-jükte négy vadonatúj dal került fel, melyekben most is az elektronikus alapokra helyezett modernebb djent breakdownjaival, az alter-rock, a nu-metal és metalcore lendületeivel robbannak. Első hallásra a Másvilág sokkal dinamikusabb, mint elődje, hol ott simán mondható annak folytatásának is. Dalaik összetettebbek, kiforrottabbak és nem legutolsó sorban komplexebbek lettel.  Simán rájuk hozható egy Jinjer, Otep, Spiritbox vonal, ami már jócskán élvonalbelinek is nevezhető.

(Armand)

Axamenta

Egyre többször futok bele abba a kifejezésbe a promók között, hogy “cinematic” metal. Mit jelent ez? FIlmnézés közben vagy helyett érdemes hallgatni egy adott albumot? Filmszerű képeket jelenít meg előttünk? Konkrét választ ezekre nem kaptam akkor sem, amikor meghallgattam a belga Axamenta nevű formáció Spires című új EP-jét. A zene maga egy szimfonikus hatásokkal teletűzdelt, szaggatott progresszív, modern metal folyam, amit egyetlen dal során fogunk megtapasztalni, bő 23 percben. Azért mégiscsak akad itt némi filmes vonulat, hiszen a rövid történetet elmesélő szerzemény egy horrorisztikus mesét kíván átadni nekünk, melyben az extrém vokáltól sem riad vissza. Tapasztalatból is akad nekik, hiszen a csapat néhány tagja filmes előzetesek zenéjének fejlesztésével foglalkozik. Konkrétan hozzájuk köthető a Préda, vagy az A pápa ördögűzője című darabok bemutatójának zenei aláfestése. A banda tagjai hatásként a Periphery, Fleshgod Apocalypse alakulatait hozzák fel, de Devin Townsend emlegetésétől sem riadtak vissza. Ezzel nem is vitatkozhat senki, aki hagyja, hogy bedarálja a Spires. Külön érdekesség, hogy az Axamenta egy rendkívül pozitív visszajelzéseket bezsebelő, 2006-ban megjelent anyag folytatásának szánja ezt a tételt. Jó hosszú pihenőt tartottak, úgyhogy ideje volt visszatérni a rémálmok szürreális világába.

Percember

Első EP-jével jelentkezett a veszprémi Percember. A zenekar előéletéről annyit érdemes tudni, hogy közel hat évnyi közös tribute-örömzenélés (Aliz in Chains, Sabbathical) után a srácok úgy gondolták, hogy most már saját zenéjükkel és dallamaikkal akarnak foglalkozni, aminek eredményeként születette meg három dalos EP-jük Mérleg címmel. Lendületes és kellően energikus dalai az alter rock, a psychedelkus rock, valamint a grunge rock vonalára tehetőek, melyekben erősen jelen van a cípő bámuló melankólia is. Nekem kicsit a Black-Out korai, valamint az egykori Hetes Körzet hangulatát hozzák vissza, méni Quimby háttérhanggal, amit lehet, hogy csak a bilentyük miatt érzek, Jobban bele gondolva az énekes/gitáros Csángó Kornél hangja még valamennyire hajaz is Kowára. Érdemes figyelni rájuk. Szerintem a Percember egy üde színvoltja lesz a hazai rock – metal palettának.

(Armand)

A Light Within

Amíg fortyog az üstben a mai ebéd, addig falatozgassunk a tegnapi maradékból. Ilyen furcsa gondolatmenetként kezdte meg létrejöttét az amerikai A Light Within zenekar új EP-je (2024) re​:​preface, aminek címe is utal a felmelegítésre. A post-metalban utazó alakulat javában dolgozott egy friss album tételein, amikor megnehezítette a munkájukat a pandémia, valamint a tagságon belül történt változások. Ugyan a készülő visszatérés csak lelassult, az alapító Kyle Brandt énekesnek és Jeff Irvine gitárosnak szüksége lett arra, hogy visszatérjen saját gyökereihez. Ennek köszönhetően időt szakítottak arra, hogy 2013-as, bemutatkozó EP-jük dalait újra rögzítsék, apróbb változtatásokkal tovább csiszolják. Elmondásuk szerint a tételek nem megismétlődtek, hanem más formában reinkarnálódtak. Jobb hangzással, jobban érzékelő kohézióval kerültek terítékre a dalok, a megszerzett tapasztalatokat és érzéseket pedig tovább kívánják vinni a nagylemezbe. Hangulat terén biztosan nem mondtak nagyot, mert a furcsa címekkel megáldott három szerzemény ebben nem szenved hiányt. Személyes kedvenccé a nyitó Page #32 (Morning) vált, ami szintén a címéhez méltóan egy igazán átélhető reggeli ébredés képét festi le előttünk.