Telihold, farkasemberek és egyéb rémségek. Na meg belső félelmeink, depressziónk és a mindezeket átölelő hit megnyugvást adó ereje. Ezek lesznek E heti EP sorozatunk témái, melyeket éjsötét, nyers dallamokkal, zajosan poszt kohéziókkal, és monolitikus doom riffeivel kínálunk nektek.

Aseroe

A black metal határainak a feszegetését tűzte ki célul a magyar-görög felállású Aseroe. A zenekar nem újkeletű, hiszen 2018-ban már kiadtak egy 2 számos anyagot, amitől a nemrégiben megjelent, valamivel több mint 21 és félperces, egy tételből álló Transparencia zeneisége nem is nagyon áll távol, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy új témájukkal a hat ével ezelőtt megkezdett szelleműségüket folyatatják. És hogy mi is ez, elsősorban a black metal extémebb vonalainak a kiaknázása, de most első anyaguk gyorsabb tempói helyett, inkább a doom, illetve a post-black elemi felé vették az irányt. Persze azért a nordikus hatásoknak, az avantgárd művészi depressziónak – feketeségnek, és a disszionanciának is kellő teret engednek mostani zeneiségükben, amienk fő felelőse a Korhadt és a Mare Erythraeum gitárosa (agya) Zoltán, a dob-basszus ritmusszekcióját alkotó Balázs és Gravel Shores, illetve a görög származású énekes Lampros, aki anyanyelvén szólaltja meg süvöltő, orkánszerű szövegeit.

Eat Your Own Head

A brit alt/noise-rock banda, az Eat Your Own Head elsősorban egyedi zenei-kohéziójáról ismert, amit első sorban az alt-rock, a noise, a grunge, a math-metal és a post-rock melankolikus etüdjei tartanak össze. Ezekből épül fel az újonnan megjelent The Trawler EP-jük négy tétele is, amiknek fent említett stíluselemei a némileg a hardcore-punk és a magunkba fordító depresszió illesztékébe kapcsolódnak bele. Olyan az egész mint egy kirakó, csak épp itt nincs nagyon sorrend, hogy mi, mit is követ egymás után, hiszen éles témaváltásaikkal néhol zavarba, néhol pedig ámulatba ejtenek. „Az volt a célunk, hogy ezekben a dalokban meg mutassuk milyen is az egyszerűségből fakadó erő.” – mondták. Ez sikerült is nekik.

Pagan Warlord

A svéd Pagan Warlord közel másfél éves működik, és ez alatt az idő alatt három demót adtak ki. Nevükből adódóan, és mellékelt fotójukból is könnyen kitalálható, hogy a duó felállású horda black metalban utazik, annak is a ’90-es évek kísérletezős jeges dallamainak hátán. Forests of Old demójuk négy száma is ebből az érából táplálkozik, és aminek misztikus esztétikumát ambient szinti, valamint (fantasy) folk dallamokkal teszik színesebbe. Kellemes nosztalgia fogott el a demó hallgatása közben. Dallamaik visszarepítettek ifjúságom rég elveszett éveinek erdeibe, és ködfátyolos éjszakáiba.

Faustian Slip

A Faustian Slip az amerikai származású multi-zenész, Jason Sullivan riff-orientált doom projektje, amit 2016 óta működtett. Emberünk néhány single és egy nagylemez után október elején adtak második EP-jét Beholder címmel. A EP két vadonatúj dala – amik készülő lemezének előzetesei – valamint egy korábbi dalának újra dobolt verziója kapott helyett. A doom rajongóknak abszolút csemege lesz nehéz, lassú, monolitikus riffekkel (Black Sabbath, Candlemass, Reverend Bizarre) és liturgikus jellegű énekdallamokkal celebrált bő 15 perces EP-je, aminek témáját Mark evangéliuma ihlette.

Matadör

A Matadör egy blackened / thrahs banda Brazíliából, akik a műfaj régi vonalas harcosai (Sacrófago, Inferno, Destroy 666, Witchery, Nifelheim) szellemében tevékenykednek. Full Moon Tales című bemutatkozó anyagukon egy jeges leheletű horrorisztikus intrót követően 5 sátánian gonosz, bizarr, nyers hangzású szerzemény kapott helyett. Gyűlölködő hangú énekesük, Soulripper csípőből hozza Hellbutcher beteg orgánumát, zizegősen nyers gitárjaik, valamint kalapácsszerű dob-csatáik pedig egyenesen egy teliholdas éjszaka rituáléiba vezetnek minket, ahol is néhány dal múlva már Pazuzu, Ahriman, Belzebub, vagy ép Luciferhez mormoljuk imáikat.. Érezzétek az igazi fekete lángot és üvöltsetek a farkasokkal.